Lakatos T., József

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

SzemleA hiány hiányaKét könyv a gyermek- és ifjúsági irodalomról. .a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam” (Babits Mihály: A lírikus epilógja)A z utóbbi két évben hazánkban első kiadású, értékes gyermekkönyv szinte alig jelent meg (Fecske Csaba Hol voltam... -ja és Lázár Ervin Hapci királya a kivételek közé tartozik), ám annál inkább (és ez örvendetes) második és harmadik vagy sokadik kiadás. Örvendetes az a tény is, hogy ugyanebben az időszakban a gyermekirodalom elméletével foglalkozó könyv három is napvilágot látott, a cím alatt jelzettek mellett az Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv" a Lord Kiadó gondozásában (1996), Borbély Sándor szerkesztésében. Bár mindhárom jelentős, mégis súlyuk miatt kettővel kívánok foglalkozni, A gyermekkönyvek titkos kertjével (Pannonica Kiadó, 1998) és a Gyermekirodalomra vezérlő kalauzzal (Szent István Társulat, 1996). Mindkettő egyszerre ad áttekintést a magyar és a világ gyermekirodalmáról, ugyanakkor elemzéseket is konkrét müvekről.A könyvek megjelenése azért is jelentős, mert a régi főiskolai jegyzetek, tankönyvek ma már használhatatlanok (a szovjet gyermek- és ifjúsági irodalom túlhangsúlyozása, ennek megfelelően a magyar gyermekirodalom háttérbe szorítása, vagy az első kiadások idején még egyértelmű pártosság megkövetelése).Komáromi Gabriella A gyermekkönyvek titkos kertjével kívánok először foglalkozni, bár ez a később megjelent mű. A szerző hu­szonöt éve a kaposvári Csokonai Vitéz Mi­hály Tanítóképző Főiskola tanára, az iro­dalomtudomány kandidátusa. Könyve tu­lajdonképpen korábbi cikkeinek, esszéinek, tanulmányainak gyűjteménye. A könyv na­gyon hiteles képet mutat írójáról, gazdag tanári múltjáról: filológiai pontosság, iroda­lomszociológiai érdeklődés (és megnyerő tudás), tiszteletre méltó felkészültség jel­lem zi; m indennek  b izony ítéka , hogy mindegyik írása végén gazdag jegyzetanyag található (ami mind a főiskolai hallgatóknak, mint a „mezei” olvasóknak támpontot je­lent), és a kötet végén a Névmutató mellett közli az írások eredeti megjelenési helyét is. E lőszavában a szerző objektív  hangon megemlíti azokat, akik az elmúlt évtizedek­ben gyermekirodalommal foglalkoztak (ma­ga Komáromi G abriella is, az 1990-benmegjelent Elfelejtett irodalom című, a má­sodik világháború végéig tartó gyermekiro­dalom-történetében), tisztázza könyve mű­faji határait (próza), a cím eredetét, így Burnett Titkos kert című lányregényét, mint egyik, szellemes (bár kissé szentimentális) okát. A könyv öt nagy ciklusra oszlik. Az el­ső címe: Fejezetek a gyermekkönyvek törté­netéből, melyben a gyermeki olvasáskultú­ráról, a magyar gyermekirodalom másfél évszázadáról (címével erőteljesen hangsú­lyozza: „Ez is irodalomtörténet!”), nagy­vonalú áttekintésben mutatja be a történel­mi regény műfaját mint meghatározót, az erényeket és hibákat, és nem hallgatja el: a sorból hiányzik az ötvenhatos forradalom („A kis m agyar G avroche-ok története megíratlan”), s külön fejezetet szentel Mó­ra Ferencnek, valamint a sztálinizmus gyer­mekirodalmának. A második ciklus címe: Klasszikusok gyerekeknek, gyerekekről. Eb­ben kap helyet Cervantes, Mark Twain, Ver-104ne, Jókai, Karl May, Gárdonyi Láthatatlanembere, Móricz Pipacsok a tengerenje, aTanár úr kérem és A Pál utcai fiúk elgondol-kodtató újraértékelése (Áts Feri mint példa-kép). A modern idõk és a nagyvilág gyermek-könyvei és a Csutak és a többiek (harmadikés negyedik ciklus) mûelemzései a másodikvilágháború utáni korszak elsõsorban ifjú-sági regényeivel foglalkoznak, s a záró cik-lus is azt fedi, amire a cím utal: Keresztül-kasul a titkos kerten, a lányregényrõl, Karin-thyról az Egy komisz kölök naplója fordítá-sa ürügyén. Ez utóbbi (mint még néhány ekötet írásai közül) az Elfelejtett irodalomegyik fejezete volt, és néhány megtalálha-tó az Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv”-ben is (ugyanúgy, mint Tarbay Ede Gyer-mekirodalomra vezérlõ kalauzában). Ez aciklus, mint az elsõ, politológiai, filológiai(Karinthy) és irodalomszociológiai tanul-mányokat egyaránt tartalmaz, ezzel mintegykeretbe foglalja, megkomponálja a gazdaganyaggyûjtés egészét. Az „anyaggyûjtés”egyben kulcsszava Komáromi Gabriella hé-zagpótló munkájának. A gazdag idézetgyûj-temény azt mutatja: huszonöt éves tanárimunkássága alatt Komáromi Gabriella mind-azokra a kritikai-elméleti munkákra figyelt,melyek a gyermek- és ifjúsági irodalom-mal foglalkoztak. Jegyzetanyaga tudomá-nyos pontosságú. Túl figyelemfelhívó is-mertetésein-elemzésein, ez a biztosítéka an-nak is, hogy szerzõje nem titkolt szándékaszerint mûve helyet kaphat a fõiskolaikönyvtárak mellett a tudományos könyvtá-rak polcain, de a családok otthonaiban is.Tarbay Edét nem kell különösebben be-mutatnunk a széles olvasóközönségnek, hi-szen közismert verseirõl, gyermekregényei-rõl, mesejátékairól, dramaturgi munkásságá-ról (A Tenkes kapitánya és Tüskevár tévé-so-rozatok), de arról már kevésbé, hogy hatéve a Zsámbéki Katolikus Fõiskola óraadótanára. Alig két éve megjelent könyve, Gyer-mekirodalomra vezérlõ kalauz borítólapja(Örsi Zsuzsa munkája) is sokat ígérõ. Ilyenkedves és megragadó címlappal ritkán talál-kozni. Az ember szívesen veszi kezébe azta könyvet, amely már elsõ pillantásra hívo-gató, a borító és a cím egyaránt azt sugall-ja, ami benne foglaltatik. Tarbay Ede gyer-mekirodalom-története (fejlõdéstörténete!)nem szokványos abban az értelemben, aho-gyan megszoktuk, hiszen e könyv beval-lottan nem akart fõiskolai jegyzet lenni,mégis jegyzet, ugyanakkor szólhat és szól is,a nagyközönség számára, a téma iránt komo-lyabban érdeklõdõknek, és kiválóan alkal-mas kézikönyvnek is. A könyv elsõ részében,a Mítosztól a mítoszteremtésig-ben a gyer-mekirodalom kezdetétõl, a mágiától a míto-szon át a népmeséig veszi sorra a mûveket,majd tisztázza a mesei mûfajokat, azok föld-részek és nyelvek szerinti történetét nap-jainkig, majd a meseirodalom különbözõproblémáit feszegeti. A második részben,melynek címe Mûvek és alkotók PetõfiArany Lacinak-jától Pilinszky meséin át Ne-mes Nagy Ágnes gyermekverseiig, LázárErvin szeretetmítoszt teremtõ könyveiig jutel, miközben ügyel a mûvek alkotóinak ésa bennük megszólaló üzenet összhangjánakfelmutatására. Teszi ezt az alkotók etikájá-ra, világképére mutató teljes odafigyeléssel.Figyelmét le nem veszi a gyermekrõl, aki-rõl mindvégig szól. Meg-megáll egy-egymûnél, kissé elidõz, kibontja, majd tovább-lép. Elemzéseiben sok esetben megkérdõje-lezi az elõdök korábbi eredményeit, új gon-dolatra jutva lép tovább. Annak ellenére,hogy maga az író hangsúlyozza: nem tan-könyvet ír, valójában annak sajátos mûfajátmûveli. Ugyancsak hangsúlyozott szubjek-tív nézõpontjával azt kívánja elérni, hogy azolvasót (és feltehetõen tanítványait) arra in-gerelje, hogy ellentmondjanak neki, vitáz-zanak vele. Mindez azt jelenti: partnereitgondolkodásra kívánja (indirekt módon)kényszeríteni. Sajátos módszer ez, ami egy-szerre emlékeztet az athéni iskolára, a talmudszellemiségére és nem utolsósorban a cím-ben is jelzett Pázmány Péter-i „harcosság-ra”. Mert vélt és valós igazáért Tarbay ke-ményen harcol, amikor irodalmi bálványo-kat dönt le, vagy egykori bálványokról tu-domást se vesz.Itt érkeztünk el Komáromi Gabriella ésTarbay Ede könyvének különbségéhez is:Komáromi Gabriella több évtizedes tapasz-talatait és megjelent publikációit gyûjti összeA gyermekkönyvek titkos kertje címû köteté-ben, a róla szóló részben is felmutatott hal-Iskolakultúra 1999/4105SzemleSzemlelatlanul gazdag gyermekirodalommal foglal­kozó gyűjteményével (és idézetek sokaságá­val) kiegészítve, mintegy mások vélemé­nyével erősítve a sajátját. Tarbay -  ha idéz többnyire ellentmond, a saját véleményét fogalmazza meg, ugyanakkor elhitető erővel tud objektív lenni, mint azt az Egy népmese anatómiája meseelemzése vagy Az első iga­zi magyar gyermekvers is bizonyítja. Tar­bay invencióval dolgozik, ami érthető, hiszen elsősorban költő, író, akiből óraadó tanár lett; Komáromi Gabriella főiskolai tanár, aki tudományos alapossággal (erre utal névjegy­zéke is, amivel Tarbay adós maradt) igyek­szik tévedhetetlen lenni. Végezetül, ami az alaptémán túl közös a két könyvben: Tarbay könyvét a Szent István Társulat könyves­boltjain kívül alig néhány vette át terjesztés­re, s ennek ellenére pillanatok alatt elfo­gyott, Komáromi Gabriella 1998 őszén meg­jelent könyve már alig kapható. Ebből az látható: a kiadók lebecsülték a várhatóan eladható példányszámot, ugyanakkor -  ez­zel a cikkel is arra kívánjuk felhívni a figyel­met -  jó volna mielőbb újra megtalálni (ez A hiány hiánya cím oka) mindkettőt minden könyvesbolt kínálatában.F. KOMÁROMI GABRIELLA: A g y e r m e k k ö n y v e k  titk o s  k e rtje . Pannonica Kiadó, 1998; TARBAY EDE: G y e rm e k iro d a lo m ra  v e z é r lő  ka lau z. Szent István Tár­sulat, Bp. 1996.Lakatos T. JózsefIskolakultúra -  olvasáskultúraMindenféle felhang nélkül állítom, hogy az Iskolakultúra című folyóirat jó  információforrás és módszertani iránytű mind a kezdő, mind a gyakorló pedagógusok számára. Elgondolkodtató cikket olvastam a januári számban (Tóth Tibor: Az olvasásra nevelésről) a z  olvasóvá neveléssel kapcsolatban. A jó  szándék mindenképpen kirajzolódik belőle. Magam a kérdéskör egy másik vonatkozására szeretnék rávilágítani -  mintegy harmincöt éves magyar-történelem szakos tanári gyakorlatom alapján.Múltidézés„Az olvasás a tanulás alapja” -  idézzük folytonosan. De vajon tanulóink olvasási készségszintje alkalmas-e arra, hogy való­ban a tanulás eszközévé váljon, sőt az isme­retszerzésen túl az élményszerzés célja is ve­zérelje a kisiskolást, amikor könyvet vesz ke­zébe?Rengeteg országos, területi és helyi fel­mérés bizonyítja, milyen megdöbbentően alacsony szintű a folyamatos-értő olvasás.A hatvanas-hetvenes évek tantervei nagy súlyt fektettek az alsó tagozatos olvasási technikára, pontosabban a hangos olvasás módszertani kultúrájára, s ehhez a megfele­lő gyakorló óraszám is rendelkezésre állt. A későbbi időszak „reformjai” már inkább az értő olvasásra helyeztek nagyobb hang­súlyt, miközben csökkent a gyakorlóórák száma (és nem csupán olvasásból, hanem fo­galmazásból, helyesírásból is), sőt mind az alsós, mind a felsős óraszám-szerkezet az anyanyelv és irodalom rovására változott.A NAT 7,-es bevezetése további gondo­kat vet fel, amelyekkel most nem kívánok foglalkozni.Néhány alapvető tézis és kérdőjelHa az olvasás a tanulás alapja a televízió, a számítógép és az Internet korszakában is, akkor érdemes, sőt meg is kell vizsgálni az oktatásirányítás kapkodó, sokszor megala­pozatlan tevékenységéből adódó valós prob­lémákat iskolai gyakorlatunkban.Igaz-e az a feltevés, hogy az alsó tagoza­tos anyanyelvi és irodalmi nevelés túlzó106

A hiány hiánya : két könyv a gyermek- és ifjúsági irodalomról

Repository of the Academy's Library

A hiány hiányaKét könyv a gyermek- és ifjúsági irodalomról„…a mindenséget vágyom versbe venni,de még tovább magamnál nem jutottam”(Babits Mihály: A lírikus epilógja)Komáromi Gabriella A gyermekkönyvektitkos kertjével kívánok elõször foglalkozni,bár ez a késõbb megjelent mû. A szerzõ hu-szonöt éve a kaposvári Csokonai Vitéz Mi-hály Tanítóképzõ Fõiskola tanára, az iro-dalomtudomány kandidátusa. Könyve tu-lajdonképpen korábbi cikkeinek, esszéinek,tanulmányainak gyûjteménye. A könyv na-gyon hiteles képet mutat írójáról, gazdagtanári múltjáról: filológiai pontosság, iroda-lomszociológiai érdeklõdés (és megnyerõ tu-dás), tiszteletre méltó felkészültség jellem-zi; mindennek bizonyítéka, hogy mindegyikírása végén gazdag jegyzetanyag található(ami mind a fõiskolai hallgatóknak, mint a„mezei” olvasóknak támpontot jelent), és akötet végén a Névmutató mellett közli az írá-sok eredeti megjelenési helyét is.Elõszavában a szerzõ objektív hangonmegemlíti azokat, akik az elmúlt évtizedek-ben gyermekirodalommal foglalkoztak (ma-ga Komáromi Gabriella is, az 1990-benmegjelent Elfelejtett irodalom címû, a má-sodik világháború végéig tartó gyermekiro-dalom-történetében), tisztázza könyve mû-faji határait (próza), a cím eredetét, ígyBurnett Titkos kert címû lányregényét, mintegyik, szellemes (bár kissé szentimentális)okát. A könyv öt nagy ciklusra oszlik. Az el-sõ címe: Fejezetek a gyermekkönyvek törté-netébõl, melyben a gyermeki olvasáskultú-ráról, a magyar gyermekirodalom másfélévszázadáról (címével erõteljesen hangsú-lyozza: „Ez is irodalomtörténet!”), nagy-vonalú áttekintésben mutatja be a történel-mi regény mûfaját mint meghatározót, azerényeket és hibákat, és nem hallgatja el: asorból hiányzik az ötvenhatos forradalom(„A kis magyar Gavroche-ok történetemegíratlan”), s külön fejezetet szentel Mó-ra Ferencnek, valamint a sztálinizmus gyer-mekirodalmának. A második ciklus címe:Klasszikusok gyerekeknek, gyerekekrõl. Eb-ben kap helyet Cervantes, Mark Twain, Ver-104Szemlene, Jókai, Karl May, Gárdonyi Láthatatlanembere, Móricz Pipacsok a tengerenje, aTanár úr kérem és A Pál utcai fiúk elgondol-kodtató újraértékelése (Áts Feri mint példa-kép). A modern idõk és a nagyvilág gyermek-könyvei és a Csutak és a többiek (harmadikés negyedik ciklus) mûelemzései a másodikvilágháború utáni korszak elsõsorban ifjú-sági regényeivel foglalkoznak, s a záró cik-lus is azt fedi, amire a cím utal: Keresztül-kasul a titkos kerten, a lányregényrõl, Karin-thyról az Egy komisz kölök naplója fordítá-sa ürügyén. Ez utóbbi (mint még néhány ekötet írásai közül) az Elfelejtett irodalomegyik fejezete volt, és néhány megtalálha-tó az Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv”-ben is (ugyanúgy, mint Tarbay Ede Gyer-mekirodalomra vezérlõ kalauzában). Ez aciklus, mint az elsõ, politológiai, filológiai(Karinthy) és irodalomszociológiai tanul-mányokat egyaránt tartalmaz, ezzel mintegykeretbe foglalja, megkomponálja a gazdaganyaggyûjtés egészét. Az „anyaggyûjtés”egyben kulcsszava Komáromi Gabriella hé-zagpótló munkájának. A gazdag idézetgyûj-temény azt mutatja: huszonöt éves tanárimunkássága alatt Komáromi Gabriella mind-azokra a kritikai-elméleti munkákra figyelt,melyek a gyermek- és ifjúsági irodalom-mal foglalkoztak. Jegyzetanyaga tudomá-nyos pontosságú. Túl figyelemfelhívó is-mertetésein-elemzésein, ez a biztosítéka an-nak is, hogy szerzõje nem titkolt szándékaszerint mûve helyet kaphat a fõiskolaikönyvtárak mellett a tudományos könyvtá-rak polcain, de a családok otthonaiban is.Tarbay Edét nem kell különösebben be-mutatnunk a széles olvasóközönségnek, hi-szen közismert verseirõl, gyermekregényei-rõl, mesejátékairól, dramaturgi munkásságá-ról (A Tenkes kapitánya és Tüskevár tévé-so-rozatok), de arról már kevésbé, hogy hatéve a Zsámbéki Katolikus Fõiskola óraadótanára. Alig két éve megjelent könyve, Gyer-mekirodalomra vezérlõ kalauz borítólapja(Örsi Zsuzsa munkája) is sokat ígérõ. Ilyenkedves és megragadó címlappal ritkán talál-kozni. Az ember szívesen veszi kezébe azta könyvet, amely már elsõ pillantásra hívo-gató, a borító és a cím egyaránt azt sugall-ja, ami benne foglaltatik. Tarbay Ede gyer-mekirodalom-története (fejlõdéstörténete!)nem szokványos abban az értelemben, aho-gyan megszoktuk, hiszen e könyv beval-lottan nem akart fõiskolai jegyzet lenni,mégis jegyzet, ugyanakkor szólhat és szól is,a nagyközönség számára, a téma iránt komo-lyabban érdeklõdõknek, és kiválóan alkal-mas kézikönyvnek is. A könyv elsõ részében,a Mítosztól a mítoszteremtésig-ben a gyer-mekirodalom kezdetétõl, a mágiától a míto-szon át a népmeséig veszi sorra a mûveket,majd tisztázza a mesei mûfajokat, azok föld-részek és nyelvek szerinti történetét nap-jainkig, majd a meseirodalom különbözõproblémáit feszegeti. A második részben,melynek címe Mûvek és alkotók PetõfiArany Lacinak-jától Pilinszky meséin át Ne-mes Nagy Ágnes gyermekverseiig, LázárErvin szeretetmítoszt teremtõ könyveiig jutel, miközben ügyel a mûvek alkotóinak ésa bennük megszólaló üzenet összhangjánakfelmutatására. Teszi ezt az alkotók etikájá-ra, világképére mutató teljes odafigyeléssel.Figyelmét le nem veszi a gyermekrõl, aki-rõl mindvégig szól. Meg-megáll egy-egymûnél, kissé elidõz, kibontja, majd tovább-lép. Elemzéseiben sok esetben megkérdõje-lezi az elõdök korábbi eredményeit, új gon-dolatra jutva lép tovább. Annak ellenére,hogy maga az író hangsúlyozza: nem tan-könyvet ír, valójában annak sajátos mûfajátmûveli. Ugyancsak hangsúlyozott szubjek-tív nézõpontjával azt kívánja elérni, hogy azolvasót (és feltehetõen tanítványait) arra in-gerelje, hogy ellentmondjanak neki, vitáz-zanak vele. Mindez azt jelenti: partnereitgondolkodásra kívánja (indirekt módon)kényszeríteni. Sajátos módszer ez, ami egy-szerre emlékeztet az athéni iskolára, a talmudszellemiségére és nem utolsósorban a cím-ben is jelzett Pázmány Péter-i „harcosság-ra”. Mert vélt és valós igazáért Tarbay ke-ményen harcol, amikor irodalmi bálványo-kat dönt le, vagy egykori bálványokról tu-domást se vesz.Itt érkeztünk el Komáromi Gabriella ésTarbay Ede könyvének különbségéhez is:Komáromi Gabriella több évtizedes tapasz-talatait és megjelent publikációit gyûjti összeA gyermekkönyvek titkos kertje címû köteté-ben, a róla szóló részben is felmutatott hal-Iskolakultúra 1999/4105Szemlelatlanul gazdag gyermekirodalommal foglal-kozó gyûjteményével (és idézetek sokaságá-val) kiegészítve, mintegy mások vélemé-nyével erõsítve a sajátját. Tarbay – ha idéz –,többnyire ellentmond, a saját véleményétfogalmazza meg, ugyanakkor elhitetõ erõveltud objektív lenni, mint azt az Egy népmeseanatómiája meseelemzése vagy Az elsõ iga-zi magyar gyermekvers is bizonyítja. Tar-bay invencióval dolgozik, ami érthetõ, hiszenelsõsorban költõ, író, akibõl óraadó tanárlett; Komáromi Gabriella fõiskolai tanár, akitudományos alapossággal (erre utal névjegy-zéke is, amivel Tarbay adós maradt) igyek-szik tévedhetetlen lenni. Végezetül, ami azalaptémán túl közös a két könyvben: Tarbaykönyvét a Szent István Társulat könyves-boltjain kívül alig néhány vette át terjesztés-re, s ennek ellenére pillanatok alatt elfo-gyott, Komáromi Gabriella 1998 õszén meg-jelent könyve már alig kapható. Ebbõl azlátható: a kiadók lebecsülték a várhatóaneladható példányszámot, ugyanakkor – ez-zel a cikkel is arra kívánjuk felhívni a figyel-met – jó volna mielõbb újra megtalálni (ezA hiány hiánya cím oka) mindkettõt mindenkönyvesbolt kínálatában.F. KOMÁROMI GABRIELLA: A gyermekkönyvektitkos kertje. Pannonica Kiadó, 1998; TARBAY EDE:Gyermekirodalomra vezérlõ kalauz. Szent István Tár-sulat, Bp. 1996.Lakatos T. József106SzemleIskolakultúra – olvasáskultúraMúltidézés„Az olvasás a tanulás alapja” – idézzükfolytonosan. De vajon tanulóink olvasásikészségszintje alkalmas-e arra, hogy való-ban a tanulás eszközévé váljon, sõt az isme-retszerzésen túl az élményszerzés célja is ve-zérelje a kisiskolást, amikor könyvet vesz ke-zébe?Rengeteg országos, területi és helyi fel-mérés bizonyítja, milyen megdöbbentõenalacsony szintû a folyamatos-értõ olvasás.A hatvanas–hetvenes évek tantervei nagysúlyt fektettek az alsó tagozatos olvasásitechnikára, pontosabban a hangos olvasásmódszertani kultúrájára, s ehhez a megfele-lõ gyakorló óraszám is rendelkezésre állt.A késõbbi idõszak „reformjai” már inkábbaz értõ olvasásra helyeztek nagyobb hang-súlyt, miközben csökkent a gyakorlóórákszáma (és nem csupán olvasásból, hanem fo-galmazásból, helyesírásból is), sõt mind azalsós, mind a felsõs óraszám-szerkezet azanyanyelv és irodalom rovására változott.A NAT 7.-es bevezetése további gondo-kat vet fel, amelyekkel most nem kívánokfoglalkozni.Néhány alapvetõ tézis és kérdõjelHa az olvasás a tanulás alapja a televízió,a számítógép és az Internet korszakában is,akkor érdemes, sõt meg is kell vizsgálni azoktatásirányítás kapkodó, sokszor megala-pozatlan tevékenységébõl adódó valós prob-lémákat iskolai gyakorlatunkban.Igaz-e az a feltevés, hogy az alsó tagoza-tos anyanyelvi és irodalmi nevelés túlzó

A hiány hiánya.

Két könyv a gyermek- és ifjúsági irodalomról

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/19049/18839/

A hiány hiánya. Két könyv a gyermek- és ifjúsági irodalomról

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Repository of the Academy's Library