Endes, Mihály

Repository of the Academy's Library

F o l . H i s t . - n a t . Mus. M a t r . , 12: 8 1 - 8 5 , 1987 A Mátra és a Mátra-alja halfaunája ENDES Mihály Debrecen ABSTRACT: (The fish-fauna of Mátra Mt. and its southern foot) Author in­vestigated the fish-fauna of Mátra Mt. and its southern foot bertween 1982 and 1986. He found out the presence of 33 species. The investigations were made on 38 sectors of the area. Author makes us acquainted with the found fish species after descripting the limnology of the territory. A Mátra és közvetlen környékének halfaunájáról ismereteink mindeddig meg­lehetősen hézagosak voltak. Ezt az igen gyérszámú irodalom is tükrözi, amely­ből éppen ezért nem is nyerhetünk átfogó képet a táj halainak elterjedési, mennyiségi és környezeti viszonyairól. A hegység természettudományos feltárásá­nak beindítása kapcsán joggal merült fel az igény egy ilyen irányú munka elké­szülését illetően, s dolgozatom is éppen ez okból született meg. A terület vízrajzi képét két folyó alakítja ki, s mindkettő egyúttal határ­vonalat is húz a szomszédos tájak, így a Cserhát, a Heves-Borsodi - dombság és a Bükk felé. Északnyugaton és nyugaton, Mátraszele és Lőrinci között a Zagyva, északkeleten és keleten a Tárna Ceredi, majd Síroktól a már Parádi ággal egye­sült közös folyó képezi Cered és Verpelét között e határt. Nem tekintettem a te­rülethez tartozónak a Zagyva jobb parti, valamint a Ceredi- és a közös Tárna bal­parti mellékvizeit, miután ezek más természetföldrajzi tájakról érkeznek. Délről a hegységet, illetve előterét a Gyöngyös-Tarna hordalékkúp - síkság határolja, nagyjából a 3. sz. fő közlekedési út vonalában. Megállapítható, hogy a Mátra és a Mátralaja egyazon vízrendszer elválaszthatatlan részei, amely lefelé még to­vább terjed. Ezért a fentebb említett kistájtól való elkülönítés a vidék és a vizek sokszor aprónak tűnő különbségeik figyelembe vételével sikerülhetett csak. A folyókon és mellékvizeiken kívül jónéhány víztárolót is találunk, amelyek szá­ma jelenleg is növekszik. Ezek szinte kivétel nélkül patakok elgátolásával, tehát duzzasztás révén jöttek létre, s egyéb célok mellett a haltenyésztés, illetve a sporthorgászat igényeinek is megfelelnek. Halállományuk, ugyanúgy, mint az egy­két lefolyástalan természetes tóé, döntő többségében behelyezett fajokból tevő­dik össze, amelyek alapjában véve "tájidegenek" a Mátrában. Kutatásokat 1982 és 1986 között, öt éven keresztül folytattam a vidéken, így észleléseim éppen a legutóbbi évekre vonatkoznak. Mindenekelőtt kiderült, hogy egyes vizek, vagy bizonyos szakaszaik részben bányavizek által okozott elsavanyo-dás, részben emberi települések vízszennyezései következtében állományukban sze­gényesnek, sőt halmentesnek bizonyultak. Éppen e körülmények figyelembe vételé­vel a vizsgálati çontokat lehetőleg a szennyező források feletti szakaszokon választottam ki. Ám a teljesség kedvéért megnéztem a kedvezőtlen tulajdonságú részeket is, lemérendő a fentebb jelzett káros hatások mértékét. Az eredmények mindenütt igazolták a feltételezést. Ezért azután folyóvizek esetében, ahol a jobb tájékozódás érdekében a helységnevek megadásával pontosítom a lelőhelyet, minden esetben a település feletti részt kell érteni. Hasonló jellegű munkák elengedhetetlen részét képezi a halfauna, többnyire domborzati viszonyokkal összefüggően, szinttájba való sorolása. Ez azonban a Mátra és a Mátraalja esetében több okból sem járhatott sikerrel. A hegyi szaka­szok pisztráng- és pérszintjenek halai (nem csak a névadók!) nem kerültek elő, s ugyanez vonatkozik a hegylábi, dombvidéki vizek fajainak zömére is. Ugyanakkor a nem egy patak hegyi szakaszán létesült víztárolóban alföldi halfajok egész sora találja meg ideális életfeltételeit, sőt kijutva megjelenik a legkülönbözőbb 81 A megfigyelési pontok térképe (1-38) típusú vizekben. A jelzett időszakban 26 víz - patak, fol amelyek, ha vízrajzilag össze is függenek egymással, de к ból annál több típust képviselnek - 43 pontján végeztem v lyen egy, vagy több - összesen 33 - faj jelenlétét állapi ta teljesebbé tétele céljából, kizárólag abban az esetben (azaz általam nem talált) fajról volt szó, régebbi megfig felhasználtam, jóllehet pontos adatok legtöbbször nem Adatokhoz elsősorban a különböző típusú hálók segítségéve zsákmányok átnézése során és egyes esetekben a területen halőrök szóbeli közlései révén azonban egyaránt hasznos f tam. A halállományok mennyiségi vizsgálatakor nyert adató egymáshoz való viszonylagos gyakoriságára engedtek követk szerű értékek csak meglehetősen szubjektív kifejezések (g yó, tó, víztároló, örnyezettani szempont-izsgálatokat, s 38 he-tottam meg. A fajlis-, ha a vidékre nézve új yeléseket is álltak rendelkezésre. 1 jutottam. A horgász­szolgálatot teljesítő elvilágosításokat kap-k csupán az egyes fajok eztetni. így a becslés-yakori, kevés, stb.) 82 használatára adtak lehetőséget, kijelölvén a további kutatások egyik lehetséges irányát. Külön kell szólni azonban a tenyésztett fajok quantitativ és elterjedé­si viszonyairól. Ezek ugyanis a gazdasági tervektől függő, tehát az ember által mesterségesen szabályozott, nagymértékű változásokat mutathatnak egyazon víz­ben is. Emiatt esetükben semminemű ezirányú becslésre sem vállalkozhattam. Végül megemlítem, hogy a részletes fajlistában a trinominális nomenclaturát csak azok­ban az esetekben alkalmazom, amelyekben nem a törzsalak képviseli a szóban forgó fajt. A TÉRKÉPEN ÉS A FAJOK LEÍRÁSÁBAN SZEREPLŐ MEGFIGYELÉSI PONTOK JEGYZÉKE 1. Pipó-tavak 20. Gyöngyös-patak Lajosházánál 2. Ceredi-Tarna Istenmezejénél 21. Rédei-Nagy-patak Nagyrédénél 3. Zagyva Mátraszelénél 22. Pisztrángos-tó 4. Ceredi-Tarna Pétervásáránál 23. Tarnóca-patak Kisnánánál 5. Zagyva Nagybátonynál 24. Tárna Verpelétnél 6. Zagyva Tarnál 25. Gyönyöspatai-víztároló 7. Recski-víztároló 26. Tarjáni-patak Gyöngyöstarjánnál 8. Buzás-patak Recsknél 27. Gyöngyösoroszi alsó víztároló 9. Buzásvölgyi víztároló 28. Gyöngyös-patak Cser-kőnél 10. Ceredi-Tarna Szajlánál 29. Gyöngyös-patak Gyöngyössolymosnál 11. Parádi-Tarna Síroknál 30. Gyöngyössolymosi-víztároló 12. Kövicses-patak 31. Sás-tó 13. Csőr-réti víztároló 32. Markazi-víztároló 14. Sándor-réti víztároló 33. Domoszlói-víztároló 15. Ilona-patak Párádnál 34. Tarnóca-patak Vécsnél 16. Parádi-Tarna Párádnál 35. Zagyva Apcnál 17. Zagyva Szurdokpüspökinél 36. Szűcsi-tó 18. Gyöngyösoroszi felső víztároló 37. Abasári-víztároló 19. Szén-patak Lajosházánál 38. Bene-patak Visontánál A MÁTRA ÉS MÁTRAALJA VIZEINEK ÖKOLÓGIAI JELLEMZÉSE Ichthyologiai kutatómunkám során mindenekelőtt azt a tényt állapíthattam meg, hogy a terület vizei már fizikai jellemzőiket illetően is rendkívül válto­zatosak. Ezt geológiai, geomorfológiai és klimatikus viszonyok együttesen ered­ményezik, hatásuk komplex módon érvényesül. Miután forrásokban meglehetősen gazdag a táj, a vízhálózat is viszonylag sűrűnek mondható. A hegység vizeinek zömét a Тагпа-folyó veszi fel, csak a nyugati oldal néhány patak rendszere jut a Zagyvába, de a két folyó is csakhamar egyesül. Ami a vízhozamokat illeti, el­mondható, hogy kevés a bővizű forrás, amely csak időszakosan is kedvező feltéte­leket teremthetne az élővilág számára. Nem találhatunk itt mészkőhegyi, karsztos jelenségeket, s a nyári hónapokra nem marad hó a csúcsokon. Számos patak elszi­várog saját lejtőtörmelékében. Ugyanakkor a nyáron le-, vagy kiapadó medrekben felhőszakadások idején óriási víztömegek rohannak le, hatalmas anyagmennyiséget sodorva magukkal, átrendezve a partokat is. A domborzati viszonyoknak megfelelően számos patak kifejezetten hegyi (ma­gashegyi) arculatot mutat, azaz kiváló vízminőség, nagy esési sebességgel, szik­lák között, köves-kavicsos aljjal. Ezzel az ideális helyzettel azonban, amint arról már szó esett, nem áll párhuzamban a halfauna képe. Valószínűleg lentebbi szakaszok szennydugói akadályozzák meg a kipusztuló (kipusztított) állományok megújulását, a géncserét, s a táplálékhálózat felépülését. Az alacsony hegyi sza­kaszon a sebesség csökkenése, a meder szélesedése és mélyülése, a kavicsos és homokos fenék a jellemző, továbbá a lebegtetett hordalék mennyiségének növekedé­se, azaz kevésbé átlátszó a víz. A dombvidéki szakaszokon, gyakran nem a méretek változnak, ám az esési sebesség csökkenésének következtében kanyargósabbá válnak a vizek. Változatosabbá válnak a mederviszonyok, gödrök, alámosások, helyenként zátonyok alakulnak ki, s mindez az élőhelyek sokrétűbbé válását eredményezi. Ezeken a szakaszokon már észlelhető némi vízparti, vízbenálló lágyszárú növény­zet, de helyileg - akár extrém mértékben is - megnövekszik a szennyezés. Ezek a viszonyok jellemzik a két fő vízfolyás a Zagyva és a Tárna arculatát is, s hegyi jellegű szakaszt csupán a Parádi-Tarna legfelső folyásán találhatunk. 83 A MÁTRA ÉS A MÁTRAALJA VIZEIBEN ÉSZLELT HALFAJOK ISMERTETÉSE Salmo trutta m. fario: Mátrai őshonos volta aligha kérdőjelezhető meg, emellett számos helyre, több alkalommal betelepítés is történt. E halak sorsát ele­inte az orvhalászat, később már a vízszennyezések is megpecsételték. A leg­utóbbi években a területen nem sikerült megtalálnom. Salmo gairdneri: Telepített faj, amely az utóbbi időben Lajosházánál a Szén-patak-ból (19), a Gyöngyös-patakból ugyancsak Lajosháza mellett (20) és Cser-kő­nél (28) került elő. A Gyöngyossolymosi- (30) és a Markazi-víztárolókból (32) VIGH jelzi. Thymallus thymallus: NAGY szerint a Mátra vizeiben előfordult. Vizsgálataim sze­rint jelenleg nem él a területen. Esox lucius: Területünkön az összes víztárolóban, mint tenyésztett faj él, de a Tarnócában Vécsnél (34) és a Bene-patakban Visontánál (38) is megtaláltam kis állományát. Rutilus rutilus: Állóvizekben észleltem. A Gyöngyöspatai-víztárolóban (25) gya­kori, a Gyöngyössolymosi-víztárolóban (30) és a Sás-tóban (31) keveset ta­láltam. Leuciscus leuciscus: VÁSÁRHELYI a Kövicses-patakban (12) és VARGA szerint Gyöngyössolymosnál (minden bizonnyal a Gyöngyös-patakban) észlelte régebben. Magam nem találtam a Mátra vizeiben. Leuciscus cephalus: Mozgó vizek zömmel hegylábi, dombvidéki szakaszainak jelleg­zetes, gyakori hala, s így vidékünkön is szélesen elterjedt. Állóvizek kö­zül a Gyöngyösoroszi felső (18)-, a Gyöngyöspatai (25)-, és a Domoszlói-víztárolóban (33) találtam. Lelőhelyei: 6, 8, 11, 17, 21, 23, 24, 35. Scardinius erythrophthalmus: Vidékünk állóvizeiben sokfelé megtalálható, többnyi­re kisebb állományokban. Lelőhelyei: Recski- (7), Gyöngyöspatai- (25), - itt gyakori -, Markazi- (32) és Domoszlói-víztárolóban (33), valamint a Sás-tó (31). Aspius aspius : Tenyésztett fajként a Gyöngyöspatai- (25) és a Markazi-víztároló-ban (32) került elő. Leucaspius delineatus: Kisebb létszámban a mozgó és állóvizekben egyaránt talál­tam: a Tarjáni-patakban Gyöngyöstarjánnál (26 - itt gyakori), a Zagyva-folyóban Apcnál (35), illetve a Recski-viztárolóban (7) és a Sás-tóban (31). Tinea tinea: Elterjedési viszonyai az előző fajéhoz hasonlóak, de a Mátrában te­nyésztett faj eredetileg. Lelőhelyei: Pipó-tavak (1), Gyöngyöspatai- (25), Gyöngyossolymosi- (30), Domoszlói- (33) víztárolók, Sás-tó (31), valamint a Tarnóca-patak Vécsnél (34) és a Bene-patak Visontánál (38). Gobio gobio: A mátrai folyók és patakok hegyi és dombvidéki szakaszán az egyik legjellemzőbb és leggyakoribb halfaj. Széles elterjedése révén állóvizek­ben is megtalálható, így a Gyöngyöspatai-(25),Gyöngyossolymosi- ( 30), Domosz­lói- (33) és az Abasári víztárolóban (37). Lelőhelyei: 4, 5, 21, 23, 27, 35. Gobio albipinnatus belingi: A Zagyvában észleltem Szurdokpüspökinél (17) egyet­len példányát. Bár inkább alföldi faj, amely a kavicsos mederfenéket kevés­sé kedveli, mátrai hiánya más hegyvidéki tájakkal összehasonlítva meglepő. Pseudorasbora parva: A Tarjáni-patakban Gyöngyöstarjánnál (26) találtam, ahol gyakori. Minden bizonnyal az itteni víztárolóból jutottak ki, s nagyon való­színű, hogy az amur és busa telepítésekkel kerültek ide. A várakozással ellentétben azonban másutt nem észleltem a fajt. Í3 4 A terület állóvizei között vannak természetes módon kialakult tàvak. A Pisztrángos- és a Sás-tó azonban nem áll közvetlen kapcsolatban olyan vizekkel, amelyek halfauna kialakításában részt vehetnének, így a bennük talált fajok (ez az előbbire nem is vonatkozik) betelepítés utján kerültek oda. Más a helyzet a víztárolókkal. Ezek, ha lehet, még változatosabb környezeti viszonyokkal rendel­keznek. Méreteik néhány hektártól 160-ig is terjedhet, mélységük pedig elérheti a 24 métert is. Általában elmondható, hogy legmélyebb részeik a közepükön áthú­zódó patakmedrekben van, a befolyásnál nagy az iszaplerakódás, s egyéb részeiken kavicsos, homokos medret is találhatunk. A vegetáció elsősorban parti vízbenálló növényzetet jelent, keskenyebb , olykor szélesebb nád és gyékény (sás) szegéllyel, szigetekkel. Jóval kevesebb helyen látható gyökerező és lebegő hínárnövényzet, s csak néhányuknál található szegélyező faállomány fehérfűz, nemesnyár fajokból. E vizek számára döntő jelentőségű az időnkénti leeresztés, lehalászás, s a víz­utánpótlás erős ingadozása a tápláló patak szezonális változásainak következté­ben . 85 Alburnus alburnus: A Domoszlói-víztárolóban (33) él kevés ebből a sokfelé elter­jedt halfajból. Alburnoides bipunctatus: A Gyöngyös-patakból (közelebbi localitas nélkül) jelez-te régebben VÁSÁRHELYI. Tájunk déli peremén több ponton is észleltem a hegy­ségből eredő vizekben, s így előfordulása a Mátraalján a Tarna-folyóban és a Bene-patakban valószínű. Hypophthalmichthysmolitrix: Tenyésztett faj, amelyet kutatásaim során a Gyöngyös-oroszi felső-(18), Gyöngyöspatai-(25), és a Domoszlói-víztárolóban (33), valamint a Sás-tóban (31) találtam. Aristichthys nobilis: A Gyöngyöspatai-(25) és a Domoszlói-víztárolóban (33) te­nyésztik . Ctenopharyngodon idella: A fehér busával megegyező tenyészterületei mellett a Pipó-tavakban (1) és a Markazi-víztárolóban (32) is megtalálható. Abramis brama: A Gyöngyöspatai-(25), Gyöngyössolymosi-(30) és Domoszlói-víztáro-ló (33) tenyészhala. Abramis sapa: A Domoszlói-víztárolóban (33) él, ahova feltehetően véletlenül, halasítás kapcsán került be. Rhodeus sericeus amarus: A Mátra folyóvizei közül a Tarnóca-patakban Kisnánánál (23) gyakori, a Zagyva-folyóban Aponal (35) kevés él. Előfordul a Sás-tóban (31) és a Domoszlói-víztárolóban (33). Carassius carassius: JBlenléte a Pisztrángos-tóban (22: régen) és a Sás-tóban (31) ismert. Carassius auratus gibelio: Szándékosan, vagy véletlenül, "szeméthalként" betele­pítve sokfelé gyakori. Adatai: Zagyva-folyó Szurdokpüspökinél (17), a Buzás-völgyi-(9), Gyöngyöspatai-(25) , Gyöngyössolymosi-(30), Domoszlói-víztároló­ban (33), a Pipó-tavak (1), Sándor-réti-tó (14), Pisztrángos-tó (22: régen) Sás-tó (31). Cyprinus carpio: A Mátra minden állóvizének jellegzetes, tenyésztett faja. Le­lőhelyei: 1, IB, 25, 30, 31, 32, 33. Noemacheilus barbatulus: Tájunk csaknem összes folyóvizének hegyi és dombvidéki szakaszain megtalálható, zömmel gyakori hal. Ismeretes a Csór-réti-víztáro-lóbol (13) is. Lelőhelyei: 2, 3, 4, 8, 10, 11, 15, 16, 20, 21, 23, 24, 26, 29, 30, 35. Cobitis taenia: A Zagyva-folyóban Szurdokpüspökinél (17) és Apcnál (35), a Ceredi-Tarna-folyóban pedig Pétervásáránál(4) gyakorinak találtam. Silurus glanis: A Gyöngyöspatai-(25) és a Domoszlói-víztároló (33), valamint a Sás-tó (31) tenyésztett hala. Ictalurus nebulosus: A Gyöngyösoroszi felső-(18), a Markazi-(32) és a Domoszlói-víztároló (33) hala, amely esetenként nem tudatos tenyészprogram eredménye­ként kerül a vizekbe. Lepomis gibbosus: A Tarnóca-patakból Vécsnél (34), a Вепе-patakból Visontánál (38), valamint a Domoszlói-víztárolóbol (33) került elő. Stizostedion lucioperca: Tenyésztik a Pipó-tavakban (1), a Gyöngyösoroszi felső-(18), a Gyöngyöspatai-(25) , a Markazi-(32) és a Domoszlói-víztárolóban (33). Perca fluviatilis: A Tarnóca-patakban Vécsnél (34), a Bene-patakban Visontánál (38) került elő. Megtalálható a Gyöngyöspatai-(25), Markazi-(32), Domoszlói (33), Szűcsi-víztárolóban (36). Gymnocephalus cernua: A Gyöngyöspatai-víztárolóban (25) találtam. IRODALOM NAGY, Gy.(1973): A Mátra állatvilága. In: Mátra Útikalauz, 1973. Sport - Budapest VARGA, A.(1981): Vásárhelyi István Gyűjteménye a Miskolci Herman Ottó Múzeumban. III. Mollusca - Pisces. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 7: 71-79. VÁSÁRHELYI, 1.(1961): Magyarország halai írásban és képekben. Borsodi Szemle Könyvtára I. 1961. Miskolc. VÍGH, 3. (1985): Százhúsz horgászvíz. Mezőgazdasági - M0H0SZ, Budapest. Dr. ENDES Mihály H-4032 DEBRECEN Péchy ut. 23. 

A Mátra és a Mátra-alja halfaunája

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library