Iancu, Laura

Repository of the Academy's Library

Iancu LauraKi lehetA Religio és Nevelés-ben megjelent (1844-45)moldvai vonatkozású cikkek szerzője?A Moldvai Magyarság előző lapszámában (2014. december) közöltünk egy írást Ádventihittani foglalkozás Moldvában, 1845-ben. Ki a szerző? címmel. A cikkben közreadtunk egyismeretlen szerző által jegyzett tudósítást is, amely eredetileg a Pesten szerkesztett Religio ésNevelés című katolikus lapban jelent meg, 1845-ben. Ebben az írásunkban egy újabb,ugyancsak a XIX. század közepén megjelent cikk közreadásán túl, kísérletet teszünk annak akérdésnek a megválaszolására is, hogy vajon ki lehet e tudósítások szerzője.Jelenlegi ismereteink szerint összesen öt, moldvai katolikusokkal kapcsolatos cikkjelent meg az említett lapban, kettő 1844-ben, három pedig 1845-ben. Az egyik ’45-benmegjelent tudósítás kivételével, valamennyi cikk Moldva címmel jelent meg. Feltételezéseinkszerint négy cikk esetében a szerző ugyanaz a személy. Az ötödik, Figyelem Moldváracímmel közölt írás szerzősége továbbra is kérdéses, lehetséges, hogy az ismeretlen szerzőáltal a lap szerkesztőségébe küldött tudósítás anyaga valamelyik szerkesztő átiratában jelentmeg. A nevét elhallgató szerző három esetben „ – z – ”, két esetben „– a –” monogrammalzárja Moldvából küldött, Moldváról szóló tudósításait. A ’44-ben megjelent első írást Alsó-Klézsén, a másodikat Tatross-on [Tatros] jegyezte le a szerző („ – z – ”). A ’45-ben közölthárom cikk közül kettőt – tehát az előző lapszámban közölt írást is – Alsó-Klézséről küldtékPestre. Az öt szöveg közül három Alsó-Klézsén, egy Tatroson, egy pedig, ahogy említettükPesten (?) íródott, utóbbi, feltételezéseink szerint szintén az Alsó-Klézséről küldött anyagalapján. A cikkek tartalma, stílusa alapján bizonyosra vehető, hogy a szerző papi személy.Az újságcikkek keletkezésének az éveiben (1844-45) Alsó-Klézse plébánosa PetrásIncze János forrófalvi születésű minorita szerzetespap volt. Petrás – jelenlegi ismereteinkszerint – első, 1838-ban keltezett és közölt írását névtelenül, pecsétszerű rajzba rejtett „N” és„I” monogrammal látta el. Az „Észrevételek…” címmel, feltehetően a Nemzeti Újság számáracímzett levélben Moldva korabeli apostoli helynökének, Johannes Carolus Magni püspökneka Magyar Tudós Társaság számára címzett, 1837-ban a Nemzeti Újságban is megjelentlevelére reagált.1 Petrás olvashatta a püspök írását, aminek a tartalmát cáfolandó megírta azemlített „észrevételeket”, névtelenül, pontosabban monogrammal.Az eseményt követően, Petrástól származó közleményekkel 1842-től kezdődőentalálkozunk ismét a magyar sajtóban, irodalomban. A Magyar Tudós Társaság titkára,Döbrentei Gábor kérésére gyűjtött népdalokat Petrás már ’42-ben is Rokonföldi (ál)névvel írjaalá, és így küldi el a Tudós Társaság titkárnak, és feltehetően szintén a kérésére, ez az álnévszerepel a Tudománytárban közölt dalok végén is. 1844-ben már az Akadémiának címzettleveleket sem írja alá, e levelek szerzője, azaz Petrás, a kézírás valamint a tartalom és a stílusalapján azonosítható. Az 1874-től a Magyar Nyelvőrben közölt folklórgyűjtései szinténRokonföldi álnéven jelentek meg. Petrás nyilvánosságra szánt írásait tehát többnyirenévtelenül, monogrammal, esetleg álnéven közölte, a (magán)leveleiben megfogalmazottaknyilvános közlése esetén pedig neve elhallgatását kérte. Rejtőzködésének kétségkívül okavolt, ennek a kérdésnek a körülményeire, az okokra itt most nem térünk ki.2Arról egyelőre nincsenek információink, hogy Petrás olvasta-e a Religio és Neveléscímű újságot, azonban leveleiből kiderül, hogy papi szolgálatának első éveiben eljutottakhozzá magyarországi lapok. Később sűrűn panaszolja, hogy szellemi magányátolvasmányokkal sem enyhítheti lévén, hogy (már) nem jutnak el hozzá a postai küldemények.1881-ben kelt leveléből kiderül, hogy olvasta a Religio 40. számát,3 ami nem csak arra utal,hogy a lap (mégis) eljutott Klézsére, utalhat arra is, hogy Petrás kapcsolatban állhatott aszerkesztőséggel. Egy későbbi, 1885. május 24-én, a Szent László Társulatnak címzett levelekapcsán azt kéri, adják közre a Religio-ban.4Vizsgálódásunk további szakaszában Jerney János moldvai látogatására kellkitérnünk. A régész 1844-45. között tette meg moldvai útját. Petrás Incze Jánosnál ismegfordult, akit Döbrentei ajánló levelével keresett fel.5 Petrás fogadta, és elkísérte a kutatásiszándékkal érkező Jerney-t több településre. Így jutottak el pünkösd napján a tartományfővárosába, Jászvásárra is. Erről a látogatásról Jerney János is beszámolt 1851-ben Pestenkiadott könyvében. A Jerney János beszámolójában,6 valamint a Religio és Nevelés 1845-összámában megjelent cikkben olvasható leírások kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz, ami aztbizonyítja, hogy a beszámolók ugyanarról az eseményről szólnak. Az sem kétséges, hogy1 Magni levelének a tartalmi kivonata jelent meg.2 Petrás életrajzírói szerint az álnévre azért volt szükség, mert felettesei kifogásolták a magyarországi tudósokkalfenntartott kapcsolatát. L. pl. Domokos 1979. 1302.3 A folyóirat a Religio és Nevelés társlapja volt. Domokos 1979. 1495.4 Domokos 1979. 1506.5 Döbrentei Petrásnak szóló levelét elsőként Domokos Pál Péter közölte. Domokos 1979. 1422–1424.6 Jerney 1844–1845: 33–34.mindkét szerző személyes élmények alapján számolt be a látottakról. Ahhoz sem fér kétség,hogy a cikk szerzője papi személy, aki Jerneyvel ellentétesen elismerően szólt a moldvaikatolikus misszióról, annak vezetőjéről (Sardi Pal), a fejedelemről stb. Ezek alapján némilegindokolt a gyanú, hogy a cikk szerzője akár Petrás Incze János is lehetne. A felvetést erősíti,hogy az Alsó-Klézsén keletkezett cikk első felében Alsó-Klézse és Nagypatak pünkösdiünnepéről esik szó, azaz a Petrás plébániáján és az azzal szomszédos filián szervezettünnepről, ám ennél is fontosabb a szövegből tükröződő szerzői lelkület, ami arról árulkodik,hogy a papi személy a helyiek közül való. Következzék a szóban forgó cikk, a kérdések sorát,a cikkek szerzősségére vonatkozó vizsgálódásainkat pedig egy következő cikkben folytatjuk.Alsó-Klézsén. Mióta e’ völgyben, mellyet a’ Klézse nevü patak mos, magyar nemzetü, rom.kath. hitü keresztény nép lakik, azóta szokásuk, pünkösd’ első napjára nagy számmalidegyülekezni az emlitett hiveknek; kitünő buzgósággal seregelvén minden felől ide,dicsérendők a’ Mindenhatót, ’s a’ Szentlélek’ ajándékaiban részesülendők. Megtörtént ezjelen évben is; már korán reggel megnyiltak a’ parochialis szentegyház ’ ajtajai a’buzgólkodók’ ajtatosságának; számosan végezvén a ’töredelmes gyónást és szent áldozatot.Megkezdődött ezután a’ sz. menet, (melly minden évben e’ napon szokott tartani,) a’ kieshelyen emelkedett temetői kápolnához, a’ bold. szüz anyánk’ hét fájdalmiról nevezetthez;melly temető és kápolna 150 év előtt lön e’ sz. czélra bizonyos birtokos lakóktóladományozva. Buzgó könyörgések végeztettek itt a’ Szentlélek-Isten’ ajándékainak hivei’lelkébeni bő gyümölcsözéseért, az anyaszentegyház’ fölmagasztalásáért, a’ keresztényfejedelmek közti egységért, pápáért, püspökért, élők- és megholtakért; ’s a’ meg nemszámitható népsokaság szép énekeket zengedezve, és imádkozva tért vissza a’ szentegyházba;hol szivet-lelket kimagyarázahatatlan örömmel eltöltőleg ezrek’ ajkairól hangzott el a’Szentlelket olly szivrehatólag hivő ősrégi szép énekük: ,jöjj el Szentlélek-Isten’. Nincs toll,nincs ékesszólás, mellyel leirhatná az ajtatos lelkek’ buzgalmát; kinek záporként hullottakkönyeik e’ sokat jelentő szavak’ elzengésekor: ,Jöjj el árvák’ gyámola; jöjj el szivünk’ orvosa;oszd ki égi kincsedet! Fáradságban nyugalmunk, hévségünkben árnyékunk, sirásinkbanörömünk’ stb- örömkönyek közt hallgatá a’ szent emeletről e’ buzgó népsokaság, millysemmik legyünk a’ Szentlélek’ segedelme nélkül, mind földi mind örök életünkre nézve; mitkövetett a’ sz. miseáldozat: mellyet hasonló buzgósággal vára végig a’ sz. hajlék keritésébensem férhetett ajtatos néptömeg; mellyet a’ nem kis számu oláhokon kívül könnyen 10,000-retehetni. E’ rendkivüli gyülekezetnek kedvezett a ’Szeret folyam’ árjainak csendesülte is,mellyel ez alkalommal ugy látszik nevének legszebben megfelelt, midőn a’ túlvidéken lakókatcsendesen lejtő szinén a’ Szentlélek’ kegyelmeinek buzgó tiszteletére szép szeretettelátbocsátotta; csonakjait és kompjait buzgólkodókkal telve küldvén át Klézsére. Innen azünnep’ másodnapjára seregestől sietett népünk Nagy-Patakra (Klézsétől egy órányitávolságra) hol templomnapi ajtatosság tartatott, az előbbihez hasonló buzgósággal; a’ jelenvolt kerületbeli minorita szerzetes-papság sz. szolgálatával az Isten’ dicséretét, és a’ népbuzgóságát nem kissé nevelve. – Azonban ezeknél még sokkal kitünőbb kath. istentiszteletijelenetnek vala e’ fejedelemség és főváros Jászvásárhely szemtanuja urnapján, junius 14-ként(Julian szerint); midőn a’ megváltó Jézus’ legmélyebb titku sz. hagyománya’, sz. teste ésvégre’ valóságnak dicső emlékünnepe tartatott; melly az egész főváros- és fejedelemségbentisztelt sz. szolgálat, rég időtől jeles buzósággal vitetett ugyan minden évben végbe; de csak a’kath. rezidencia udvarán: hol a’ nagy tolongás miatt alig vala szemlélhető teljes fényébenistentiszteletünknek ezen legtiszteljesebb szertartása, a’ számos buzgólkodó, ’s talán mégszámosabb kiváncsian tisztelgők miatt, ámde jelen évünk arany betükkel följegyzendő leszüdvözitő szent hitünk’ moldvai történetének évkönyveiben; mellyben az eddig is szabadongyakorlott kath. hitünk legszebb, és diszteljesebb fényében ragyogott külsőleg is Moldva-hazánk’ fővárosának utszáin; mihez a’ minden szentnek, jónak, szépnek és tökéletesneklélekből kedvelője, fejedelmünk, és uralkodó herczegünk, nagy kegyelmességü SzturdzaMihály, mélt. vérei fölszentelt püspökünk Szardi Pál’ folyamodására, nemcsak teljesmegegyezésével járult, hanem fegyveres katonaságot is rendelni méltóztatott, a’ sz. menetenaz illő csend- és rendre fölvigyázandót egy ezredes vezérlete alatt; azon fölül fejedelmihangász-főnökét hangászaival együtt hasonló nagy lélekkel átengedve az ünnepélyesszertartás’ diszének minél magasztosb nevelésére; kik más alkalommal is, sátoros ünnepeiken,a’ mindenkor tisztelettel emlitett herczeg’ kegyelméből e’ szolgálatukat hiven és örömmelteljesitették ünnepélyesb püspöki sz. miséinken. Minden rendű, rangú, és különböző nemzetünéppel megtelve özölöttek az utszák, és rakva voltak az ablakok, hol az Oltári-szentségkitelhető legnagyobb diszben körülvitetett; mit a’ mélt. Püspök lélekreható mély buzgósággalmaga végzett. Az egész sz. menetet, épületes buzgóság, szép rend és mély csend jellemezett.Jelen volt az ausztriai cs. kir. agens, és az egész diplomatai kar; nem hiányoztak’ a fővárostóltávolabb lakó hivek is, buzgó ajtatosságuk’ szent vágyának kielégitésére egybeseregelve.Gyönyörü jelenet volt valóban olly fővárosban, hol a’ Jézus sz. teste- és vérének valóságosjelenlétét a’ nagyobb rész hiszi. Ennyire nyilvánosodván közkedvességü istentiszteletünk,legméltobban mondhatjuk: „az igazság és béke egymást megcsókoltaták; a’ valóság a’földrőlkeletkezett, ’s az igazság mennyből nézett alá.” Éljen az övéinek boldogságát szivén hordozófejedelem! ki e’ herczegi tettével a kath. alatvalóinak uralkodói hatalma- és személyébenhelyezett határtalan bizodalmát, legszebben biztositotta. – a –7IrodalomDomokos Pál Péter1979 Petrás Incze János: Tudósítások. In Domokos Pál Péter „…édes hazámnak akartamszolgálni…”. Szent István Társulat, Budapest, 1297–1514.Jereny János1851 Keleti utazása a' Magyarok' őshelyeinek kinyomozása végett 1844-1845. I-II. Pest.n. n.1845 Moldva. Religio és Nevelés, 18. szám, új évfolyam III. éve, 144.7 n. n. 1845. 144.

Ki lehet a Religio és Nevelés-ben megjelent (1844–45) moldvai vonatkozású cikkek szerzője?

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library