Kiss, Jenő

Jenő Kiss

Crossref

Magyar Nyelv

Nyomárkay István alelnök köszöntése 80. születésnapja alkalmából

Repository of the Academy's Library

246  Társasági ügyekanyagnak elemzője, értelmezője is volt. A tanulmány az etimológiai kutatásokban felbuk-kanó rendszerszerű analógia vélelme ellen hoz cáfoló példákat, „egyáltalán nem magától ér-tetődő ugyanis, hogy két azonos alakú, vagy azonos névrészt tartalmazó helynév azonos név-adási motivációs jegynek az örökségét hordozza” (176). Tételét a leány és asszony közszót tartalmazó egyes konkrét helynevek mögötti eltérő motivációk bemutatásával támasztja alá.juHász dezső tanulmányában (183–190) szaBó T. aTTila gondolatai nyomán, melyek arra utalnak, hogy a nyelvemlékekre felfedezésük után sokszor „eseménytelen” időszak vár, a nyelvemlékek tudományos vagy ismeretterjesztő célra való előkészítésének prezentációs szintjeit különíti el, és mutatja be a hozzájuk kapcsolódó feladatokat. Ezek a következők: 1. képi szint (képhűség, fakszimile), 2. betűk szintje (betűhűség, transz li te rá-ció), 3–4. a hangzás szintje (hanghűség, fonetikai és fonológiai interpretáció), 5. morfémák szintje (morfémahűség, tövek és toldalékok azonosítása), 6. lexémák szintje (lexé ma hű ség, szavak értelmezése), 7. szintagmák és mondatok szintje (mondatszerkezeti hűség, mor-fológiai és lexikai modernizálással), 8. szemantikai-hermeneutikai szint (tartalmi, „üze-net beli hűség”). A szintek különbségeinek megvilágítását a HB. és az ÓMS. példái segítik.TeRBe eRikának a kötetet záró írása (191–200) a misszilisek kutatástörténetének néhány mozzanatát emeli ki. A missziliseken a nyelvtudomány a történet- és iro da lom tu-do mányal „osztozik”, így szó esik a levéltári kategorizációról, az irodalmi igényű és funk-cionális levelek közti szerkezeti különbségekről és utóbbiak formuláiról, valamint a nyelvi vizsgálat számára fontos kérdéskörökről, mint a levelekben megőrződött beszélt nyelvi nyomok, a levélírási készség elsajátítása, íródeákok szerepe, fej és kéz viszonya, a török–magyar levelek összevetési lehetőségei, valamint a forrásközlési elvek összehangolása.P. kocsis RékaEötvös Loránd TudományegyetemT Á R S A S Á G I  Ü G Y E KNyomárkay István alelnök köszöntése 80. születésnapja alkalmából*1A Magyar Nyelvtudományi Társaság immár 113 éves történetében a szlavisztika ha-zai művelői mindig fontos szerepet játszottak. Ez természetes. Hiszen a magyarságnak a szlávsággal, a magyar nyelvnek szláv nyelvekkel való intenzív kapcsolata magától értő-dővé tette a hazai szlavisztika kiemelt fontosságát. Benkő loránd, néhai elnökünk szavai vezető szlavistáinkra is érvényesek: más nyelvek specialistáinak is „igen határozott volt a magyar nyelv felé forduló figyelme, azaz többé-kevésbé [ők is] hungarológus nyelvészek is voltak” (1991: 3). Ez a legnyilvánvalóbb módon a szláv–magyar nyelvi kapcsolatok, tehát a jövevényszó-kutatás területén mutatkozott meg. Mindebből automatikusan következik, *1Elhangzott 2017. április 7-én a Modern Filológiai Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Tár-saság együttes ünnepi ülésén Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Konfe-renciatermében.DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2017.2.246 Társasági ügyek  247hogy a Magyar Nyelvtudományi Társaság életében is mindig jelentős szerepe volt a ma-gyarországi szlavistáknak. Mindig kerültek ki közülük vezető társasági tisztségviselők. El-nök volt például Kniezsa István, alelnök Melich János, Kniezsa István, Hadrovics László, jelenleg pedig Nyomárkay István az. A közgyűlési előadók között is gyakran találkozhat-tunk szlavisták neveivel, például a következőkkel: Melich János, Kniezsa István, Hadro-vics László, Kiss Lajos, Király Péter, Nyomárkay István, Bańczerowski Janusz, Péter Mi-hály, Zoltán András (minderre lásd szaTHmáRi 2015: 207–211). Természetes az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának csak átmenetileg nem volt akadémikus tagja, amióta – elsőként – Asbóth Oszkár 1892-ben az Akadémia levelező tagja lett. Őt a következők kö-vették: Melich János, Kniezsa István, Hadrovics László, Kiss Lajos és Nyomárkay István.Nyomárkay István a magyarországi szlavisztikának Hadrovics László után külföl-dön és itthon is a legismertebb képviselője, aki – összhangban az imént mondottakkal – a Magyar Nyelvtudományi Társaságban több tisztséget is viselt. Volt ellenőr, tisztújító bizottsági elnök és az Idegen Nyelvi Szakosztály elnöke is. Régi választmányi tagnak számít, s immár 12 esztendeje alelnök. Az ő feladata az elnökségben a magyarországi nem magyar és nem finnugor nyelvtudományoknak a társaság vezetőségében való képviselete és a külföldi kapcsolatok elősegítése. Nyomárkay István szlavisztikai megbecsültségét jól mutatja, hogy a Horvát Tudo-mányos és Művészeti Akadémia is tagjává választotta, hogy elnyerte a Horvát Köztársa-ság Hajnalcsillag Rendjét, hogy Hadrovics László után második magyar szlavistaként őt tüntették ki a Vatroslav Jagić-emlékéremmel. 2000 óta ő a Studia Slavica Hungarica fele-lős szerkesztője, a zágrábi és eszéki egyetem díszdoktora. radoslav kaTIčIć a budapesti szlavisztikai iskola szellemi összetartásának jelét abban látja, hogy NyomáRkay isTváN kiteljesítette a burgenlandi nyelv Hadrovicstól irányított vizsgálatát azzal, hogy kiadta a bur-genlandi horvát nyelvtörténeti szótárt. NyomáRkay isTváN munkásságának talán legszebb szakmai elismerése is tőle származik, s magyar fordításban imígyen szól: Nyomárkay Ist-ván a magyar szlavisztikának abba a gazdag és tiszteletre méltó hagyományába nőtt bele, mely példamutató módon volt képes a középső Duna-régió specifikus nyelvi és kulturális közegéhez és a honi földhöz való elkötelezettséget egyesíteni a világszínvonalú kutatással. Hozzáfűzte azt is, hogy a délszláv nyelvújítás és a terminológiafejlesztés kérdéseit német és magyar összefüggéseiben vizsgálva: „ezen a területen lépten-nyomon újat és fontosat fedez fel” (kaTIčIć 1997: 123). Hasonlóképpen az elismerés hangján szól NyomáRkay isTváN munkásságáról az ismert osztrák szlavista, geRHaRd NeWekloWsky (2017: 16–19).10 évvel ezelőtt, amikor a Magyar Nyelvtudományi Társaság nevében BańczerowskI jaNusz akkori szakosztályelnök köszöntötte az akkor 70 éves Nyomárkay Istvánt, az ün-nepeltet egyebek mellett azért dicsérte, hogy a hazai szlavisztika nagyjai (Asbóth Oszkár, Melich János, Kniezsa István, Hadrovics László) emlékének ápolását és munkásságuk szélesebb körben való megismertetését is feladatának tekinti (BańczerowskI 2007: 380). Ezt annak tudatában tette és teszi, hogy nemcsak az fontos, vannak-e eleinknek méltány-landó érdemeik – persze, hogy vannak –, hanem fontos az is, hogy vannak-e, lesznek-e ér-tékeiknek megbecsülői. Ennek a szemléletnek meggyőződéses követője ma is Nyomárkay István, ezért tartja szükségesnek a tudománytörténet művelését.A tudományt emberek művelik. S az életben nemcsak tudomány van a tudós embe-rek számára sem. Hétköznapi feladatok, örömök és bánatok egyaránt közös osztályrésze a tudománnyal foglalkozóknak is. S az idő múltával bizony nem annyira megvalósítandó új 248  Nyelvtörténeti adatokterveken töri a fejét a kutató, hanem egyebek mellett azon elmélkedik, mi a reálisan meg-valósítható a korábbi tervekből a – ki tudja, milyen hosszú – hátralévő időben. A 90. zsol-tár 10. versének első fele a Vizsolyi Biblia 1590-es kiadása szerint „Az mi eztendeinknec napiai hetuen eztendő, vagy mennél fellyeb nyóltzuan eztendő”. S bár az átlagéletkor a zsoltáros idejéhez képest számottevően megnőtt, s Pais Dezső az ifjúkor legfelső határá-nak nevezte, a 80 év akkor is igencsak tiszteletre méltó kor. Ha korábban nem tennénk szert a tapasztalatra, a 80 év bizonyosan meghozza azt a felismerést, amit kiRkegaaRd úgy fogalmazott meg: az életet az ember csak hátrafelé nézve érti meg, lépni azonban neki is előre kell. Ezt a dilemmát feloldani senkinek sem könnyű. Azt kívánom a Magyar Nyelvtudományi Társaság képviseletében, sikerüljön Alelnök úrnak ezt a mélységesen emberi dilemmát lehetőség szerint minél inkább harmóniában feloldani. És kérem, legyen továbbra is lankadatlan a Magyar Nyelvtudományi Társaság támogatásában. Éspedig még hosszú éveken át. Ehhez kívánok erőt, egészséget, s alkotó kedvet is.Alelnök Úr! Isten éltessen sokáig! Hivatkozott irodalomBańczerowskI Janusz 2007. Nyomárkay István 70 éves. Magyar Nyelv 2007: 378−380. Benkő loránd, 1991. A „budapesti iskolá”-ról. Magyar Nyelv 87: 1–14.kaTIčIć, radoslav 1997. Bilješka o polemici Primoža Trubara s Pavlom Skalićem. In: Hungaro-Slavica 1997. Studia in honorem Stephani Nyomárkay (...) Red. Janusz BańczerowskI. ELTE Szláv Tanszékcsoport, Szláv Filológiai Tanszék, Budapest, 123–132. NeWekloWsky, geRHaRd 2017. Világkép és etimológia. Írások Nyomárkay István 80. születésnap-jára. Szerk. NyomáRkay IsTván – PaPP andrea. Modern Filológiai Társaság, Budapest.16–19.NyomáRkay isTváN 1996. Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen. Akadémiai Kiadó – Wissenschaftliches Institut der Burgenländischen Kroaten, Budapest–Eisenstadt.szaTHmáRi isTváN 2015. A Magyar Nyelvtudományi Társaság története (1904–2005). Magyar Nyelvtudományi Társaság – Tinta Könyvkiadó, Budapest.kIss JenőEötvös Loránd Tudományegyetem* Lásd Magyar Nyelv 113. 2017: 120–126. DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2017.1.120. – A szer-zők megköszönik Szentgyörgyi Rudolf értékes lektori véleményét.DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2017.2.248N Y E LV T Ö RT É N E T I  A D ATO KSzótörténeti adatok és kommentárok a Margit-legendából3. rész*(el)ragadtatik (ragad) ’extázisba, révületbe esik’ 1517 (vö. TESz. ragad 12. jelen-tés: [főként el- ik.-vel] ’extázisba, révületbe, tetszhalálba ejt; verzücken’; EWUng. ’ua.’: 

Nyomárkay István alelnök köszöntése 80. születésnapja alkalmából

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Crossref

Repository of the Academy's Library