Horváth, Attila

Repository of the Academy's Library

JOGTÖRTÉNETI ARCKÉPCSARNOKHorváth Attila ,7 5  EVES ZLINSZKY JÁ N O S  PROFESSZOR(IUSTUM, A E Q U U M , SALUTARE)D r. Zlinszky János Tanár Úr annak az 1928-as korosztálynak a kiemelkedő képviselője, amely átélte a XX. század borzalmait és ennek követ­keztében, ahogy azt Szilágyi György megfogalmazta „már fél szavakból is megérti egymást.”  Zlinszky János azonban mindeközben megőrizte erkölcsi elveit, büsz­kén vállalta világnézetét és ennek megfelelően soha sem volt hajlandó elvtelen kompromisszumokat kötni. Ezért is nem engedte meg a diktatórikus hatalom, hogy választott hivatásának élhessen, egyetemen oktasson. Csak harminc évi sikertelen próbálkozás után, amikor már mindenki más feladta volna álmait, kezdhette meg egyetemi oktatói pályafutását.Zlinszky János családi hagyományként örökölte a jo ­gászi hivatást. Édesapja, két nagyapja, három dédapja is jogász volt. E családi tradíció a XVII. századig vezet­hető vissza.A  Pázmány Péter Egyetem Jog-és Államtudományi Karán 1947-ben kezdte el tanulmányait. Marton Géza, Eckhart Ferenc, Baranyai Jusztin, Navratil Ákos, Laky Dezső, Szászy István, Beck Salamon és Nizsalovszky Endre előadásait hallgatta. Az első év elvégzése után szinte mindegyik professzora felajánlotta, hogy az ő tanszékén dolgozzon tovább. A lehetőségek közül Mar­ton Gézának, a római jog professzorának a hívását fo­gadta el. Mivel nem titkolta el keresztény világnézetét, ezért 1951-ben államvizsgái előtt kizárták az egyetem­ről, majd egy hónap múlva családjával együtt kitelepí­tették egy Bihar megyei kis faluba. Miután mindenüket elvették, egy szegény parasztház kamrájában jelölték ki az öttagú családnak a kényszerlakhelyét. Először a gya­potföldeken kellett dolgoznia, majd munkaszolgálatos­ként behívták katonának. Leszerelése után az építőipar­ban dolgozott. 1953-ban megszüntették a kitelepítést, így Ferenczy Endre professzor segítségével tudomá­nyos kutatással is foglalkozhatott. így készült el a Ma­gyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intéze­tének gondozásában Baranyai Decsi János magyar hu­manista munkájának szövegkritikai kiadása. 1956 októ­berében engedélyezték, hogy befejezhesse egyetemi ta­nulmányait. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az egyik szervezője volt a keresztény ifjúságimozgalomnak. Szerencsére erről a hatóságok nem sze­reztek tudomást, így 1957 februárjában letehette az ál­lamvizsgáit. Tanársegédnek azonban továbbra sem vet­ték fel. Tanárai azt javasolták, hogy a kandidátusi dol­gozatának a megírásával talán megnyílhat előtte is az oktatói pálya. A  tanácsot megfogadva írta meg első né­met nyelvű tanulmányát (Die Frage dér Versollenheit im römischen Recht. In.: Acta Acad. Ant. Se. Hung. VIII. 1-2. 19 60 .9 5-132 . p.), amelyet Marton Géza java­solt kiadásra, sőt halálos ágyán Zlinszky Jánost bízta meg műveinek rendezésével. (Lásd.: Marton Géza: A polgári jogi felelősség. Bp., én.)Amikor elkészült a kandidátusi disszertációjával, be­nyújtotta azt a Magyar Tudományos Akadémiának, ahol azt a választ kapta, hogy az Akadémia nem tud egy római jogi témájú tanulmányt elbírálni. Miután korábbi munkahelye megszűnt, a Sport Hivatalnál tudott elhe­lyezkedni, mint a „turistaház állóeszköz nyilvántartási alkalmazottja.”  Itt legalább jogi előadóként is nyilván­tartásba vették, ennek révén 19 6 1-62-ben letehette ügy­védi vizsgáit. 1962-től a Tiszai Vegyi Kombinátnál dol­gozott. Ekkor kezdett el jórészt a saját költségén, az évi rendes szabadsága idején Frankfurtban kutatni, illetve előadásokat tartani. Megismerkedett a Frankfurti Jog- történeti Intézet igazgató-helyettesével, aki megbízta a magánjog forrásainak történetét bemutató kézikönyv magyar fejezeteinek a megírásával. Zlinszky Jánosnak sikerült azt is elérnie, hogy a magyar jogfejlődést bemu­tató rész az eredeti tervhez képest kedvezőbb elhelye­zést nyerjen a könyvben. Később ebből a témából írta meg kandidátusi dolgozatát is. (Quellen und Literatur dér Privatrechtsgeschichte Ungars im 19. Jahrhundert. Miskolc, 1980.)1971-től folytathatott ügyvédi praxist. Hivatalos en­gedélyek hiányában az elnyert Humbolt ösztöndíjat csak jó  tíz évvel később kaphatta meg.1982-ben az újonnan alapult Miskolci Egyetem Ál- lam-és Jogtudományi Karára hívták római jogot taníta­ni. Miskolcon kezdetben az oktatók nagy része vendégelőadó volt, így kevés speciális kollégiumot és gyakorlatot tudtak meghirdetni. Zlinszky János kezdet­ben a kis lépések politikájával, azt az elvet hangoztatva, hogy „ami nem tilos, az szabad” , először a tanrenden kí­vüli jogtörténeti órák számát növelte. A hallgatók örömmel éltek ezekkel a lehetőségekkel és nagyon so­kan jártak még a hajnali órákban kezdődő előadásokra is. Zlinszky János Tanár Úr megvalósítva Jhering gon­dolatát: „das Recht durch römische Recht!”  hirdette meg stúdiumait a XII. táblás törvényekről, a praetori edictumokról, a római jog magyarországi hatásáról, a pandektisztikáról, a kártérítési felelősségről és az ügy­védi hivatásról. Később a Kar tantervében is sikerült egyre nagyobb teret biztosítani a jogtörténeti előadá­soknak és óráknak. Intézetvezetőként a római jog óra­számát heti négyre, (emellett egy óra gyakorlat), a ma­gyar jogtörténetet pedig szigorlati tárggyá tette. Ennek révén olyan témákkal is foglalkozhatott, amelyek addig nem kaphattak jelentőségüknek megfelelő figyelmet: a közjogi alapok, a perjog, az öröklési jog, valamint a ró­mai jog továbbélése. Az érdeklődő hallgatók rendelke­zésére bocsátotta magyar fordításban a legfontosabb ró­mai jogi forrásokat: a XII táblás törvényeket, Gaius és Justinianus Institutióit stb.Amikor dékán helyettessé választották, részt vett an­nak a reformnak a kidolgozásában, amelynek révén az ország összes jogi karán jelentősebbé vált a jogtörténet és a jogelmélet oktatása. Közben egyre több tehetséges fiatalt nevelt, akik gazdagítani tudták az oktatói létszá­mot. Ebben segítségére volt az is, hogy 1991-től a TEM PUS program révén fél vagy egyéves ösztöndíjra mehettek, illetve külföldi professzorok meghívásával konferenciákat szervezhettek.1989 nyarán Firenzében éppen nagydoktori disszer­tációján dolgozott, amikor Dr. Sólyom László felhívta, hogy vállalja el az egyik ellenzéki alkotmánybírói jelö­lést.1993-ban az Osztrák Tudományos Akadémia és az Európai Unió Jogi Szakbizottságnál az ún. Velencei B i­zottság tagjává választották.Az 1994-es esztergomi egyházmegyei zsinaton dön­tés született arról, hogy a keresztény közéletre nevelést magas fokú képzéssel is elő kell segíteni. Ezért elhatá­rozták, hogy megalapítják a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karát, amelynek dé­kánjává a püspöki kar Zlinszky János Professzor Urat nevezte ki. A jogi oktatás 1995 őszén kezdődött. Zlin­szky János, mint alapító dékán, emberfeletti munkát végzett. A Jogi Kar épületének felújítása, az oktatás megszervezése közben hihetetlen nehézségekkel kellett megküzdenie. Minden nap reggel 7 órától késő estig bent dolgozott az egyetemen, miközben előadásokat tartott, könyveket (Római büntetőjog. Bp., 19 9 1, Ius publikum. Bp., 1994, Állam és jog az ősi Rómában. Bp., 1996, Ius privatum -  A  római magánjog története. Bp., 1998, Keresztény erkölcs és jogászi etika. Bp., 1998.), tanulmányokat írt. Rendkívüli feladatai ellenére ajtaja mindig nyitva álltkollégái, és ami szintén nagyon fontos volt a Kar mindegyik hallgatója előtt. Nem állta útját senkinek sem a titkárnő. Mindenkire tudott időt szakítani, aminek révén munkaterhe tovább nőtt. Sokan elmondták már, hogy nélküle a Jogi Kar nem jött volna létre ilyen gyorsan és zökkenőmentesen. Erkölcsi nagy­ságára jellemző, hogy amíg alkotmánybíró volt, a pro- fesszori-dékáni tevékenységéért semmilyen munkabért, tiszteletdíjat nem fogadott el.Horváth PálB olgár Elek szü letésének  év fo rd u ló já ra11883. JÚLIUS 3 -  1955. JÚNIUS 26.A 20. századi magyar történelem sorsfordulatait ele­mezve a tudománytörténet művelői gyakran talál­koznak egy gazdag tudományos életmű alkotóele­meivel, amelyek itthon és a nemzetközi tudományos élet fórumain egyaránt, jobbára álnév alatt,2 különböző betű­jelzettel,3 ¡11. név nélkül jelentek meg. Bolgár Elek aka­démikusnak, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem 1955- ben elhunyt egyetemi tanárának az életműve ez, amely a maga korában három kontinens szellemi életét gazdagí­totta.A kifejlett módszeres logika és stíluselemző vizsgáló­dások útján is csak újabb részeredményeket lehetne elér­ni ennek az életműnek a feltérképezésében, miután az egyetemes műveltségű Bolgár Elek a társadalomtudo­mányok egész sor ágazatában alkotott maradandóan, részben névtelenül. Tudós volt és kultúrpolitikus, amit a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagságának az el­nyerése / 1949/ és az élete lealkonyulásáig viselt egyetemi stallumok4 is csak utólagos elismerésként szimbolizálhat­nak. Mozgalmas életútját ugyanis már az alkotó munka kezdetein kísérik azok a monografikus igényű alkotások,amelyek a kor égetően fontos társadalom-politikai prob­lémáit körvonalazták. A monarchia elnyomorodott néptö­megeinek a kivándorlása,5 a modem társadalom történel­mi szerepének az elemzése,6 a „Népjogok a polgári tár­sadalomban,” 7 és sok más kérdés volna felidézhető ilyen értelemben már az életmű alapozásának az időszakából.Az emberiség fejlődésének sorsdöntő problémái között ötvöződtek ezek a törekvések, amelyek egyre gyakrabban tűntek fel Bolgár Elek életművében is a századfordulót követő évtizedekben.8 A modern kapitalizmus fejlődé­sének az újabb stádiuma, ill. a néptömegek történelemfor­máló szerepének a felismerése állt a középpontjában az idevágó írásoknak. Bolgár Elek egész élete tehát egy nagy készületként fogható fel, hogy a 20. századi történe­lem sorskérdéseire válaszoljon. Ezt jelzi az is, hogy az életmű kezdetén megfogalmazott problémák később jóval szélesebb horizontokon tértek vissza anélkül, hogy ismét csak terjedelmes kézikönyvekké formálódhattak volna. Neki azonban soha nem jutott osztályrészül, hogy akár a legkiérleltebb eredményeit is monografikus alkotásként zárhatta volna le. A kéziratban hátramaradt műveket9 és a második világháború körülményei között /Német­országban/ elpusztult kéziratos alkotásokat10 összevetve azt látjuk, pl., hogy a nagy gondolkodó a feladatokat min­dig a világ változó realitásának megfelelően formálta ön­magának is. A kivándorlás problémájához, ill. a modem kapitalizmus amerikai formáinak a megértéséhez pl. újra meg újra visszatért" és a berni egyetemen sikeresen befe­jezett posztgraduális tanulmányait /1910/ is e tárgykörbe vágó doktori értekezéssel12 zárta le.A modem kapitalizmus és a munkásmozgalom törté­nelmi szerepének a megértése terén kifejtett munkásságát

75 éves Zlinszky János professzor : (Iustum, aequum, salutare)

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/30366/1/75_eves_Zlinszky_Janos_professzor.pdf

75 éves Zlinszky János professzor : (Iustum, aequum, salutare)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)