Tóth, Ferenc

Uhrin, Dorottya

Repository of the Academy's Library

Lanter Tamás és Horváth Ádám a Rába menti védekezést ismertette. A Vas megyei folyó-szakaszon még a nagyobb települések (Szentgotthárd, Körmend, Sárvár) mentén sem voltak kiépí-tett töltések, csak esetenként helyi depóniák, így szervezett védekezésre nem kerülhetett sor. A kora-beli védelmi dokumentációkból, jelentésekből és jegyzetekből kiderült az is, hogy esetenként a szak-emberekre nem hallgattak a tanácsi vezetők, sok településen nem hitték el a vízügyesek riasztását, avárható árhullám mértékét alábecsülték, s az emberek, az állatok és az ingóságok menekítése helyen-ként későn kezdődött. A károkat megakadályozni nem lehetett volna, de mérsékelni talán igen.Csákánydoroszlónál öt ember halt meg, miközben vízi jártassági tapasztalat nélkül egy kacsatelepmentésére indultak el! Sárvár alatt a töltésezett szakaszon, az állami védműveken is megfeszítettvédekezés folyt.  A soha nem látott mértékű áradás átszakította a Répce-árapasztó csatorna és a Rábatöltését is, és a Kis-Rába mentén a Hanságba, a Lánka-patak mentén pedig a Marcal völgye feléáramlott a víz. A hansági települések védelmére töltéseket építettek a védekezők, így lokalizálni lehe-tett az elöntéseket. A Hanság nemcsak a Rába és a Répce árvizeitől szenvedett, hanem az Ikva-patak,a Kardos-ér is kiöntött, illetve a Duna többszöri áradása is érintette ezt a térséget.A szakmai előadások után Szabó József, Répcelak polgármestere emlékezett vissza élmé-nyeire. Ő gyerekként élte át ezeket a napokat. Arra emlékeztetett mindenkit, hogy milyen nagy sze-génység volt akkoriban. Felidézte a korabeli utcákat, ahol vagy por volt, vagy sár, gépjármű helyettszekér zaja verte fel az utca csendjét. A sok pusztulás különösen nagynak tűnik, ha tudjuk, hogy avíz „mindenkinek abból a kevésből vitt el sokat, amije volt”. Ugyanakkor a pusztítás fellendülést ishozott a falu (Répcelak) életében.  Ácsok, kőművesek érkeztek szerte az országból, és újjáépítettéka jelentős részben elpusztult települést.  A népnyelv ezért aranyvíznek is nevezte ezt az árvizet.Horváth György nyugalmazott szakaszmérnök a védekezők szemszögéből emlékezett.Fiatal mérnökként került az árvízi védekezéshez, és az árhullámot végig követve tette a dolgát: ottvolt a szombathelyi kórház védelménél, más városi beavatkozásoknál, Vasváron és Sárváron is szak-mai segítséget nyújtott a tanácsi vezetőknek. Személyes élményei még inkább emberközelbe hoztákaz öt évtizede történteket.Az előadássorozat végén Szimandel Dezső és Vásárhelyi Péter ismertették az árvizet köve-tő fejlesztéseket. Minden áradás után általában komolyabb beruházások kezdődnek. Így van ez min-dig, mióta mérnöki beavatkozásokkal próbáljuk csökkenteni az árvízi kockázatot. Töltések épültekSzentgotthárd, Körmend, Sárvár és néhány kistelepülés védelmére, megerősítették a Sárvár–Győrközötti szakasz egy részén a meglévő védműveket. A Répcén Górnál, a Gyöngyösön Lukácsházánálépült egy-egy tározó, hogy védje a településeket. Hosszú évek teltek el, míg ezek megvalósultak, saz is világossá vált, hogy évtizedekkel korábban sem volt könnyű ezeknek a nagy beruházásoknak afinanszírozása. A zárszóban Gaál Róbert és Németh József, a Nyugat-dunántúli és az Észak-dunántúliVízügyi Igazgatóság vezetői ismertették azokat a várható fejlesztéseket, amelyek tovább növelhetika térség biztonságát. Elkészült a Rába nagyvízi mederkezelési terve, amely szabályozza majd azártérnek a területhasználatát, és várhatóan az EU következő pénzügyi ciklusában elindulhat egyújabb projekt a Rába-völgy árvízi biztonságának fejlesztésére.Az előadásokat a szünetben megtekinthető, a korabeli fotókból készült tablók sora és egy1965-ös filmhíradó részlet tette teljessé. (Sütheő László)VIA SANCTI MARTINI – SZENT MÁRTON ÚTJA TÉRBEN ÉS IDŐBENNemzetközi konferencia, Szombathely, 2015. április 15. Megyeháza díszterme;április 16–17. Püspöki Palota, Sala TerrenaA közelgő Szent Márton évfordulóra készülve Szombathely adott otthont a Via SanctiMartini, Szent Márton útjai térben és időben című nemzetközi konferenciának. Az eseményen szá-mos hazai és nemzetközi szakember vett részt.375K R Ó N I K AKrónika3_Kovács Ferenc  2015.06.11.  11:29  Page 375Szent Márton kora egyik legnagyobb utazója volt; első nem mártír szentként megadatottneki a hosszú élet mellett, hogy kontinensünk jelentős részét beutazhatta. Pannóniából Itáliába,onnan Galliába vezetett útja, és több egyéb útja során még számos európai területre eljutott. Nagyszerencsénkre életrajzírója, Sulpicius Severus híven dokumentálta utazásait, és e szöveg valamint ahelyi hagyomány által életének fontosabb állomásai márványba vésve, falra festve vagy bronzbaöntve fennmaradtak a mai napig. Szombathely, Pávia, Poitiers, Amiens, Tours, Trier, Candes vagyPárizs mellett a hosszú út kisebb állomásai is jól ismertek: ezrével találhatók Szent Mártonra utalóhelynevek, plébániák, kutak, források vagy kövek, amelyek ha nem is a híres savariai szent lábnyo-mát, de tiszteletének széles körű elterjedését mutatják. Szent Márton utazásainak sora nem ért végethalálával, hiszen holtteste is egy nevezetes utazás során érkezett el Tours-ba, majd az ereklyéi is nagyutat tettek meg: hol a viking támadók elől menekítették, hol a szent tisztelete jeléül szállították őkettávoli tájakra, 1913-ban éppen Szombathelyre. Szent Márton népszerűségét a kora középkorban jól jelezte a Tours-ba irányuló zarándo-kok tömege, melynek nagysága a római és jeruzsálemi zarándoklatokhoz volt csak mérhető. A kon-ferencia ezekre, az európai népeket összekötő – valódi és képletes – mártoni utakra, az utazók visz-szaemlékezéseire, a kultuszhelyekre és azok változásaira igyekezett felhívni a figyelmet a legújabbkutatások eredményeinek felhasználásával.A tanácskozás első napja ünnepi megnyitóval kezdődött, amelynek első részében felszólaltDr. Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, Harangozó Bertalan, a VasMegyei Kormányhivatal vezetője, Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke. A MagyarTudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja főigazgatója ünnepi beszédét távol-létében Dr. Szentpéteri József tudományos titkár olvasta fel. Az ünnepélyes megnyitót Dr. DejcsicsKonrád, a Pannonhalmi Főapatság kulturális igazgatója és Dr. Veres András szombathelyi megyés-püspök köszöntője zárta. Ezt követően vette kezdetét a tudományos konferencia első szekciója. Az első előadó,Sághy Marianne (CEU, ELTE) a Szent Márton élettörténetének ősszövegét, Sulpicius Severus mun-káját vette górcső alá bibliai példák alapján. A következő előadásból megtudhattuk Tóth Endre(Pázmány Péter Katolikus Egyetem, MNM) segítségével, hogy a magyarországi Szent Márton-kul-tusznak, milyen kereszténység előtti előzményei lehettek. A neves régész feltételezése szerint a pan-nonhalmi Mons Sacer kultuszhelyet valószínűleg a pogány magyarok is szent helyként tisztelték. Aszekció utolsó előadója, Pálffy Géza (MTA BTK) a pozsonyi Szent Márton dómról beszélt.Pozsonyban 1526-tól, mint a Magyar Királyság egyik fővárosában a dóm egyfajta szimbolikustükörképét nyújtotta a korabeli magyar állam elitjének is, amelynek legfőbb temetkezőhelye is volt. Az első nap második szekcióját Bruno Judic professzor (Université François Rabelais deTours) távollétében Tóth Ferenc (MTA BTK) – a konferencia szakmai főszervezője – olvasta fel„Venantius Fortunatus különös utazása” című előadását. Venantius Fortunatus itáliai költő volt, aki565–566 körül elutazott Itáliából, hogy az Alpokon, Bajországon és a Rajna völgyén keresztülGalliába jusson. Erről az útjáról soha többé nem tért vissza, de két művében is megírta az út törté-netét, mint Szent Márton sírjához való zarándoklatát. A szekció utolsó előadója, Kiss Gábor régész(Savaria Múzeum) előadásában Nagy Károlyról, Szent Márton szülőhelyének első zarándokárólbeszélt. Mint ismeretes, a híres frank uralkodó a 791. év őszén az avarok elleni hadjárat után – nagykitérővel – ellátogatott a mai Saváriába. Kiss Gábor szerint az ő látogatása nyomán vált híressé SzentMárton szülővárosa.A konferencia második napját várostörténettel kapcsolatos előadások nyitották. ElsőkéntSzilágyi Magdolna (CEU) beszélt a Nyugat-Dunántúl középkori úthálózatáról. Előadásában többszempontból vizsgálta a középkori nyugat-dunántúli utak kérdését. A Nyugat-Dunántúlt gyér nép-sűrűsége miatt elsősorban távolsági közlekedésre alkalmas utak hálózták be. Ezek főként nem arómai utak voltak; számos régi út birtokhatárként őrződött meg. Véleménye szerint – KubinyiAndrás nyomdokain – a középkori Nyugat-Magyarországon egyedül Sopron felelt meg a város kri-tériumainak. Zágorhidi Czigány Balázs (VMKH) Szombathely szerepét vizsgálta meg a Nyugat-Dunántúl városi hálózatában. Szerinte – noha jogilag valóban csak Sopron város, de Szombathely376V A S I  S Z E M L E2015. LXIX. ÉVFOLYAM 3 SZÁMKrónika3_Kovács Ferenc  2015.06.11.  11:29  Page 376is városi szerepet töltött be a környéken, mivel a városi kritériumok legtöbbjének megfelelt, emel-lett jelentős egyházi központ volt, Szent Márton hagyománya pedig mélyen élt a köztudatban.Csukovits Enikő előadásában Szent Márton kultusza és a középkori zarándoklatok összefüggésévelfoglalkozott. Szent Márton a kora-középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, azonban a XII. szá-zadtól tours-i ereklyéjéhez tartó zarándokokról nem kapunk információt, sem a magyarországi, semaz európai városi iratokat vizsgálva. Ennek azonban az oka nem Szent Márton tiszteletének ahanyatlása volt, hanem az, hogy Tours betagozódott a Compostellába vezető zarándokút kegyhe-lyeinek a sokaságába. A második szekció Szent Márton kultuszának francia vonatkozásaival foglalkozott.Csernus Sándor (SZTE) Az 1457-es tours-i magyar követjárás dokumentumait vizsgálta. Noha amagyar delegációt Tours-ban fogadták, de nincs információnk arról, hogy hivatkoztak volna a leg-természetesebb kapcsolatra, Szent Mártonra. A találkozó célja házassági kapcsolat létrehozása volt akét udvar között, ám ezt megakadályozta V. László hirtelen halála. Előadásában Csernus Sándor átte-kintette a látogatás különböző aspektusait és a korábbi francia–magyar kapcsolatokat is. SeláfLevente (ELTE) Szent Márton ifjúkorával foglalkozott a késő középkori francia legendák elemzésé-vel. Előadásában azt vizsgálta, hogy a francia szerzők mennyit tudhattak Magyarországról, szerepel-e Szent Márton francia legendáiban a szent pannóniai származása. Megállapításai szerint – nohaemlítették Márton születési helyét, de – a francia szerzők nem voltak tisztában sem Pannónia, semSavaria helyével és nevével. Gausz Ildikó (SZTE) a Szent Márton kultuszt vizsgálta a kora-újkorivallásháborúk idején. Megfigyelései alapján azután, hogy Szent Márton ereklyéit elpusztították,majd újra megtalálták, Márton kultusza megerősödött. A tridenti zsinat után azonban általánosanhanyatlanak a szentkultuszok, és ez Szent Márton esetében is igaz. Szabó András Péter (MTA BTK) a Szepesi Káptalan és a szepeshelyi Szent Márton temp-lom viszonyát vizsgálta a XVI–XVII. századi szepességi krónikák alapján. A kérdés azért érdekes,mert míg a káptalan az ellenreformáció központja, addig a közeli Lőcse az evangélikusok központ-ja volt. Noha a két helység viszonya számos esetben ellenséges, a káptalan ritkán szerepelt a króni-kákban. A városnak folyamatosan szüksége volt a káptalanra az írásbeliség miatt, így fontos volt aközös együttélés. Lupescu Makó Mária (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Magyar TörténetiIntézet) az erdélyi Szent Márton-kultuszhelyeket vizsgálta. Szent Márton az államalapítástól kezdveaz egyik legnépszerűbb szent volt, számos templomot, települést és személyt neveztek el róla.Vizsgálatában kitért arra, hogy fenntartásokkal kell kezelni azt, hogy a patrociniumok és a szentnevének gyakorisága a személynévadásban egyenesen arányos lenne, mivel – ahogy erdélyi példá-kon bemutatta – a névdivat és névpárosok is hatással vannak a személynévadásra, illetve a kultuszrégiségét is figyelembe kell venni. Tóth Gergely (MTA BTK) a pannonhalmi apátság megjelenésé-vel foglalkozott a XVIII. századi útleírásokban és történelmi művekben. Az apátságot kora-újkoritörténészeink is vizsgálták, főképp kiváltságlevelét. Tóth Gergely megvizsgálta Bél Mátyás ismerte-tését Pannonhalmáról, melyben írt a székesegyházról és az ahhoz fűződő hiedelmekről. Bél forrásaia korábbi művek mellett a főapát elbeszélései voltak, személyesen is járt Pannonhalmán. Tóth Ferenc(MTA BTK) előadása „A szombathelyi Szent Márton-kultusz a kora-újkori és újkori utazók szemé-vel” címet viselte. Előadásában a külhoni utazók leírásait vizsgálta, melyek nem csak a helyi hagyo-mányokra utalnak, hanem a hagyományok változásait is nyomon lehet követni, például Szent Mártonszülőhelye kapcsán.Kövér Lajos (SZTE) a Sabaria, Szent Márton és Tours címszavakat vizsgálta a XVIII. szá-zadi francia enciklopédiákban. A felvilágosodásra jellemző volt az, hogy mindent rendszerezni akart,így megszülettek az enciklopédiák, a kor érdeklődésére reflektálva. Azonban ezekben az enciklopé-diákban csak röviden emlékeznek meg arról, hogy Szombathelyen született Szent Márton;Szombathely kapcsán inkább csak azt az elterjedt legendát emlegetik, miszerint itt halt meg Ovidius.Szász Géza (SZTE) a francia utazók leírásait vizsgálva állapította meg, hogy ritkán említik megSzent Mártont és Szombathelyt, ennek azonban nem a szent népszerűtlensége az oka, hanem az,hogy az utazók főként a Duna vonala mentén közlekednek, így számos tájegységet nem látnak az377K R Ó N I K AKrónika3_Kovács Ferenc  2015.06.11.  11:29  Page 377országból. Soós István (MTA BTK) Kazinczy Ferenc pannonhalmi utazásáról tartott előadást.Kazinczy régóta meg akarta látogatni az apátságot, azonban ez csak halála előtt nem sokkal sikerült.Élményeit papírra is vetette, leírása azonban inkább az érzelmeiből, mint valós tapasztalataiból táp-lálkoztak – ezt a barátai a szemére is vetették. A szekció utolsó előadója, Katona Csaba a pannon-halmi apátság tulajdonában lévő balatonfüredi gyógyhely, a XIX. századi felemelkedésének színeskorszakába kalauzolta el a közönséget.A tudományos tanácskozás harmadik napjának első szekciója művészettörténeti előadá-sokkal kezdődött. Az első előadó Zsámbéky Monika (Savaria MVM) Szent Márton ismert szombat-helyi ereklyéit vette számba. A művészettörténész részletesen foglalkozott a helyi Szent Mártontemplomban található barokk ereklyetartóval, amely a hagyomány szerint a szent egyik ujjereklyé-jét tartalmazza. A székesegyházban található, 1913-ban Tours-ból áthozott Szent Márton fejereklyé-je mellett egy kevésbé ismert kis Márton-ereklyét is megismerhettünk, amelyet az egyházmegye ala-pításakor Mária-Terézia ajándékozott Szily János püspöknek. Ezt követően Tüskés Anna (MTABTK) előadása hangzott el, amelyben Szent Márton és a koldus legenda XIII–XIV. századi ábrázo-lásait igyekezett számba venni. A számos nyugat-európai példát felvonultató expozé egyik legérde-kesebb tanulsága, hogy az ismert jelenet különböző változatai mellett ebben az időszakban terjed elSzent Márton lovasként, illetve lovagként való ábrázolása. A következő előadó, Melega Miklós(MNL Vas Megyei Levéltára) az 1913-as ereklyeátvitel történetét foglalta össze. Mint ismeretes, grófMikes János püspök kezdeményezésére a tours-i érsek Szent Márton fejereklyét adományozott aszombathelyi egyházmegyének. Az esemény nagyszabású ünnepséggel párosult, amelyet az előadógazdag fényképgyűjtemény bemutatásával illusztrált. A következő szekcióban Adam Szabelski (Poznani Egyetem) történész doktorandusz tar-tott előadást a poznani Szent Márton útról. A híres lengyel város történelmi főutcája históriájanemcsak a város történetét, hanem a lengyel történelem nagy fordulópontjait (az ország felosztá-sa, az 1918-as lengyel újraegyesítés, az 1956-os események, a Szolidaritás mozgalom kiteljesedé-se) is híven tükrözi. Az előadás végén Adam Szabelski bemutatta a város legnagyobb ünnepénektartott, november 11-i Márton-naphoz fűződő helyi hagyományokat, köztük a híres poznani SzentMárton-kiflit is. A múltban folyó kalandozások után a délelőtt hátralévő részében szó volt még a szombat-helyi jövőbeli tervekről is. A Szombathelyi Egyházmegye részéről Simon Katalin könyvtárvezetőmutatta be azokat a terveket, amelyek megvalósulása esetén például felépül majd a Püspöki Palota1945-ben lebombázott szárnya is, amely modern múzeumként várja majd a látogatókat. A többi jelesszombathelyi műemlék (a székesegyház, a szeminárium és a Szent Márton-templom) tervezett reno-válásának köszönhetően nemcsak a jövő évre tervezett nagyszabású rendezvények – mint Ferencpápa látogatása – kapnak méltó helyszíneket, hanem a turizmus fellendülését is elősegíthetik majd.A rendezvény végén Szommer Ildikó és Handler András, a szombathelyi Szent Márton Programirodamunkatársai ismertették a Szent Márton jubileumi emlékév tervezett városi programjait és jelentő-sebb beruházásait. – Az előadások végeztével a déli harangszó – a székesegyház Szent Mártonharangja megszólalása – köszöntötte az előadókat és a hallgatóságot. A konferencia Szombathely Megyei Jogú Város (Szent Márton Programiroda) és az MTABTK közös rendezvénye volt. A konferencia szakmai előkészítésében különösen nagy részt vállaltaka Történettudományi Intézet kora újkori osztályának tagjai, akik – hasonlóan a konferencia többi elő-adójához – többéves vagy több évtizedes munkájuk eredményeit osztották itt meg a hallgatósággal.A konferencia költségeihez hozzájárult még a Vas Megyei Önkormányzat és a Vas MegyeiKormányhivatal is. A Szombathelyi Egyházmegye pedig lehetővé tette, hogy a konferencia két nap-jára a szombathelyi Püspöki Palota egyik legszebb termét, a Sala Terrenát a tanácskozás rendelke-zére bocsátotta. (Uhrin Dorottya –Dr. Tóth Ferenc)378V A S I  S Z E M L E2015. LXIX. ÉVFOLYAM 3. SZÁMKrónika3_Kovács Ferenc  2015.06.11.  11:29  Page 378

VIA SANCTI MARTINI – SZENT MÁRTON ÚTJA TÉRBEN ÉS IDŐBEN

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library