Biró, Zsuzsanna

Repository of the Academy's Library

126KritikaErich Fromm „szabadság”-értelmezése és a jelenkor felelõsségeErich Fromm első jelentős társadalomelméleti műve, az ,Escape fromFreedom’ 1941-ben az Egyesült Államokban jelent meg. A könyvismertetését nem elsősorban a mű legutóbbi magyar nyelvű kiadásavagy Fromm klasszikussá vált elmélete, sokkal inkább a könyvbenmegfogalmazott tudományos tézisek jelenkori implikációi teszik újra aktuálissá.Ott, ahol az egyén szabadságának külsõ és belsõ korlátairól, az egyéniség valódivagy látszat-érvényesülésérõl, a tekintélytisztelet és az engedelmesség kénysze-res jellegébõl fakadó személyiségtorzulásokról van szó, mindig erõsen érintettegy társadalom nevelési rendszere. Fromm néhány helyen kifejezetten utal a nevelés fe-lelõsségére, illetve azokra a nevelési eljárásokra, amelyek az egyént individuális énje fel-adására kényszeríthetik. A frommi értelemben vett „szabadság” nem velünk születettadottság, nem is jogi kategória, hanem az ember egyik legelementárisabb késztetése ar-ra, hogy önazonosságának elérése érdekében individuális valóját az élet minden terüle-tén megjeleníthesse. Mindebben az intézményes nevelés támogathatja avagy gátolhatjais az egyént, azt azonban a mûre támaszkodva kijelenthetjük: az individuális szabadságelfojtása szükségszerûen magával vonja az egyén pszichikus deformálódását, ami bizo-nyos történelmi konstellációkban akár társadalmi szintû „deformációkhoz” is vezethet.Felelõsségünket nevelõként ezért nem árt tudatosítanunk. Bár recepteket a könyv nem kí-nál fel a modern ember neveléséhez, de mindenképpen hasznos orientációt nyújt ahhoz,hogy az egyéni szabadság és a társadalmi tényezõk viszonyáról tisztább fogalmakat al-kothassunk.Fromm mûvének alapállítása, miszerint a gazdasági-társadalmi kötelékeitõl megsza-badult ember a magára-maradottság félelmét individuális szabadsága feladásával próbál-ja meg leküzdeni, valószínûleg nem veszített érvényébõl – s mint hatvan éve minden ol-vasójához, hozzánk is ugyanolyan intencióval szól: éberségre, önkritikára, javításra ösz-tönzõn. Az egyéni és társadalmi lét jobbításába vetett hit munkássága során mindvégigmeghatározta Fromm emberi és tudományos attitûdjét. Rendkívüli elemzõképessége, vi-lágos fogalom- és érvrendszere szuggesztív erõvel hatják át írásait; a vizsgált jelenségektöbb szempontú (történeti-szociológiai-pszichológiai) megközelítése pedig lehetõségetkínál az olvasónak arra, hogy a neves szerzõ munkáiból a maga társadalomtudományi ér-deklõdése szerint meríthessen inspirációt.Az ,Escape from Freedom’ 1941-es bevezetõjében Fromm leszögezi: szándéka szerintmûve nem prognózis, hanem diagnózis. Nyomon követi az egyén mint „a társadalmi fo-lyamatok egysége” viszonyát az õt körülvevõ világhoz mindazokon a történelmi etapokonkeresztül, amelyek a külsõ kötelékektõl való megszabadulás szempontjából mérföldkõnekszámítottak, hogy választ adhasson a könyv alapkérdésére: „Mit jelent a ’szabadság’ a mo-dern ember számára?” A szerzõnek mindezek elõtt azonban tisztáznia kell, hogy az indi-viduális szabadság kérdése milyen értelemben tárgya egy pszichológiai elemzésnek, mi-ben különbözik az „én szabadsága” attól a „szabadság”-fogalomtól, amely a modern de-mokratikus társadalmakban az egyén alapvetõ és elidegeníthetetlen jogaira vonatkozik.A könyv elsõ fejezetének témája tehát: ,Pszichológiai probléma-e a szabadság?’Az ol-vasó elõtt nem marad sokáig rejtve Fromm könyvének aktuális vonatkozása: az 1934-benIskolakultúra 2004/5127Erich Fromm: Menekülés a szabadság elõlNémetországból Amerikába emigrált tudóst az európai fasizmus, illetve a német náciz-mus kialakulásának társadalomlélektani okai érdekelték. Általánosabban: a kapitalizmusviszonyai között élõ ember karakterstruktúrájának mindazon tényezõi, amelyek azegyént arra késztetik, hogy lemondva individuális szabadságáról egy külsõ tekintély ál-tal hagyja befolyásolni, „vezérelni” érzéseit, gondolatait és cselekedeteit. Ezt az én-meg-tagadó magatartást Fromm egy tudattalanul mûködõ mechanizmusra vezeti vissza, mely-nek során az egyén ugyanolyan elemi szükségletét szeretné kielégíteni, mint amilyen azönfenntartás biztosítása. A különbség csak abban áll, hogy e késztetés nem biológiailag(mint ahogy Freud gondolta), hanem társadalmilag determinált. Fromm szerint az az„elemi ösztön”, amely az individuális szabadság elfojtását kiváltja, nem más, mint a ma-gány leküzdése. „Még a legalantasabb mintával való azonosulás is jóval elõnyösebb,mint az egyedüllét.” – írja a szerzõ, ami azonban már itt elõrevetíti, mily kétségbeesettés reménytelen is ez a küzdelem.A morális elszigetelõdés elleni harc Frommnál tehát egy ösztönös, de ugyanakkor azegyén és a társadalom kapcsolatában gyökerezõ késztetés. Így a szerzõ a következõ feje-zetben (,Az individuum keletkezése és a szabadság kétértelmûsége’) az „individuáció”folyamatára kiható legfontosabb társadalmi és lélektani tényezõket mutatja be. Az emberindividuummá válása során a természettõl való teljes függés állapotából az elsõdlegestársadalmi – nemzetségi, rendi, egyházi – kötelékektõl való megszabaduláson át vezetettaz út az egyéni szabadság azon fokáig, amelyet Fromm „valamitõl való szabadságnak”nevez. Ez az állapot Nyugat- és Közép-Európában nagyjából a reformáció korától kezd-ve jellemezte az egyén gazdasági és társadalmi viszonyait. A szerzõ szerint innen datál-ható és a 20. századra tetõzõdik be az a folyamat, amelynek során az egyénnek már nemobjektíven adott béklyóitól, hanem mindinkább individuális énje megnyilatkozásánakszubjektív gátjaitól kell megszabadulnia ahhoz, hogy elérhesse végre a „pozitív”, a „va-lamire való szabadság” állapotát. Az ember individuummá válásának azonban árnyoldalai is vannak. Azzal, hogy azegyén külsõ kötelékeit elveszítette, minden olyan személyes kötõdés is eltûnt az életébõl,ami korábban erõt, biztonságot, nyugalmat adott. Az individuum a magára maradottságállapotát éli át – ugyan övé a választás szabadsága, de ha ezzel élni nem tud, a világ rém-ségesen fenyegetõvé válik. A „valamitõl való szabadság” az elszigetelõdés, tehetetlenség,jelentéktelenség érzését váltja ki az emberbõl, ami individualitásának feladására készte-ti. Amíg mindez csak a közösség egyes egyedeire érvényes, addig nem beszélhetünkmásról, mint egy individuálpszichológiai jelenségrõl. Frommot azonban mindenekelõtt aszabadság elõli menekülés társadalomlélektani mechanizmusai érdeklik. Nézetei szerint:az a késztetés, amely az embert individuális énje elfojtása vagy megsemmisítése feléhajtja, meghatározott gazdasági-társadalmi-ideológiai tényezõk együttállása esetén nem-csak különálló személyek, hanem egész társadalmi csoportok viselkedésére is jellemzõlehet. Fromm célja tehát kettõs: egyrészt azoknak a gazdasági-társadalmi faktoroknak aleírása, amelyek az egyes társadalmi rétegek tagjaiban a kiszolgáltatottság, tehetetlenség,elszigetelõdés érzését erõsíthetik; másrészt annak bemutatása, hogy mindez milyen me-chanizmusokon keresztül járul hozzá az individualitásról való lemondáshoz, illetve hogyennek tömeges megjelenése milyen folyamatok révén képes akár történelmet formáló té-nyezõvé válni. A szerzõ mindezen kérdésekre a harmadik, a negyedik és a hatodik feje-zetben ad választ: ,Szabadság a reformáció korában’, ,A modern ember szabadságánakkettõs arculata’, ,A nácizmus pszichológiája’.A szabadsága elõl menekülõ ember tragédiája, hogy miután már nem a születési, ren-di, felekezeti vagy más külsõ kötelékeknek, hanem az egyén szabad akaratából hozott in-dividuális döntéseknek van sorsformáló szerepük, „az ember már csak individuum ma-rad”. Vagyis: az individuáció folyamata visszafordíthatatlan. Ezért minden olyan kísér-let, amely arra irányul, hogy az egyén a negatív szabadsága okozta kételyeitõl és félel-128Kritikameitõl énje feladása árán szabaduljon meg, csakis meddõ próbálkozás lehet. Egy külsõtekintéllyel, hatalommal való azonosulás ugyan jelent némi biztonságot, de egyúttal lét-re is hoz az ember életében egy új, nem tudatosan mûködõ függõségi viszonyt, amely akényszeres ragaszkodás miatt nemhogy csökkentené, de még fokozhatja is a magány, azelveszettség iszonytató érzését. Fromm, pszichoanalitikusként szerzett tapasztalataira támaszkodva, könyve ötödik fe-jezetében (,A menekülés mechanizmusai’) e kötõdések természetét és a modern társadal-makban megfigyelhetõ alapvetõ két típusát mutatja be. Elsõsorban a diktatórikus rend-szerek kispolgári csoportjait jellemzi az a kényszeres kapcsolat, amelyet Fromm „szado-mazochista szimbiózis”-ként ír le. A szado-mazochizmus „hétköznapi” és „klinikai” ese-tei gyötrelmes erõfeszítések, melyek során az egyén inkább lemond individuális szabad-ságáról, csakhogy megszabaduljon az elszigetelõdés rémképétõl. A szadista, aki hatalmátmások felett szeretné kiterjeszteni, sõt mások (a fenyegetõ világ) elpusztítására törekszik,ugyanúgy önnön jelentéktelensége és fenyegetettsége ellen próbál meg védekezni, mintmazochista társa e szimbiotikus kapcsolatban, aki erejét abból meríti, hogy megkísérelfeloldódni mások akaratában. Szadizmus ésmazochizmus tehát nem más, mint az indi-vidualitás feladásának két ellentétes irányú,de egymást kölcsönösen feltételezõ meg-nyilvánulása. A modern demokráciák semoldották meg az „én” szabadságának kérdé-sét, sõt a demokratikus berendezkedésû tár-sadalmakban kialakult a szabadság elõli me-nekülésnek egy teljesen sajátos útja. Frommmeglátása szerint (s ennek érvénye ma mégerõsebb, mint a könyv megírásakor volt):ahelyett, hogy az egyén megõrizné énje in-tegritását, és spontán módon reagálna kör-nyezetére, inkább „megszûnik önmaga len-ni, s teljes mértékben a kulturális minták fel-kínálta személyiségmodellt teszi magáévá”.Fromm ezt az irracionális azonosulási vá-gyat „kényszeres konformitás”-nak nevezi.A tekintély, aminek itt az egyén alárendelimagát, nem egy személy, intézmény vagykonkrét hatalom, hanem egy absztrakt és anonim entitás: a közvélemény, a hagyomány,a társadalmi normák, a szerepelvárások, a divat stb. A kérdésre, hogy miként határozható meg az egyén szabadsága a modern demokrati-kus társadalmakban, a szerzõ csak könyvének utolsó fejezetében (,Szabadság és demok-rácia’) tér ki részletesen. A modell-állam az Egyesült Államok, de a szerzõ által leírt je-lenségek ma már a világ demokratikus felén általánosan jellemzõk. Fromm helyzetleírá-sa alapján: „A mai ember megszabadult a kötelékektõl, amelyek megakadályozták abban,hogy azt gondolja, amit jónak tart. Akarata szerint cselekedhetne, ha tudná, mit akar, gon-dol és érez.” A mû sommás jelenkor-ábrázolása: Ugyan már szabadon cselekvõk lettünk,de nem jutottunk el az individuális szabadság állapotába. S miért? Talán mert nem vál-laljuk az individuációval együtt járó konfliktusokat és azt a kételyekkel teli munkát, ame-lyet saját – ahogy Fromm fogalmaz: „eredeti” – érzéseink, gondolataink, vágyaink felku-tatása jelent. Egy tudattalanul épített pszichológiai csapdában vergõdünk: „én”-ünk csakegy „pszeudo-én”, cselekvéseink csak látszat- vagy kényszercselekvések. Azt hisszük,hogy mert gondolkodunk, már tudjuk is, hogy kik vagyunk, pedig gondolataink sokszormások gondolatai, érzéseink mások érzései, akaratunk valaki más akarata. Fromm a ki-A modern demokráciák sem ol-dották meg az „én” szabadságá-nak kérdését, sőt a demokratikusberendezkedésű társadalmakbankialakult a szabadság előli mene-külésnek egy teljesen sajátos útja.Fromm meglátása szerint (s en-nek érvénye ma még erősebb,mint a könyv megírásakor volt):ahelyett, hogy az egyén megőriz-né énje integritását, és spontánmódon reagálna környezetére,inkább „megszűnik önmaga len-ni, s teljes mértékben a kulturálisminták felkínálta személyiségmo-dellt teszi magáévá.”Iskolakultúra 2004/5129Erich Fromm: Menekülés a szabadság elõlutat a világ dolgaihoz való kritikai viszonyulás, a spontán munkavégzés és az egyenran-gúságon alapuló szeretet megélésében látja, amelyhez a jóléti társadalmak viszonyai kö-zött – megítélése szerint – nagyobb esélyei vannak az egyénnek, mint bármikor ezelõttaz emberiség története során. – A kérdés csupán az: tudunk-e élni a lehetõséggel?Erich Fromm (2002): Menekülés a szabadság elõl.Napvilág Kiadó.  Biró ZsuzsannaDidaktika vagy Praktika? – ez itt a kérdés!Az oktatáselmélet tudományos fejlődésének eredményeit egyetlenkötetben összegezni reménytelen vállalkozás, olyan többkötetestankönyvet készíteni pedig, amelyet sokan és gyakran a kezükbevesznek, naiv próbálkozás lenne. A Falus Iván szerkesztette,Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához’ című munka a kétidea közötti egyensúlyt próbálja megteremteni.Tíz szerzõ tizenkilenc fejezetben próbál olyan tudományos jellegû, de tanulható összegzést készíteni, amely a tanítás elméleti alapozásához nélkülözhetetlen. A fõ-cím tudományos munkára, az alcím pedig tankönyvre utal, amelyek közül a szer-zõk szándéka inkább az utóbbihoz áll közelebb. A célközönség, a tanításra készülõ ol-vasók persze sokkal inkább várnának praktikus tanácsokat, mintsem félezer oldal el-méletet, de a szerzõk a pedagógiai jelenségek egyszeri és megismételhetetlen termé-szetét, illetve az olvasó gondolkodtatását szem elõtt tartva csak ritkán közelítik meg ezta veszélyes határt.A didaktika kategóriafogalmaiból és fõ kérdésköreibõl építkezõ elmélet egy olyankomplex pedagógiai kultúrát próbál közvetíteni, amelyben egyszerre több szemlélet ismegjelenik. A német didaktikai modellekkel ellentétben (Jank – Meyer, 1994) nem egyzárt paradigma, amely egy jól leírható tudományelméleti és általában ezen felül pszicho-lógiai alapon, kötött fogalmi rendszerben ad választ a „mit”, de legfõképpen a „hogyan”kérdésére. Annak ellenére nem ilyen, hogy alapjai a múlt század második felében, NagySándor didaktikájának zárt rendszerében gyökereznek. A német modellekben megfigyel-hetõ klasszikus strukturális felosztás, illetve a Nagy Sándor-féle fogalmilag rendszerezõtárgyalásmóddal ellenétes angolszász szemléletközpontúság és gyakorlatközeliség csak-úgy, mint a kognitivizmus, ha még nem is épült be teljesen, de már érezhetõen jelen van.A fejezetek némelyike klasszikus vagy újszerû kérdéskört tárgyal, mint például a tanu-lás, a folyamat, a módszerek, az oktatás- vagy tanulásszervezés, illetve a tervezés, ame-lyek közül szinte bármelyik, kiemelve szervezõ erõvé, központi szemléletté válhatna. Akönyv ezzel szemben egy homogenitásra törekvõ didaktika: az egyenrangú fejezetek egykoherens pedagógiai kultúrát adnak eredményül, annak ellenére, hogy a különbözõ szer-zõk különbözõ fejezetei közül némelyek szinte önálló életre kelnek, és tartalmuk miattgyakran önálló kötetbe is beillenének.Az oktatáselméleti irányzatok leírása a történeti szálak ismertetésével, egy szemléletesösszefoglaló idõskála hiánya mellett a didaktika diszciplináris környezetét, illetve a fej-lõdésének a nagyobb lépéseit mutatja be. Illeszkedve a többi fejezet hierarchikus szintjé-

Erich Fromm „szabadság”- értelmezése és a jelenkor felelőssége

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library