Csepeli, György

Repository of the Academy's Library

Á L L A M -  É S  J O G T U D O M Á N Y  •  L V I I I .  É V F O L Y A M  •  2 0 1 7  •  1 .  S Z Á M  •  1 1 5 – 1 4 1RECENZIÓHUNYADY GYÖRGY – BERKICS MIHÁLY (SZERK.):  A JOG SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁJA. A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM  (BUDAPEST: ELTE EÖTVÖS KIADÓ 2015) 434.Egy éve jelent meg az ELTE Eötvös Kiadónál Hunyady György és Berkics Mihály szerkesztésében egy könyv, melynek címe A jog szociálpszichológiája. A könyv alcíme „a hiányzó láncszem”. Valóban, ha belegondolunk a jog által teremtett tár-sadalmi valóság természetébe, nem tudunk nem gondolni e valóság szociálpszicho-lógiai vonatkozásaira, melyek nélkül a jogi konstrukciók halottak, élettelenek len-nének. Másfelől az is igaz, hogy jog nélkül a szociálpszichológiai realitás testetlen, lebegő, a résztvevők szeszélyeitől függő illékony pillanat.A könyvben tizennégy tanulmányt olvashatunk, melyek közül egyesek közvet-lenül, mások közvetetten keresik a hiányzó láncszemet, mely összeköti a mulandó, eseti körülményekbe ágyazott embert a maradandó, minden élő embernek szánt jogi léttel.Hunyady György írta a kötet első, bevezető tanulmányát, melyben az alapkér-déssel szembesíti az olvasót. Lehetséges-e a racionális embert racionális rendszer-ben elképzelnünk? – teszi fel a kérdést a szociálpszichológus szerkesztő. A kérdés a kötet tanulmányait olvasván újra meg újra visszatér, anélkül azonban, hogy hatá-rozott választ tudnánk adni.A második tanulmányt Pósch Krisztián írta, aki a jog és a pszichológia viszo-nyának nemzetközi szakirodalmába vezet be. Meglepő, hogy a bíztató kezdetet követően ez a termékenynek tűnő kapcsolat meddővé vált, s hosszú évtizedekig kimaradt mind a jogtudósok, mind a pszichológusok érdeklődésének fókuszából. Csak remélni tudjuk, hogy a megújult, neurológiai alapjaira kérdező pszichológia szembenéz majd a jogi konstrukciók jármába szorult szereplők dilemmáival, akik az igazságszolgáltatás szervezetében különböző szerepeket betöltve mindannyi-an sajátosan torzítják az igazságot, melynek kiderítésére a rendszer egésze len-ne hivatott.A harmadik tanulmányban Pinczés-Pressing Zsuzsanna és Fülöp Márta a morális fejlődés és a jogi szocializáció elméleteiről és az elméletek által ihletett kutatásokról ír, kiemelve Váriné Szilágyi Ibolya eredményeit, aki a nemzetközi szakirodalomban is az elsők között kereste a választ arra a kérdésre, hogy miként válnak belsővé a felnövekvő gyermek számára a külső erkölcsi és jogi normák, nem beszélve arról a lehetőségről, amikor is az interiorizáció elmarad, s a felnőtté vált gyermek bűnöző-vé, erkölcsi szörnyeteggé válik.A kötet második része a negyedik tanulmánnyal kezdődik, melyet a másik szer-kesztő, Berkics Mihály készített. Ez a tanulmány nagy empirikus adatbázis alapján íródott, s izgalmas végkövetkeztetése, hogy a jog racionális rendszere az emberek-ben irracionális elegyben csapódik le, legyenek az emberek a jog egyszerű ala-nyai vagy hivatásos alkalmazói. Másik következtetése, melyet annak idején már RECENZIÓ116Á L L A M -  É S  J O G T U D O M Á N Y  •  L V I I I .  É V F O L Y A M  •  2 0 1 7  •  1 .  S Z Á M  •  1 1 5 – 1 4 1Hankiss Elemér is megfogalmazott, hogy minden magyar Szent György-ként gon-dol magára, aki sárkányokat lát másokban. A baj csak az, hogy mindenki magát tartja jogkövetőnek, s a másikat jogsértőnek.Pósch Krisztián tanulmánya a jogismeretet, a demokratikus értékek támogatott-ságát tárgyalja és a procedurális igazságossággal kapcsolatos nézeteket vizsgál-ja a mai magyar társadalomban; megállapítva, hogy a modern polgári demokra-tikus értékek támogatottsága magas. Ez jó hír, de a kötet későbbi tanulmányaiból kiderül, hogy az ördög a részletekben rejlik. Krekó Péter a 2010-es magyarországi közjogi fordulat nyomán bekövetkezett helyzetről ír, összehasonlítva a „régi” és az „új” alkotmánnyal kapcsolatos, közvélemény-kutatási eszközökkel kimutatott rea-gálásokat.Klaszterelemzéssel négy jellegzetes válaszadói csoportot különített el, melyek tagjait a régi és az új alkotmánnyal kapcsolatos megítélés jellege egyéníti. Az első csoportot Krekó „elrugaszkodóknak” nevezi. Ők azok, akik az új alkotmányt elfo-gadták, és a régit elutasították. Ez a csoport tűnt politikailag legaktívabbnak, az átlagnál magasabban iskolázottak és erősen bíznak a politikai intézményekben. Arányuk a mintában 22%. Nagyjából ugyanennyien vannak a „rendszertámoga-tók”, akik mind a régi, mind az új alkotmányt elfogadják, jellemzőjük, hogy ők ala-csonyabban iskolázottak. A „nosztalgiázók” a régi alkotmányt fogadják el, az újjal nem elégedettek. S végül maradnak az „elidegenedettek”, akiket nem érdekel egyik alkotmány sem. A két utóbbi csoport arányát a mintában sajnos Krekó nem adja meg, de vélhető, hogy a legtöbben az elidegenedettek lehetnek.Krekó, Kende Anna és Máriási Dóra külön tanulmányt szenteltek a jogilag kire-kesztett hajléktalanokkal kapcsolatos attitűdöknek és médiareprezentációknak. A tanulmány vigasztaló következtetése, hogy a szenvtelen és szívtelen jogi sza-bályozás láthatóan nem találkozik a közvéleményben uralkodó megítéléssel, mely toleráns és megértő a hajléktalansággal kapcsolatosan. Bár ez a tendencia éppen ott törik meg – Budapesten –, ahol a hajléktalanok látványa hozzá tartozik a nem hajléktalanok mindennapjaihoz.Kende Anna, Kende Judit, Bolyki Dániel és Mohácsi Ágnes a társadalmi és a politikai aktivizmusnak szentelték tanulmányukat, leírva az aktivizmusok spektrum szerint megkülönböztethető típusait. Ehhez a tanulmányhoz kapcsolódik egy másik tanulmány, mely a politikai aktivizmus és a kollektív cselekvés szociálpszichológi-ai meghatározóit kívánta feltárni. Kiderül, amit más források alapján is tudtunk, hogy Magyarország nem a kollektív politikai cselekvés hazája, még ha a „szalma-láng” jegyében időről időre nagyszámú embert megmozgató civil tüntetésekre sor is kerül, főként Budapesten.A kötet harmadik része a rendszerattitűdökkel foglalkozó kutatásokat bemutat-ja be. Ezt a részt Hunyady György monumentális tanulmánya vezeti be, melyben a köztudatban megnyilvánuló demokráciakövetelményeket és a társadalmi atmosz-féra ambivalenciáját tárgyalja igen részletesen, gazdagon kidolgozott empirikus alapokon. A szerző mintha előre látta volna a jövőt, mely mind Magyarországon, mind a világban kiélezte a demokrácia meghatározhatóságával kapcsolatos vitá-kat. Hunyady a demokrácia ellentétjének meghatározásával vágja el a gordiuszi RECENZIÓ 117Á L L A M -  É S  J O G T U D O M Á N Y  •  L V I I I .  É V F O L Y A M  •  2 0 1 7  •  1 .  S Z Á M  •  1 1 5 – 1 4 1csomót, kiemelve, hogy a demokrácia nem a személy, hanem a személytelen jog uralma. Felmerül a többség zsarnokságának lehetősége, mely csak akkor védhető ki, ha vannak a hatalom fékjeinek és ellensúlyainak összjátékára épülő megváltoztatha-tatlan jogi konstansok.A szerző a következő kérdéseket teszi föl a tanulmányban: 1. A rendszerkritikus elégedetlenség 2010-et követően mennyire terjedt ki a meg-kopott demokratikus berendezkedésre, illetve éppen ellenkezőleg, mennyiben kere-sett és talált eszközt a demokrácia elveiben és gyakorlatában?2. A demokratikus intézményrendszer burkában megkísérelt és végrehajtott hatalmi központosítás milyen mértékben találkozott a fennálló és kiteljesítendő rendszer igazolásának híveivel és gondolatiságukkal?3. A társadalmi atmoszférában a rendszerkritika és a rendszerigazolás tenden-ciái hogyan fértek meg és mennyire ütköztek egymással 2010 után és 2014 előtt.A felvetett kérdésekre a magyar társadalom nem adott egységes, mindenkire egységes érvénnyel kiterjeszthető modell-lel jellemezhető válaszokat. Voltak, akik válaszainak magja a demokráciába vetett hit volt. Mások ezzel ellentétesen a hata-lomösszpontosításban hittek. S végül találtak egy harmadik csoportot is, melynek tagjai a társadalmi megkülönböztetések szerint alkották meg maguknak a vála- szaikat.A szerző úgy látja, hogy a vizsgálatok időpontjában (a 2010-es évek elején) a tár-sadalmi közérzet negatív irányba hajlik (hajlott), ám a kilátástalan keserűség mel-lett a demokráciafelfogásnak volt és van egy elfogadott gondolati-érzelmi magja.A kötet 11. tanulmányát Berkics Mihály írta, aki a rendszer és a jogrendszer per-cepcióit rendszerezte empirikus vizsgálatok alapján. Krekó és Hunyady korábban bemutatott tanulmányai alapján nem meglepő, hogy Berkics a mai magyar társa-dalomban a rendszerigazolók és az elégedetlenek mellett a politikai cinikusok cso-portját tartja meghatározónak, akik nem akarnak részt venni a választásokban, s tagadják az értékeket. Fontos adalék, hogy az értékek sorában besorolástól függet-lenül, a megkérdezettek az egzisztenciális félelmeket élik át leginkább, a politikai félelmek hátul állnak a félelmek rangsorában.Hadarics Márton az Europen Social Survey 2008/2009-es adatfelvétel körének adatbázisán hasonlítja össze 6 kelet-európai és hat nyugat-európai ország lakói-nak bizalmi mutatóit, kimutatva azt a már Szűcs Jenő Európa három történeti régi-ójáról szóló klasszikus tanulmányának megállapításaiból is kikövetkeztethető tényt, hogy a nyugat-európai országok lakói jobban megbíznak egymásban és intézmé-nyeikben, mint a kelet-európai országokban élők. Továbbá az utóbbiakban eleve-nebben él az egyenlőség utáni vágy, mint az előbbiekben. Egy másik tanulmányban Hadarics ugyanazon az adatbázison a jóléti társadalmat szolgáló redisztribúcióval kapcsolatos attitűdöket vizsgálja hasonló módszertannal. A kelet-európai orszá-gokban nagyobb az egalitarianizmus és fokozottabb a redisztribúciós várakozás, ugyanakkor Hadarics fontos megállapítása, hogy a pszichológiai motivációból hiányzik a szolidaritás és az empátia, a szociális kiegyenlítő attitűdöket inkább az államszocialista nosztalgia táplálja. RECENZIÓ118Á L L A M -  É S  J O G T U D O M Á N Y  •  L V I I I .  É V F O L Y A M  •  2 0 1 7  •  1 .  S Z Á M  •  1 1 5 – 1 4 1A kötetet Krekó Péter cikke zárja, aki azt a kérdést firtatja, hogy az ignoráns állampolgárnak mi a viszonya a jogrendszerhez? A kérdésre Krekó már a cikk ele-jén megadja a választ, mely az egész kötet mottója lehetne: a jogrendszer az állam-polgár szemével nézve a kiismerhetetlen komplexitás és az absztrakt idegenség világa. Hiába racionális a jog, ha a jog alanya irracionális. Az irracionalizmus kikö-veteli a maga jogát, mely nem ismer el mást, mint az önzés, a másokra tekintet-tel nem lévő erőszakos törtetés jogát. Az eredmény, hogy a világ még idegenebb és még kiismerhetetlenebb lesz, de ezen segít az összeesküvés-elmélet, melynek prizmáján keresztül nézve a világot minden világos és kiismerhető lesz. A „sérelmi nemzettudat”, az „ostrommentalitás”, a nemzetközi elit irányából észlelt fenyege-tés kerítést von a külvilággal szemben. A gyanakvásnak nincs szociológiája, min-denkit áthathat, függetlenül attól, hogy fiatal, idős, magas vagy alacsony státuszú.Ezt a vaskos kötetet az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola egyik műhelyének tag-jai írták. Évtizedes munkára épül, tükre az elmélyült közös kutatásnak, diszkusszi-ónak, mely az akadémiai lét sajátja. Indulás, kezdet, mely folytatásra vár. A pszi-chológusok kinyújtották a kezüket, s most a jogtudósokon a sor, hogy megragadják ezt a kinyújtott kezet. Csepeli György** DSc, professzor emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A. E-mail: csepeli.gyorgy@tatk.elte.hu.

Hunyady György – Berkics Mihály (szerk.): A jog szociálpszichológiája. A hiányzó láncszem

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library