Futaky, István

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

KÉRDÉSEK EGY ÁRPÁD-KORI HELYNÉV KÖRÜLFUTAKYISTvÁN1. Az Árpád-kori Magyarország foglalkozásnévi eredetű helyneveiről azutóbbi húsz évben - többnyire történészek tollából - egész sor tanul-mány jelent meg. E szerzők, Györffy György, Heckenast Gusztáv, KristóGyula és mások, a kérdéses helynevekkel a szolgálónépi intézmény kapcsánfoglalkoznak, de gyakran kitérnek etimológiai problémákra is. Az esetek túl-nyomó részében ugyan a szavak eredete tisztázott; így a Györffy összeállí-totta foglalkozás-jegyzék (Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. In: Tör-ténelmi Szemle XV, 261-320 ételkészítő tevékenységre utaló három helyneveközül kettő nem szorul további magyarázatra:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBASzakács (Sza ácsi) vándor-szó, "Lehetséges, hogy ... valamely régi kelet-európai nyelvből" (TESz);Kohár (Kohári) "a szláv kuchár 'szakács' szóból (Györffy i. m. 229). A har-madik szakács foglalkozást jelző Árpád-kori helynév Horó, Haró, Huró ere-detéről azonban tudomásom szerint eddig senki nem nyilatkozott. Az alantkővetkező adatokkal ennek a szónak a megfejtéséhez kívánok hozzájárulni.2. Rejtélyes helynevünket az Árpád-kori Magyarország egymástól tá-vol eső részein jegyezték fel. Heckenast Fejedelmi (királyi) szolgálónépek akorai Árpád-korban (Budapest, 1970.) c. monográfiájában hat adatot közöl(106. o.; ezek közül "Horohi puszta . Elpusztult falu helye Szentgál (Veszp-rém m.) határában" valószínüleg nem ide tartozik, vö. MNy. LXVIII, 188);magam további három forrásban is megtaláltam a szót. Az alábbiakban afő adatokat megyék szerint közlöm:Bars megye: 1232 Hurov ; 1286 Horou 1306 Harou, 1322 JIorow, 1324Harou (Heckenast); (Györffy, Az Árpád-kori Magyarország történeti föld-rajza 1,446); 1342 Horow, 1470 Haro (Karl Nehring, Comitatus Barsiensis,München 1975,31).Bihar megye: 1400 Belhorow (Georg Heller, Comitatus Bihariensis,München 1986, 155); XIV. század közepe Horon, 1417 Horo (Heckenast).Hunyad megye: 1360 Haroui (Györffy, Az Árpád-kori Magyarország tör-téneti földrajza Ill, 293).Torda megye: 1313 Hushorou (Heckenast ).Vas megye: 1272-1290 Horow (Heckenast).Kérdéses helynevünk minden bizonnyal más megyék területén is előfordult,mint azt a következő utalás is mutatja: "Az Aranyostói és a Marostói délreponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA192KÉRDÉSEK EGY ÁRPÁD-KORI HELYNÉV KÖRÜL... megyei típusú szervezet csak a két Küküllő alsó folyása mentén és a Ma-ros partjain Gyulafehérvár kőriil jött létre, mely később Fehér, Hunyad ésKiikűllő vármegyékre tagolódott. Ide már törzsi helyneveket magával hozókatonaelem nem is jutott, s a várakhoz szolgáló népelemekből is csak kevés-nek (Bocsár, Haró, azaz pohárnok és szakács) maradt helynévi nyoma" (Er-dély Története 1, Budapest 1986, 287k.). A fentiek alapján talán ide sorol-ható az Erdélyi FehérvármegyezyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAHari hely eve: 1274 Hari, 1292 Hary, 1311Hory (Györffy, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II, 164).3. A történészek - mint látható - nem kételkednek a Horó stb. hely-név szakácsmesterségre utaló eredetében. Mi a biztosítéka ennek a jelen-tésnek? "Koronatanúként" IV. László király 1275. évi 1. Károly király által1323-ban megerősített adománylevelére hivatkozhatunk, "melyben Veszp-rém-váralján (in suburbio Wesprimiensi) 8 mansio várnépet ... és Alsóör-sőn (in villa Wrs inferiori) 2 mansio huro-t (duo mansiones co [cor um ?] quivulgo huro appellantur ) fóldestül adományozott a veszprémi káptalannak(Veszpr. Reg. 133. sz.). A forrás kiadója, Kumorovitz L. Bernát, megjegyzi,hogy "a latin nevek helyén a hártya kiszakadt" (i. m. 63. o.); ez tehát amagyarázata a cocus 'szakács' szó mögötti kérdőjelnek. Mivel azonban -co-kezdettel más latin foglalkozásnév ismeretink szerint elképzelhetetlen, a je-lentés rekonstrukcióját megbízhatónak tekinthetjük, annál is inkább, mivelazt a fent idézett helynevek között található két szóösszetétel rekonstru-álható jelentése is megerősíti: 1. Az 1400-ból származó Belhoroui adatunknem tartozhat a bel- előtagú összetett szavak közé, hiszen ezek a 18. századvége felé divatba jött nyelvújítási alkotások; nem látom viszont akadályátannak, hogy a kérdéses előtagot a többek között 'zsigerek, belső részek'jelentésű bél szavunkkal azonosítsuk. Az állati 'belsőségek' szerepe a ko-rabeli ételkészítésben nyilván nem szorul további bizonyításra. - 2. Az1313-ban feljegyzett Hushorou helynév előtagjában véleményem szerint aszakácsmesterség terén igencsak fontos hús szavunk első adatát pillant hat-juk meg (TESz: 1372 u./1448 k. JÓkK.). Ezek szerint mindkét szó állatieredetü nyersanyagok főzését-sütését végzö mesterségre utal.4. Ha a fentiek alapján elfogadjuk a horó és társai 'szakács' jelentését,felvetődik a kérdés, feledésbe merült ősi magyar, vagy idegen eredetű szóvalvan-e dolgunk? A királyi adománylevél általá.nosan ismert kifejezésről be-szél (qui vulgo huro appellantur)! A szó esetleges honfoglalás előtti magyar,ugor vagy finnugor származtatásához semmi fogódzót nem találtam. Az ide-gen eredet kérdésénél figyelmet érdemel Györffy György megállapítása: "Haa magyarországi foglalkozásnévből képzett helynevek elterjedésének térké-pét összevetjük a XI. századi Magyarország Kniezsa István által készítettnyelvi-néprajzi térképévei, feltűnik, hogy magyarlakta területen viszonylagZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA1 9 3194zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAFUTAKY ISTVÁNkevés ilyen helynevet találunk; legtöbb a szláv-rnagyar vegyes lakosságúterületen lelhető ... Ez a jelenség arra figyelmeztet, hogy nem egy etni-kum sajátosságáról van szó, hanem a különféle etnikumok együttlakásánaka munkamegosztás és a kézművesség fejlődésére gyakorolt megtermékenyítőhatásáról" (István király és műve, Budapest, 19832, 432). Szláv eredetűlenne tehát szavunk, hasonlóan sok más Árpád-kori foglalkozásnévhez? llyenirányú vizsgálódásom is negatív eredménnyel zárult; megoldási lehetőségettalálhatunk viszont az altaji nyelvek körében.5. A kérdéses középkori foglalkozásnév ill. helynév véleményem szerintkapcsolatba hozható a következő igével (a rövidítéseket 1. Ligeti Lajos, Amagyar nyelv török kapcsolataiyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAli honfoglalás előtt és az Árpád-kerban. Bu-dapest, 1986):Török: ujg.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAka , ur 'rösten', oszm. z bar. kaour ,' kaur 'brennen, rösten'.krm. kawur, kawyr 'rösten, braten', tkm. kar 'oparit', kmk. kaur 'bac-ken', hak. xör , kojb. kör , tel. kur 'Gerste rősten ' stb.(Rasanen, M., Etym.Wb. 220); oszm. qavur- 'braten' (Poppe, N.,Lautl. 48, 131).Mongol: qov ur- < *qawür- <. "kabűr- 'braten, rösten' (Poppe id.); kalm.xür- 'im Kessel od. mit heissem Eisen braten od. sengen', xürül 'Brat-pfanne, Rőstpfanne", xar- 'braten (über dem Feuer an einem Spiesse), bren-nen, platten (mit dem heissen Platteisen), im Kessen etwas schnell trocken'(Ramstedt, G, J., Kalm. Wb. 202, 180). -Mandzsu-Tunguz: ma. xara -, za r i- 'peö, zarit; susit ' (suchari v peéke)stb.; nan. zar i- 'pet' [lepeski}; ol. zar i- 'pet' (lepeski)' (Cincius, V. 1.(otv. red.), Sravniteljnyij slovarj tunguso-manjőzurskich jazykov 1, Lening-rad 1975, 463); ,nan. (goldi) hariavuri 'backen, Brot backen' (Grube, Wil-helm, Goldisch-deutsches Wörterverzeichnis. St. Petersburg, 1900, 53).Feltételezésem szerint ennek az igének valamelyik korai alakjában kereshet-jük foglalkozásnevünk s az abból származó helynevek gyökerét.6. A szavak szembesítésekor rögtön kitűnik, hogya Kárpát-medenceiadatok véghangzóit rögzítő betűk (-ov, -ow, -ou, -o) a fenti igei formák-tól független - nyilván későbbi - toldalékok. Nem nehéz bennük a ma iselevencbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA- ó /ő melléknévi igenév képző egykori változatait észre venni; hiszennémelyik még évsz~m szerint IS egybevág a képző Árpád-kori használatátmás helyen bemutató példával: 1306: Bars megye Harou - D. Bartha Kata-lin, Szóképz. 94 Byrou(telek). A képző funkciója foglalkozásnevek esetébenszárnos más példa alapján ismert (vö. t.k. Bárczi Géza Szók.é 135). Egymagyar-toldalékolás-előtti tőalakot keresve kell tehát tovább lépnünk, amiazt is jelenti, hogyajövevényige honfoglalás elötti átvételével számolunk(vö. Kiss Jenő, A jövevényigék meghonosítása a finnugor nyelvekben. In:KÉRDÉSEK EGY ÁRPÁD-KORI HELYNÉV KÖRÚLNyK. LXXIV, 301kk.). Ha a kitaposott, hagyományos úton maradunk, azige valamelyik török formájától indulunk el. "A török igék a kései ősmagyarkorban kerültek a rűagyarba" (Ligeti 1986, 288), így az ige őstörök alakjazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA*kabur (Poppe, N., Lautl. 131 - amelyegyébként megegyezik az ősmon-gol alakkal, 1. fent) aligha lehet a jövevényige közvetlen elődje. Az viszontbizonyos, hogy szavunkat a benne muatkozó rotacizmus a csuvasos típu-súak közé utalja (vö. Ligeti 1986, 14kk, 526). A zöngés bilabiális szóbelsejizárhang a magyar nyelv csuvasos jellegű jövevényszavaiban mint spiránsjelentkezett, s a magyar hangtörténet szabályai szerint továbbfejlődve -diftonguson keresztül - hoszzú magánhangzóvá vált (Ligeti 1986, 60kk).ilyen fejlödésen ment át pl. szór igénk is: "A török szavak ősi előzménye*sabur volt. - A magyarba került ótörök alak savur vagy *saur lehetett"(TESZi vö. Ligeti 1986, 63, 195, aki acbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA- v - elötti -(3- átmenet et külön meg-említi). A szór ige nyújtotta párhuzamot igénybe véve kérdéses helyneveinktőmorfémájának magánhangzóját középnyelvállású hosszú vokálisként kellértékelnünk, nem feledve a régi magyar helyesírásból eredő sok bizony ta-lanságot (vö. Benkő Loránd, ÁrpSzöv. 89-121, különösen 104kk, 116kk).Az ilyen értékelés mellett szól talán az is, hogy az összesen 14 adatunkbólnyolcban a tőmorféma vokálisát o jelzi, ami egyfajta 'statisztikai' eredmény-nek fogható fel. - Utoljára maradt a szókezdő mássalhangzó kérdése, aholszembe ötlik az őstörök *k- rendhagyó megfelelése. "Szókezdő h-t tartalmazótörök eredetű szavainknak csak kétféle magyarázata lehetséges: vagy olyankorán kerültek nyelvünkbe, hogy azok a korai és középső ősmagyar kor ejellegzetes hangtani változásában is részt vehettek, vagy pedig olyan töröknyelvből származnak, amely ismeri a q-yxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA> x- változást ... " (Ligeti 1986,27).Az első lehetőséget ki kell zárnunk, így - ha eddig helyes úton jártunk -csak a második magyarázat jöhet szóba. Ligeti e ritkább hangmegfelelést tö-rök jövevényszavaink csuvasos jellegű vonásai közt tárgyalja (1986, 26-28).Eszerint a keresett igei tőalak minden részében csuvasos típusú, s valőszi-nűsithető rekonstrukciója *xa(3ur-.7. A szótő formai tekintetben megbízhatónak lát szó rekonstrukciójávalmég nem oldottunk meg minden kérdést. Elmehetünk-e pl. szó nélkül amel-lett, hogyafoglalkozásnév , ill. helynév alapjául szolgáló feltételezett késeiősmagyar-kori igének semmi nyoma sincs a nyelvemlékekben? Aligha, de ittmegint Ligetire hivatkozhatunk, aki többek között a bosszant és a bosszan-kodik igék kapcsán mutat rá arra, hogy "e származékok világosan cáfoljákazt a nézetet, amely szerint magyar származékok nem járulhatnak o'yvntörök alapszóhoz, amely hiányzik nyelvünkből" (1986, 227k.). Gye"g~ti azanalóglát viszont az a körülmény, hogy - ellentétben Ligeti oéldáivaí - aponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA195FUTAKY ISTVÁNzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAhoró és variánsai esetében nem beszélhetünk azZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAe g é s z n y e l v t e r ü l e t e n egy-kor ismert szóról. Nem lehet véletlen ui., hogy minden adatunk Árpád-koriszolgálóhelyről, ill. annak közeléből származik, s mint azt a Kniezsa Istvánfent emlitett térképévei történt összevetés mutatta, vegyes lakosságú terü-letröl. Ami a lakosság származását s így nyelvi összetételét illeti, figyelemreméltó a Bihar megyei fent kőzőlt adatunkkal kapcsolatba hozható kővetkezőrégészeti eredmény: "Jelentős korai avar megtelepedést igazolnak az Érmel-léken az Érmihályfalván, Érkeserűn, Székelyhídon, Irinyben előkerült temet-kezések-sírleletek .... Székelyhíd-Horó tanyán szabad kézzel készített, négy-csücskös peremű belső-ázsia i típusú edény" (Erdély története 1, Budapest,1986. 167). Avar-kori nyelvi maradvány lehetne - itt és másutt - kérdésesszavunk? Az avar birodalomban beszélt török-mongol nyelvekről megintcsakLigeti Lajostól kaptunk értékes felvilágosításokat (MNy. LXXXII, 129-151),s bizonyos adatok alapján (mint x a k helyén) úgy tűnik, hogy ilyen útontovább haladva remélhetünk választ nemcsak az itt feltett kérdéseinkre.1 9 6

Kérdések egy Árpád-kori helynév körül

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/9772/Benk%c5%91%20Eml%c3%a9kk%c3%b6nyv%2027.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Kérdések egy Árpád-kori helynév körül

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)