Éger, Veronika

Repository of the Academy's Library

esszékre emlékeztetnek. Ez is alátámasztja azt a megállapítást, amelyet Kiss Endre idé-zett a konferencia beköszöntőjében, felelevenítve annak az újságírónak a szavait, akiKiss Árpádról így nyilatkozott: „Ő volt az egyetlen, aki számomra bebizonyította, hogya pedagógia valóban művelhető tudomány, mert sok-sok szakkönyv és szakcikk elolva-sása után is úgy éreztem, jobb esetben is a témába vágó esszéket olvasok.” Interdiszciplináris pedagógia. A Kiss Árpád Emlék-konferencia előadásai. Kiss Árpád Archívum könyv-sorozata I. kötet. Debreceni Egyetem Nevelés-tudományi Tanszék, 2001. Sinka EditOlvasásfejlesztés,könyvtárhasználat…Az olvasás évének nyitányán igényes kiállítású és tartalmú kis könyvlátott napvilágot a Nemzeti téka című sorozat köteteként, az OrszágosSzéchényi Könyvtár Könyvtári Intézete munkatársánakgondozásában. Nagy Attila szerint, aki  csaknem három évtizedekitartóan szolgálja a hazai művelődés, olvasóvá nevelés és nevelődésügyét, elérkezett az ideje annak, hogy „a közvetlen iskolaigyakorlatba próbáljuk átültetni mindazt, amit az olvasásfejlesztéstémájáról eddig alapvető elvi és gyakorlati megfontolásnak,módszernek tartottunk”. Amint azt Nagy Attila a könyv előszavában jelzi, az 1997 szeptemberétől zajló há-rom (tan)éves kísérlet arra kívánt választ adni, „hogyan vizsgáznak a hétköznapi,falusi, kisvárosi iskolák osztálytermeiben azok az elméleti közelítésmódok ésmódszertani fogások, eljárások, amelyeket konferenciákon, publikációkban, szakmaieszmecserékben több-kevesebb egyetértéssel elfogadtunk”. A „vizsgáztatásra” 6 ma-gyarországi település – Budapest, Ebes, Gödöllő, Hatvan, Tiszafüred, Vásárosnamény –8 iskolájában mintegy 30 pedagógus vállalkozott. A kísérlet az általános és középiskola(gimnázium és szakközépiskola) szinte valamennyi évfolyamát „megcélozta”. A közre-működő – nagyon sok többletmunkát vállaló és ezáltal nemcsak nehézségekben, hanemsok-sok szakmai és emberi örömben is részesülő – pedagógusok tizenkétféle szaktárgy-gyal vettek részt a munkában, nem beszélve az alsó tagozatos tanítókról és a kísérletetbeleegyezésükkel és óralátogatásaikkal támogató igazgatókról.A kötetet lapozgatva az örömteli rácsodálkozás jóérzése tölti el az olvasót, hiszen a pe-dagógusok őszinte élménybeszámolóiból nemcsak az a már eddig is többnyire elfogadotttény igazolódott, hogy bizonyos tantárgyak (irodalom, történelem) különösképpen alkal-masak az olvasás- és könyvtárpedagógiai módszerek alkalmazására, hanem az is, hogyszinte valamennyi ismeretanyag átadását élvezetesebbé és sikeresebbé teszi az átgondolt,tudatos könyvtárhasználat és olvasásfejlesztés. Ebesen például a technika tantárgy kere-tében többször szerveztek könyvtári órát, és az 5., 6. és 7. osztályos gyerekek a tartalom-jegyzék, a név-és tárgymutató használatától egy újság írásán, szerkesztésén át lépésen-ként jutottak el a magasabb szintű szellemi feladatok technikai kivitelezéséig – fokoza-tosan rászokva a könyvek, folyóiratok használatára. A vásárosnaményi II. Rákóczi Fe-Iskolakultúra 2001/10115Interdiszciplináris pedagógia. A Kiss Árpád Emlékkonferencia előadásairenc Gimnázium 7., 8. és 9. osztályában többek között Hajdú István fizikatanár alkalmaz-ta az olvasásfejlesztési programot. Beszámolójában így summázza tapasztalatait: „Ez atanítási stílus jónak tűnik, hiszen napjainkban a modern technikai-audovizuális eszközökegyre jobban háttérbe szorítják a könyvek világát. Mivel az ifjúság ebben az életkorbana legfogékonyabb a szépre, a jóra, ösztönözni kell őket igényes, személyiségformálókönyvek olvasására is. Ezért tartom jó kezdeményezésnek ezt a kísérletet.” A gyerekeka tárgyalt témában jelentős szerepet játszó tudósok munkásságát tanulmányozták, fizika-történeti adatokat, ismereteket gyűjtöttek önálló „kutatómunkával”, kiselőadásokat tar-tottak, mindezzel igazolva, hogy „a tanórákon az olvasmányélményeket a tanulók ered-ményesen alkalmazhatják az új anyag elsajátításában, a tanult anyag elmélyítésében, vi-lágképük fejlesztésében”. Ugyanebben az iskolában Herczegné Andrássy Éva rajztanárkönyvtári búvárkodást igénylő feladatokkal fedeztette fel tanítványaival a művészi szé-pet. A diákok műalkotások között válogatva keresték a választ az effajta kérdésekre:Tudnak-e hatni érzelmeinkre a műalkotások?; Ki tudjuk-e fejezni színekkel érzéseinket,pillanatnyi hangulatunkat?; Szükség van-e hagyományápolásra?Kovács Zoltán könyvtárostanár beszámolójában nem rejtette véka alá a kísérleti osz-tállyal kapcsolatos nehézségeket sem, ám mindezzel együtt lándzsát tört az olvasáspeda-gógia, a könyvtárhasználatra nevelés célkitűzései mellett: „Összesítve a program tapasz-talatait, meg kell állapítani, hogy az osztályban elértük azt a maximumot, amit a gyere-kek képessége meghatározott. Sajnos ez a csoport nem volt alkalmas kiemelkedő fejlő-dés bemutatására, mert az osztály az átlagos hatosztályos gimnáziumi osztálynál gyen-gébb. Ugyanakkor éppen az ilyen gyerekeknek kell célcsoportként szolgálniuk az olva-sáspedagógiában, mert nekik különösen szükségük van arra, hogy valamilyen módon ol-vasásra, szókincsük gyarapítására, könyvtárhasználatra, könyvtárba járásra, önálló gon-dolkodásra szoktassuk őket.”A hatvani Damjanich János Ipari Szakképzési Intézet II. intenzív tagozatán „négy tan-tárgyban (irodalom, történelem, matematika, kémia) vállalták a kollégák, hogy tantár-gyanként, havonta egy-egy alkalommal olyan feladatot adnak a tanulóknak (egyéneknek,csoportoknak, alkalomszerűen az egész osztálynak), melyek megválaszolásához nemelegendő tankönyveik forgatása, elolvasása…” A kötet színes válogatást közöl a különö-sen sikeres irodalmi feladatokból (például: Milyen állatokról írt meséket Aiszoposz? Há-rom mesét mondj el!; Legendák keresése, bemutatása – véleményezése; Saját keresztnéveredete, jelentése – híres viselői közül egyet mutass be!; Voltaire élete. Milyen híres sze-mélyekkel levelezett? Egyikükről tarts kiselőadást! stb). Ebben az iskolában a fejlesztőprogram két évig tartott, minthogy a 17 évesekből álló kísérleti osztálynak még két évevolt az érettségiig. A második tanév végi összegzésből az derült ki, hogy „ezek a tanulókkifejezetten barátságos viszonyt alakítottak ki a könyvekkel és a könyvtárral…, - lassanmegtanulták a jegyzetelés technikáját, a lényegkiemelés bátorságát, az összefüggésekmeglátásának módját, - a kezdeti görcsös jegyzetfelolvasási kényszerből apránként kiala-kult a kötetlen beszéd, az egyéni véleménnyel hitelesített beszámoló az osztály nyilvá-nossága előtt, - szókincsük, önbizalmuk ugyancsak gyarapodott, - a program a közössé-get is erősítette.”A budapesti Babits Mihály Gimnáziumban folyó kísérleti program legfontosabb tanul-ságait Nagy Jánosné könyvtárostanár – aki a programban részt vevő kollégáknak és diá-koknak az „információs birodalmat”, vagyis a könyvtári hátteret biztosította – így ösz-szegzi: „Szükséges lenne, hogy a pedagógusképzésben, illetve továbbképzésben sokkalinkább teret kapjon és fontosságának megfelelő hangsúlyú legyen a könyv- és könyvtár-használatra nevelés. Meggyőződésem, hogy csak akkor tudunk eredményeket elérni ezena területen, ha megfelelően képzett, módszertanilag is jól felkészített pedagógusok és is-kolai könyvtárosok együtt tartják fontosnak, hogy tanulóik a nyitott társadalomban bol-dogulni tudó polgárokká váljanak… Fontos lenne, hogy az oktatásügy a társadalom lel-116Kritikakiismerete legyen, hogy ne a felületesen gondolkodó, csak globális információkkal ren-delkező ember lehessen sikeres, hanem a megalapozott tudással rendelkező, a kritikusangondolkodni és önállóan cselekedni képes ember.”A pedagógusok színes, gazdag élet- és tényanyagot tartalmazó beszámolóinak sorát aBabits Mihály Gimnázium magyartanárának, Balatoni Teréznek négy egymással össze-függő írása zárja. A hároméves munka módszereit, eredményeit értékelő összeállítás kü-lönösen érdekes és tanulságos része a diákok által írt paródiákat és a hozzáfűzött tanárireflexiókat közli, bizonyítva a diákszerzők kreatív gondolkodását, és példát, módszert kí-nálva a rutinba esetleg belefáradt, de új megoldásokat kereső kollégáknak is.Miként az eddigiekből is kitűnhet, e könyvet nagyrészt a „terepvizsgálatban” részt ve-vő pedagógusok írták. A sok jó ötlet, tanári és tanulói kreativitás nemcsak e programmegvalósítóinak önbecsülését növelheti, hanem mindenkit ráébreszthet szellemi, szak-mai erőtartalékainkra, aki e kötetet kézbe veszi. Elmondható, hogy a kísérlet sikeres, a„vizsga” eredményes volt. Megvalósultak a korábban rögzített alapelvek: 1. a rendszereskönyvtárhasználat az iskolai feladatok megoldásához (tankönyvön kívüli ellentmondóinformációforrások tudatos használtatása, kiegészítő olvasmányok, kézikönyvek szócik-keitől a monográfiáig, illetve a számítógépig); 2. a „szövetségesünk a család” gondolata;3. az olvasásfejlesztés tantárgyközi jellege; 4. az élményközpontú tanítás, vita és kritikusgondolkodás.A kötet fontos mérföldköve az 1989–90-es fordulat által (is) megkívánt szemléletvál-tásnak, melyet Nagy Attila a zárófejezetben így jellemez: „alattvalók sokasága helyettöntudatos állampolgárok tömeges képzése”. E kísérlet során igazolódni látszott „a szá-mok nyelvén” is kimutatható rejtelmes, de talán mégsem egészen érthetetlen összefüg-gés: „…ott, ahol a jó könyvek olvasása, megvitatása, a saját élmény megfogalmazása aziskolai élet szerves részévé válik, ott a barátság, a szeretet, a család, az emberi kapcsola-tok, a béke, a játék vagy tanulás a gyerekkel – röviden a társ, a másik ember is sokkalfontosabbá válik.” Ezért is ajánlhatjuk jó szívvel e kötetet szülőknek, pedagógusoknak,az oktatásirányítás felelőseinek – vagyis mindazoknak, akik a felnövő nemzedékek lelki,szellemi fejlődését egyengetik. NAGY Attila (szerk.): Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat – kritikus gondolkodás. Szócikkmásolástól paródiaírásig. Országos Széchenyi Könyvtár – Osiris K., Bp, 2001. 223 old. Éger VeronikaBúcsúcsók CsipkerózsikánakTündérmesét idéz a cím, és Madonna Kolbenschlag könyvének van isköze a tündérmesékhez. Legalább annyi, mint az életünknek, holottmaga az élet nem tündérmese. A „jó tett helyébe jót várj” elvenemigen működik, sors és érdem ritkán találkoznak, és nem élünkboldogan, amíg meg nem halunk.Amítosz és a mese mégiscsak az emberiség kulturális emlékezete. Aranyat érő ta-pasztalatokat rögzít, életmintákkal, magatartásmodellekkel szolgál. Példaanyag anemi szerepeket illetően is. Hatása gyermekkorunktól kezdve átjár bennünket. Amesevilágból sok minden kiolvasható. Az információkat filozófiai, szociológiai, pszicho-lógiai, pedagógiai szempontból egyaránt tanulságos vizsgálódás tárgyává tenni. „Aki nemhiszi, járjon utána”, vagy olvassa el Madonna Kolbenschlag immár világhírű könyvét.Iskolakultúra 2001/10117Nagy Attila (szerk.): Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat – kritikus gondolkodás. Szócikkmásolástól paródiaírásig. 

Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat…

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library