Az idegennyelv-tanulás és a nyelvhasználat kreatív tevékenység, amelyben
a világról, a saját és az idegen nyelvekről való ismereteink is belevonhatók,
jól hasznosíthatók. A nyelvtanárok tudatosan vagy kevésbé tudatosan,
gyakran hívnak segítségül jövevényszavakat, idegen szavakat.
Ez a tanulmány arra tesz kísérletet, hogy tudatosan vonja be a jövevényszavakat
és az internacionalizmusokat azok magyar/német megfelelőivel
és használati köreivel, stílusárnyalataival együtt a magyar, illetve a német
mint idegen nyelv oktatásába – segítvén ezzel a nyelvtanulók és a tanárok
munkáját egyaránt. A tanulmány bemutatta, hogy az idegen eredetű szavak történelmileg,
tematikailag, formailag, valamint használati körüket tekintve nagyon
változatosak. A közös német–magyar szókincs korántsem elegendő egy
nyelvtanuló célnyelvi boldoguláshoz, azonban nagy segítségére lehet a
szótanulásban, a névelők elsajátításban; továbbá pszichésen is nagy segítséget
jelenthet az érzés, hogy milyen sok információ birtokában van a
nyelvtanuló az anyanyelve és a világról való tudása révén. Nem szabad
azonban megfeledkeznünk arról, hogy a nagy nyelvi hasonlóság gyakran
interferenciákhoz vezet. További kutatások és a nyelvtanárok aktív munkája
révén válhat a közös szókincs a nyelvtanulót valóban segítő eszközzé.
Így a jövőben nagy szerepet kap a fonetikai interferencia kutatása; a
szavak használati köreinek, illetve gyakoriságuknak vizsgálata mindkét
nyelvben; valamint a közös szókincs feladatokba való beépítése, gyakorlati
alkalmazása is
