A finn példa című könyv szerzője, Dr. Pasi Shalberg maga is a matematika és a természettudományok tanáraként kezdte a pályáját. Jelenleg a finn Oktatási és Kulturális Minisztérium által szervezett CIMO (Nemzetközi Mobilitási és Együttműködési Központ) ügyvezető igazgatója, valamint az USA-ban működő ASCD (Szakfelügyeleti és Tantervfejlesztési Társaság) igazgatótanácsának tagja, a Helsinki Egyetem és az Oulu Egyetem docense

Józsa, Szilvia

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Iskolakultúra 2014/6124valóságokra is utaló változatában jött létre. Romániában mégiscsak volt valamiféle forradalom 1989-ben, Magyarországon nem volt. Azt a forradalmat egy különö-sen erőszakos diktatúra előzte meg, vagyis a rendszer megváltozását nem pusztán a Szovjetunió összeomlása eredményezte. Magyarországon viszont a különösen puha diktatúrának egyedül a Szovjetunió békés megszűnte vetett véget, meseszerűen, fantasztikusan, szinte játékosan. És szin-te cinikus jófiú módján, ami az MSZMP MSZP-vé átnevezését illeti. A puha dik-tatúrát nem lehetett, és nem is kellett, az erőszakosat viszont nem lehetett nem véres-komolyan venni; különösen nem a magyar kisebbségben. És ez az utóbbi a másik tény: a magyarok Romániában veszélyeztetett és küzdelemre késztetett kisebbségben maradtak a diktatúra után is. Magyarországon a játékosság, csak egy példa, már Esterházy kissregényével, a kuncogással jelentkezhetett. A posztmo-dern/posztmodern fordulatot a kritikusok a kilencvenes években azért nem vették észre, mert nem is történt meg igazán. Az areferenciális és jelentésvesztett poszt-modern egyébként, mint már jeleztem, a Lajtától nyugatra sohasem uralkodott el. Doctorow és Fowles regényeire is vonat-kozott, amit a strukturalista Mukarowsky „globális referenciának” mondott a ’30-as években.Olvasni kell a könyvet, mondom har-madszor is. Nagyon megéri. Az új közép. Tendenciák a kortárs irodalomban. (2012) Universitas Szeged Kiadó.András Sándor író; emeritus, Howard UniversityA finn példaA finn példa című könyv szerzője, Dr. Pasi Shalberg maga is a matematika és a természettudományok tanáraként kezdte a pályáját. Jelenleg a finn Oktatási és Kulturális Minisztérium által szervezett CIMO (Nemzetközi Mobilitási és Együttműködési Központ) ügyvezető igazgatója, valamint az USA-ban működő ASCD (Szakfelügyeleti és Tantervfejlesztési Társaság) igazgatótanácsának tagja, a Helsinki Egyetem és az Oulu Egyetem docense.A könyvből megismerhetjük az egész világ számára példaértékű finn oktatási rend-szert, melyet 30 év alatt a világ egyik legszínvonalasabb oktatási rendszerévé épí-tettek ki. A finn oktatás eredményességét a PISA-kutatások is alátámasztották és megerősítették. Kiemelendő, hogy a finnek nem akartak egy „csoda-rendszert” létrehoz-ni: egyszerűen csak pontosan meg tudták fogalmazni a társadalmi, gazdasági céljaikat, alaposan felmérték a finn emberek, családok elvárásait. „A finnek elsősorban méltányos oktatási rendszert szerettek volna létrehozni, olyat, amely minden tanuló számára egyen-lő esélyt nyújt képességeik kibontatására”, olvashatjuk az előszóban (8. oldal). A könyv szerzője felhívja az olvasók figyelmét, hogy ez a „finn út” nem másolható, mivel ez a finn társadalom, gazdaság és a finn hagyomány sajátosságait figyelembe véve született meg. Az egész rendszer kulcsszava a bizalom, nincsenek tanfelügyelők, mégis effektív munka folyik az iskolákban. A tanárok nem túlóráznak, sőt a heti óraszám lehetőséget biztosít a munkaidőn belüli önképzésre is.125KritikaA könyv 5 fejezetből áll, az előszót Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatá-si bizottságának fideszes elnöke, egykori oktatási miniszter írta, illetve ebben a rész-ben olvashatjuk Dr. Halász Gábor, az Eöt-vös Loránd Tudományegyetem profesz-szorának írását a „finn titok”-ról. A könyv záró részében információt kapunk a szerző munkásságáról is.Az első fejezet a múltba, a II. világ-háborút követő időszakra tekint vissza. Itt nagyon alaposan mutatja be Shalberg a finn oktatási rendszer struktúrájának, belső dinamikájának változását. Az ’50-es években gyors változások alakították a finn gazdaság szerkezetét, de az oktatás lehetőségei egyenlőtlenek voltak, a leg-több fiatal 6−7 éves oktatás után befejez-te tanulmányait. A 11 éves gyerekek 27 százaléka iratkozott be a középiskolába. Az új jogszabályokat 1966-ban hozták, a nemzeti tanterv 1970-ben született meg. Az oktatási reform a komprehenzív isko-larendszer bevezetésével indult, az ország északi területein kezdték el és 1979-ben a déli részekkel zárták. A régi rendszer alap-feltevése az volt, hogy nem képes minden-ki mindent megtanulni, de a ’peruskoulu’ bevezetése eloszlatta ezeket a nézeteket. Mit is jelent ez? Azt, hogy minden diák, függetlenül a családi, társadalmi háttértől, ugyanabba a 9 éves, a helyi oktatási ható-ságok által irányított általános iskolába jár. 1985 óta minden diák azonos tanterv és tananyag szerint tanul Finnországban. A pályaorientáció és tanácsadás rendszere is bevezetésre került. Ugyanakkor ezekben az iskolákban a tanároknak az alternatív tanítási módszereket kellett (kell) alkal-mazniuk a differenciált tanítás érdekében, hogy eredményessé tudják tenni a külön-böző képességű diákok oktatását. A reform nem kerülhette el a felső középfokú okta-tást sem. A diákok nagyobb szabadságot kaptak a tanulmányaik megtervezésében, de kötelezően legalább 75, egyenként 38 órás kurzust kellett elvégezniük! A finn tanulók a középfokú tanulmányaikat érett-ségivel zárják, akárcsak mi, magyarok. Svédországban (ahol élek és tanítok) nin-csen a középiskolai tanulmányokat lezáró érettségi vizsga. Elgondolkodtató egyben, hogy hogyan tud működni egy középfo-kú oktatási rendszer záró vizsga nélkül, illetve kíváncsiságot felkeltő az is, hogy a skandináv szomszédnál milyen feltételek vannak a felsőoktatás bemenő fázisánál. A szerző a leírtak hitelességét igazolva nagyon sok statisztikai adattal támasztja alá ezt.A második fejezet címét az oktatá-si reform egyik alapelv adta: a kevesebb több. Az átláthatóság és könnyebb meg-értés érdekében látványos diagramokkal, táblázatokkal prezentálja a könyv írója az oktatás hozzáférhetőségét, a tanulói tel-jesítmények értékelését. Minden oktatási rendszer hatékonyságát, működőképessé-gét minősíti a tanulók teljesítményének mutatóinak rendszere. Például a 2006-os PISA-felmérés kiemelt pontja volt a finn diákok kimagasló eredménye természet-tudományok területén. Nagyon tanulságos volt a számomra Az oktatás költségei című alfejezet is, ebben információt kapunk a különböző országok GDP-mutatóiról és ebből az oktatásra fordított arány száza-lékos mutatóiról. Finnország a jó teljesít-ményét elfogadható költségek árán érte el, például 2007- ben az állami támoga-tás a GDP 5,6 százaléka volt. Ez sokkal alacsonyabb, mint amennyit az Egyesült Államok (7,6 százalék) vagy Kanada (6,1 százalék) költ az oktatásra. Rámutat a szerző, hogy az évismétlés sokba kerül az oktatási rendszer számára, ráadásul a tanulóknak sem tud hatékony segítséget nyújtani. A ’peruskoulu’ bevezetése gyor-san megváltoztatta az évismétlési elveket és gyakorlatot Finnországban. A speciá-lis differenciált oktatás minimálisra csök-kentette a bukást, míg a felső középfokú iskolákban a moduláris tanterv (nincsenek évfolyamok) biztosította a tanulók előme-netelét az oktatásban. A jelenlegi ismere-teim szerint a svéd oktatási rendszer sem ismeri az évismétlés fogalmát.Nagyon szimpatikus számomra és ezért könnyen tudtam azonosulni az oktatás finn paradoxonjaival, mint: „taníts keve-sebbet, tanulj többet!”, „kevesebb teszt, több tanulás” vagy „nagyobb egyenlőség Iskolakultúra 2014/6126a sokszínűség fokozásával”. Ajánlom ezen mondatok alapos értelmezését az oktatás-ban dolgozó szakembereknek.Kedvenc részem a tanárokról szóló feje-zet, ahol a szerző kiemeli a kiváló taná-rok fontosságát és bemutat egy modern tanárképzési rendszert is. A fejezeteket elolvasva azonnal megfogalmazódott ben-nem a következő kérdés: Hogyan jutottak el idáig? ,,A pedagógusokat elsősorban magas társadalmi helyzetüknek köszönhe-tően nagy megbecsülés és bizalom övezi.” (104. o.) Ha vissza-pillantunk, az 1950-es években például tízből 9 felnőtt az általános iskola 7−9 éves alapfokú képzé-sén vett részt, és az egyetemi végzettség különlegesnek szá-mított. Hogyan tud-tak 60 év alatt ilyen példaértékű pedagó-gusképzést kiépíte-ni? 2010-ben több, mint 6600 jelent-kező versenyzett a 660 hallgatói helyre. ,,A tanítást függet-len, komoly felké-szültséget igénylő szakmának tartják, melyet társadalmi elismerés és megbecsülés övez.” (106. o.) Hogyan érték ezt el? Miért nem műkö-dik ez Magyarországon? Finnországban legjobb képességű fiatalok versenyeznek, hogy bekerüljenek a tanárképző intézetek-be. Nálunk a tanítók és óvodapedagógusok állnak az értelmiségi ranglétra legalacso-nyabb fokán. Sokan azért jelentkeznek ezekbe az intézményekbe, hogy egyáltalán értelmiségivé váljanak. A finn pedagógu-sok kevesebb időt töltenek a tantermek-ben, így van lehetőség a professzionális tanulási közösségben való munkálkodásra.Hogyan oldhatnánk ezt meg Magyaror-szágon? Nagyon fontos lenne a folyamatos szakmai továbbképzés munkaidőben törté-nő biztosítása. A finn iskolákban a tanárok számára biztosított a szakmai autonómia: az ellenőrzés nélküli oktatási rendszer elle-nére magas színvonalú az oktatás. A finn pedagógusok fizetése nem magasabb a környező országok tanáraiénál, mégis nagyobb a elismertségük, és büszkék a szakmájukra. A finn tanárok a tanítási tapasztalatuk növekedésével lépnek előre a fizetési skálán, tehát a bérük nem tel-jesítményalapú. Magyarországon is több lépcsős felvételi alkalmassági vizsga van, mégsem tudunk ugyanolyan eredménye-ket felmutatni, mint a finnek, sőt: a svéd tanárképzés beme-nő fázisánál nincsen semmilyen alkalmas-sági vizsga, és mégis eredményesebben tanítanak, mint mi, magyarok. A finnek-nél mesterfokú diplo-mát kapnak a végzős tanítók és tanárok. Az oktatáskutatók által sokat idézett 2007-es  McKin -sey-jelentés egyik fő tanulsága volt, hogy „az oktatási rend-szer csak annyira jó, mint a tanárok, akik alkotják”. Az oktatá-si rendszer minősége pedig – ahogy a korábbiakból egyértelmű-en következik – a tudásalapú társadalom hatékony működése számára kulcskérdés.A 4. fejezetben arra figyelmeztet ben-nünket Shalberg, „… hogy a finn okta-tás folyamatait a gazdasági és társadalmi megújulás szélesebb kontextusában kell vizsgálni nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt” (150. o.).Végül az ötödik fejezetben vázol egy jövőképet a finn oktatásról és kiemeli, hogy a jelenlegi siker birtokában is szük-séges a folyamatos fejlődés, önreflexió az oktatási rendszerről, hiszen változik a kor, a társadalom szükségletei.A könyv írójának több évtizedes okta-tásirányítói, kutatói munkássága alatt szer-A finn iskolákban a tanárok számára biztosított a szakmai autonómia: az ellenőrzés nélkü-li oktatási rendszer ellenére magas színvonalú az oktatás. A finn pedagógusok fizetése nem magasabb a környező országok tanáraiénál, mégis nagyobb a elismertségük, és büszkék a szakmájukra. A finn tanárok a tanítási tapasztala-tuk növekedésével lépnek előre a fizetési skálán, tehát a bérük nem teljesítményalapú.127Kritikazett óriási tudása és személyes tapasztalata folyamatosan érezhető a könyv olvasása során: ahol csak lehet, párhuzamot von a különböző külföldi oktatási rendszerek között, így segítve az olvasók széleskö-rű ismeretszerzését ebben a témakörben. Tárgyilagos áttekintés jellemzi, melyben objektíven közli az információkat.Ez a könyv nagyon hasznos tankönyv, ugyanis mélyrehatóan mutatja be a finn oktatási rendszer fejlődését, az ország tör-ténelmi, gazdasági hátterét is ismertetve. Hiteles tájékoztatás és mérlegelés jellemzi a felhozott anyagot. A könyv borítója is szolid, de mégis figyelemfelkeltő: a finn zászló színeiben pompázik. A nyitott ablak számomra a határtalanságot, szabadságot jelenti. Shalberg, P. (2013): A finn példa. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest.Józsa Szilviavezető konduktor – vezető tanár, Move & Walk Iskola, Göteborg  (ELTE-PPK, Neveléstudományi Doktori Iskola, PhD-hallgatója)Szöveg – szövet – szövevényInnovatív értelmezéseknek, újszerű interdiszciplináris megközelítéseknek, korszerű szemléletmódnak nyit teret Bence Erika Arachné szőnyege című kötete, mely az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara és a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium által létrehozott Planta Könyvtár kiadványainak sorát gazdagítja. A sorozat szerkesztői és a szerző törekvései nyomán a kötet felsőoktatási segédanyagként funkcionál: praktikusan használható kézikönyv, melyben az irodalmi diskurzusok vizsgálatához szükséges tanulmányok, az elemzett szövegek és a vonatkozó szakirodalom egy helyen elérhető.Bence Erika a kötet előszavában vilá-gosan összefoglalja célkitűzéseit: „A kötetben reprezentált kutatás leg-főbb értelmezési stratégiája a jelölt vissza-felé ható szempont: a múlt irodalmi törté-néseinek és jelenségeinek a jelen perspek-tívájából történő értelmezése, miként a legújabb magyar irodalom alkotásainak a múltra és a hagyományra kérdező/íródó jelenségeinek feltérképezése és megértése. A kötet kulcsszava tehát a korszakok, művek, diszciplínák közötti diskurzus és viszonyrend, stratégiája pedig az irodalom szövevényében felbukkanó gócpontok, az alakulástörténeti sorokban megjelenő töréspontok vizsgálata és megértése.” Az irodalom hálózatos szövevény-jellegének felismerése arra ösztönzi a szerzőt, hogy kutatásai során szemügyre vegye az oda-vissza ható irodalom- és társadalom-történeti mozgásokat, az irodalmi hagyo-mány dinamikus alakulását, az intertextu-ális átjárásokat, az interdiszciplináris vonatkozásokat. Arachné – mint ismeretes – mitológiai alak, aki igencsak tehetséges volt hímző- és szövőmesterségben, s azzal kérkedett, hogy magánál Athénénél, e mesterségek 

A finn példa

Repository of the Academy's Library

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/21538/21328/

A finn példa

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Repository of the Academy's Library