Máté, Jakab

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

MARKÓIMRELEHELKISSLAJos idézett szótárában megelőző etimológiai kutatások idézésével eztÍrja: 'Tövében az ie.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA"sa l- 'patak, folyóvíz, áramlás' rejlik" (713; vö. 552).Eme etimológiai adatok ismeretében a következö megjegyzéseket tehetjük:a) A só jelentés kizárható azon az alapon, hogy geológiai sósság nem hozhatókapcsolatba a folyóval. A Zala megye határához közel levő Szalafő falu külterületénvan a folyó forrása, s 115 km folyásában két könyökkanyarulat után ömlik aBalatonba. Területileg tehát eléggé távol van az ausztriai és német "sóvidéktől", aholmeglehetősen sok sa /-, sa lz- kezderű folyó név van (A. BACH, Die deutschenOrtsnamen. Heidelberg, 1954.53).b) A hullámzó, habzó értelmezés sem valószínű. A Zala folyó elmocsarasodottterületen folyt (P AlS USZLÓ,rqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAA Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza: AMagyarságtudornányí Intézet Évkönyve. 1. 1942. passim). Lehet, hogy itt-ott párméteres darabon lehetett benne sodrás, habzás a talaj lejtése következtében, de nemvolt rá jellemző a hullámverés.c) Az elmocsarasodott táj nyilván tele volt szürke, kékes levelű fűzfákkal. mintahogyan ma is jellegzetes berkes vidék kíséri a folyót a szabályozás után is. Így inkábba szürke színű fűzfalevelek látványátóI kaphatta a nevét.Gondolataink összefoglalásaképpen kijelenthetjük, hogy a Zala folyó vize nemvolt sós, tehát a Pannóniában levő római légiók nem nevezhették el a folyót sós Ízűvizéről,Nem igazolt, csak bizarr ötletként megemlíthetjük, hogy az egyidőben a Zalamegyei Petrikeresztúron lakó Pálóczi Horváth Ádám az általa alapított rövid életűGöcseji Helikont nemcsak a Festetich György által megvalósított keszthelyi Helikonhatására nevezhette el, hanem a görögös műveltségű költő-folklorista érezte a szóbanlevő heliké tószót, amely a SOLTÉsz-SZINYEI-féle Görög-magyar szótár (Sárospatak,1975) szerint 'göncölszekere' (csillagzat); 'tekerület'; 'fűzfa'. Mikor tekintetétvégighordozta a zalai táj jellegzetes, berkes (fűzfás) szeIídségén, talán ez is eszébejuthatott a Helikon névről.RQPONMLKJIHGFEDCBAA n é v t u d o m á n y h e ly e a n y e lv é s z e t i d i s z c ip l ín á k r e n d s z e r é b e n1. A nyelvtudománynak vannak olyan területei, amelyek a saussure-i tanításoknyomán bekövetkezett mélyreható elméleti és módszertani változásokeredményeként némileg háttérbe szorultak. Ez azt jelenti, hogy a SAUSSUREtanÍtásával kezdődő új paradigma - a nyelvtudomány viszonylagos önállófejlődésének korszaka - a nyelv formális mozzanatainak a vizsgálatát tekintettekutatási programja velejének, s ily módon a nyelvnek minden olyan jelensége, amelykívül esett az uralkodó paradigma érdeklődési körén, a kutatásban csak másodIagos .228szerepet juttatott neki az uralkodó irányzat. Természetesen ez a megállapítás isnagyon viszonylagos. Az ún. hagyományos nyelvészet a súlyos bírálatok ellenére ishaladt a maga kitaposott útján azzal a többlettel gazdagodva, amit a tudományosfejlődés elvi és módszertani eredményeiből a maga számára leszűrhetett, A nevesfrancia nyelvtudós, ANDRÉMARTINETaz ötvenes években a strukturális nyelvészetiirányzatok és hagyományos nyelvészet hívei között dúló vitáról találóan jegyezte meg:"Alighanem túlzás nélkül mondhatni, hogy az egyik csoport átlagos képviselőjeőszintéri képtelen a másik csoport tevékenységének bármi jelentést (értelmet)tulajdonítani" (A. MARTINET:Word 10 [1954]: 123; idézi TELEGDI ZsIGMOND,Anyelvtudomány meghasonlásáról: ÁNyT. 1 [1963]: 295). Ám ez az áldatlan vita ennekellenére sem volt haszontalan. Mindkét fél tanult a másik erényeiból és hibáiból, s ahatvanas évek végén és a hetvenes évek elején - a hagyomány és újítás jegyében -egy új tudományos paradigma körvonalai rajzolódnak ki.RQPONMLKJIHGFEDCBA2 . Maga a névtudomány - mely jellegénél fogva igen szoros kapcsolatban voltés van az ötvenes években agyonbírált történeti nyelvészettel - ha eredményei nemvoltak is mindig oly látványosak, mint az elmúlt két évtizedben (KISS Loos, Azeurópai névtudomány utóbbi másfél évtizede; ÖRDÖG FERENC,A földrajzi nevekgyűjtése, kutatása 1980-1986; HAJDÚ MIHÁLY, A személynevek és egyébtulajdonnevek gyűjtése, kutatása 1980-1986: Névtudomány és művelődéstörténet.Szerk. BALOGHLoos és ÖRDÖGFERENC.Bp., 1989), de az ún. hagyományos és modernnyelvészeti irányzatok olykor-olykor igen kegyetlen és szenvedélyektől sem mentesvitái ellenére sem sodródott a tudományos élet vakvágányára. Az össze hasonlító-történeti nyelvészet megszületése óta a korszak tudományos szeraléletétől függőenkisebb vagy nagyobb mértékben mindig gazdagította nyelvészeti ismereteinket. Ezutóbbi megállapításunk, hogy ti. a névtudomány "mindig gazdagította nyelvészetiismereteinket" csak részigazságot takar. Ugyanis a névtudomány ma már nem csupánnyelvészeti diszciplína, tehát nem csupán nyelvészeti ismereteinket gazdagítja, mivelolyan "holdudvara" alakult ki, oly sok tudományos területtel érintkezik, hogy integrálóereje már-már közelít a lendületesen fejlődő szövegtanéhoz. Hol van tehát a helye akorszerűen művelt névtudománynak a nyelvészeti diszciplínák rendszerében, ésmiben, mennyiben mutat túl ezen a rendszeren? A továbbiakban egészen vázlatosanerre a kérdésre próbálunk választ adni.3 . A névtudomány a nyelvtudomány nagy rendszerén belül annak adiszciplináris tudománycsoportnak egyik lényeges eleme, ága, amelyet a nyelvszókincstana, a lexikológia foglal egységbe, s amely a szó felépítésének alapelveit éstanulmányozásának módozatait vizsgálja. Részletekbe nem bocsátkozhatunk, alexikológiával kapcsolatban itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy magát a fogalmat, a"lexikológia" elnevezést használják tágabb és szűkebb értelemben is. A tágabbértelemben használt lexikológia a nyelvek szókincsének általános elméleti kérdéseitvizsgálja, szűkebb értelmezésben pedig egy-egy nyelv szókincsének a sajátosságaikerülnek előtérbe, áma kétféle értelmezés közé nem lehet éles határvonalat húzni.Arról különösebben nem kell szólnunk, hogy a szókincs kutatásának jellegétől,minőségétől függöen beszélhetünk általános és különleges, leíró és történeti,229összehasonlító és összeveté stb. lexikológiáról. Viszont témánk lényegéhez közelebbvisz, ha szemügyre vesszük a tágabb értelemben használt lexikológia leglényegesebbkérdéseit, magának a tudományterületnek a differenciálódását. E szerint az egészentágan értelmezett lexikológia körébe tartoznak a következő kutatási területek(tudományos diszciplínák): 1. a szűkebben értelmezett lexikológia (azaz: az egyesnyelvek szókincsének sajátosságait vizsgáló diszciplína); 2. az etimológia; 3. aszóképzés; 4. a frazeológia; 5. a szernasziológia és 6. az onomasziológia (1.LEVKOVSZKAJA, K. A., Tyeorija szlovarqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAiprincipi jejo posztroenyija i aszpekti izucsenyijalekszikeszkogo materiala. Moszkva, 1962.25).RQPONMLKJIHGFEDCBA4 . A szűkebb értelemben vett lexikológia lényegét egy-két mondat erejéig márérintettem. Maga az etimológia, mely szintén a szavakat vizsgálja, mégpedig az ún.holt vagy elhomályosult szavak eredeti jelentésére kíván fényt deríteni, ezáltalmintegy feltárva a szó jelentése kialakulásának forrásait. (Ezért beszélhetünk a szóetimológiai jelentéséről és magáról az etimológiáról mint tudományos diszciplínáról.)Az etimológia e feladatának teljesítésében par excellence "történeti lexikológiának"tekinthető ellentétben az etimológiának azzal a változatával, amely a szavaknak azátlátszó, az érthető, az eleven etimológiájával foglalkozik, mely voltaképpen ahagyományos értelemben vett lexikológia, illetve a szemasziológia és azonomasziológia illetékességi körébe tartozik, sőt mivel ezeknek az ún. elevenetimológiájú szavaknak a szerkezete átlátszó, éppen ezért tanulmányozásuk egyúttala szóképzéstan körébe vágó probléma is (vö, LEVKOVSZKAlA 1962. 26-7; a továbbiutalásokat 1. uo.).A szó legtágabb értelmében vett lexikológiának a között a hat diszciplínájaközött, amelyet a 3. pontban említettem, a legvitatottabb státusa aszóképzéstannakvan. Mind a mai napig megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy aszóképzésrésze-e, társtudománya-e a lexikológiának, vagy pedig a· grammatikának (azalaktannak) az illetékességi körébe tartoznak azok a kérdések, amelyeket vizsgál.Valószínű, a köztes állapot az elfogadhatóbb, ám a helyzetet szerfölött bonyolítja, hafigyelembe vesszük az amerikai deskriptív nyelvészek e kérdésben vallott felfogását,akik - egészen elnagyoltan szólva - nemcsak a tőszókat es a hagyományosértelemben vett morfémákat tekintik morfémáknak, hanem azokat a szóalakokat is,amelyek a szószerkezetek es a mondatok összetevői (vö. BLOOMFIELD, LEONARD, Jazik.Moszkva, 1968. 178-94). .5. Természetesen a frazeológia is, amely valamely nyelv vagy nyelvcsoportállandósult szókapcsolatait, frazeológiai egységeit vizsgálja, szerves része annak atudományegyüttesnek, amely a lexikológia körül csoportosítható. Mindazok atudományos diszcipIínák pedig, amelyekről az. eddigiekben szóltunk, szorosankapcsolódnak a szavak jelentéséhez, valamint a dolgok, tárgyak, jelenségek,folyamatok megnevezéséhez, mely szoros kölcsönhatásban áll a jelentésseI. Ajelentés és a megnevezés legalapvetőbb elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgáló kéttudományos diszcipIína: a szemasziológia, szemantika, illetve az onomasziológia. Akettő közötti kölcsönhatás, a szerves kapcsolat abban nyilvánul meg, hogy aszemasziológiai, szemantikai (jelentéstani) vizsgálódásokban a kutatás a szótól halad230a jelentés felé, az onomasziológíai kutatás programja pedig a fogalomtól halad aszavakkal történő megnevezés felé. A két kutatási szempont közötti különbség jólérzékeltethetö a két tudományterület német nyelvű megnevezéséveI: szemasziológia,a jelentéstan tudománya (Bedeutungslehre), az onomasziológia pedig aBezeichnungslehre, azaz a fogalmak, jelenségek megnevezésének a tudománya. Ittjegyezzük meg, hogy a szemantika elnevezés jelenti magát a nyelvtudományidiszcipIínát is, de jelentheti az általa tanulmányozott nyelvi egység, elem jelentését is(pl. a szó szemantikája, azaz jelentése). A magyar szakirodalomban az idegenelnevezések közül inkább a szemantika használata az elterjedtebb a szakterületmegnevezés ére, újabban azonban egyre jobban terjed a jelentéstan elnevezés.6. Az onomasziológia, a megnevezés tudománya: a névtan legalább olyanmértékben differenciálódott az évtizedek folyamán, mint maga a lexikológia (1. a 3.pontban). Ily módon kialakult a tulajdonnevek jellegzetességeit tanulmányozószakágazat, az onomasztika, mely maga is két ágra szakad: a személyneveket vizsgálóantroponímia és a földrajzi nevekkel foglalkozó toponímia, melyhez igen szorosankapcsolódik, sőt beletartozik a hidronímia, a vizes területek (folyók, tavak, tengerekstb.) neveit vizsgáló tudományterület. Bármelyik itt említett tudományterületrészletesebb vizsgálata külön tanulmányokat igényeIne, ám pillanatnyilag ezekjellegzetességeinek ismertetésére még csak nem is utalhatunk. Itt csupán annyitkívánunk megjegyezni, hogy az antroponímiai és toponímiai vizsgálódások az esetektöbbségében történeti (diakrón) jellegűek, de lehetnek leíró szempontúak is. Anévtannak bármelyik területét is vesszük szemügyre abból a szempontból, hogy anyelvtudománynak mely ágával érintkezik, azt tapasztaljuk, hogy a nyelv legalsóbbszintjétől a legmagasabbig kimutatható az .az elszakíthatatlan kapcsolat, me ly egyszemélynevet vagy földrajzi nevet - mint a szókincs elemét - a nyelvegészéhezkapcsolja, mivel a hang- és alaktani változások éppúgy érinthetik (és érintik) aszemély- és helyneveket, mint a nyelvnek, a szókincsnek bármely elemét.A névtant szemlélettöl függően tekinthetjük integráló tudomány területnek is.Ha a kutatás névtanközpontú, ami gyakorlati és módszertani szempontból jogosnaktekinthető, akkor a névtan integráló jellege lép előtérbe. Vagyis, ha a kutató egyrégió, vagy egy kisebb terület személynév- vagy földrajzinév-rendszerét kívánjafeltárni, ebben az esetben - úgymond - integrálja, felhasználja azoknak atudományterületeknek az eredményeit, amelyek valamilyen formában kapcsolódnaka szóban forgó területhez. Példánk esetében: a személynév- vagy földrajzi név-rendszer vizsgálatában a kutató bevonja, "integrálja" a történettudomány különbözőágainak (település-, népesedéstörténet stb.) adatait, s ezzel már túlmutat a parexcellence nyelvtudomány határain, és éppen ezáltal válik integráló tudománnyá.Ugyanez az eset ismétlődik meg akkor is, amikor a történészkutató fordul kutatásitárgyának megfelelőerr a névtan felé állításainak igazolására. Sőt továbbmenve: mamár nem túlzás a névtanról mint interdiszciplináris tudomány területről beszélni,amire a magyar tudományos életből is számtalan példát idézhetnénk (1. Magyaröstörténeti tanulmányok. Szerk. BARTIIA-CZEGLÉDy-RóNA-TAS. Bp., 1977. és mégtöbb más tanulmányt szakfolyóiratainkban).231A névtan ma már jóval túllépte a nyelvtudomány határát, pontosan szólva: anévtan a már említett történettudományon kívül már régen felkeltette azirodalomtudomány érdeklődését is (lásd irodalmi névadás), de aszövegtanszempontjából sem érdektelen a név és a szöveg viszonyának a vizsgálata. Hogyművelődéstörténeti szempontból milyen jelentősége van a névtani kutatásoknak, aztjól bizonyítja a Névtudomány és művelődéstörténet című kiadvány (szerk. BALOGHLAJos és ÖRDÖGFERENC.Bp., 1989) számos színvonalas tanulmánya.Befejezésül csak annyit: névtani kutatások tekintetében sem magunk, sem avilág előtt nincs szégyellnivalónk. Az elmúlt három évtizedben névtaniszakirodalmunk gazdagításához nem kis mértékben járult hozzá a most hatvanévesHajdú Mihály kollégánk is, akinek ezúton is további jó egészséget és tudományostevékenységében eredményes éveket kívánok.RQPONMLKJIHGFEDCBAE g y s z e r i h e ly s é g n e v e k a k ö z é p k o r b a nAz "egyházi" vagy "vallási" helységneveinknek sajátos és pusztán mennyiségükalapján is igen jelentős csoportját alkotják a templomi védőszentekre, illetőlegtemplomcímekre utaló elnevezések. Noha pontos számukat különböző okok miattsem időbeli metszetekben, sem pedig a kereszténységnek a reformáció térhódításáig(az egyszerűség kedvéért válasszuk korszakhatárul 1526-ot!) tartó öt évszázadáravonatkozólag nem tudjuk megadni, és erre ezután sem leszünk képesek, a teljességretörekvő anyaggyújtés és az adatok szigorú értékelése nyomán összeállítottadattáramban mennyiségük meghaladja az 1200-at. Ugyanazt a szentet az országkülönbözö pontjain számos egyház patrociniumává választhatták, s a templomcímekmennyiségétől mindenképpen függően eltérő esélyük volt arra, hogynévátvonódással, azonos nyelvi formát öltve homonim helységnévcsoportokatalkossanak.A hazai középkori tisztelettörténet kutatói azonban jól tudják, hogy alehetséges patrónusok körének szinte beláthatatlan tágassága ellenére nálunk a cimülválasztott szentek, szent titkok, szentként tisztelt fogalmak vagy tárgyak száma alighaladta meg a százat. És ezek előfordulása is roppant aránytalanságot mutatott,hiszen a valamivel több, mint 3000 ismert patrociniumú középkori egyházilétesítmény nagy többsége csak néhány titulus között oszlott megzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA(Szüz Mária , SzentGyörgy, Szent Mikl6s, Szent Márton, a Jézust jelölő Kereszt Úr és Sze/If Kereszt, MindenSzent), az ellenkező oldalon pedig azok a címek helyezkedtek el, amelyekegyedüliként vagy nagyon kevésszer fordultak elő Magyarország tiszteleti térképén.Egyetlen templom, kápolna állt pl. Szelll Abdon és Szennen (1332: Almágy, Görnörm.), Szent Ágnes (1413: Bács, Kolozs m.), Szelit Cirják (1446: BaromIak, Küküllő m.),232

A névtudomány helye a nyelvészeti diszciplínák rendszerében

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/10429/N%c3%a9vtani%20%c3%89rtes%c3%adt%c5%91%2015%20-%2093%2066.pdf?sequence=1&isAllowed=y

A névtudomány helye a nyelvészeti diszciplínák rendszerében

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)