Nagy, Zoltán

Repository of the Academy's Library

Magyarország a NATO-ban1997 valószínűleg fontos évként vonul be a magyar történelembe:végre célegyenesbe fordult az euro-atlanti integrációs folyamat,hiszen mind az Európai Unió, mind a NATO esetében nagy lépésttettünk a tagság felé. Ami az Európai Uniót illeti, először az EurópaiBizottság által készített országvélemények láttak napvilágot1997 júliusában, amelyek az EU-tól kapott kérdőívekre adott nemzetiválaszok alapján készültek el. A Bizottság emellett megnevezte azta hat országot is, amelyekkel javasolta megkezdeni a csatlakozásitárgyalásokat. Ezt az EU állam- és kormányfői decemberi luxemburgicsúcsértekezletükön döntésükkel szentesítették. A NATO-tagállamokállam- és kormányfői a madridi csúcstalálkozón hívták megcsatlakozási tárgyalásokra a legfelkészültebb jelölteket, majda csatlakozási tárgyalások lezárultával a külügyminiszterekdecemberben aláírták a csatlakozási jegyzőkönyveket is.Magyarország mindkét esetben a kiválasztottak közé került, amielismerése annak a munkának, amelyet a rendszerváltás ótaMagyarország – nagy áldozatok árán – elért.Bár a közvélemény az elmúlt évben többnyire a bővítési vita, valamint a NATO ésOroszország közti kapcsolatok alakulásával volt elfoglalva, Magyarország csatla-kozása kapcsán feltétlenül meg kell említenünk azt az átfogó folyamatot, amely-nek a bővítés is részét képezi. Ez a folyamat a NATO külső és belső átalakítása, amely-nek során a Szövetség a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzetben olyan poli-tikai-katonai szervezetté alakul, amely a hagyományos kollektív védelmi feladatok el-látásán túl egy új küldetést is teljesít: hozzájárul a biztonság és stabilitás övezetének ki-terjesztéséhez az euro-atlanti régióban. A folyamat már korábban megkezdődött, hiszena NATO régóta nem ugyanaz a szervezet, mint ami 1990 előtt volt. 1991, azaz a NATOúj hadászati koncepciójának elfogadása óta a tagállamok többsége 28–40 százalék kö-zötti mértékben csökkentette haderejének létszámát, és szövetségi szinten 30 százalék-kal csökkentek a védelmi kiadások; az Amerikai Egyesült Államok háromszázezerrőlkevesebb mint százezerre csökkentette Európában állomásoztatott erőinek létszámát, sa robosztus, előretolt NATO-védelmi struktúra magas készültségi fokozatú, nehézfegy-verzetű egységeit alacsonyabb készültségi fokozatú és rugalmasabban alkalmazhatóerőkkel váltották fel.Karcsúsodott a NATO integrált parancsnoki struktúrája: a három főparancsnokságbólkettő (atlanti és európai), a négy európai fő alárendelt parancsnokságból három (észak-nyugati, központi és déli) maradt, s csökkent a többi parancsnokság száma és mérete is.Az átalakítás azonban tovább folytatódik annak érdekében, hogy a NATO megőrizze ka-tonai hatékonyságát, és a hagyományos kollektív védelmi feladatok ellátása mellett al-kalmas legyen az új típusú kihívásoknak megfelelő – béketámogató, kutató-mentő stb. –akciók (l. IFOR/SFOR) végrehajtására, és – a transz-atlanti kapcsolat megőrzésévelegyütt – elősegítse a Szövetségen belül megvalósítandó Európai Biztonsági és VédelmiIdentitás (ESDI) kialakítását is. Ez utóbbi önállóbb európai fellépést tesz lehetővé példá-ul olyan módon, hogy valamennyi európai szövetséges állam döntése esetén lehetséges-22Nagy Zoltánsé válik a Nyugat-Európai Unió vezetésével, a NATO eszközeinek igénybevételével foly-tatott akciók végrehajtása.Az adaptáció részeként említhető, hogy 1996 decemberében a NATO-külügyminiszte-rek elhatározták, hogy tovább erősítik együttműködésüket a Békepartnerség programjá-ban részt vevő országokkal, többek között a Békepartnerség programjának kiterjesztésé-vel és egy ún. Atlanti Partnerségi Tanács felállításával. A Békepartnerség továbbfejlesz-tése mögött az a megfontolás húzódik, hogy a NATO keleti nyitása az egész kontinensbiztonságát és stabilitását növelje, tehát hogy az első körben csatlakozó államokon túl-menően a később csatlakozók is profitáljanak belőle, sőt: azok is, akik belátható időn be-lül nem válnak a Szövetség tagjává.A NATO-tagállamok külügyminiszterei a portugáliai Sintrában tartott ülésükön (1997.május 29.) úgy határoztak, hogy az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC) és aBékepartnerség sikerére alapozva minőségileg új alapokra helyezik a partnerállamokkalkialakított politikai és katonai kapcsolataikat. A NATO és a partnerállamok külügymi-niszterei az Észak-atlanti Együttműködési Tanács utolsó ülésén indították útjára az Euro-atlanti Partnerségi Tanács munkáját, amely a NACC helyébe lépett. Ennek feladata, hogy– egyesítve a NACC és a Békepartnerség pozitív tapasztaltait – egységes és átfogó keret-ként szolgáljon a tagállamok és a partnerek közötti politikai konzultációkhoz, valamint abékepartnerségi program keretében zajló együttműködéshez. A külügyminiszterek szá-mos új elemmel erősítették meg a szövetségesek és a partnerek közötti politikai konzul-táció rendszerét és a partner-államok részvételét a Békepartnerségre vonatkozó tervezés-ben és döntés-előkészítésben.A megerősített Békepartnerség keretén belül, miként eddig, továbbra is a partnerálla-moktól függ, hogy mennyire képesek élni a Békepartnerség kínálta lehetőségekkel. To-vábbra is érvényes tehát az önkiválasztódás rendszere, azaz: mindenki maga határozhat-ja meg, hogy milyen intenzíven vesz részt a békepartnerségi programokban (ami perszekomolyan befolyásolja a csatlakozási esélyeket). A NATO a maga részéről mindent elkö-vet azért, hogy a partner-államokat bevonja békeidőben folytatott tevékenységébe. A leg-jobb példa erre a boszniai béketámogató akció, amelyben a tizenhat tagállam mellett többmint két tucat partner-állam vesz részt. A NATO az SFOR-művelet mellett a Békepart-nerség tervezése, a partnerekkel folytatott közös gyakorlatok és az együttműködési ké-pességek javítását célzó ún. Tervezési és Felülvizsgálati Folyamat során is arra törekszik,hogy a partnerek részesei legyenek a döntéshozatali folyamatnak.A bővítési folyamatA bővítési folyamat a NATO Bővítési Tanulmányának 1995 szeptemberi megjelenésé-vel öltött konkrét formát. 1996 a tagságra pályázó országokkal folytatott ún. intenzív pár-beszéd éve volt, egyik oldalon a tagjelöltekkel, a másikon a NATO Nemzetközi Titkár-ság és Nemzetközi Katonai Törzs munkatársaival. 1997-ben 16+1-es körben folytatódotta párbeszéd, azaz a partnerállamok ezúttal már az Észak-atlanti Tanács állandó (nagykö-veti szintű) képviselőivel folytattak konzultációkat. A párbeszéd célja az volt, hogy a tag-jelöltek megismerkedjenek a Szövetség működésével, a NATO pedig képet kapjon arról,hogy hol tartanak ezen országok a csatlakozási felkészülésben.Ami a bővítési döntést illeti, 1997 a nagy találgatások éve volt. A NATO-külügymi-niszterek 1996 decemberében így fogalmaztak: javasolni fogják állam- és kormányfőik-nek, hogy az 1997. évi madridi csúcstalálkozón hívjanak meg csatlakozási tárgyalásokra„egy vagy több országot”, amelyek részt vettek az intenzív párbeszéd folyamatában. En-nek a megfogalmazásnak nagy szerepe volt abban, hogy a madridi csúcstalálkozót meg-előzően a bővítéssel kapcsolatos döntést előzte meg a legnagyobb várakozás. Magyaror-szág, Csehország, Lengyelország, Románia és Szlovénia különböző reményekkel, deIskolakultúra 1998/423Nagy Zoltán: Magyarország a NATO-banegyaránt feszülten várta a madridi döntést, s közben nagy hajrába kezdett mind a csatla-kozási feltételek teljesítése, mind pedig a tizenhat tagállam meggyőzése érdekében.A magyar kormány álláspontja e tekintetben mindvégig következetes volt. Szorgal-maztuk, hogy a NATO az egyéni teljesítmények alapján hozza meg döntését, és egyetlenország meghívását se kösse mások meghívásához. Szorgalmaztuk, hogy a NATO vala-mennyi országot hívja meg, amely teljesíti a csatlakozás feltételeit. Hangsúlyoztuk, hogyMagyarország teljesíti azokat a feltételeket, amelyeket a NATO a Bővítési Tanulmány-ban a csatlakozás előfeltételéül szabott, azaz: szilárd parlamentáris demokrácia, ahol tisz-teletben tartják az emberi és kisebbségi jogokat; stabil, kiegyensúlyozott piacgazdaság,amelyet az OECD-tagság elnyerése is igazolt; jó kapcsolatokat ápol szomszédaival és atágabb régió országaival; demokratikus és civil ellenőrzés érvényesül a haderő felett, ése haderő, mint a boszniai műveletben való részvételünk is igazolta – ha egyelőre korlá-tozott mértékben is – képes együttműködni a NATO-val. Hangsúlyoztuk, hogy Magyar-ország érdekelt abban, hogy lehetőleg minél több szomszédja váljon – a csatlakozási fel-tételek teljesítése esetén – a NATO tagjává. Ezzel együtt mindvégig tisztában voltunk az-zal, hogy a döntés a NATO döntése lesz, és Magyarországnak egyetlen igazán hatékonyeszköze van ennek befolyásolására: saját teljesítményének javítása. Mint végül kiderült:ez sikerült.A NATO madridi csúcstalálkozójának záróközleménye így fogalmaz: „Ma, a CsehKöztársaságot, Magyarországot és Lengyelországot meghívjuk arra, hogy csatlakozásitárgyalásokat kezdjenek a NATO-val. Célunk, hogy az 1997. decemberi miniszteri talál-kozókon aláírjuk a Csatlakozási Jegyzőkönyveket, és a ratifikációs folyamat időben be-fejeződjön ahhoz, hogy még a Washingtoni Szerződés aláírásának 50. évfordulója előtt aSzövetség tagjai legyenek.”A csúcstalálkozót követően átadott és a meghívást tartalmazó NATO-főtitkári leveletKovács László külügyminiszter visszaigazolta, jelezve, hogy a Magyar Köztársaság ké-szen áll a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A csatlakozás sajátossága, hogy a meg-hívottak már hatályban levő, nem nyílt, hanem meghíváson alapuló tagságot teremtőszerződésekhez csatlakoznak a teljes jogú tagság elérése érdekében. Ebből fakadóan aszeptember eleje és október vége között öt fordulóban zajló csatlakozási tárgyalások so-rán a NATO arról kívánt meggyőződni, hogy a tagjelöltek készek-e és képesek-e a tag-ságból fakadó kötelezettségek teljes körének eleget tenni, míg magyar részről a folyamatfőként a kötelezettségek teljes körének felmérésére irányult. Az már a csatlakozási tár-gyalások előtt is egyértelmű volt, hogy Magyarország számára a NATO 1995-ben kiadottBővítési Tanulmányában, valamint a Szövetség egyéb hivatalos állásfoglalásaiban és do-kumentumaiban foglalt kötelezettségek vállalhatók. A tárgyalások során tovább erősödöttez az álláspontunk, így Magyarország részéről minden feltétel adott volt a csatlakozásiszándék megerősítéséhez. Nagyban hozzájárult a magyar tárgyalási pozíció megerősíté-séhez a novemberi népszavazás, amelyen a szavazásra jogosult állampolgárok csaknemfelének részvétele mellett elsöprő többség, a szavazók több mint 85%-a (3 344 131 fő)szavazott a csatlakozás mellett.Felkészülés a tagságra1997-ben felgyorsult a haderő-átalakítás folyamata. Az év végére lezajlott a haderőá-talakítás első, döntően mennyiségi változásokkal járó szakasza. Kialakult a honvédség újbékelétszáma, amely jelenleg 61 500 fő. 1997. szeptember 1-jén létrejött az egyesítettHonvéd Vezérkar, és felálltak a haderőnemi vezérkarok, amelyek immár klasszikus ve-zérkari funkciókat látnak el, összhangban NATO-tagállamok gyakorlatával és struktúrá-ival. Erőteljes koncentráció zajlott le a katonai követelmények és a pénzügyi hatékony-ság szempontjai alapján, amelyek eredményeként számos alakulat megszűnt, illetve ke-24Nagy Zoltán: Magyarország a NATO-banrült összevonásra. Beindult az új kiképzési rendszer, amelynek keretében, többek között,a sorállomány négy országos kiképzőközpontban tölti a sorkatonai szolgálat első háromhónapját, és itt kapja meg az alapkiképzést, majd végleges alakulatánál a szakkiképzést.A haderő professzionális jellegének erősítése részeként folyamatosan növekszik a szer-ződéses állomány aránya. Megkezdődött az új tiszti előmeneteli rendszer alapjainak le-rakása, és egy új típusú és új feladatokkal felruházott tiszthelyettesi kar kialakítása.A folyamat következő szakaszában azátalakítás minőségi elemeire kell helyeznia hangsúlyt, hogy Magyarország a tagságelső napjától kezdve el tudja látni a szövet-ségi tagságból reá háruló feladatokat. ANATO-val folytatott védelmi tervezésipárbeszéd során már most is azon dolgo-zunk, hogy kijelöljük a magyar haderő he-lyét a NATO integrált katonai szervezeté-ben, és célirányosan folytassuk a honvéd-ség felkészítését. Ennek eredményeként amagyar haderő kijelölt egységei már a tag-ság első napjától kezdve képesek lesznekarra, hogy részt vegyenek a szövetségesállamok védelmében és a NATO más mis-szióiban, és Magyarország képes lesz arra,hogy elsődlegesen saját erőforrásaira ala-pozott védelmét szükség esetén a NATOerőivel együttműködve lássa el.Ehhez arra van szükség, hogy a teljesjogú tagságig hátralévő egy évet célirá-nyos és intenzív felkészülésre használjukfel, középpontba állítva a magyar haderő NATO-val való együttműködési képességeinekjavítását. Ennek során különös figyelmet kell fordítani a tiszti és tiszthelyettesi állománynyelvtudásának javítására, a vezetési, irányítási és kommunikációs rendszer fejlesztésé-re, a NATO integrált légvédelmi rendszerébe való bekapcsolódásunk előkészítésére, a be-fogadó nemzeti támogatási képességek fejlesztésére (ez utóbbira azért van szükség, hogyMagyarország szükség esetén képes legyen fogadni a megerősítésére érkező NATO-csa-patokat), a haderő kiképzettségének és reagálóképességének javítására, valamint a hu-mán és pénzügyi erőforrás-gazdálkodás hatékonyságának növelésére.Ezek a változások nem egyszerűen a NATO-tagság szempontjából fontosak. A fentiváltozások és átalakítások hozzájárulnak ahhoz is, hogy Magyarország a modern hadvi-selés kihívásainak és a társadalom elvárásainak minden tekintetben megfelelő, korszerűés hiteles haderővel rendelkezzen, mely elsőszámú feladatát, a haza védelmét is a jelen-leginél viszonylag olcsóbban és hatékonyabban látja el.Iskolakultúra 1998/425Nagy Zoltán: Magyarország a NATO-banA NATO madridi csúcs-találkozójának záróközleményeígy fogalmaz: „Ma, a CsehKöztársaságot, Magyarországotés Lengyelországot meghívjukarra, hogy csatlakozásitárgyalásokat kezdjeneka NATO-val. Célunk, hogyaz 1997. decemberi miniszteritalálkozókon aláírjuka Csatlakozási Jegyzőkönyveket,és a ratifikációs folyamatidőben befejeződjön ahhoz,hogy még a WashingtoniSzerződés aláírásának50. évfordulója előtt a Szövetségtagjai legyenek.”

Magyarország a NATO-ban

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/18826/18616/

Magyarország a NATO-ban

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)