Holnapy, Dezső

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Iskolakultúra 1998/6–7125szemleAz észlelés és az észlelőA hallgatóság és a tanulás viszonyát je-len dolgozatban évközi és vizsgadolgoza-tok osztályzatain mérem le, a dolgozatokpedig a matematika, illetve az informatikatananyagát kérték számon a hallgatóság-tól. Mindegyik dolgozat több kérdésbőlállt, az egyes feladatokat külön-külön, elő-re rögzített pontszámokkal értékeltük, ésaz osztályzatokat a pontszámtól függőenelőre meghatározott skála segítségével ha-tároztuk meg. a javítást példánként (ésnem dolgozatonként) végeztük.A dolgozatokat, amelyekre hivatkozom,egyedül javítottam, ami a szubjektivitást a dol-gozatok egymáshoz viszonyított értékelésébőlkiejtette. Az egy-egy alkalommal értékelt 10és 350 dolgozat azonban csak minőségi, ten-dencia jellegű következtetést tett lehetővé.Mondanivalómat három görbével fo-gom illusztrálni, amelyek tulajdonkép-pen kissé pongyolán, egy-egy hisztogra-mot szimbolizálnak. Azt mutatják, hogyhányan kaptak 1-es érdemjegyet, hányan2-es, 3-as, 4-es, 5-ös érdemjegyet. A be-mutatott folytonos görbéknek csak azalakjára lesz szükségünk a következteté-sek levonása szempontjából.Lehetne e módszert több oldalról bírál-ni, de most ne tegyük bírálat tárgyává, töb-bek között azért sem, mert tömeges mére-tekben aligha lehetne a tudást másként el-lenőrizni viszonylag objektíven, ütőképe-sen és megközelítően igazságosan.Akik küzdenekAz oktatók a vizsgaérdemjegyek odaítélé-se után mindig kíváncsian megnézték az átla-Oktatunk, vagy elvtelenülkiszolgálunk?Egy jelenségcsoport elemzéséhez elengedhetetlen a környezet ismerete,hiszen az észlelő (mint egy folyamatba iktatott műszer)megzavarhatja a jelenséget.1 23got. Ha az közepes körüli volt, megnyugod-tak. A kíváncsibbak elkészítették a fent emlí-tett gyakorisági ábrát, s ha az a bemutatott áb-ra 1 jelű görbéjéhez hasonlított, úgy vélték,hogy az oktatás, továbbá a kérdéseik és a hall-gatóság munkája összhangban vannak egy-mással, s az értékelést korrektül oldották meg.Az említett ellenőrzés explicit módon kinem mondott háttere az, hogy a vizsgázniszándékozó hallgatókról feltételezzük,hogy tanulni vágyók [(1) szerinti első cso-port], küzdenek, van közöttük tehetséges éskevésbé tehetséges, de a többség megfelelőszinten képes elsajátítani a tananyagot. Hama egy oktató ilyen populációt talál, boldoglehet, őértük érdemes, mondhatnám: csakőmiattuk érdemes oktatni.Amikor a mezőny szétszakadEgy idő óta azt tapasztaljuk, hogy a régiellenőrzésünk nem szolgáltatja az ún. Ga-uss-féle görbét. Rendszeresen „megfordul”a hisztogram, és a bemutatott ábra 2 jelűgörbe alakját ölti. A hallgatóság egyik felejól ismeri a tananyagot, a másik fele egyál-talán nem. Ennek több magyarázata is lehet.Az egyik [(1) szerinti második csoport]magyarázat: a tanulás nem nagyon érdeklia hallgatóságot, csak azért jöttek, hogy ke-vés munkával diplomát szerezzenek. A te-hetséges egyszeri hallás után is elsajátítja atananyagot, a gyengébb képességű nem,de energiát csak a hallgatók kisebb részefektet a tanulásba. Az ilyen hallgatóságsok gondot okoz az oktatóknak.A másik magyarázat (és erre különös-képpen a mai informatikaoktatásnál kellvigyáznunk): a hallgatók fele nem sajátí-totta el a tananyagot, másik fele meg nemtőlünk tanulta meg azt, amit tud.Erre a csoportra alább még visszaté-rünk. Nagy baj, ha e jelenséget a tanár pe-dagógiai módszere okozza.A téma iránt érdektelen tömegHa felvételi nélkül, illetve a felsőbb év-folyamok tantárgyainál az előtanulmányikövetelmények betartását mellőzve kerül-nek felsőfokú intézményekbe, vagy egy újdiszciplína elsajátításával szembe a hall-gatók, akkor eredményük az ábra 3 jelűgörbéjét szolgáltathatja. Ez esetben nemcsodálkozhatunk, ha a populáció nem iserre a pályára készül [(1) szerinti harmadikcsoport]. Elenyésző kisebbség produkálugyanis elfogadható eredményt.A téma iránt érdektelen tömeg esetébenaz az igazi veszély, hogy az oktató – vagymert még mindig azt hiszi, hogy tanulnivágyó hallgatósággal van dolga és a sajátelőadása vagy értékelési rendszere rossz,vagy rosszul értelmezett humanizmusból,vagy finanszírozási nyomás következté-ben – érdemtelenül eredményesnek ismeriel a gyenge teljesítményt.Mit kellene tennünk?Először is kár kidobni az eredményességszempontjából jól vizsgázott porosz stílusúoktatási rendszert egy, a hallgatóságnak job-ban tetsző, a követelmények tekintetében li-berálisabb angolszász oktatás divatja miatt.Másodszor, meg kell szívlelnünk, hogyegy sikeres problémamegoldás nem abbangyökeredzik, hogy arra a bizonyos dolog-ra megtanították-e a diplomást vagy sem,annak alapja csak az lehet, hogy átragadt-e rá a problémamegoldási készség, mertegyetemre járt (2). Ehhez be kell járnia azórákra, mert máshonnan szakmai és embe-ri habitusmintát nem lehet szerezni.Harmadszor, metaszakmát (vagyis azt,hogy a változó körülmények között mik aviszonylag állandó elvek a kérdéses szak-területen), a gondolkodásmódot kell taní-tani, részletismeret helyett, esetleg mellett.Negyedszer, emlékezni kell a klasszikusarisztotelészi peripatetikus iskolára, és átkell vennünk, hogy a diák csak egy bizo-nyos alaptudás elsajátítása után kérdezhet,azaz csak azután vehet részt aktív módon agondolatok kifejtésében, amikor az alapfo-galmakat már elsajátította. Ennek követ-keztében a hallgatói képviselet működésiterületét a hallgatóság érdekében korlátoz-ni kell, a demokratizmus nem terjedhet kiminden területre. Az oktatási tematika, azoktatás módszertana az oktatótól, nem pe-dig a hallgatóktól függ. Az egyetemek kül-126Szemleső elismertségét a professzorok presztízse,és nem a hallgatóság biztosítja.Egyetemet küzdeni tudó és akaró hallga-tókkal lehet csak alakítani, mondhatnámötödszörre.Hatodszor, ha a mezőny bármi ok miattszétszakad, a hallgatókat két csoportra kellbontani, és a tanulni nem vágyókat útjukrakell engedni. Hibás az oktató stratégiája,ha ebben az esetben a tudás megszerzésé-re törekvő hallgatóságot tételez fel. A fran-cia első ciklusbeli felsőfokú képzés példá-ul nem engedi meg az első két évben a bu-kást; eltanácsolják azt, aki nem teljesít.ZárszóEgyetemeink jelentős része a porosz ok-tatási rendben szerzett nemcsak európai, ha-nem világszerte elismert rangot. A lazításitörekvések amerikanizálják az egyetemi ok-tatást, noha tudott dolog, hogy Amerikábannemcsak az érdekes, hogy diplomája vanvalakinek, hanem az is, hogy melyik egyete-men szerezte. Igaz, ott érvényesül az is, akidiplomát nem, csupán megfelelő tudást tudfelmutatni. Ám nincs értelme áldoznunk ar-ra, hogy valaki egyetemi polgárként úgytöltsön el éveket egy intézményben, hogynem is hiszi: a professzoraitól tanulni is le-het, s azt reméli, hogy az egyetem tudás nél-kül is papírt állít ki számára, és az érni is fogmajd valamit. Ide vezet a rosszul értelmezettdemokrácia, a kritikátlan hallgatói beleszó-lás lehetővé tétele, amely azt is sugallni sze-retné, hogy ez az európaiság felé vezető út.Szerencsétlen és álszent elvtelenség azoktatásban az alulró jövő igényeket kiszol-gálni! Az oktatáshoz egyéniségek kellenek,a művelődéspolitikának pedig védenie kellezeknek az egyéniségeknek a tekintélyét.Ez volt az európaiság biztosítéka eddig, ésez lesz a jövőben is.Holnapy DezsőJegyzet(1) FARKAS MIKLÓS: Matematika a mérnökkép-zésben. Magyar Tudomány, 1988. február, 107–111.old.(2) ANDRÁSFALVY B.: Nevelés az érzelmi kultúraszolgálatában. Jel, 1992. 1. sz., 3–6. old.Iskolakultúra 1998/6–7127SzemleKipányvázott lótuszok váraIsmerősség és szimbólum Ady Endre költészetében(1906–1909)Az Ady-lírával való foglalatosság könnyen vezethet ahhoz a tapasztalathoz,hogy a szövegek és a hozzájuk kapcsolódó értelmezések sokkal inkább készválaszokat, rögzített vonatkoztatási pontokat, sémákat és bejáratott olvasásistratégiákat kínálnak, mintsem kérdéseket, esetleg bizonytalanságokat.A mai olvasónak az Ady-lírával – különösen az Új versektől a Szeretném, haszeretnének kötetig tartó időszak verseivel – kapcsolatos, az előbbivel össze-függő másik fontos tapasztalata valószínűleg az, hogy ez a líra végtelenülismerős számára; szinte oly mértékig, hogy az „idegen” és a „saját”kategóriái mintegy felfüggesztődnek, zárójelbe tevődnek általa.Ez az ismerősség minden bizonnyalazt is jelenti, hogy a mai líraolvasóolvasási stratégiáiba az Ady-líraolyan meghatározó és egyben reflektálat-lan módon épült be, ami nagyon nehézzéteszi a kérdésirányok megváltoztatását – anem ismerős válaszok elnyerését.Az ismerősség tapasztalata a már-hal-lottság érzetén alapul, ahogyan a már-hal-lott önmagát változatlan formában kínáljafel újra. Az identikus ismétlődésnek ez azolvasásbeli tapasztalata párhuzamba állít-ható a versszövegekben gyakori refrénsze-rű ismétlődésekkel, amelyeket – különö-

Oktatunk, vagy elvtelenül kiszolgálunk?

Repository of the Academy's Library