Absztrakt
A krónikus C-vírus hepatitis kezelés nélkül 15–25 év alatt májzsugort,
májelégtelenséget, májrákot okozhat. A krónikus C hepatitis kezelésében túlzás
nélkül forradalminak nevezhető változást hozott a telaprevir és a boceprevir
után a simeprevir, majd a második generációs direkt antivirális szerek, a
nukleotidanalóg polimerázgátló sofosbuvir, az újabb proteázgátlók, az
asunaprevir és a paritaprevir, az NS5A-gátlók, mint a daclatasvir, a ledipasvir
és az ombitasvir, továbbá a nem nukleotidanalóg polimerázgátló, a dasabuvir
elérhetővé válása. E készítmények kombinációival még a legnehezebben kezelhető
betegcsoportokban is – a korábbi kezelésekhez képest rövidebb idő alatt és
sokkal kevesebb mellékhatással – 90% feletti gyógyulás érhető el. Kizárólag
szakmai szempontokat figyelembe véve minden, hepatitis C-vírus-fertőzött beteg
antivirális kezelése indokolt, és biztonságosságuk miatt valamennyi, kezelésre
szoruló betegnél egyértelműen az interferonmentes kezelés az optimális. A
szerzők áttekintik a legújabb kezelési lehetőségeket, amelyekkel már a hepatitis
C-vírus teljes eradikációja sem utópia, ez azonban jól megtervezett,
megszervezett szűrőprogramok nélkül nem lehetséges. Orv. Hetil., 2015,
156(21), 841–848
