Rácz I., Péter

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Akötet szervezõdésében, szerkezetifelépítésében szemmel láthatóan sze-repet kapott az a szerzõi elgondolás,hogy az alcímként jelölt tanulmányok ésesszé(vázlato)k képet nyújtsanak a szerzõmagyar irodalomtörténeti tájékozottságá-nak sokrétûségérõl. Ez egészen a korainyelvemlékektõl a kortárs kritikai életben va-ló részvételig tartó intervallumra kiterjed.Ugyanakkor a kötet hármas tagolódása, töm-bösítése – hosszabb terjedelmû irodalomtör-téneti tanulmányokra, melyek fõleg régimagyar irodalmi szövegeket tárgyalnak(Kertek, mesék, mániák), versinterpretá-ciókra (Három plusz egy vers), és a jelenkorirodalmának ismertetõ kritikájára (Magyarközérzet) – a formai kívánalmakon túl jelez-ni szándékozik, megjelenésük kronológiaisorrendjétõl való eltérésével, az írások bel-sõ összehangoltságát. A rendszerezõi tevékenységen túl továb-bi koordinációs pontokat is kijelöl a szerzõ,amelyek alapján a kötetet kézbe vevõkeligazodhatnak, annak tulajdonképpeni tar-talmának elolvasása elõtt. A paratextus, afülszöveg „elõszava”, ha akarjuk korrekt, havalamivel elfogultabbak vagyunk, akkorakár kirekesztõ, elõíró funkciójú, de min-denképp újragondolásra késztetõ szerzõihelyzetmeghatározás: „Soha nem kedveltemaz olyasféle kritikát, irodalomtörténeti tanul-mányt, amely merõben ürügy vagylegalábbis alkalom szerzõje számára, hogy»vallomást« tegyen, hogy »kinyilvánítsavéleményét« az élet dolgairól, hogy valami-féle ízléstelen »tárgyias lírával« nyoma-kodjék az irodalom mint tárgy elé. De nemrokonszenvezem ezen a területen a »szcien-tizmussal« sem, ama tudományos akroba-tikával, amely külön nyelvet teremt magá-nak, hogy annak leple alatt fogalmazzonmeg olyasféle ítéleteket, amelyek nagyongyakran banálisak, avagy az élettõl és amûtõl idegenek.”A kritika tárgya nem lehet az ízlésvilá-gok egymással szembeni kijátszása, de an-nál inkább a tanulmányíró ideológiai fel-térképezése. Alexa Károly soraiból szá-momra világosan kiderül, hogy hol foglalhelyet/állást a mai irodalomtudományidiszkurzusban, illetve mivel (kikkel)szemben. Nemcsak ebbõl az elõbeszédbõl,de magukból az írásokból, azok jegyzetap-parátusából is kiviláglik, hogy a „szcien-tizmusként” jelölt „tudományos akrobati-ka” alatt az irodalomelmélet egyes nyelv-játékai értendõek, illetve az ettõl való el-határolódás, vagy mondhatnánk akár meg-fosztottságnak is. Azon téveszme, misze-rint az irodalomelméletek csak szervetlenrészei egy történetiség által meghatározotttudománynak, némiképp naiv elképzelés.Az egyes iskolák, értelmezõi közösségek,szerzõk által bevezetett terminusokat,nyelvezetet lepelnek titulálni, mely pusz-tán ismétlésre képes, számomra, úgy tû-nik, egy nem eléggé megalapozott, illetveaz elutasításra építkezõ általános attitûd,amely, amennyiben végigvisszük a gon-dolatot, akár az irodalmi szövegek nyelvilényegét tagadja. Ez az elzárkozó, a más-ságot degradáló irodalomkritikai magatar-tás, ezirányú tájékozatlansága miatt nemalkalmas bizonyos, az irodalmi szövegek-ben fellelhetõ új horizontokra felfigyelniés azokat tolmácsolni. Egyrészt régi mód-szerekkel (csak ismétel, a szöveg csakmennyiségileg szélesedõ vizsgálati objek-Iskolakultúra 1999/285Szemle„mi végre az olvasás, mi végre a könyv?”Átfogó bemutatásra/bemutatkozásra vállalkozott Alexa Károly,amikor huszonöt év irodalomtörténeti és irodalomkritikai írásaiközül kötetbe rendezett tizennyolcat. A legkorábbi tanulmány 1970-ből való, a legfrissebbek, egy Tompa Mihály arcképvázlat, ésugyancsak e költő egy versének elemzése, 1994–1995-ös keltezésűek.tum), csupán mûvek erõsen ismeretter-jesztõ leírására vállalkozhat, másrészt eb-bõl fakadóan képtelen dialogikus viszonykialakítására a szöveggel, harmadrészt ki-jelentésével eleve meghatároz egy olvasói(kritikai) hozzáállást/pozíciót. Egy más-ként olvasót és gondolkodót azzal bizony-talanít el, hogy – amennyiben nem tarto-zik ezen diszkurzus feltétlen hívének, te-hát némileg olvasottnak tudja magát a je-len irodalomtudományának körében, elsa-játította annak nyelvét –, kizárhatja a meg-szólalás lehetõségébõl. Az idézet, a kriti-kai megszólalás lehetõségét látensen kor-látozva, olyan tartalmi konzekvenciák re-torikai foglalata, mely erõsen korrelálazokkal az elképzelésekkel, amelyek nemlátják értelmét a feltételezhetõen másnyelvi és nem-nyelvi kulturális preferen-ciákkal rendelkezõ egyedek vagy csopor-tok egymásról való véleménymondásának,egymás bírálásának. (lásd: Babarczy Esz-ter: Az elutasító kritikáról = A ház, a kert,az utca. JAK-Balassi Kiadó, Bp. 1996, 26.old.) Az irodalomról és annak tudományá-ról vallott nézetek különbözõsége termé-szetesen nem róható fel egyik oldalról sem(legalábbis ezen recenzió nem tartjafeladatának), de éppen a különbözõ krité-riumrendszerekbõl adódóan, az esetleghiányosság érzetét keltõ szegmentumokrakell rámutatnunk. Hiányosság terén pedigsok minden felróható a tárgyunkat képezõtanulmánykötetnek.Mindenekelõtt szólnunk kell a könyv-be beválogatott írások karakterérõl. Az al-cím ugyan Tanulmányok, esszék mûfaj-ként jelöli õket; stílusukat, tárgyalásmód-jukat tekintve jobbára az esszé típusú ka-tegória alá sorolhatók. Ez alól talán csak Amisztika stíluselemei a régi magyar költõinyelvben címû – kötetnyitó – stílustörté-neti áttekintés jelenthet kivételt, mely ap-rólékos filológiai nyomozással vesziszámba a miszticizmusra utaló motívum-kincseket (szószerkezetek, metaforák,szimbólumok), a keresztény kódexirodal-munktól a 19. század elejéig, Csokonaiigívelõ költészeti hagyományban. Ugyan-csak tudományosabb igényû és mûfajú astílusbeli jellegzetességek összehasonlítóvizsgálatával „közelebb kerülõ”, az ellen-reformáció ferences rendi alakjának,Kopcsányi Mártonnak a prózáját ismertetõdolgozat (Kopcsányi Márton prózája) és akötet második szakaszának verselemzései.Az esszé mûfaja nehezen meghatározható,talán mert a legtágabb teret engedi írójá-nak gondolatai megfogalmazására. AlexaKároly mindenesetre ezt a formát részesí-ti elõnyben az esetek túlnyomó többségé-ben. Egyfajta mûfaji hibrid az, amit létre-hoz, mikor a tanulmányként vagy recen-zióként induló írása elkanyarodik az esszénagy konnotációjú, asszociációkkal tele-tûzdelt és komoly kontextuális hátteretmegmozgató, a füllapról idézett sorok elsõrészével néha (ön)ellentmondásba kevere-dõ irányába. Ezen mûfaji „elkalandozá-sok” némiképp szétfeszítik a meghatáro-zott tárgyköröket, s nem egy helyen ter-jengõssé válnak azzal együtt, hogy folya-matosan halasztják az adott szöveg interp-retálását, vagy éppen ki is kerülik azt(„…ki letépte láncát…” Az õrület mint ro-mantikus szerepjáték; „…ez a kalács – dé-vaványai!” Epika, emigráció egy dió héjá-ban; Színvallásra szorított történelem).A stílusát tekintve egységes, és olvasha-tóan Alexa Károlynak a legjobban „kézhez-álló” írásmód a tisztán esszéisztikus forma.Az Anna-leveleket taglaló, azok alapján ki-rajzolandó, Gozsdu Elek esztéticizmusát kö-rüljáró mûvészi-szellemi tabló („Kertetekegyenesen Istennel határos”. Gozsdu Elek le-véláriái), Az öt géniusz kapcsán, de sokkalszélesebb perspektívából tárgyalt, HamvasBéláról szóló írás [Az öt (plusz egy) gé-niusz], vagy a kötet végén Utószó helyettszerepet kapott, Mészöly Miklós hetvene-dik születésnapjára íródott levél [amelyneka kötetbe való felvételét teljesen szervet-lennek érzem, nemcsak személyes volta(tartalmilag csak egy bennfentes olvasóikör tagjai számára hozzáférhetõ), de semmiáltal nem indokolt aktualitása miatt is] vá-lik így a maga nemében a legolvashatóbbáés a legélvezhetõbbé.Az õrület mint romantikus szerepjáték amûvészi személyiség, a mûvészi szerep ésaz õrültmaszk használata közötti összefüg-gést, ennek poétikai értelmét kutatja pél-86Szemledák sokaságát felvonultatva, a magyarromantika alakjainál, Kisfaludy KárolytólKomjáthy Jenõig bezárólag.A tanulmányok eredeti megjelenési helyé-rõl tájékoztató lista szerint a Tompa Mihály-ról készült arcképvázlat az 1994-es TompaMihály Összes Költeményei elõszavául szol-gált. A szerzõ állításával ellentétben, mi-szerint: „A költõrõl szóló gazdag szakiroda-lom szinte minden olyan poétikai jellegze-tességét számba vette, amelyek révén igényttarthat az utókor jóindulatú figyelmére”,nem tudok gazdag szakirodalomról. SziliJózsef Hogyan tempóz Tompa? Irodalomto-pológiai Tompalógia címû dolgozatát (Iro-dalomtörténet, 1995. 5. sz., 555–592. old.)még nem ismerhette szerzõnk, a századelõkörnyéki monográfiák [Gaál Mózes, KékiLajos (1912), Réi József (1899), Tolnay La-jos (1878), Váczy János (1913)] óta pedig –tudomásom szerint – csak a Bisztray Gyu-la által szerkesztett válogatott mûvek és le-velezés tanulmánya és jegyzetanyaga (1961,illetve 1964) szolgál a szakirodalmi tájé-kozódás alapjául – természetesen Aranydolgozatán felül. A vélt gazdagság ellenéreis lehetõség lett volna a tompai költészetújragondolására, új szempontok számbavé-telezésére. „Legjava verseinek szerkezetiizgalmait sem lenne haszontalan számbavenni, azokét fõleg, amelyek olyannyira el-térnek a reprezentáns Arany-versek »köz-pontosított« belsõ idomától” – írja magaAlexa is. Ehelyett Tompa életrajzi ismerte-tõjét és a monográfiákból már jólismert poé-tikai versusokat olvashatjuk (a kötetbe be-válogatott Tompa-vers elemzése sem jelentlényegi eltérést ettõl).Az Elek Judit filmjérõl (Mária-nap) ké-szült ismertetõ (A koreografált magány) atanulmányblokkban kapott helyet, a Tom-pa-vázlat és a századvég világkép- és no-vellaformájában jelentkezõ mese témájátfeldolgozó írások között. Ottlétét bizonyá-ra a filmben hiátusként „szereplõ” Petõfi-alak és a játéktér ideje (1866) indokolja, a„blokkon belüli irodalomtöreténet” krono-lógiai biztosítására. Az elemzés, tárgyánálfogva, az irodalomtól eltérõ mûvészeti vol-ta miatt nem illeszkedik a sorba, bár talánnem kellõ elméleti reflexióval, irodalmimódszerességgel kerül elemzés alá. A töb-bi tanulmányból is kitetszõ, a szerzõtleginkább érdeklõ „történelmi kontextus-ba ágyazott emberi sorsélmény mûvészitapasztalása” azonban egységesítõ kohe-renciaként helyén tartja a rövid ismertetõtanulmányt.A századforduló szimbolizmusában a mû-vészet önmagára találását, a jelkép közpon-ti szerepét hangsúlyozva, a mese alakzatá-nak integrációját, deformálódását követhet-jük nyomon a magyar novellisztikában (vi-lágirodalmi kitekintéssel), a Világkép és no-vellaforma a XIX–XX. század fordulóján.A mese felkutatása, kifosztása és megsem-misítése címû tanulmányban, mely inkábbaz alcímben foglaltaknak tesz eleget.A második szerkezeti tömbben Alexa Ká-roly verselemzéseihez az adott szerzõtõl, aközponti kánon által felkínáltakon kívülesõkölteményeket választ, így került terítékreKölcsey Csolnakon, Tompa A pipishez, vagyArany János Ôszikékjének nyitó darabja,A lepke. Némiképp kilóg a sorból egy 1951-es keltezésû Úttörõdal elemzése (Adatok alocus communis természettanához), melynekinterpretációja ugyancsak az újdonság ere-jével hat. Azonban míg ez utóbbinál a kísér-leti jellegen túl az olvasói befogadást azirónia alakzata teszi élvezetessé – ráadásulkétszeres áttétellel –, addig a másik háromvers elemzõi módszertana és ebbõl adódóeredményessége nem lépi át a felszínenmozgó stilisztika kissé homályos, de kellõhangsúlyozottságú emelkedettségét, bár-mennyire is nagy a kontextuális mozgósítás.Például az Arany-vers címe kapcsán mintegyhárom oldalon „követhetjük nyomon a lep-két” mint szóalakot a magyar irodalomban(„Okunk van feltételezni, hogy a költõ mû-veltségének, poétai tapasztalatainak titkosmozgósításával ez az emléksor, vagy en-nek egy része szerephez jutott a kép kimun-kálásában”). Mindeközben (és után) a pusz-tán asszociációs fogalomkörnek egyetlentagja sem kap meghatározó szerepet a vers-értelmezésben. Az elemzésekben felbukkana formalista-strukturalista verselemzés fone-tikai aspektust figyelembevevõ statisztikaimódszere. Míg ez az 1975-re datált Köl-csey-verselemzésnél megbocsátható, addigIskolakultúra 1999/287Szemlea húsz évvel késõbb íródott A pipishez címûTompa-vers értelmezésénél már zavaró.Az Úttörõdal elemzésének ironikus ol-vasata egyszerre két szinten jelentkezik.Egyrészt a vers kiválasztása gesztusértéké-nél fogva az 1980-as évek olvasótáborábanmár eleve kiválthatott ilyen reagálást: egyRákosi Mátyáshoz intézett óda, formailag azakkori irodalomtudományi viszonyok teljesés szabályos elemzési arzenálját (a legérzék-letesebb a népdalokkal való motivikus össze-vetés) felvonultató gyakorlatával megtámo-gatva nem is kaphatott mást. Másrészt, ez-zel ellentétes irányba hat egy mai olvasódilemmája, akinek az iróniát éppen ez azelemzési alakzat komolyan vevése, vagyironizáló mivolta közti dönteni képtelenségközötti ingadozás okozza. [Érdekes, hogy aszöveg jegyzetanyaga (paratextusa) képeskülönálló, informatív, majdnem-fõszöveg-ként funkcionálni.]A mai, korszerûnek és hatékonynak szá-mító irodalomértelmezési stratégiák isme-retének és alkalmazásának teljes hiánya, en-nek hátulütõi, a leglátványosabban éppena kortárs magyar irodalom egyes regényei-nek elemzésekor tûnnek ki (Bodor Ádám:Sinistra körzet; Cseres Tibor: Foksányiszoros; Krasznahorkai László: Sátántan-gó). Itt tapasztaljuk ugyanis a legnagyobbellentmondásokat és megnyilvánulási kü-lönbségeket Alexa Károly írásai és más,ezekrõl a regényekrõl publikált tanulmá-nyok, kritikák között.A Cseres Tibor-regény vizsgálatakéntegyfajta filológiai munkával elért, a történel-mi regény alapjául szolgáló történeti háttérfelvázolását kapjuk (Színvallásra szorítotttörténelem). A metonimikus beszédmód, adokumentarista elbeszéltség által poétikai-lag meghatározott nagyepikai formára valókitérés elveszik a regény cselekményének ésannak valóságaként kezelt történelmi szín-tér ismertetésében. Pedig nincs teljesen fi-gyelmen kívül hagyva a történelmi regényolvasásakor felmerülõ fikció és valóság vi-szonyának kérdése, az elbeszélõi pozícióbehatárolhatósága, a hitelesség kérdése stb.,csak éppen a megjegyzés szintjén maradnakezek, miközben a tanulmányszerzõ „az írólelki mûhelyébe” pillant.A Sinistra körzet újszerûségét, fontos-ságát sem az ideologikummal átitatódottnyelv mûködési mechanizmusának láttatá-sával, az egymással dialogizáltatható re-gényfejezetek decentráltságával, a szerep-lõ-szubjektum nyelv általi meghatározott-ságával, az ismétlõdés mint szerkesztési,regényszervezõdési alakzat lehetõségévelindokolja, s láthatóan a narrátor váltakoz-tatásával sem tud igazán mit kezdeni („azíró ezzel a váltással még a lehetõségét is elakarta kerülni mindennemû érzelem és ér-zelmi reflexió beszivárgásának az elbeszé-lésbe”). A történet egységének és a történet-mondó hitelességének elvesztésével szem-beni fragmentáltsággal számol, de az ezek-bõl csak foltokban elõvillanó világot méga maga egységében látja és nem is kérdõ-jelezi meg soha ennek a létét.„Egy olyan abszolutizáló kijelentés, hogya világ egyenlõ a pokollal, csak a közérzet(mint a mitikus gondolkodás) szintjén le-het igaz. Egy ilyen állítás és ítélet ábrázol-hatatlan. Ahogy az író csak evilági tények-kel mesélheti el a maga túlvilági történetét,úgy az olvasóból is kiirthatatlan az érzületés kényszer: ez a regényvilág hiteles.”Krasznahorkai László írásmûvészetérõl, aSátántangó és Az ellenállás melankóliájaapropója kapcsán olvashatjuk e sorokat aszintén esszéisztikus kötetzáró írásokban.Az író Krasznahorkai helyére behelyette-sítve a (tanulmány)író Alexa Károlyt, rólais elmondhatjuk: az õ világa a maga te-remtette korlátokon belül hiteles. Ellen-ben feltehetjük a kérdést, melyet tõle ma-gától kölcsönöztünk: „mi végre az olvasás,mi végre a könyv?”, ha nem az önmegis-merés nyelven keresztüli, azon belül zajlóállandó tevékenységeként kezeljük az iro-dalmi szövegek olvasását, értelmezését,elemzését, s ha ennek megújuló eszközei-re nem reflektálunk, egy bejáratott, de mamár nem mûkõdõképes (s nem is kontrol-lált) eszmetörténeti módszer gyakorlatá-nál kitartva? (ALEXA KÁROLY: Eleitől fogva. Tanulmányok,esszék. Kortárs Könyvkiadó, Bp. 1996. 226 old.)Rácz I. Péter88Szemle

"mi végre az olvasás, mi végre a könyv?"

Repository of the Academy's Library

„mi végre az olvasás,

mi végre a könyv?”

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/19008/18798/

„mi végre az olvasás, mi végre a könyv?”

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Repository of the Academy's Library