Varjas, Béla

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

Méliusz városaonmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBADebrecen - különös értelme, jelentése van a névnek. Olyan saja-tos fogalmi tartalma, amilyen talán egyetlen magyar városnak sem.Sokkal több, mint puszta helynév. A kollektív tudatban egész kép-zetsort asszociál: a kálvinista Róma, debreceni cívis már közhellyévált, de igen mélyen és igazán karakterisztikus jegyeit. S ha a mo-dern kapitalizmus Budapest-tömjénezése el is fátyolozta egy időrea magyar élet jellegzetes színeit, a mult annál tisztábban vallja,hogy igen is volt és bizonyos értelemben még ma is van külön deb-receni szellemiség. Még pedig nem abban a sablonos vonatkozás-ban, hogy minden valamirevaló városnak van táj és hagyományáltal alakított egyénisége. Ez nálunk, ahol a városiasság késő fej-lemény, alig jelent többet helyi érvényességű couleur local-nál. Deb-recent azonban a sors súllyal vetette a magyar élet serpenyőjébe.Nincs még egy magyar vidéki város, amely éppen a maga egyéni-ségével az egyetemes magyar szellemi fejlődés szemszögéből olygazdag kisugárzási fókusz lett volna, mint Debrecen.Pedig mint város nem is a legrégibb ek közűl való. Valahol arenaissance hajnalán tűnik elő az ismeretlenségből. A VáradiRegestrum még "villa"-ként emlegeti. Károly Róbert idejében mára vármegyékre szóló Dózsa-uradalrnak központja, sőt rövid ideig(1318-1322) még az erdélyi vajdaságnak is székhelye. Debrecenjövendő gazdasági és kereskedelmi nagyságának alapját aDózsákvetik meg. Mindent elkövetnek - jól felfogott egyéni hasznuk duz-zasztása miatt is, -- hogy Debrecen anyagi megerősödését támogas-sák. A családi fészek megyegyűlések színtere lesz, a vajdai, majdnádori udvarban megforduló rengeteg ember pedig hírét viszi afalunak, mely Nagy Lajos uralkodása végén már privilegizált "vá-rossá" igényesedik. Zsigmond kísérlete nem sikerül: az oklevélbenmegadott szabad királyi rang feltételeit Debrecen nem teljesítheti.Köfalkerítéshez sem a pénzt, sem a követ nem tudja előteremteni.(A török időkben ennek a védtelenségének köszönhette szerencséjét.)Zsigmond pedig pénzzavarában zálogba tette ezt az ígéretes mező-várost. így vándorolt sorjában Brankovics Györgytől a Hunyadiakkezébe, innen a Zápolyák, enyingi Törökök és végül az erdélyi feje-delmek birtokába. Zsigmond által adományozott kiváltságai a föl-desúri jogkör nyomása alatt szétmorzsolódtak, Emlékük csak a149-'Varjas Béla: Méliusz városaonmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAbudai jog nem kizárólagos, de több oldalról bizonyítható gyakorlatialkalmazásában maradt fenn.És Debrecen gazdasági fejlődése mégis felfelé ívelt. Jó oka voltennek. Debrecen mindenekelőtt állattenyésztő település volt és nemföldművelő. Ez egyfelől alapul szolgált a város iparosodás ának ésmegszabta ipari termelésének milyenségét. Természetes, hogy ahelyi adottságole folytán az állati anyagok feldolgozásával foglal-kozó iparágak (hentesek, nyergesek, szíjgyártók, csizmadiák, cípé-szek, szappanosok, faggyúfeldolgozók, fésüsök, csontgombkészítők,szűcsök, süvegesek, gubacsapék. gombkötök) virágoztak fel legszé-lesebb kőrben. Másrészt kereskedelmi nagyságának az állatkeres-kede1em volt az útegyengetője. így biztosította Debrecen ipari éskereskedelmi szerepe a polgárság vagyonosodását, még a földes urakjoghatósága alatt is, mert hiszen a földesúr jövedelme egyenes arány-ban nőtt a város forgalmával, kereskedő és iparos társadalmának va-gyoni emelkedésévei. Birtokos urai szipolyozásától tehát kevesebbetkellett szenvednie, mint az Alföld más hasonló nagyságú, de főleg föld-művelö telepének. Sőt meglévő kiváltságait még bővíteni igyekeztek.A XV. században megszaporodó vásáros napjai már élénk kereske-delmi életről tanllskodnak. Emellett szól, hogy 1477-ben, amikorMátyás király elveszi Nagyváradtói a tranzitó-forgalom számárafenntartott áruberaktározás jogát, Debrecent elég jelentékenynek ésalkalmasnak találja arra, hogy ugyanezt a jogot erre a városraruházza. Ettől kezdve a Fekete-tengertől Havasalföldön, ErdélyenBoroszló és Lengyelország felé, Oroszországból, Bécs és Olasz-ország felé Debrecenen keresztül visz a karavánok útja. Félszázadalatt hirtelen áradás sal megnő a jelentősége. A mohácsi katasztrófaidején már az ország leggazdagabb városa. 1536-ban, amikor mégtörök nem járt ezen a tájon, egy Biró Gáspár nevű polgárnak egye-dül 10.000 eladó ökre vole A XVI század a debreceni tőzsérdinasz-tiák bölcsője. A török nem apasztotta el a város éltető erét, a keres-kedelmet. Ez a város az ország elesettségét is a saját javára tudtafordítani és gazdasági erejével a magyar kultúrát szolgálta, a ma-gyar kézen maradt Tiszavidék művelődési központjává magasodott.A háromfelé szakadt birodalomban nincs többé országos köz-pont. Nincsenek tudományt, művészetet pártoló nemzeti királyokés gazdag mecénás főpapok. A zárt klerikus müveItség megbom-lik, laicizálódik. Helyet ad egy demokratikusabb művelődési for-mának. A humanizmus elveszti klasszicitását, feloldódik a reformá-ció életszemléletében. Kilép az exkluzív arisztokrata társaságból,alászáll a polgári rétegekhez: népszerűsödik. Az eddigi zártságotszétszóródás váltja fel. A kolostorok elnéptelenednek, a külföldönszékelő királyi udvar ritkán fogad be magyar humanistát, a nem-zeti álmokat hajszolók magukra maradnak. A reformációval elsza-1 Szamota: Régi utazások Magyarországonés a Balkánfélszigeten 1054-1717545 1.Varjas Béla: Méliusz városaonmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAporodó prédikátorok és iskolamesterek, ez a kialakuló új rend,szétfeszíti a tudás régi kereteit. Új, szélesebb műkődési teret keres.Vagyontalanságában hová, kihez forduljon? A befogadó réteg,melyhez a gazdasági és szociális viszonyok folytán az exiszten-ciája is kötve van, az oligarchia és a városok polgársága. Ez azegyetlen mód, hogy a hangja eljusson és maradandó hatással le-gyen az iparos, kereskedő és földműves osztályokra. A renaissancekor mecénástisztét a világi főurak és tehetős városi polgárság örökli.A könyvnyomtatással pedig a szegényebb sorsú literátorok egy-egyírásának nyilvánossághoz való jogát egészen Csokonaiig általábanez a mecénás-rendszer szabja meg. A kultúra munkásai így kény-szerűlnek szétszórodásra a városokban és a főúri birtokokon aDrávátél egészen Brassóig nyúló félkörben. Központ, ahonnan avallási és ami ezzel egyet jelent, kultúrális reformtörekvéseket or-szágosan irányíthatnák, nem alakul. Megakadályozza az országtestszétszaggatottsága, a vallási üldözés és a folytonos háborúk. A Mo-hács utáni kor szellemi képét csakis mozaikszerűleg építhetjük kimagunk előtt. Legapróbb részleteit a főúri birtokokon létesülő kul-túrális tűzhelyek, városi központok alkotják. Ezek felett egy-egyvidéknek, mint nagyobb egységnek, vallási-művelődési szervezke-dése figyelhető meg. Súllyal esik a latba továbbá a politikai hová-tartozóság is: vajjon Habsburg országrészről vagy a fejedelemség-ről vagy a hódoltságról van-e szó. A szervezkedést vidékenként abelső kényszer hozza létre, gyakran táji keretek között, máskornemzetiségi alapon, de mindig a hitközösség jegyében. Ilyen nem-zetiségi szervezkedés volt a bareasági lutheránus egyház, majd aszász egyetem és többé-kevésbbé a felvidéki bányavárosok és a sze-pesi városok hasonló irányú törekvése. Határozottan táji vonatko-zású az egervölgyi gyülekezet mozgalma és ilyennek tekinthető aTiszántúl meginduló szervező munka. Ime ebben a korban jelent-kezik nálunk először egy kultúrális-regionális tagozottság. És éppenaz adott viszonyok között vált lehetővé, hogy egyetlen város, mintDebrecen, a maga kedvező gazdasági helyzetében öncélú politikátűzzön és alapját vesse egy sajátos debreceni szellemiségnek.Néhány éves megszakításokat nem számítva, Debrecen 165évig tartozott az erdélyi fejedelemséghez. Határszéli város volt akirályi Magyarország, Erdély és a hódoltsági terület összeszögelésé-nél. A XVI. század utolsó negyedéig az enyingi Török-család bir-toka. A hagyomány szerint Török Bálint hozta az első lutheránuspapot Debrecenbe 1536-ban. Alig másfél évtized alatt a város pol-gárásága a tanáccsal az élén már az új hit követője. 1552-ben meg-szűnik itt a katolikus egyház. A reformációnak ez a hirtelen gyö-kérverése a városi lakosságnál különösen érthető: a polgári önkor-mányzathoz szokott réteg új szabadságot szerez, az egyházi önkor-mányzatot. A másfél évtized alatt egymást gyorsan váltó prédiká-torokban természetesen inkább csak a reformátori vágy volt kö-zös, mint az elvi hűség. 1543-tól, Dévai Bíró Mátyás rnűködése ide-:t51Varjas Béla: Méliusz tutrosaonmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAjén, a debreceniek már elkanyarodnak a .lutheranizmustól. Ez aforrongás, ingadozás ott kísért, míg Méliusz határozottsága és szug-gesztív ereje állandóságot nem teremt. MegvoItak hozzá az anyagilehetőségei. 1561-től rendelkezésére állt a debreceni nyomda, aholegymásután jelenhettek meg a munkái, akár a városi tanács vagyMágóchy Gáspár, Némethi Ferenc, Massay Eulália, Patócsy Zsófiaós mások bökezűségéből.Méliusz jelenti nálunk - a szász egyetem Luther-hűségét fi-gyelmen kívűl hagyva, mely különben is a "nemzeti egyház" meg-bonthatatlan fellegvárába zárkózott - az első szilárd pontot a vál-lási újítások századában. Körülötte még erjed alakul és egyre szél-sőségesebb formák felé sodródik a reformáció, amikor ő már a sok-féleségben az egységet keresi, a biztos talajt, ahol ő és a nyáj megvet-heti a lábát. Megáll azon a síkon, ahol a hit még hit marad és nem té-ved a filozófia világába. Igazságkeresés közben, a Dunántúlról el-származott jobbágy sarj, önmagán keresztül ösztönösen megérzi,hogy a magyar nem filozófus fő. És ha valamelyik, hát az alföldikiváltképpen nem. Talán helyes érzékkel választott akkor, midőn ahelvét irányú reformációhoz csatlakozott, melynek intellektuálisjellegét Troeltsch ugyan kiemeli, de kénytelen hangsúlyozni, hogylényegében "unphilosophisch".2 Hogy Méliusz a lutheri újításoknáltovább jut, annak érzelmi oka is van: anémet vallás iránti ellen-szenv. De nem esküszik Kálvinra sem. Az ő vallása nem kálviniz-mus, bár kétségtelen, hogy közel áll hozzá. 'Önálló tanrendszert nemalakít ki, de minden lényeges kérdésben dogmatikus határozottság-gal rögzíti le nézeteit. Prédikációiban újra meg újra elismétli, vita-irataiban körömszakadtig védi a maga igazát, parancsoló hangonellenmondást nem tűrően. Ezt az állhatatosságot, hithűséget, kitar-tást beleszuggerálja hallgatóságába, olvasóiba, rákényszeríti "hallóváros" -ára - amint ő Debrecent becézi. Gyermekkorában szakadtide a Dunántúlról. A táj tól, az alföldi milieutől nem tud többé sza-badulni. Az ő megingathatatlan, állhatatos természete belemereve-dik az egysíkú tájha és vele merevedik a reformáció is Debrecen-ben és az Alföldön. így fonódik össze Méliusz neve az általa hir-detett vallással, amint ez Monoszlai András apollógiájából is ki-tűník, mikor azt írja a reformátusok ellen: "A ti egyházatok nemIstené, hanem Péter bíróé.':" A Válaszúti Komédia Méliuszt pápánaknevezi," ugyanezzel a szóval inti őt le János Zsigmond, midőn ki-jelenti, hogy az ő birodalmában ne pápálkodjék." Ez a jelző vilá-gosan mutatja, hogy Méliuszban a kertársak is a merevítőt látták,aki minden további újítástói elzárkozik és valami állandó, valami2 Troeltsch: Soziallehren. Ges. II. 619. 1.S Monoszlai: A közönséges keresztény hit ágazatainak ... oltalma. Nagy-szombat, 1588. 19. 1.4 Alszeghy: Magyar drámai emlékek. 104. 1.5 Kanyaró Ferenc: Protestáns vitairatok Méliusz idejéből. Magy. Könyv-szemle, 1896. évf.152•IVarjas Béla: Méliusz városaonmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAváltozatlanban való megmaradásra vágyik. Természetes, hogy aVálaszúti Komédia Péter pápájának székhelye Debrecen. Nem szo-rul bővebb fejtegetésre, hogy Debrecennek Rómával való összekap-csolása ugyanazt fejezi ki, mint a Méliusz - pápa párhuzam. ígyforrott össze Méliusz működésének helye, a város, melyben szellemetovább élt a nagy megmerevítő nevével és hitével. 6Ugyanakkor, midőn az erdélyi fejedelemség alföldi részeibena reformáció Méliusz hatására megmerevedik, a fejedelemség belse-jében a hitújítás új állomásokat fut be és megostromolja a Méliuszemelte bástyákat. Az unitarizmus a Szamos és a Maros völgyéntör az Alföldre. Egry Lukács és Arany Tamás személyében mégDebrecenbe is bemerészkedik. Méliusz erős kézzel veri vissza a tá-madást és az Alföld északi felében megállítja az unitarizmus terje-dését. Elsőnek figyelmezteti János Zsigmondot, hogy ne tűrje magakörül a tévtanítókat, mert tanításuk a keresztény hittel egyáltalá-ban nem fér össze." Az "unphilosophisch" kálvinizmust zavarbaejti az unitarizmus filozófiai alapon induló támadása. Dávid Ferencés Blandrata okoskodásaiban csírájában már fellelhető a felvilágo-sodás elméleti-filozófikus gondolkodása. Méliusz a "hit" álláspont-járól nem tehetett mást, minthogy nyersen szembehelyezkedett azunitarizmussal. És részleges vereségeket nem számítva, az alföldirészeken győzte a harcot.Ez volt az első szellemi összeütközés Debrecen, illetőleg azAlföld és a tulajdonképpeni Erdély, az egy államba zárt két kü-lönböző táj, két különböző szellemiség között. Az egyik oldalon azállandóságot parancsoló, merevítő Méliusz, a magyar jobbágyivadék,a másik oldalon a kereső, soha meg nem nyugvó, fausti Dávid Fe-renc, az elmagyarosodott erdélyi szász varga-fiú: ők szimbolizáljáka XVI század Alföldjének és Erdélyének lelkületét. Az Alföld észak-keleti része a század második felének idején megállapodott, nagyjá-ban egységesen református képet mutat. Ugyanekkor Erdély a herézi-sek fészke. A meglévő református és evangélikus felekezetek mellett,az unitáriusok, újrakeresztelők, zsidózók szektája ekkor alakul. Eb-ben a nagy vallási konglomerátumban csak a század végére tisztul kia helyzet. János Zsigmond, Erdély unitárius fejedelmének és DávidFerencnek halála után, az egyetlen komoly ellenfél, az unitarizmuserejét veszti. Az alföldi tájakon jól megszervezett református egy-ház támogatásával a Királyhágón-túli országrészben is erős kálvi-nista többség ver gyökeret. így hat ki Méliusz, illetőleg - szelle-mének továbbápolója - Debrecen merevítő tendenciája a törté-nelmi Erdély területére.6 Hévész Imre: A "kálvinista Róma" (Theologiai Szemle, Debrecen,19~34. évf.) c. kitűnő tanulmányában a Válaszúti Kornédiával kapcsolatbankimutatta hogy a "kálvinista Róma" kifejezés, ha még ebben a formájában nemis, de lényegében már a Komédiából kiolvasható.7 Bod Péter: Hist. Hung. Ecclesiastica. Leyden. 1788. 1. 339. 1.153Varjas Béla: Méliusz városaonmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAA három ország határainak találkozásánál fekvő gazdag, devédtelen Debrecen exponált helyzetében, bármennyit szenvedett isa török, magyar és német hadaktól, ügyes taktikázással a legsúlyo-sabb csapásoktól sikerűlt megoltalmaz ni a várost. Csakis így vál-hatott már oly korán és maradandóan a református egyház Rómá-jává. Ha erődített hely lett volna a három különbözö érdekterületütközőpontjában, ma talán romjai lennének csak. De éppen ez avédtelen helyzete kényszerítette a város vezetőségét és a polgársá-got, hogy külön "debreceni politikát" űzzenek. A város kereskedőés iparos társadalma nem volt katonáskodó nép. Harcost még afejedelem is ritkán követelt tőlük. Debrecen fegyvere a gazdagságavolt. Politikailag Erdélyhez tartozott, dc adót fizetett nemcsak afejedelemnek, hanem a töröknek is. Oltalomlevele volt a szultántól,kiváltságait pedig mind a fejedelmekkel, mind a Habsburg kirá-lyokkal igyekezett megerősíttetni. Háborús időkben Debrecen semkerülhette el, hogy az átvonuló hadak táborrá ne változtassák aváros képét. De a végpusztulást mindig sikerűlt elhárítani a a tanács-nak, akik idején elébementek a török, német vagy magyar seregvezérének, hogy kíméletért könyörögjenek és gazdag ajándékokkalhalmozzák el a vezetőket. Mennyire közismert volt Debrecennek eza százados szokása, jellemző erre nézve, hogy 1658-ban II. RákócziGyörgy a török ellen nála védelmet kereső debreceni bírákhoz eszavakkal fordult: "Hanem híveim, jó bírák, uraim! eleitől fogvamég az atyáitok is Debrecent nem fegyverrel, hanem főhajtással,adománnyal oltalmazták, ti is azt tegyétek'" Gyakran súlyos sarcvolt a város épségben maradásának ára, melyet a tanács néha neméppen gyöngéd eszközökkel, de mégis kisajtolt a polgárságból. Deb-recen minden egyes alkalommal, ha kellett, évente többször is,valósággal megvásárolta a maga békességét. Nem ok nélkül volthát a város 1600 előtti címerébe vésve ez a jelmondat: "Mint bá-rány, megnémul az őt nyírők előtt." (Ezsaiás, LIll. 7.)Ilyen mindenkinek elegettevő politikai magatartás mellett váltcsak lehetővé, hogy az annyira veszélyeztetett Debrecen,' a törökidőkben mindvégig megtartotta kálvinista vezetőszerepét. Ezzel ter-mészetesen messze kerűlt attól, hogy az akkortájt kialakuló öncélúerdélyi állameszme önzetlen harcosa lehessen. Sőt, amint a tényekmutatják, a "debreceni politika" egyidejűleg fejlődik ki az erd é-lyiség gondolatával. Debrecen számára - mint ahogy általában ahol Erdélyhez, hol Magyarországhoz tartozó alföldi részek számára-is - fejedelemség nem jelent mást, mint védelmet, az egyre fenye-getőbb ellenreformációs áramlattal szemben. Ezért vonzódik hozzá,de az erdélyi gondolattól merőben idegen marad.A török kiűzése után, a királysághoz visszakerűlt Debrecenneknemcsak kereskedelme hanyatlik erősen, hanem szellemi aktivitásais csökken, A reformáció kimerül. Helyette Európa másik végéböl8 Barta Boldizsár: Rövid krónika. Debrecen, 1666.154Varjas Béla: Méliusz városaonmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAekkor indul hódító útjára a felvilágosodás, melynek egykori magyar-országi előharcosát, Dávid Ferencet, Méliusz gáncsolta el. A felvilágo-sult Kazinczynál a "debreceniség" , "kálvinistaság" már egyet jelent amaradisággal. Méliusz itt veszti el a harcot. A konzervatív Debre-cennek most már inkább politikai ellenzékisége, polgári szabadság-szeretete kölcsönöz varázst. E színekkel teljesedik ki a Debrecenrőlalkotott kép, Magyarország egyik vezető városának szellemi arca.Varjas Béla155

Méliusz városa

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/9317/Magyarsagtudomany_1935_2_Varjas_Bela.pdf?sequence=2&isAllowed=y

Méliusz városa

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)