Seress, Ákos

Repository of the Academy's Library

Iskolakultúra 2004/6–7179Csokonait is elsõsorban „lírai alkat-ként” tartják számon, kinek mûvé-szete legtökéletesebben a rövid dal-ban teljesedett ki. Általános vélemény róla,hogy a meseszövés nem erõssége, ami alá-támasztható azzal is, hogy a ,Gerson’,,Karnyóné’, ,Cultura’ címû vígjátékait deusex machinával zárja le és bár õ maga semhisz ezekben a befejezésekben, kényszerûokokból mégsem tud mást választani.Csokonai drámaelméleti fejtegetéseirõlnem sokat tudunk; a ,Tempefõi’ is inkábbmûfaji problémákat vet fel, hiszen ezt aszerzõ nem nevezi drámának, sokkal in-kább „Nemzeti játék formába öntöttsatyrának”, vagy „Comoedia formába ön-tött satyricum Román”-nak. Valóban, ezeka mûvek ellentmondanak annak a drámael-méleti felfogásnak, mely a dráma lényegéta konfliktusban látja. Ez a felfogás azon-ban fõleg Lessing Arisztotelész-kritikájamiatt igen szilárdan meghatározta azt azelváráshorizontot, amelyet a magyar költõfõleg barokk jegyeket mutató, iskoladrá-mákra hasonlító mûvei csak provokálnitudtak, módosítani nem.Csokonai drámafelfogásának fõ jellem-zõje, hogy a tragikum és komikum keveré-sével próbálja az életet legszélesebb kitel-jesedésében utánozni. Legközelebb ehheza felfogáshoz a bécsi népszínmûvek álltak,melyek egy részét a magyar költõ ismerteis; tudjuk például, hogy ,A varázsfuvola’bécsi elõadásának szövegkönyve eljutotthozzá. Ugyanígy felhasználta az egykorúmagyar iskoladráma nyomtatásban megje-lent termékeit, különösen Simai Kristóf-nak, a Kassai Magyar Múzeumban megje-lent ,Váratlan vendég’-ét, de eljutott hozzáBessenyei drámája is, a ,Filozófus’. Ezutóbbi hatását mutatja Csokonai ,Tempe-fõi’ címû drámája, amely az egyetlen iro-dalmi szándékkal elkészített darabja.Ugyanolyan könyvdráma ez, mint Besse-nyeié, ami leginkább az író eszméinekszócsövéül szolgál. Mûvét Csokonai sze-rette volna kinyomtatni, errõl Kazinczyt isértesítette. A többi vígjátékkal kapcsolat-ban ez nem merült fel, egyedül a ,Gerson’-t akarta eljátszatni a poétika-osztály né-hány tanulójával. Ez egyébként nem miat-ta, hanem a Hitvallás miatt hiúsult meg,amelyhez a debreceni kollégium is csatla-kozott, és amely a színjátékot hiú látvá-nyosságnak minõsítette.Bécsy Tamás a ,Tempefõi’ kapcsán pozi-tívan értékeli az írónak azt a magatartását,mely a lírai témákat fordítja át a drámanyelvére. (1) Ilyen téma a magány, melyCsokonai költészetében kiemelt szerepetkap, ám egy dialógusokra és viszonyrend-szerekre épülõ mûnem esetében ennek be-mutatása igen nehéz feladat. Értelemsze-rûen a dráma így nem a konfliktusokraépül, sokkal inkább egy középpontos mo-dell jellemzõit mutatja abban az értelem-ben, hogy a cselekmény fókuszában egypasszív hõs áll, akihez való viszonyulás-ban minõsül a többi szereplõ. (2) Mint máremlítettük, a szerzõ mûvét szatírának mi-nõsíti, ami Voltaire hatását mutatja; „Vol-taire-tõl tanulta, hogy a színpadot szószék-nek tekintse s alakjait szócsöveinek; s haVoltaire-nél a tendencia szétlazítja a klasz-szikus tragédia merev formáit, Csokonai-nál a mondanivalóval szemben teljesenmellékessé válik a cselekmény. A hármasegységet megtartja némi tágítással, mintszemleA líra árnyékábanCsokonai drámai mûveinek megítéléseTöbb olyan, Csokonai Vitéz Mihályhoz hasonló költőt találunk amagyar irodalom történetében, aki lírai életműve mellett drámákat isalkotott. Ám mindannyiukról – Petőfiről, Vörösmartyról vagy Illyésrőlis – elmondható, hogy az utókor színpadi műveiket nem értékelteverseikkel egyenrangúnak.180Szemlemestere, sõt a hármas egységnek még másmûfajokban is védelmezõje, s a Dorottyais erényként említi. De egyebekben mesz-sze esik Voltaire pszeudo-klasszikus tragé-diáinak formájától és szellemétõl.” (3)A francia író mellett Bessenyei hatásajól érzékelhetõ a mûben. Az ellentétes nõ-alakok, mint Rozália és Éva kétségtelenülSzidalisz és Angyelika reminiszcenciái.Serteperti és Fegyverneki alakjaiban pedignehéz nem észrevenni Pontyi félmûveltkomikus-szatirikus alakját. Az eszmei tar-talom pedig mind a két írót tükrözi: az akultúroptimizmus, mely szerint a 18. szá-zad a legokosabb század és az emberiségboldogsága a kultúra haladásával, az iro-dalom és a tudományok eredményeivelmérhetõ le, Voltaire-tõl indulva az egészfelvilágosodás eszmeiségét meghatározta.Ebbõl következik az a magatartás is, melycsak a tudós mûvet fogadja el irodalom-ként, a népmesét már nem, hiszen az a bár-dolatlanság megtestesítõje. Csikorgó esz-ményeit, a népkönyveket Tempefõi lenézi,s bár elismeri, hogy némi szépség van ben-nük, azért haszontalannak ítéli õket. Cso-konai hõse egyértelmûen klasszicista köl-tõeszmény, aki nem csak mûvész, de tudósis, és aki éppen ezért válik a társadalom ki-taszítottjává. Alakja Magyarország akkoriviszonyainak bírálatát szolgálja, hiszen afelvilágosodott író nem találja helyét, álta-lános elutasításban van része a közönségfelõl. Kétségtelenül visszhangozza a drá-ma azokat a magyarellenes röpiratokat(mint a Hoffmann Lipót Lajos által kiadott,Bábel és Ninive’), melyek a magyarságmûveletlenségére hívták fel a figyelmet, éspolitikai éretlenséggel vádolták a nemes-séget. Orczy Lõrinc és Gvadányi József ré-vén képet alkothatott a magyar nemesség-rõl; ám az õ véleménye nem igazodik azidealista-patriarchális nézeteket valló elõ-deiéhez. Nála ezt az osztályt parlagias ma-radiak, sznob külföldieskedõk, agarászóbolondok alkotják. Az egész mûvet áthatjaa mûveletlenséget bíráló szatirikus hang-vétel, aminek a dráma cselekménye is alá-rendelõdik: valóban csak könyvdráma ez,hisz sem a viszonyrendszer, sem a szerep-lõk nem rendelkeznek autonomitással,sokkal inkább maszkok, melyek egy társa-dalmi probléma színházi megjelenítésérehivatottak. Mint ahogy azt PukánszkynéKádár Jolán is írja: „ A Tempefõi a legke-vésbé színszerû Csokonai drámái között.Késõbb megtanulja némiképp a színpadiökonómiát, a cselekmény és a párbeszédekfrissebb pergését. De javító célzatú szatírahelyett többi darabjaiban az önmagáért va-ló csúfondáros hajlam és a parodisztikuskedv lépnek elõtérbe.” (4)Azt, hogy Csokonai legnépszerûbb da-rabjai közé sorolható a ,Gerson du Mal-heureux’, a korabeli másolatok ránk ma-radt mennyiségével lehet bizonyítani. Amû 1799-ben is szerepelt az iskolai színhá-zak lajstromán, ezt Virág Pál kollégiumitanár irattárából tudjuk. A népszerûségnekvalószínûleg az az oka, hogy a költõ ebbena mûvében nem egy filozófiai eszme be-mutatását tûzte ki célul, hanem sokkal in-kább a színpadiságot, a szórakoztatást he-lyezte elõtérbe. Olyannyira nem szánta azirodalomnak mûvét, hogy mikor visszatértDebrecenbe munkáinak kiadásra való ren-dezése miatt, a színdarab nem jött szóba.Mûfajilag is igazolható ez, hiszen az is-kolai drámák komikus interludiumaihozáll a legközelebb. Itt is jellemzõ a laza me-seszövés, illetve a deus ex machina alkal-mazása. Ha drámamodellek alapján pró-bálnánk jellemezni, ezt a mûvet is közép-pontosnak ítélhetnénk, ahol a szellemek-ben való hit minõsíti az egyes szereplõket.Simai Kristóf mûve, a ,Váratlan vendég’szolgálhatott mintául, aki Plautus ,Mostel-láriá’-ját dolgozta át. Már Simai is sokatmódosít a latin drámaíró mûvén, hisz mígott csak beszélnek a kísértetekrõl, itt Rava-szi kísértetruhában jelenik meg; Csokona-inál pedig már új szereplõk is belépnekepizódalakok képében, mint a cigány, azsidó vagy a rektor. Sok commedia dell’arte-elemet fedezhetünk fel, mint például alatint helytelenül használó, iszákos, félmû-velt rektor, aki Dottore alakját idézi fel. Eza szereplõ már az iskolai színjátékokban ishagyományossá vált, külön közjátékok ké-szültek azoknak a mulatságos jelenetek-nek a bemutatására, melyeket ez a figuraelõidéz.A másik nevetséges szereplõ a cigány,aki az iskolai színjátékok egyik legkedvel-tebb figurája. A dráma legjobb részei azok,ahol ez a két szereplõ találkozik, hiszen ittegyszerre van jelen két olyan beszédstílus(a rektoré a latinság, a cigányé a cigányszavak használata miatt), mely a hétközna-pi ember számára érthetetlen.A komikum mellett a cím hangsúlyozzaCsokonainak a francia kultúra iránti elkö-telezettségét. Visszaköszön a racionaliz-mus erõteljes harca a babonák, illetve aszellemekben való hit ellen. De nem csaka babonaság kapcsán beszélhetünk a felvi-lágosodásról, hiszen feltûnik Rousseau ne-ve és filozófiája is, leginkább a természet-kultuszra vonatkozó-an. Malheureuxolyan vitákba bonyo-lódik, melyek legin-kább az ember ere-dendõen jó vagyrossz voltáról szól-nak, illetve arról,hogy a társalgás csi-nosítja-e a lelketvagy sem. Ezeket az eszméket fõlegKotzebue hatása ré-vén ismerhette Cso-konai, akinek drámá-ival a magyar költõ színpadi mûvei szám-talan rokonságot mutatnak. Például enneka hatásnak tulajdonítható az is, hogy a drá-mai beszédet Csokonai itt már máshogyalkalmazza, mint az elõzõ mûvében: a sze-replõk már nem „elbeszélnek” egymásmellett, de ugyanakkor még mindig sok amonológ, a dráma nem tart kapcsolatot aszínpaddal. Ugyanakkor becsülendõ a pró-bálkozás a „style coupé” megalkotására,mely az egész magyar drámairodalom stí-lusának megújítására szolgált.A darabot közvetlenül debreceni elõadá-sa után sok méltatás és bírálat érte, tehátannak ellenére, hogy szerzõje nem tulajdo-nított neki irodalmi jelentõséget, mégis azakkori kulturális élet jelentõs eseményelett. Domby Márton a mû forradalmi újítá-sait és a színrehozatal tényét méltatja,Csokonait Shakespeare-rel, Moliére-rel ál-lítja párhuzamba. Nagy Gábor viszont márarról is beszámol, hogy az elõadás révén aköltõ sok ellenséget szerzett magának; en-nek valószínûleg az az oka, hogy míg a,Tempefõi’-ben Csokonai a katolikusokatgúnyolja Csikorgó megjelenítésével, addigitt már a protestantizmus profanizálását ismegfigyelhetjük: az ördögûzés eszközévéválik az „Erõs várunk az Isten” kezdetûének, illetve a Miatyánk is. Porházi sokolyan jellemvonást felidéz, amely a refor-mátus kenetességre rímmel.A kor egyik legjelentõsebb irodalmialakja, Kazinczy is foglalkozott a darab-bal: õ a „mendikáns tónust” kifogásolja ésolyannyira megbotránkozik ezen, hogymég a ,Tövisek ésvirágok’-ban is fel-emlegeti. Különös,hogy Kazinczy a,Gerson’ bemutatásaelõtt védelmezteSimai Kristóf nyersnépi szólásmódját,itt pedig már nem ér-vényesül ez a szem-pont, amit valószí-nûleg a személyesérdekek hiányávalmagyarázhatunk.Az utókor számá-ra az sem vált világossá, hogy valóbanCsokonai-e a szerzõ. Mikor már dicsõsé-get jelentett Debrecennek a költõ munkái-nak összegyûjtése, ezt a színdarabot akkorsem említik. Azonban a stílusjegyek min-denképp õt juttatják eszünkbe: a mûvelt-ség gõgje, a butaság lenézése, a tehetségte-lenség keserû kigúnyolása Csokonai többidrámájában is megjelenik. Inkább színpadi, mintsem irodalmi mû a,Cultura’ is: a mesével az író itt még annyitsem törõdött, mint az elõzõ mûveiben.Sokkal fontosabb szerepet töltenek be abohócjelenetek, Ábrahám szavával „kók-lerségek”. Ezek a zenét, a táncot és a Tisz-tes udvarán játszott népi jeleneteket jelen-tik. Felhangoznak népdalok, a Rákóczi-nóta, szerepel kanásztánc, ám az elõzõek-kel ellentétben nem egy gúnyos hangvételkommentálásában; a népies elemek itt márIskolakultúra 2004/6–7181SzemleAz utókor számára az sem váltvilágossá, hogy valóban Csoko-nai-e a szerző. Mikor már dicső-séget jelentett Debrecennek a köl-tő munkáinak összegyűjtése, ezta színdarabot akkor sem említik.Azonban a stílusjegyek minden-képp őt juttatják eszünkbe: a mű-veltség gőgje, a butaság lenézése,a tehetségtelenség keserű kigú-nyolása Csokonai többi drámájá-ban is megjelenik. a gyönyörködtetést szolgálják, a kultúrarészei, nem pedig ellentétei.A darab elõadása nagy sikernek számí-tott, bár mint azt Festetics levelébõl tud-juk, kétségek merültek fel azzal kapcsolat-ban, hogy ez a színjáték használt-e az ifjú-ságnak. Õ maga különösen a Rákóczi-nótaeléneklését helytelenítette, szentségtörõ-nek mondva azt. Irodalmi szempontból amû nem invokál olyan kérdéseket, me-lyekkel érdemben foglalkozhatnánk. Talánegyedül a mûfaj megítélése vethet felproblémát, vagyis hogy egyáltalán drámá-nak nevezhetjük-e a ,Culturá’-t. Ezzelazonban már egy tágabb horizontot moz-gat, hiszen a „mi a dráma” kérdésrõl márcsak Todorov megállapításaira hivatkozvais elmondhatjuk, hogy felesleges. BécsyTamás könyve, mely ezt a címet viseli, az-zal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy min-den egyes kornak és színpadnak megvan aképe errõl a mûfajról, így hát (Kékesi KunÁrpád szavaival élve) az ilyen meghatáro-zás mindig deficites marad.A bécsi népszínmû, illetve Kotzebue ha-tása leginkább ,Az özvegy Karnyóné’ cí-mû komédiában mutatkozik meg. Egyfelõla német író ,Die Verwandschaften’ címûdrámájának mellékcselekményét veszialapul, másfelõl a parodisztikus hangvétel(például Karnyóné öngyilkosságánál a„mord” költészet kigúnyolása) a ,Varázs-fuvola’ Pikkó hercegének áriáját gúnyolja,annál is inkább, mivel õ is patkányméreg-gel öli meg magát. De ez a méreg-jelenetegy másik mû paródiáját is felveti, neveze-tesen Shakespeare ,Romeo és Júlia’ címûdarabjáét, melynek parodizálása és fõleg améreg elcserélésének motívuma kedveltvolt a bécsi színpadon.A darab szereplõi is bohózati figurák: avagyont férfiakra pazarló, kikapós özvegya bécsi színjátéknak is visszatérõ alakja;az, hogy Csokonainál még vénlány is, egy-értelmûen a ,Dorottyá’-ban megkezdettszál folytatása. Boris nem népi alak, mintmondjuk Csikorgó, sokkal inkább a com-media dell’arte Colombinája, aki szintén abécsi bohózat egyik kedvelt és állandó fi-gurája. De talán Samuka az, akiben a leg-jobban tükrözõdik a bécsi népszínmû hatá-sa, és aki leginkább bohózatba illõ figura:õse a német színjátékból ismert Hanswurst,aki bár ostoba, mégis furfangos, pozitív fi-gura. Csokonai az õ alakjára írta a legtöbbbohócjelenetet, ennek a figurának a felada-ta a közönség mulattatása és a cselekményszálainak összekuszálása. Kuruzs alakjaegyrészt a garabonciásokra, másrészt a me-sejátékok tenyérjósló-varázsló figuráirautal; alakja Csikorgót idézi fel, ami a ma-gyar népi kultúra és hiedelmek felett valógúnyolódást vonja maga után.Bármennyire is belátható a ,Karnyóné’bohózat-jellege, a darab humora mögöttmégis fel lehet fedezni az ironikus hangvé-telt. A szereplõk közti viszonyrendszerugyanúgy hazugságokra épül, mint a ,Learkirály’-ban, bár ez itt a komikum forrása.Minden szereplõt a pénz vagy más javakmotiválnak, és a viszonyoknak köze sincsa valódi érzelmekhez. Karnyóné azért akaröngyilkos lenni, mert magányos, ugyanak-kor mégsem arra irányulnak cselekedetei,hogy társat találjon, nem igazi érzelmekettakar vágyakozása, sokkal inkább csak atársadalmi megítélésén akar változtatni.Alakjait itt sem tudjuk jellemeknek nevez-ni, inkább csak mulattató figurák, akikpont az emberi viszonyok hiánya miattnem képesek karakterré válni. Irodalmiszempontból viszont az irónia miatt válikérdekessé a mû, mely dekonstruálja azegysíkú, a drámát szimplán csak bohózat-ként értékelõ olvasatot.Jegyzet(1) Bécsy Tamás (2001): Drámamodellek és a maidráma. Dialog Campus, Pécs, 54.(2) Bécsy Tamás (1980): Drámaelmélet és dramatur-gia Csokonai életmûvében. Akadémiai Kiadó, Buda-pest. 74.(3) Pukánszkyné Kádár Jolán (1956): A drámaíróCsokonai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 21.(4) Uo. 39.Seress Ákos182Szemle

A líra árnyékában. Csokonai drámai műveinek megítélése

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)