Cserhalmi, Zsuzsa

Repository of the Academy's Library

Tankönyv és irodalomtanításA tankönyvválaszték zavarba ejtő bőségének és a tankönyvválasztásszabadságának idején érthető, ha a kiadók és a szerzők keresik azalkalmat kiadványuk és önmaguk megkülönböztetésére, s érthetőenhálásak, ha meghívással, felkéréssel  e megkülönböztetést valakielvégzi helyettük. A könyvek között a tankönyv ugyanis gyakran csaklelencgyerek: általában gondoskodnak róla, de kevés személyestörődést kap.Amikor 1996-ban a Korona Könyvkiadó kérésére hozzákezdtem az ötödik és hato-dik osztályosok irodalomkönyvének írásához, akkor már az egyik leghatározot-tabb tanári tapasztalatom volt, hogy az olvasás a világ megismerésének egyik leg-természetesebb eszközeként és mindennapos emberi tevékenységként már nincs ott a ko-rábbi módon az irodalomtanulás, -tanítás előzményei között. Mivel tudom, hogy ez tö-meges tanári tapasztalat, úgy vélem, megalapozottan feltételeztem azt is, hogy ez az iro-dalomtanárok nagy részét elkedvetleníti, sajátos szakmai értelemben demoralizálja. Iro-dalmunk egyik legértékesebb hagyománya és irodalomtanításunk sajátos történelmiöröksége, a közvetlenül értékállító beszéd napjaink diáksága számára hiteltelenné vált.Nemcsak a családok nagy részének csökkent a normaképző, értékátadó szerepe, hanemaz iskola is sok vonatkozásban hasonló sorsra jutott. A populáris kultúra iskolásokra gya-korolt hatása messziről homogénnek mutatja ezt a társadalmi csoportot, a kultúrakutatá-sok azonban azt mutatják, hogy a felnőttek társadalmában a kultúrafogyasztási szokások-nak van csoportalakító szerepe. Mivel az iskola a leghatékonyabb eszköze a társadalmimobilitás biztosításának, a kultúrához való viszony kialakításában döntő szerepe van atanításnak s így az irodalomtanításnak is.Mindezekből néhány olyan előfeltevés adódott, amely meghatározta a tankönyvek föl-építését és a tanítási tartalmakat.A tankönyvek és a szöveggyűjtemények lehetővé teszik, hogy az irodalom óra legyenaz olvasás elsődleges terepe, majd a tanítást követő olvasás lehetséges fázisa után, a kép-zés későbbi szakaszában épít csak a megelőző olvasásra.Jól ismerve a magyartanári munka sokrétű iskolai követelményeit, a tankönyv – a műfajlehetőségein belül – a lehető legtöbb segítséget kínálja a könyvből dolgozó kollegáknak.A művek olvasását követően a tankönyv kérdéssorokat tartalmaz, amelyek érintikugyan az elsődleges jelentés(eke)t, de inkább a személyes értésélményeket tárják föl. Akérdések egy jellegzetes csoportjában a rejtett állítások a tanulók más, nem szaktárgyieredetű ismereteit vonják be az értelmezésbe. A gyerek a válaszadás során tehát általá-ban nemcsak a tantárgyi órához kötött ismereteit aktualizálhatja, hanem teljes személyi-ségét és műveltségét mozgósíthatja. Ez az irodalomértésben való személyes érdekeltségfokozatos felismerésének egyik lehetséges útja, mert a szöveggel kapcsolatos megérté-sek és állítások elsődlegesen személyesek.A kérdéseket csaknem minden mű tárgyalása során összefüggő magyarázó, értelmezőszöveg követi: ez részben a kiszámítható tanulói reakciókra válaszol, részben pedig a tör-ténetileg kialakult értelmezéseket fogalmazza meg. Tankönyvszerzői szándék szerintötödik-hatodik osztályban inkább olvasásra, értelmezésre és nem megtanulásra való szö-vegek ezek. Alkalmasak ugyanakkor arra, hogy fokozatosan modellálják az irodalomrólIskolakultúra 2001/571Cserhalmi Zsuzsavaló beszéd egy lehetséges módját, amelynek alkalmazására hetedik osztálytól egyretöbb lehetőséget kell biztosítani. Az anyagfeldolgozás harmadik egységét feladatok alkotják. Ezek megoldása az elemikészségfejlesztés mellett lehetővé – de nem kötelezővé – teszi új összefüggések felisme-rését. Egyenként olyan helyzetbe hozzák a tanulókat, amelyben akár a tankönyvi magya-rázathoz képest is új megértésre képesek.A tankönyv felépítése és tartalma alapján az irodalomtanítás olyan folyamat, amelyneksorán a technikai értelemben olvasni tudó gyerekből irodalomolvasó fiatal ember válik.Az irodalomolvasó ebben az esetben nem azt jelenti, hogy életében feltétlenül napigyakorlat lesz az irodalom olvasása, hanem azt, hogy képes lesz az irodalomnak iroda-lomként való olvasására.Ennek érdekében ötödik-hatodik osztályban tudatosan felépített gyakorlatsor ismertetiföl és fejleszti a tanulók – elsősorban érzelmi – emlékezetét, élményőrző és jelentéstulaj-donító képességét. E három képesség feltehetően nélkülözhetetlen a műértés folyamatá-ban, tudatosításukra pedig azért van szükség,mert miközben személyessé, egyénivé teszika naiv olvasatokat, éppen ezek a képességekegyszersmind a művelődésben is motiválttáteszik a tanulókat. (Általános iskolában pél-dául az egyéni asszociációk, a társak asszoci-ációi és a művelődéstörténeti hagyomány je-lentéstulajdonításának megismerése, össze-kapcsolása útján. Ezeket az utakat tehát ez atankönyvcsalád kijelöli, fölhasználja.) Tankönyvi megvalósítása arra a közismertszituatív tényezőre épít, amelyben a tanulóelőtt nyitva a tankönyv, de figyelme elka-landozik. A tankönyvcsalád állandó „rovata” ötödik-hatodik osztályban – „Tudod-e...” bevezetés-sel – az olvasott művekhez és a tanulói asszo-ciációkhoz kapcsolódóan ismerteti az egyete-mes és a magyar hagyomány néhány toposzát(például kert, erdő, út, tenger, sziget), a legis-mertebb kronotoposzokat (hajnal, dél, éjfél,éjszaka, tavasz, nyár, ősz, tél) és az arche-tipikus szimbólumok közül néhányat (példáulnap, hold, csillagok, fa, madár, tűz, víz).Amikor a tankönyvcsalád a szerző elve helyett a befogadó elvét érvényesíti, akkorelsődlegesen nem a – gyakran az eljelentéktelenítés szándékával divatnak minősített –valamelyik tudományos iskolával akar összhangba kerülni, hanem az elméleti megfonto-lásoktól látszólag legtávolabbi sávban, az irodalomoktatásban kíván új esélyt adni az iro-dalomnak. Az adatoló, pozitivista, a szerző elvét középpontba állító irodalomtanítás va-laha talán megfelelt egy statikus és homogén műveltségeszménynek, de/és – mértékadóvisszaemlékezések szerint – az iskolások általában ezzel „szemben” olvastak a pad alattés otthon egyaránt. Mivel a ma irodalomtanítása a mozgókép és a három- vagy egynaposkommunikációs tréningek közegében létezik, valószínű, hogy helyesebben teszi, ha a je-lentést a mű és a tanuló dialógusában teremteti (teremti?) meg, ha tevékenységét a tanu-lók érdekeltségével is legitimálni akarja. A Korona Kiadónál megjelent általános iskolai tankönyvcsalád a tanár és a diák dia-lógusa helyébe a mű és gyerek dialógusát állítja. Mivel ez a munka az eddigiektől eltérő72Amikor a tankönyvcsalád aszerző elve helyett a befogadó el-vét érvényesíti, akkor elsődlege-sen nem a — gyakran azeljelentéktelenítés szándékávaldivatnak minősített — valame-lyik tudományos iskolával akarösszhangba kerülni, hanem azelméleti megfontolásoktól látszó-lag legtávolabbi sávban, az iro-dalomoktatásban kíván új esélytadni az irodalomnak. Az adato-ló, pozitivista, a szerző elvét kö-zéppontba állító irodalomtaní-tás valaha talán megfelelt egystatikus és homogén műveltség-eszménynek, de/és — mértékadóvisszaemlékezések szerint — aziskolások általában ezzel„szemben” olvastak a pad alattés otthon egyaránt. Cserhalmi Zsuzsa: Tankönyv és irodalomtanítástanári szerepbetöltést igényel, az ugyanennek a korosztálynak írottaktól eltérő módonezek a tankönyvek az irodalomról való beszéd megújítása mellett feltűnően sok módszer-tani segítséget adnak (a már említett módon elsősorban a kérdésekkel és a feladatokkal)a frontális, a pár-, az egyéni és a csoportos foglalkoztatáshoz, vagyis általában az óra- ésfolyamatszervezéshez.Az ötödikes és hatodikos tankönyv művelődési anyagának elrendezése tematikus, míga hetedik-nyolcadikos könyveké kronologikus elvű.A tematikus elvű tankönyvek fejezeteiben nagyon sok szerző sok műve kerül szóba: eztalán megakadályozza azt a gyakorlatot, hogy minden szerzőről életrajzi adatokat, vázlato-kat közölnek – és tanultatnak meg – kollegáink. Az olvasás megszerettetésében, a tanulóksaját értelmezői képességének felismerésében ezeknek az ismereteknek ugyanis – az iroda-lomtanítás korai szakaszában – nincs motiváló szerepe. (Az adatoló irodalomtanítási gya-korlat mögött nemcsak a pozitivizmus öröksége, nemcsak a szerző elvében való mélységeshit fedezhető föl, hanem az ellenőrzés, az osztályozás kényszere is. Szinte konszenzus vana diákok, a szülők és a tanárok között: az irodalommal kapcsolatos adatok tudása vagy nemtudása legalább egyértelműen osztályozható. Ráadásul a tanulók ilyenféle ismereteit még amagyartanárok szakmai közvéleménye is hajlamos irodalomtörténeti ismeretnek tekinteni.)A Korona Kiadó általános iskolai tankönyvcsaládjának hetedik-nyolcadikos köteteikronologikus elvűek. Irodalomtanításunkban megingathatatlanul tartja magát a kronoló-giának a történetiséggel való azonosítása. Az általam írott kötetekben az irodalom történeti létmódjának felismertetése nem atörténelmi háttér felvázolása által, hanem a nyelvben megmutatkozó lehetőségek és kor-látok, a megértés élményének létrejöttét ma akadályozó tényezők felismerése, megfogal-mazása, megnevezése során valósulhat meg. A kérdések és feladatok ugyanis folyama-tosan tudatosítják – ha úgy tetszik, engedik fölismerni –, hogy az évszázadokkal ezelőttírott művek mögött valamilyen kézenfekvő közös tudás van, amely vagy a tanulók élet-korából következően vagy/és az olvasók, hallgatók körének megváltozása (valójában: tö-megessé válása) miatt magyarázatra szorul. A mentális folyamatokra irányított figyelem,a megértés személyes akadályoztatásának rendszeres fölismertetése a folyamatszerűenelgondolt irodalomtanításban az ismeretszerzés, a művelődés motivációs bázisát jelent-heti. Ezzel a Korona Könyvkiadó tankönyvcsaládja egyfelől valóban előkészíti a tanuló-kat a középiskolai irodalmi tanulmányok nálunk legáltalánosabb módjára, másrészt ma-guk a diákok juttathatják érvényre a befogadó elvét a tanítási órákon.A hetedikes tankönyv a ,Halotti Beszéd’-től Mikszáth Kálmán néhány elbeszéléséigolvastat műveket. A tankönyvi fejezetek címei egy-egy szövegcsoportot tematikusankapcsolnak össze, s a feladatok ezeket a címeket értelmeztetik. A művek földolgozásá-nak módszere a hetedik-nyolcadikos könyvben is lényegében hasonló az előző két köte-téhez: a kérdéseket értelmező-magyarázó tankönyvszerzői szöveg követi, majd a felada-tokkal többek között fölkínálja a személyes megértések lehetőségét is. A „Tudod-e...”-rovat részben folytatja a jelentéstulajdonító hagyomány megismertetését, részben pedigbefogadástörténeti ismereteket közvetít. A tankönyv szövege általában nem tekinti azirodalomtanulás előfeltételének a tanulók feltétlen tetszését, viszont lehetővé teszi a ref-lektálást, a szövegekkel kapcsolatos problémáik, kérdések megfogalmazását.A hetedikes tankönyv egyszerre kimondott és bújtatott alapkérdése, hogy milyen té-nyezők alakítják, formálják vagy akadályozzák egy nemzet kultúrájában az irodalmi életkialakulását. A sűrűsödési pontok érzékeltetése mellett a 19. század második negyedénekműveit a létező, működő irodalmi élet termékeinek tekinti. Az intézmények, a fórumok,a szerzők és az olvasók kapcsolódásainak lehetőségéről az egyes fejezeteket záró műve-lődéstörténeti olvasmányok tájékoztatnak.Nemcsak ezekben az olvasmányokban, hanem lehetőség szerint a szövegek értelmezé-sében is szóba kerül egy-egy korszak irodalomfogalma, az irodalom önértelmezése.Iskolakultúra 2001/573Cserhalmi Zsuzsa: Tankönyv és irodalomtanításA művészet szabadságának fontosságát a Világost követő intézményi feltételek, alko-tói sorsok és válságok érzékeltetik.A nyolcadikos tankönyv művelődési anyagának középpontjában a Nyugat és a köré,illetve ellene szerveződő irodalmi élet egy-egy jellegzetes eseménye, fóruma áll. Szán-déka szerint a tankönyvszerző a beavatottság élményét közvetíti, és igyekszik fölkeltenia tanulók irodalmi életbe való beavatottságának vágyát.A tankönyv szerkezetét a Nyugat nemzedékeinek bemutatása alakítja, s további tagolástjelent a lírai és prózai művek külön tárgyalása. A művelődéstörténeti szempontból lénye-gében egységesnek tekinthető korszak nem indokolja, hogy a nyolcadik évfolyam tan-könyvében is folytatódjanak a művelődéstörténeti összefoglaló olvasmányok, viszont azelőzmények logikájából következő módon három olvasmányból tájékozódhatnak a diákokolyan történelmi, politikai „beavatkozásokról” amelyek durván sértették az irodalom auto-nómiáját, a művészet szabadságát. Az első világháborút lezáró békekötés következménye-ként irodalmi központ nélkül maradt az utódállamok magyarsága. Az erről szóló olvas-mány az e térségek irodalmi életének megszervezéséről, a nemzeti irodalomhoz való kap-csolódásuk lehetőségeiről és akadályairól szól. Olvashatnak a tanulók az elveszett nemze-dék sorsáról is, és legvégül arról az 1948 után elhallgattatott nemzedékről, amelynek kép-viselőit már akár ötödikes korukban is megismerhették: ők az átdolgozói, fordítói ugyanisazoknak a külföldi meséknek, amelyeket az ötödikes szöveggyűjtemény tartalmaz.A nyolcadikos tankönyv mindeddig elszigeteltnek látszó kísérlete az, hogy olvas-mánnyá tegyen egy olyan kortársi művet, amelynek szerzője minden bizonnyal a leg-újabb irodalmi fejlemények legjelentősebbjei közül való. Tandori Dezső ,Madárlátta tol-laslabda’ című ifjúsági regényének olvastatása és értelmezési kísérletei a legújabb irodal-mi beszédmódba és tematikába való bevezetésként is fölfoghatók. A tankönyvszerző leg-optimistább elképzelései szerint akár ez a mű is generálhatja a pad alatti, a tananyaggalszembeni olvasást, az ellenolvasást. Az irodalomtanításban ugyanis sohasem a tananyag,hanem az értelmező és az irodalom a tét.A Korona Kiadó általános iskolai tankönyvcsaládjának irodalomfogalma a történeti-ség, az intertextualitás és a nyelv általi teremtettség fogalmaival írható le. Minden évfo-lyam tankönyvéhez szöveggyűjtemény és – 2001 szeptemberétől – munkafüzet, valamint(a munkafüzetben) feladatgyűjtemény tartozik.A tankönyvcsaládot, a lehetséges munkaformákat, a készség- és képességfejlesztő te-vékenységi formákat, az értékelés, az ellenőrzés és az osztályozás lehetőségeit a tanesz-köz-együtteshez kapcsolódó ,Módszertár’ (Cserhalmi, Korona Könyvkiadó, Bp, 2001)mutatja be. 74Cserhalmi Zsuzsa: Tankönyv és irodalomtanítás

Tankönyv és irodalomtanítás

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/19472/19262/

Tankönyv és irodalomtanítás

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)