Kálmán, Judit

Repository of the Academy's Library

Kálmán Judit: Az Argentin átmeneti KözfoglAlKoztAtást...61A szlovák esetben az utóbbi hatás valamivel kisebb, mivel a közmunkások minimum 10 és maximum 20 órában dolgozhattak. Ez 2014 januárjától kismér-tékben módosult, havi 64–80 órára (ami nagyjából heti 15–19 órát jelent).A szlovák rendszerben a korrupció lehetősége kisebb. Mivel a közmunkások nem bért kapnak, hanem segélyt, azt a munkaügyi kirendeltség köz-vetlenül nekik fizeti, az önkormányzatok bevoná-sa nélkül. Így nincs ösztönzés például arra, hogy az önkormányzat a ténylegesnél több munkanapot írasson alá a közmunkással és zsebre tegye (vagy a közmunkással megossza) a költségvetéstől kapott térítést. Mindkét országban előfordul viszont az a jogellenes gyakorlat, hogy az önkormányzatok az egyszerűbb munkakörökben dolgozó alkalmazot-taikat (például takarítókat, vagy konyhai kisegítő-ket) közmunkásokra cserélve jutnak többlet-forrás-hoz (Brutovská, 2006, Farkas és szerzőtársai, 2014).A közmunkaprogram folyamatos bővítéséhez vezető ösztönzők kisebbek a szlovák esetben. A közmunkások ugyanis nem kerülnek ki a mun-kanélküli nyilvántartásból, hanem továbbra is se-gélyezettek, a segélyt pedig nem az önkormány-zat, hanem a munkaügyi kirendeltség fizeti. Ezzel szemben a magyar rendszerben az önkormányzat fizeti ki a közmunkások bérét, és a hatóságok csak szórványosan ellenőrzik a források felhasználását. Ennek következtében a helyi önkormányzatok erő-sen érdekeltek a közmunkaprogramok szervezésé-ben és a források bővítésében. Ráadásul, a szlovák rendszerrel ellentétben, a közmunkások két irány-ból is javítják a statisztikát: csökkentik a regisztrált munkanélküliek számát, és növelik a foglalkozta-tottakét. Ez azt jelenti, hogy a közmunkaprogra-mok költségvetésének visszafogására tett kísérletek a polgármesterek erős ellenállása mellett a közvé-lemény nemtetszését is kiválthatják, mivel a köz-munkások tömeges elbocsátása a regisztrált mun-kanélküliek számának azonnali növekedésével jár.K1.2. Az argentin átmeneti közfoglalkoztatást nyújtó programok tanulságaiKálmán JuditArgentína az 1990-es években nagyon súlyos gaz-dasági válságon ment keresztül. Az argentin kor-mány 1996-ban kezdett bele olyan rövid távú köz-foglalkoztatást nyújtó programokba (Trabajar), amelyek főképp azoknak a szegényeknek nyújtott átmeneti jövedelmi transzfert, akik más szociá-lis ellátásban nem részesültek. A pénzügyi válság mélyülése 2002-re tovább rontotta a munkanélkü-liséget, fokozta a szegénységet, és társadalmi fe-szültségeket generált. Ekkor újabb, sokkal nagyobb szabású program (Jefes de Hogar) született meg.Trabajar program, 1996–2001A Trabajar program hosszabb távra tervezett mun-kaerő-piaci reformok részeként, de legfőképpen a növekvő szegénységi problémára reagálva született, mivel a 1995–1996-os recesszió hatására növekvő munkanélküliség drasztikusan emelkedő szegény-séggel járt együtt. Az átlagosan 17 százalékos mun-kanélküli ráta a legszegényebbek között, a legalsó decilisben 40 százalék volt. A Trabajar program a korábbi sikertelennek nyilvánított PIT közfoglal-koztatási programot váltotta fel. A szegény háztar-tások munkanélküli-járadékban, képzésben vagy más ellátásban nem részesülő munkanélküli tag-jainak nyújtott alacsony bérért, képzettséget nem igénylő, napi hatórás közfoglalkoztatást, elsősor-ban kisléptékű helyi fejlesztési projektekben, me-lyek szintén a szegények javát voltak hivatottak szolgálni.Mivel az elsődleges cél a szegénység csökkentése volt, a fő szűrőt az alacsony bér jelentette. Elemzé-sekből ismert, hogy a megfelelő bérezés megválasztá-sa kritikus elem a közfoglalkoztatási programokban ahhoz, hogy jól célzottak lehessenek, vagyis tényle-gesen a legszegényebbeket érjék el. A béreket a Tra-bajar programban később csökkentették, nagyjából az ország legszegényebb 10 százaléka által átlagosan KözelKép62megkeresett bérek kétharmadára, hogy valóban csak azok számára legyen vonzó a program, akik alacsony egy főre jutó jövedelemmel és nem túl jó elhelyezke-dési kilátásokkal rendelkeztek. E mellett az önsze-lekciós mechanizmus mellett területi szempontokat is figyelembe vett a program: csak a legszegényebb települések, kerületek önkormányzatai pályázhattak a projektekre, hogy az ottani szegényeknek biztosít-sanak munkalehetőséget.Az argentin kormány finanszírozta, később a Vi-lágbank is támogatta (a költségek körülbelül 15 szá-zalékát finanszírozta), és a munkaügyi és szociális minisztérium regionális és helyi irodái bonyolítot-tak le a programot. A minisztérium összeállított egy „étlapot” az elfogadható projektekből, vala-mint számos feltételt, kritériumot és egyéb inst-rukciót nyújtott a projekt előkészítéséhez, érté-keléshez, kiválasztáshoz, majd monitoringjához. Pályázhattak önkormányzatok (az összes projekt 66 százalékát ők bonyolították), civil szervezetek (15 százalék), központi ügynökségek és magáncé-gek is. A kiválasztás szempontjai között legfonto-sabb volt a térség hátrányos helyzete, de számos költséghatékonysági és szociális szempontot, va-lamint a projektgazda adminisztratív kapacitásait is pontozták.A Trabajar program keretében tipikusan kisebb léptékű (100 ezer dollár alatti) építési, felújítási munkákat végeztek el: kisebb utak, hidak, gátak, iskolák, egészségügyi intézmények, közösségi köz-pontok felújításai, illetve szociális lakások építése. Ezek átlagosan 4–6 hónapig tartottak, és átlago-san 20, de maximum 100 főt foglalkoztattak. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bevonják a projekt-gazdákat a program döntéseibe, továbbá arra, hogy a jól definiálják a szelekciós kritériumokat, és rész-letes monitoring folyamatosan működjön. A részt vevő önkormányzatok a nem bér jellegű projekt-költségek egy részét maguk finanszírozták – de a hátrányos térségek önkormányzatai magasabb támogatásban részesültek. A Trabajar résztvevői egészségügyi biztosítást, balesetek esetén kompen-zációt kaptak a program idejére.A szelekciós mechanizmus jól működött, a Tra-bajar több nemzetközi tanulmány és hiteles ha-tásértékelés (Jalan–Ravallion, 1999, Ravallion és szerzőtársai, 2001, Ronconi és szerzőtársai, 2006) szerint is a legjobban célzott programok egyike volt,1 komoly nettó jövedelemtranszfert jelentett: átlagosan 26 százalékkal, de a legszegényebbeknél 75 százalékkal emelve a résztvevők nettó jövedel-meit. Az építési munkák miatt jóval több férfi (80 százalék) dolgozott a programban, amely körülbe-lül 700 ezer állást teremtett az ország településeinek 85 százalékán. Pozitívumaként emlegetik még más programokkal való összehangoltságát, és a sziszte-matikus monitoringját. Ugyanakkor a Trabajar is csak átmeneti foglalkoztatást nyújtott, ami a nö-vekvő munkanélküliség problémáját csak enyhí-teni tudta, de megoldani nem. Idővel a részt vevő önkormányzatok kifogytak az eszközökre szánt saját forrásaikból, s különösen 1999 után, amikor a válság ismét erősödött, költségvetési okok miatt egyre szűkülő program egyre kevesebbeket ért el.Jefes de Hogar program, 2002-2009Ez a program a „befogadó társadalom” jegyében gyors válaszként született a kibontakozó társadalmi problémákra. A szegény háztartások munkanélküli háztartásfőire koncentrált, azoknak nyújtott – ál-talában 4–6 hónapon át – minimálbér alatti pénz-ügyi támogatást. A bekerülésnek feltétele volt, hogy a résztvevők iskoláztassák gyermekeiket, és megha-tározott egészségügyi vizsgálatokra is elvigyék őket, emellett a résztvevőknek közösségi munkát is kellett végezniük és/vagy képzésben kellett részt venniük napi 4–6 órában. Ennek programnak a legfőbb cél-ja nem az infrastruktúra fejlesztése volt, hanem a közösségi szolgáltatások biztosítása volt (közösségi konyhák, kézműves és egyéb tevékenységek). Ezért 1 Többek közt például Ravallion és szerzőtársai (2001) oly módon elemezte a Trabajar program ha-tását, hogy a programot (nem önkéntesen) elhagyók későbbi jövedelmeit összevetették a programban maradók, illetve egy nem részt vevő kontrollcso-port tagjainak jövedelmeivel. A tanulmány szerint a kilépők nagy kezdeti jövedelmi veszteségeket szenvedtek el a bennmaradókkal, illetve a kontroll-csoporttal szemben is, de nem tárgyalták a későbbi elhelyezkedési esélyeket.BAKó tAmás: sKAndináv KözmunKAprogrAmoK63ebben a nők részvételi aránya – a Trabajar program-nál jóval nagyobb – 70 százalék feletti volt, és a he-lyi önkormányzatok fontosabb szerephez jutottak. A Jefes rövid idő alatt Trabajarnál sokkal nagyobb léptékű programmá vált. Az aktív munkaerő 15 szá-zaléka, kétmillióan vettek részt a programban, ami komoly kihívást jelentett kiadásokban, adminiszt-rációban, a csalások elkerülésében stb.A Jefes program kevésbé volt progresszív, mint a Trabajar, de a rászorulók széles körét fogta át, jól osztotta el a támogatásokat. Bár ezt azért ne-héz megítélni, mert a mintegy 50 százalékos fe-ketemunka mellett a kormányzat nem rendelke-zett pontos statisztikával a szegények jövedelméről (Ronconi és szerzőtársai, 2006). A program újfajta elemekkel bővítve, hasznos közösségi szolgáltatá-sokat és szociális infrastruktúrát nyújtott. A részt-vevőket aszerint csoportosították, hogy kinek van nagyobb esélye az elhelyezkedésre, és kinek van szüksége hosszabb távú szociális védőhálóra. A kü-lönböző csoportoknak különböző programeleme-ket kombináltak (képzés, oktatás befejezése, helyi munkaközvetítés, szolgáltatási közfoglalkoztatott pozíciók stb.) A program minden csoport estében előírta, hogy a résztvevők gyerekei egészségügyi és oktatási ellátásban is részesüljenek.A program egyik fő hibája az volt, hogy egyszer-re próbált meg két problémára – a szegénységre és a munkanélküliségre is – megoldást találni, emel-lett még a nagyon egyenlőtlen helyi kapacitások is nehezítették a a program megvalósítását (pontat-lan regiszter, rosszul koordinált munkafeltételek, személyes tanácsadás nehézségei stb.).A programról több, módszertanilag megfele-lő értékelés született. Galasso–Ravallion (2004) vizsgálata szerint, sokan bekerültek a program-ba, akik nem feleltek meg a feltételeknek, miköz-ben igazán szegények is kimaradtak. A program azonban csökkentette az aggregált munkanélkü-liséget, illetve első éveiben a résztvevők mintegy 10 százalékát a program léte mentette meg az vég-letes mélyszegénységbe csúszástól. Ronconi és szer-zőtársai (2006) gördülő panelben kétéves követést megvalósító értékelést készített a Jefes program résztvevőiről. A szerzők különbségek különbsége módszerével rövid távú pozitív hatásokat állapítot-tak meg a jövedelmek emelkedése s így a szegény-ség csökkentése terén, de hosszú távra negatív ha-tásokat is kimutatott. A résztvevők nagy részénél nagyon alacsony produktivitást láttak, a résztve-vők kiválasztása kevésbé volt hatékony (sok nem jogosult is hozzáfért, s többen ismételten, hosszan bennmaradhattak), ami felvetette a politikai befo-lyásolás gyanúját. Az értékelés a program növeke-désre gyakorolt hatásait is megkérdőjelezte, mivel a háztartások fogyasztása hosszú távon nem emelke-dett. Kialakult továbbá egyfajta függőség is a prog-ramtól. Ehhez kapcsolódóan politikai gazdaságta-ni szempontokat is felvetnek a szerzők, miszerint a programtól ily mértékben függő kétmillió résztve-vő szavazata természetesen az ezt működtető poli-tikusokat támogatta.K1.3. Skandináv közmunkaprogramokBakó TamásA skandináv jóléti államokat egészen az 1980-as évek végéig alacsony munkanélküliség és így köny-nyen finanszírozható, nagyvonalú, döntően pasz-szív munkanélküli-ellátás jellemezte. Az 1990-es évek elején beköszöntő recesszió hatására jelentő-sen megnőtt a munkanélküliség (Svédországban az 1980-as évek végén stabilan 2 százalék alatt volt a munkanélküliségi ráta, mely 1993-ra 8,2 százalék-ra nőtt), ezért a korábbi bőkezű juttatásokat már nem lehetett biztosítani. A skandináv államok a ki-alakult helyzetre válaszul az aktív munkaerő-piaci eszközöket terjesztették ki.A következőkben röviden áttekintjük a skandi-náv államok aktív munkaerő-piaci eszközeit, kü-lönös tekintettel a közmunkára, melyet tágabb ér-telemben fogunk használni, mint ahogyan azt a 

Az argentin átmeneti közfoglalkoztatást nyújtó programok tanulságai

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library