Virág Irén A magyar arisztokrácia neveltetése (1790–1848) c. kutatásának (2013) folytatására vállalkoztunk. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan hatott a polgárosodás a magyarországi arisztokrácia nevelési-oktatási szokásaira a dualizmus korában. Ezért család- és iskolatörténeti kutatásokat végzünk. Jelen írásunkban a Lónyay, a Mednyánszky, a Podmaniczky és a Splényi család arisztokrata ágaira fókuszálunk. A négy család közül a Lónyay és a Mednyánszky először a XVII., a másik kettő XVIII. században kapta a főnemesi címet. A Lónyayak bárói ága azonban kihalt, s a nemesi ágakhoz tartozók csak a dualizmus korában nyerték el a grófi/hercegi rangot. Együttes bemutatásuknak praktikus okai vannak, a minta alacsony száma és a forrásbázis szűk volta. Utóbbi országgyűlési almanachokból, életrajzi és általános lexikonokból, valamint a Lónyay család tagjainak levelezéséből áll . Módszerül a prozopográfiát és a történeti dokumentumelemzést választottuk.
Megállapítottuk, hogy gyakori volt, hogy egy fiú több helyen „végezte” középiskolai tanulmányait. Ennek az volt az oka, hogy magántanulóként kevésbé kötődtek egy iskolához. A hazai felsőoktatási tanulmányokat – ha tehették – külföldiekkel egészítették ki. Erre – ahogy Lónyay Béla esete mutatja – a szülők befektetésként tekintettek. Míg a vizsgált Lónyayak politikusi, katonai, diplomata, gazdálkodói pályát választottak, addig a másik három családnál már kevésbé szokványosakat (tisztviselő, orvos, művész) is találunk
