Tanulmányomban, néhány példán megvilágítva, azokat a politikai kihívásokat elemzem, amelyeket a bevándorló (többnyire muszlim hitű) közösségek jelenléte hordoz Európa számára. Célom ezzel elsődlegesen nem a bevándolró közösségek sajátos vallási identitásának megértése, mint inkább a saját, európai társadalmi rendszereink politikai identitásának elemzése. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy melyek azok a végső politikai elvek vagy értékek, amelyekhez a bevándorló közösségekkel folytatott vitáinkban feltétlenül ragaszkodnunk kell, azaz amelyek politikai rendszereink identitását és legitimitását adják, és melyek azok, amelyek felett alkudozhatunk. Az előbbiek közé azokat sorolom, amelyek magának a szabad és nyílt vitának a feltételeit képezik: ilyen például a tolerancia vagy a beleegyezés elve. A tanulmány második, záró része kritikai szemléletű és az európai multikulturalizmus kudarcának okait vizsgálja. Álláspontom szerint a bevándorló közösségekkel folytatott sikeres politikai párbeszéd esélyeit nagyban rontja az a tény, hogy vita közben ragaszkodunk olyan politikai értékekhez, elvekhez, amelyeket a demokratikus politikai kultúránk elválaszthatatlan részeinek tekintünk (ilyen például az emberi jogok doktrínája), de amelyek az interkulturális párbeszédet nem csupán minden legitimitástól, hanem egyáltalán minden indoktól vagy értelemtől is megfosztják
