Monok, István

Repository of the Academy's Library

106 Figyelő ve ábrázolni. Készítői igyekeznek a nyomdászok, kiadók, szerkesztők és újságírók személyéről is minél több adatot feltárni: ezen adatok rendszeres feldolgozása sem történt eddig még meg a német nyelvterü­letre nézve, a bibliográfia tehát ebből a szempontból is hiánypótló mú lesz. A munkálatok során gyors ütemben növekszik a mikrofilmgyűjtemény és a lelőhelykatalógus 18. szá­zadi anyaga is. A többi aktuális kutatási programból csak néhány megemlítésére szorítkozom. Dr. Johannes Weber a politikai eseményeket kommentáló-magyarázó folyóirat (ún. „historisch-politisches Journal") műfajá­nak keletkezésével foglalkozik, s az általánosan elterjedt magyarázattal szemben kimutatta, hogy azok nem a tudós folyóiratok leszármazottai voltak, s nem is a francia műfajok hatására keletkeztek, hanem a hírlapsajtóval szoros kölcsönhatásban, annak kiegészítőjeként a 17. század második felében7. Az 1848 utáni sajtó történetével foglalkozó munkatárs (dr. Hartwig Gebhardt) az illusztrált lapok történetével foglalkozik: ez a 19. század közepétől e század közepéig szóló kutatási program ugyancsak több éves munkát jelent még8. Doktoranduszok dolgoznak az USA-ba bevándorolt német nők sajtójának feldolgozásán (Monika Blaschke), s — a „Volksaufklärung"-projekt eredményeiből kiindulva — a 18. századi mezőgazdasági folyóiratok további feltárásán és tartalmuk elemzésén (Bettina Niemeck). A Presseforschung munkatársai számos konferencián vesznek részt, a legkülönbözőbb, történeti mód­szerrel is dolgozó tudományok ismereteihez téve hozzá valamit. Az intézet számos kiállítást is rendezett anyagából, például 1976-ban az amerikai függetlenségi háború évfordulója alkalmából, „Vorboten der Freiheit — Das Ringen um die Unabhängigkeit der Vereinigten Staaten von Amerika im Spiegel der zeitgenössischen deutschen Presse" címen, 1980-ban a második világháború alatti röplap-propagandáról, 1983/84-ben pedig a sajtófotók jellegének 1930 és 1936 közötti változásairól („Gleichschaltung der Bil­der. Pressefotografie 1930-1936"). MÁRKUS ROZÁLIA Jean-François Van de Velde (1743-1823) kézirathagyatékának magyar vonatkozású iratai. (Kutatási beszámoló). A brüsszeli Királyi Könyvtár (Bibliothèque Royale Albert 1er - Koninklijke Bibliotheek Albert I.) 22448. számú kézirata az „Apparátus Melanchthonianus" címet viseli. Tartalma azonban tágabb, gazdagabb a címből remélhetőnél; Jean-François Van de Velde iratmásolatai a német nyelvterület könyvtárainak — főként Melanchthonnal kapcsolatos — dokumentumairól, de főként a 16. századi reformáció történetére vonatkozóan. A kéziratok másolója a leuveni egyetem teológia professzora, az egyetem könyvtárosa, történész.1 1798-ban, a Belgiumot elfoglaló franciák elől menekült Németországba, s ekkor kezdett hozzá az Appa­rátus gyűjtéséhez. Jelen közleményem csupán figyelemfelkeltő kíván lenni, hiszen Van de Velde számos olyan könyv­tárba, levéltárba eljutott, amelyek ma már nem léteznek, anyaguk megsemmisült vagy ismeretlen helyen 7 Johannes WEBER: Daniel Hartnack — ein gelehrter Streithahn und Avisenschreiber am Ende des 17. Jahrhunderts. Zum Beginn politisch-kommentierender Zeitungspresse. In: Gutenberg-Jahrbuch. Jg. 68. Mainz, 1993.140-158. A szerző monográfiája, mely a „Götter-Both Mercurius. Die Urgeschichte der politischen Zeitschrift in Deutschland" című kutatási program eredményeit tartalmazza, 1994-ben volt megjelenendő, mostanra biztosan piacra került már. 8 A kutatás eddigi eredményeiből számos tanulmány született, pl.: Hartwig, GEBHARDT: Die Illus-tierte 'ABZ-Arbeit in Bild und Zeit', Berlin, 1933. Eine getartnte nationalsozialistische Kopie der kommu­nistischen AIZ-Arbeiter-Illustrierte Zeitung' = Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte München, 1984. 1 Életéről, szakirodalmi tevékenységéről röviden írt Henri D E VOCHT a Biographie National de Belgique Tom. 26. Bruxelles, 1936.543-555. oldalain. Részletesen lásd: F. Claeys BOUNAERT: Jean- François Van de Velde, professeur et bibliothécaire de Louvain 1743-1823. Notice biographique, suivie d'un inven­taire de documents consernant sa vie et ses oeuvres = Ephemerides Theologicae Lovanienses. 35(1959) 904-919. Figyelő 107 lappang (pl. a baltikumi levéltárak). Az is igaz, hogy a másoló minden adatának ellenőrzése (ismert-e?) rengeteg időt venne igénybe, de ezen túl több olyan kutatócsoport is működik, amely e híradás alapján gyorsan, hatékonyan nekiláthatna az anyag feldolgozásának (így pl. a Dudith-levelezést kiadó munka­közösség vagy a hazai Melanchthon-recepcióval sok éve foglalkozó, tapasztalt kutatók). Az eddigiekből már kiderülhetett, hogy főként e két szempontból érdekes a leuveni professzor kézirata. Az Apparátus Melanchthonianus első kötete teljes egészében a wroclawi Szent Erzsébet könyvtár­nak iratairól készült másolat-köteg. Thurzó János ottani püspök udvartartásának van magyar kutatója, de rajta kívül is több szakember haszonnal forgathatja e kötetet, hiszen csaknem minden lapja magyar vo­natkozású: Johannes Henckel életéhez találunk benne becses adatokat, vagy megtudhatjuk, hogy Kendi Sándor Johannes Cratoval és Hubertus Languetussal volt baráti kapcsolatban. A kötet főbb egységei a következők: I. Huberti Langueti Epistolae quas... Domino Thomae Redingero scripsit ex originali-bus Huberti epistolis quae in Bibliotheca ad S. Elisabetham Wratislaviae asservantur. II. Acta Antonii Ruchammer 1496-1504. III. Protocollum Matthiae Preuss de Fürstenwaiden notarii publici et scribae venerabilis Capituli Wratislaviensis 1510-1549. IV. Acta Joannis Mandela, notarii capituli Wratislaviensis 1549-1562. V. Liber conclusionum sive actorum Capituli Vratislaviensis 1562-1570. A Wroclawban másolt iratok egyébként több kötetben felbukkannak, így például a második kötet első felében. Számunkra itt, az általános (a nem Melanchthonhoz és Dudith-hoz köthető hungarikumok) ismertetésben az tűnik említésre méltónak, hogy Johannes Crato magyarországi kapcsolatairól egyetlen adatközlést ismerünk,2 jóllehet a másolatokból kitűnik, hogy sokat foglalkozott magyar ügyekkel: ilyenek pl. Zacharias Ursinus vagy Hubertus Languetus levelei hozzá, vagy éppen a Pozsonyban keltezett, 1571. november 7-én Siegfridus Rybisch által írt levél. Van de Velde professzor számos olyan levélrészletet vagy nyomtatványt is lemásolt, ami a törökök magyarországi terjeszkedéséről számolt be. Ez teljesen érthető, hiszen érdekelte, honnan szerzik a wit­tenbergi reformátorok a híreiket. Mindez, amellett, hogy számos tartalmi hungarikumot jelez, azért nem érdektelen, mert olyan leveleket is leírt, mint például Mathesy Istváné Révai Ferenchez (sine anno, szep­tember 25.) vagy néhány, Ungnád Dáviddal kapcsolatos iratot. Philipp Melanchthon magyarországi recepciójával kapcsolatos iratok a hagyatékban. Talán bátorság egy kívülállónak egy nagymúltú kutatási terület közelébe tévedni, ám mentségemre szolgáljon, talán új ismereteket is közzé tudok tenni. Túl azon, hogy értetlenül állok a jelenség előtt, hogy a Melanchthon-levelezés Magyarországra írt ismert darabjai vagy az innen kapott levelek máig nem férhetőek hozzá egy helyen (az talán csak jámbor óhaj, hogy emellett közölni lehetne a Melanchthon-szövegek magyar vonatkozású részeit is), meglepő módon egy helyen még bibliográfiailag sem feltárt ez a terület. Készül a nagy humanista, reformátor levelezésének kritikai kiadása, a regeszták hét kötete már meg is jelent3, tehát van fogódzó, ha gyorsan akarjuk ellenőrizni a feltárt adatok újszerűségét. A hazai, meglehe­tősen bő szakirodalmat áttekintve4, annyi már bizonyos, hogy a flamand professzor igen alapos munkát végzett, s meglehetősen sok mutatót készített másolataihoz (a XI-XII. kötetek gyakorlatilag csak eze­ket a mutatókat tartalmazzák), s bennük sok olyan apró adat van, amelyek eddig elkerülték kutatóink figyelmét. Csak példaként: nem találkoztam még magyarországi közleményben a „Dänische Bibliothec 2 BAUCH Gusztáv: Adalékok a reformatio és a tudományok történetéhez Magyarországon a XVI-ik században = Történelmi Tár 1885.519-540. 3 Melanchthons Briefwechsel Kritische und Kommentierte Gesamtausgabe. Bd. 1-7. Regesten 1-8071. (1514-1556). Bearb. von Heinz SCHEIBLE und Walter THÜRINGER. Stuttgart-Bad Cannstatt, 1977-1993. 4 V KOVÁCS Sándor-STOLL Béla-VARGA Imre: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. (Szerk. VARGHA Kálmán és V. WINDISCH Éva.) Bp. 1973.250-251. 108 Figyelő oder Sammlung von alten und neuen Gelehrten Sachen aus Dännemarck. Viertes Stück. Copenhagen-Leipzig, 1743" hivatkozással. Az ebben közölt Melanchthon-levelek, amelyeket 1555—1557-ig Henricus Buscoducensis-nek írt (pp. 167-174.), mind magyar vonatkozásúak. A Melanchthon-kutatás egyébként ismeri a Van de Velde hagyatékot5, így nem meglepő, hogy az új regeszta-kötetekben — hanem is hivatkoznak Van de Velde másolataira — valamennyi levelezés-adat szerepel. Dudith András és a Van de Velde hagyaték. A készülő Dudith-levelezés kritikai kiadásának szerzői számos jegyzettel s néhány, eddig nem ismert levéllel gazdagodtak e hagyatékból. A jegyzeteket azért is említem, mert hivatkozni a professzor másolataira, még akkor is, ha maga az eredeti levél is megtalálható, s a kiadás az alapján készül. A hagyaték azért is figyelemre méltó, mert nem ismerünk még egy olyan gyűjteményt, ahol másolatban (amely ráadásul egyetlen ember munkája) ennyi Dudith-levél lenne (közel 200 darab). A másolatok többsége Wroclawban és Gothában készült. AIII. kötet fontos figyelmeztetése: meg kell keresni a Dudith-levelezés-másolatok 2. kötetét valahol Angliában; lehet persze, hogy abban csupa ismert levél van, de bizonyosan ezt nem tudjuk. Az 1. kötet az Apparátus Melenchthonianus III. kötetébe lett bekötve, de a múlt század végén ebbe valaki (talán egy könyvtáros?) bejegyezte, hogy a 2. kötetet eladták Angliában. Itt még csupán két érdekességet említek: Károlyi Péternek 1572. július 20-án, Váradról keltezett, Dudithnak írott levele eddig hiányzott a kri­tikai kiadás nyilvántartásából. A kiadvány címe, ahol a levél megjelent, valóban félrevezető, ha éppen Dudith-leveleket keres az ember S. Clementis Epistolae duae ad Chorintios, interpretatibus Patricio Ju-nio et aliis. Recensuit et notarum spicilegium adjecit Paulus Colomerius . . . accedit Thomae Brunonis Diss. Therapeutis Philonis (His subnexa sunt epistolae.)... Londini, 1687. (2. kiadása ugyanott 1694.) A leuveni professzor hivatkozása vezetett el a levél megtalálásához. Az „Unschuldige Nachrichten von alten und neuen theologischen Sachen" magyar vonatkozású köz­leményeit nem sok hazai tudós ismeri, s nem is használták. Irodalomtörténeti bibliográfiánk legalábbis nem ismeri. Pedig csaknem valamennyi kötetében találunk hungarikumot, s Van de Velde úr ezekre is tett utalást, részben Dudith Andrásra vonatkozóan, részben Szegedi Kis István életrajzának 1766-os kiadását említve. E folyóirat magyar szempontú feldolgozása folyamatban van. MONOK ISTVÁN Az orthodoxia története Magyarországon a 18. századig. A fenti címmel került sor a Szegedi Akadémiai Bizottság, a József Attila Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszéke, valamint a Szláv Kul­túrák Baráti Köre konferenciájára Szegeden 1994. szeptember 22-én. A komplex kérdéskör különböző vetületeit felölelő rendezvény a különböző szakterületek képviselőinek szerepeltetésével oldotta meg fel­adatát. — Itt és most a magyarországi gyűjteményekben őrzött, s eddig feldolgozatlan kéziratos liturgikus könyvek kutatásáról emlékezünk meg. Szegeden H. Tóth Imre kutatásainak és tudományszervezésének köszönhetően kialakulóban van egy szláv paleográfiai iskola, amelynek újabb lépései feljogosítanak arra a reményre, hogy a szakma nemzetközi színvonalán álló műhelyt lássunk benne. Megemlítjük itt Ko­csis Mihályi szegedi Minea protográfjai c. előadását. A szakterületet képviselte még Kacziba Ágnes: Egy szerb kézirat útja, illetve Földvári Sándor: Egy, a Székesfehérvári Püspöki Könyvtárban őrzött szerb kézi­rat provenienciája. — A komplex tematikájú konferencián az Árpád-kor kutatása jelentős mértékben képviseltette magát: Baán István: Turkia metropóliája. Kísérlet az Árpád-kori magyarországi orthodox egy­házszervezet rekonstrukciójára, Makk Ferenc: Megjegyzés a kalocsai érsekség korai történetéhez, H. Tóth Imre: Orthodox szlávok és magyarok kapcsolatai (X-XIVszázad), valamint a vitában Szádeczky-Kardoss 5 A. SCHELER: Der Apparátus Melanchthonianus des löwenerprof essors Van de Velde, nebst 37une-dirten Briefen Melanchthons. Leipzig, 1867.; H-E. BINDSEIL: Philippi Melanchthoms Epistolae, Judicia, Consilia, Testimonia aliorumque ad eum Epistolae, quae in Corpore Reformatorum desiderantur. Hallae, 1874. 

Jean-François Van de Velde (1743–1823) kézirathagyatékának magyar vonatkozású iratai

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library