Sándor L., István

Repository of the Academy's Library

sek forgatása után, aszerint vásárol könyvet?(10) Danto, Arthur C. (1996): Értelmezés és azono-sítás. In: A közhely színeváltozása. Művészetfilozófia.Enciklopédia Kiadó, Budapest. 124. (11) Új Forrás, 2001. 11. 64.Korda EszterIskolakultúra 2002/1083SzemleGyermekek játékaiWeöres Sándor Gyermekszínjátszó FesztiválImmár 11. alkalommal rendezte meg a Magyar DrámapedagógiaiTársaság a gyermekszínjátszók országos seregszemléjét. A felmenőrendszerű találkozóra ebben az évben is több, mint ötszáz csoport nevezett. Továbbra is széles bázisa van ennek aművészeti tevékenységnek az isko-lákban, bár a pedagógusokkal, cso-portvezetőkkel való beszélgetésekbőltöbbnyire az derül ki, hogy a gyerekszín-játszó együttesek kevés biztatást, támoga-tást, elismerést kapnak az oktatási intéz-mények fenntartóitól, igazgatóitól. Aztugyan senki sem vitatja, hogy milyen fon-tos szerepe van a színjátszásnak a szemé-lyiségfejlődésben, az önismeret, az önkife-jezés erősítésében, a kapcsolatteremtés, akommunikációs készségek fejlesztésében– és akkor még nem is szóltunk a színját-szás közösségteremtő erejéről –, mégsemfordul elég gondoskodó figyelem felé. Ko-runk divatjai sem kedveznek neki, a tö-megszórakoztatás által teremtett kulturálisminták is elvonhatják a gyerekek érdeklő-dését a színjátszásról. Szerencsére vannakmég lelkes, megszállott pedagógusok,akik személyes varázsukkal – sokszor a hi-ányzó feltételekkel, helyi viszonyok te-remtette akadályokkal is dacolva – játékracsábítják növendékeiket. A gyerekszínjátszás bizonyára a színház„legártatlanabb” formája. Nemcsak azért,mert minden résztvevőjét az érdek nélküliérdeklődés vezérli, hanem azért is, mertegyértelműen az áll a középpontjában, amia felnőttek művészetében sokszor elsik-kad: az őszinte, önfeledt megmutatkozásöröme. Kimondatlanul is ennek megte-remtésére törekszik minden pedagógus,aki ezzel a műfajjal foglalkozik. Olyanevidencia ez, amelynek eléréséhez azon-ban nehéz, küzdelmes út vezet.  És ez teszioly sokszínűvé a gyermekszínjátszást: so-kan sokféle módon keresik minden korú ésrendű színház közös alapértékét, a színpa-di hitelességet. Van olyan csoportvezető,aki alapvetően pedagógiai eszközökkelközelít hozzá, mások a színházi formák,stilizációs minták felől indulnak. De azigazán tehetséges gyerekszínjátszó-rende-zők ugyanoda érkeznek: a színpadon lévőkszemélyisége szólal meg az előadásokban– beavatottá téve így a gyermekvilág titka-iba azokat a felnőtteket is, akik csak érdek-lődőként figyelik a diákok játékait. És ezaz egyetlen kritérium, amely az előadásokértékét méri. Ha ez a híd megteremtődik ajátszók és nézők, résztvevők és szemlélők,gyerekek és felnőttek között, akkor jó útonjártak az előadás létrehozói. Az, hogy a gyerekszínjátszás a színházlegártatlanabb formája, abban is tetten ér-hető, hogy itt a produkciók minden eset-ben világosan kirajzolják az őket létrehozóközösség állapotát is: a gyerekek egymásközötti viszonyait, a diákok és csoportve-zetőik kapcsolatának minőségét. Ugyan-akkor egyértelműen tükrözik azt is, hogymennyi figyelem, odaadás, energia fordí-tódott az előadások létrehozására. Ez az,amit felnőtt művészek rutinja oly sokszorsikeresen palástol. A gyerekszínjátszók vi-lágában szerencsére még ismeretlen ez aszó. Ezért is annyira sérülékenyek ezek aprodukciók: nehezen reprodukálhatók újraés újra azok az állapotok, amelyekre a gye-rekek hiteles színpadi kifejezése épül.Ezeket az előadásokat nem lehet évekigműsoron tartani, hisz könnyen megváltoz-hatnak azok a körülmények, amelyekből aprodukció energiáit meríti. Ahogy alakul-nak a gyerekek, ahogy változnak kapcso-lataik, közösségeik, ahogy a világ újabb ésújabb területei felé fordul figyelmük, úgynőhetik ki a korábban létrehozott előadá-saikat. Ezért volt szerencsés a rendezőkazon döntése, hogy az idei találkozósoro-zatot lezáró országos gálát még ebben atanévben megtartották, s nem vitték át akövetkező évre. Így többnyire legjobb for-májukat futhatták a produkciók.   A Marczibányi Téri Művelődési Köz-pontban megrendezett gála a megyei talál-kozókat követő hat regionális bemutató 14értékes produkcióját gyűjtötte csokorba.Nem feltétlenül a legjobbakat, de minden-képpen értékeseket. Olyanokat, amelyekkirajzolják azokat a tendenciákat, amelyekmanapság meghatározóak a gyerekszínját-szásban. És olyanokat is, amelyek jelzik,hogy hol működnek manapság a legfonto-sabb gyermekszínjátszó műhelyek, kikazok a rendezők, akik közösségteremtő al-kotómunkát végeznek ezen a területen.(Mivel az előadásokat magam válogattam,így nemcsak a gálán, hanem a regionálistalálkozókon kirajzolódó képről is beszá-molhatok.)A legkisebbekkel még nem érdemesszerepjátékokra vállalkozni. Náluk még aszínpadi jelenlét oldottságának megterem-tése az igazán fontos, amelyben megőriz-hető az a természetes játékosság, amelyrekésőbb majd a különféle színpadi kifeje-zésmódok épülhetnek. Ehhez leginkább azegyszerű történetek, kis mesék, verses ösz-szeállítások, szerkesztett játékok alkalma-sak. Ilyen volt például a Bagi AlapfokúMűvészeti Iskola 3. osztályosainak elő-adása, Zelk Zoltán ,A három nyúl’ címűverses meséjének feldolgozása. Fodor Mi-hály elsősorban nem rendezőként, inkábbcsoportvezetőként tűnik utánozhatatlan-nak: évek óta lenyűgöző az az elementárisjátékosság, amely különféle (mindig újabbés újabb gyerekeket foglalkoztató) cso-portjaival létrehozott előadásait jellemzi.Úgy fest, különleges képessége van arra,hogy helyzetbe hozza, felszabadítsa, ol-dott jelenlétre késztesse növendékeit. Sok-szor az előadott történetet nem is lehetpontosan követni, néha a szöveget sem le-het egészen érteni, de mindig viharzóenergiákat, nekiszabadult játékokat látunknála a színpadon, s ebben a megnyerő ka-vargásban mindig igazi gyermekszemélyi-ségek jelennek meg, akik valóban sokáigemlékezetessé teszik a produkciókat. Hasonló erények jellemezték a (szintén3. osztályosokból álló) Fóti Fiókák előadá-sát (rendező Kovács Éva). ,A sildai bíró’népmese-feldolgozásban azonban nem-csak az együttjátszó közösség mutatkozottmeg, hanem már a történet egyes figurái isfel-felvillantak. A nagyobbak játékai egy-értelműen errefelé, a szerepformálás és aszituációteremtés irányba haladnak. Nehézazonban mindig pontosan megtalálni azo-kat a színpadi eszközöket, amelyek a gye-rekek életkorának, fejlettségének is meg-felelnek, ugyanakkor a színházi kifejezésés a hiteles megmutatkozás egyensúlyát isképesek megteremteni.A gyermekszínjátszásban afféle varázs-szerként hagyományozódott át néhány si-keres műfaj és egy-két hatásos kifejezésiforma. Az előadások többsége az egy-kétévtizede kialakult jelzéses-stilizált játék-módra épít. Szegényszínházi eszközökezek: a szereplők kollektív jelenléte adja alegerősebb élményt, az ő mozgásuk alakít-ja ki a teret, mozdulataikból formálódnakmeg a díszletek, az egy-két kiemelt fontos-ságú tárgy jelképes jelentést kap, a gesztu-sok is szimbolikus értelemmel telítődnek.Többnyire a hetvenes évek amatőr színját-szásából származnak ezek a megoldások,és nyilván azért vertek a gyermekszínját-szásban ilyen erős gyökeret, mert a diákok-nak ugyanúgy a semmiből kell színpadi ki-fejezőeszközöket teremteniük, mint azegykori amatőröknek. Ráadásul ez az esz-köztelen kifejezésmód nagyon erősen építa fantáziára, a teremtő képzeletre – amely agyerekszínjátszás alapját is jelenti –, ígykreatív játékok kibontására is alkalmasak.Ezért tűnnek annyira vonzónak ezek a stili-zált-jelzéses formák. A játék lényege azon-ban a kötetlensége, így sokszor eredeti84Szemleszándékuk ellenkezőjére fordulnak azok azelőadások, amelyek rutinszerűvé vált meg-oldásokhoz nyúlnak, hisz végeredménybennem a játszók felszabadítását, hanem bizo-nyos értelemben formába kényszerítéséteredményezik. Igazi élménnyel azok azelőadások szolgálnak (készítőik, a gyere-kek számára is), amelyek nemcsak a törté-netet mutatják egyszerinek, ismeretlennek,hanem azt a formát is, ahogyan azt a ját-szók megjelenítik. (Persze az igazi színhá-zi kreativitás az ezerszer látottat is egysze-ri varázslatként képes megmutatni. Ez az atitok, amit érzékelünk, ha megszületik, denemigen tudunk magyarázatot adni rá,hogy miből is jött létre.)A záhonyi Árpád Vezér Általános Isko-la ,Óz, a nagy va-rázsló’ című előadá-sa (csoportvezető-rendező: Tóth Gab-riella és Nagy Zsolt-né) azért keltett fi-gyelmet, mert sokszempontból volt ké-pes megújítani agyerekszínjátszás-ban rutinszerűvé váltstilizált-jelzéses for-mát. Elsősorban az-által, hogy a csoport-mozgatással szüle-tett alakzatok, illetvea hozzájuk kapcsolódó mozdulatok, gesz-tusok érdekes színpadi képeket teremtet-tek. Ezek a sűrítés eszközeivé is váltak:egy-egy egyszerű, mégis markáns jelzésérzékeltette a történet fordulatait (példáula forgószelet vagy a különféle akadályo-kat), így végeredményben az epikus alap-anyagot egy sajátosan formált vizuális dra-maturgia közvetítette. Vizuális ereje miatt volt emlékezetes aFóti Figurások előadása is, akik a ,Kale-vala’ részleteire építve a Szampó történe-tét mesélték el. A Kis Tibor rendezte pro-dukcióban azonban a szavak csak másod-lagos szerepet játszottak. Az emblemati-kus jelentőségű mondatoknál sokkal fon-tosabbak voltak a vizuálisan megnyerő,sokszor gyönyörködtető képek, amelyek agyerekek mozgásából és vásznak mozga-tásából formálódtak, és a történet lépcső-fokainak újabb és újabb szimbolikus köze-gét teremtették meg. Kis Tibor más mun-káira is ugyanez a fogalmazásmód jellem-ző, amely sok szempontból rokonságotmutat a rituális színházzal. A rituális forma és a vizuális kifejezésösszekapcsolása miatt vált emlékezetesséa győri Vadvirágok Színjátszó Csoportelőadása is. Ők a Bartók Béla ,Cantataprofana’-jának alapjául is szolgáló ,Va-dászkolindá’-t adták elő. Répásiné HajnalCsilla rendezése egy gyermekszínjátszócsoport belső történeteként mutatta meg aszarvassá változott fiak balladáját, szim-bolikus jelzésekkel erősítve meg a legfon-tosabb fordulatokat.Ilyen volt az az egy-szerű, mégis meg-győző jelzés (fej fölétartott, széttartott uj-jú kéz), amely aszarvasagancsokatérzékeltette az átvál-tozás folyamatában. Általános tenden-ciaként rajzolódott kiaz idei találkozón amozgásszínházi for-mák előretörése. Bi-zonyára összefügg eza szónak napjainkbanmegfigyelhető általános devalválódásával.Miközben a botrányos közélet és a semmit-mondó bulvárkultúra közegében egyre in-kább leértékelődik a nyelvi kifejezés, bizo-nyára megmarad az emberekben (így a gye-rekszínjátszókban is) az elemi kifejezésőszintesége iránti igény. Ezt ma sokan, akikszínházzal foglalkoznak, a mozdulatok ere-jében vélik megtalálni. A debreceni Mo-dern Tánc-Játék Stúdió előadása (csoport-vezető-rendező: Holb Ibolya) Maeterlinck,Kék madár’-ját mesélte el szavak nélkül,csupán mozdulatok és táncok segítségével.A kortárs technikákra épülő előadás első-sorban az epikus-szimbolikus történet líraitartalmait bontotta ki. Ezzel szemben amozdulatokban rejlő játékosságra épített abudapesti New Generation Formáció. AIskolakultúra 2002/1085SzemleVan olyan csoportvezető, akialapvetően pedagógiai eszközök-kel közelít hozzá, mások a szín-házi formák, stilizációs mintákfelől indulnak. De az igazán te-hetséges gyerekszínjátszó-rende-zők ugyanoda érkeznek: a szín-padon lévők személyisége szólalmeg az előadásokban – beavatot-tá téve így a gyermekvilág titkai-ba azokat a felnőtteket is, akikcsak érdeklődőként figyelik a diá-kok játékait. ,Mint a moziban’ című előadása (csoport-vezető-rendező: Karsai Veronika és KarsaiJános András) a pantomim eszközeivel hu-moros életképeket, jelképes, többértelműhelyzeteket jelenített meg, illetve filmparó-diákat mutatott be. Az etűdökből építkezőprodukció végeredményben a való világ sa-játos görbe tükrét adta. Miközben a gyermekszínjátszásban ru-tinszerűvé váltak bizonyos formák, máskínálkozó színházi műfajok feltűnően hiá-nyoznak belőle. Ezt jelezte a Zala megyeiÖreg Yeti Rt csoport játéka (rendező: Lá-zár Péter). A rövid, de rendkívül szelle-mes, pontosan kidolgozott előadás a mu-lattató vásári formákra, comedia dell’arte-hagyományokra épített. A ,Szálem és aszög’ című arab mesét dolgozták fel, denem a történetmesélésre koncentráltak,hanem az anyagban rejlő játéklehetősége-ket bontották ki: az események fordulata-it humoros gesztusok, mozdulatokból fel-épített poénok, ötletgazdag rövid lazzikjelenítették meg. Hiányoznak azok az előadások is agyermekszínjátszásból, amelyek valóban agyerekek, elsősorban a felnőttek világávalkonfrontálódó és saját életük ellentmondá-saival szembesülő kamaszok problémáitjelenítik meg. Pedig nagy hagyományavan az életjáték műfajának, de manapságkevesen vállalják ezt a konfliktusokatmegjelenítő, a feszültségeket kendőzetle-nül feldolgozó színpadi formát. Egyetlenilyen előadást láttam ebben az évben, azagárdi Fészek Színház ,Andrea’ című pro-dukcióját (csoportvezető-rendező: CziczóAttila), amely a kamaszszerelmek kuszavilágát ábrázolta ironikusan, közvetlennyíltsággal, mégis játékba oltva. Több át-tétellel dolgozott, mégis hiteles képet adotta kamaszok világáról a kecskeméti TücsökCsoport előadása (csoportvezető-rendező:Kormányosné Makai Eszter és Bukovinsz-kyné Wamzer Gabriella). A ,Kamasz-panasz és miegymás’ című produkciójuk aKincskereső folyóiratban megjelent ver-sekre, történetekre épült, mégsem szer-kesztett játék született belőle, hisz a gyere-kek ötletei feldúsították, a sajátjukká for-málták az alapanyagot, és olyan lendületesőszinteséggel mondták el, hogy többnyirea mások által írt mondatok is önvallomás-nak hatottak.Emlékezetesek voltak azok a gálán lá-tott produkciók is, amelyek a gyerekszín-játszás különféle kifejezőeszközeit kap-csolták össze. Ezekben a komplex formá-kat használó előadásokban azonban meg-határozó összetevő volt a kamaszok vilá-gának ábrázolása. Ilyen előadás volt a bu-dapesti Szivárvány Színpad bemutatója,Szabó Magda ,Abigél’-jának feldolgozása(csoportvezető-rendező: Almássy Bettina).A stilizált, sokszor szellemes ötletek egy-részt a stilizált játékmód megújítását is je-lezték (gyakran egyszerű jelzésekbe sűrít-ve, feszültséggel telítve az epikus történetlassú folyamatait), ugyanakkor a játszókoldott, közvetlen színpadi jelenléte szemé-lyessé varázsolta, szinte mai értelművé tet-te a második világháborús sztorit. Hasonló komplex formák jellemezték abudapesti Vécsey Színpad előadását is(csoportvezető: Dolmány Mária, rendező:Ledő Attila). A ,Színházat játszunk’ címűprodukció kettős célt tűzött maga elé: egy-részt Arany János ,Tetemrehívás’ címűballadájának feldolgozását adták, amely-ben a színjátszás több formai megoldását,stilizációs technikáját is kipróbálták (mint-egy afféle színházi stúdiumot teremtve amaguk számára). Ugyanakkor szabad imp-rovizációkat, kötetlen variációkat is készí-tettek az eredeti ballada helyzeteire, s ezzelmintegy saját személyes kérdéseikként fo-galmazták újra az eredeti mű problémáit. A gálán látott előadások azt jelzik, hogyfontos értékeket teremt a gyerekszínját-szás, így nemcsak színházi, hanem peda-gógiai szempontból is több figyelmet érde-melne.Sándor L. István 86Szemle

Gyermekek játékai.

Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Gyermekek játékai : Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/19728/19518/

Gyermekek játékai. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)