H. Gyürky, Katalin

Repository of the Academy's Library

H. GYÜRKY KATALINFELIRATOS SÍRKŐ 1289-ES ÉVSZÁMMAL A BUDAI DOMONKOS KOLOSTORBÓLA budai domonkos kolostor feltárásának 1981 decem­berében megjelent publikációja1 nem foglalkozik egy fontos sírkővel, mivel ez a műemléki helyreállítás utolsó időszakában került elő és feliratát jóval a munkák vég­leges befejezése után tudtuk csak elolvasni. A 137. ol­dalon megemlékezik néhány kisebb mészkő sírlap-tö- redékről, amelyeken felismerhető az ábrázolásnak ugyan­az a kompozíciója, ami a régóta jólismert 14. sz.-i kas­sai sírkövekhez2 teszi ezeket hasonlóvá.A szóbanforgó sírkő hosszú ideig faragott oldalával lefelé fordítva a kolostorudvar kútjának nyolcszögletű kávája mellett feküdt, mint az egyetlen, eredeti helyén megmaradt lépcső. Ennek megfelelően tartottuk tisz­teletben. A követ a kút szögleteihez igazítva vágták ki egy téglalapalakú lapból. A lépcső a kúttal egyidőben, a15. sz. második felében, 1470 körül készült, -  miként azt a kúton lévő címerek, s elsősorban Mátyás király cí­mere elárulja.A kútkáva lapjait restaurálás végett elszállították, a kút lépcsőjét azonban csak legutoljára, az udvar rende­zése alkalmával mozdították el. Felfordítván a követ de rült csak ki, hogy lefelé fordított oldala faragott. Erede­tileg sírkő volt. Ezidőszerint a Hilton szálló ún. „Domon­kos udvarán” , azaz az egykori templom szentélyében ta ­lálható3. Anyaga édesvízi mészkő. Múzeumi nyilvántar­tási száma: 1977.2.85 (továbbiakban 1. számú). A kivá­gás ellenére a sírkő teljes mérete jól megállapítható: szé­lessége 72 cm, hosszúsága 180 cm. Keresztszegélyének szélessége: 9,5 cm. A szegélyen mélyített tükörből emel­kedik ki (a szegély magasságáig) egy félköríves talapza­ton álló pózna, melyre címerpajzs van felfüggesztve. A címerpajzs formája keskeny, hegyes, rajta faragott címer­kép látható. A sírkő erősen kopott, lejárt, feltehetően a templom padlójába volt lefektetve. A címerkép hiánya mégsem tulajdonítható a kopásnak. Plasztikus ábrázo­lásnak valami csekély nyoma maradt volna. A sírkő fel­iratában olvasható évszám azt is kizárja, hogy a kő elő­regyártott, fel nem használt lett volna. így feltehetően a címerkép hiányának más oka van. Vagy festett volt, vagy a temetkező személy esetleg egy szerzetes — nem kíván­ta megnevezni családját. Mindez — természetesen — csak lehetőség. A keretszegély megmaradt részén igen kopott, csak a betűvastagításoknál nyomokat őrző egykor maius- culás felírt észlelhető. Kopottsága miatt nem is volt kez­detben olvasható és csak rajzolás alkalmával inkább uj­junkkal tudtuk kitapintani, mint a szemünkkel. A fel- irattörredék a következőképpen olvasható:.....ANNO DOMINI MCCLXXXIX HIC IACET...........Sajnos, éppen az eltemetett nevét vágták ki, midőn a sírkövet lépcsővé faragták át. így is megmaradt egy igen fontos információ: a 13. sz. második felében ké­szült. Évszámmal ellátott 13. sz.-i sírkő Magyarorszá­gon első alkalommal került felszínre.Ennek a kőnek értékelésénél még három sírkövet kell figyelembe vennünk, minthogy a kőanyag, a sírkőméret, vagy az ábrázolás, esetleg a rajtuk lévő címer formája miatt azonos korszakba sorolhatók.Elsősorban a már többszörösen publikált4 és a keren­gőben kiállított sírkőre gondolok, amelynek feliratából az eltemetett neve: Régensburgi János (Jo) HANNES DE RATISPONA / olvasható ki (2. kép).Továbbá: 3./ sírkő két töredéke. Nyilvántartási szám: 1977.2.83. Anyaguk: édesvízi mészkő. A nagyobbik töredék a sírkő alsó bal sarka. A keretszegélyen belül mélyített tükörből emelkedik ki egy félköríves, mér- műves talapzat részlete. A nagyobbik töredék mérete: 85 x 42 cm. A talapzat alapján kikövetkeztethető szé­lessége a teljes sírkőnek 0 98 cm. Felirat még nyomaiban sem maradt.4./ Sírkőtöredék. Nyilvántartási szám: 1977.2.84. Anyaga: édesvízi mészkő. Ismeretes a sírkő teljes szé­lessége: 78 cm. A töredék hosszúsága: 65, illetve 98 cm. A keresztszegélyen belül a tükör szélessége: 44 cm. A ke­retszegély szélessége: 17 cm. Ábrázolása az előzőektől eltér. Itt nincs talapzaton álló kereszt, vagy pózna, ha­nem csak egy egyenes helyzetben lefektetett címerpajzs. A címerkép: jobb harántpólya kiemelkedő, plasztikus ki­vitelezésben.Képeink az 1., 3. és 4. sírköveket kiegészített állapo­tukban, a padlóburkolatban fekve ábrázolják (1, 3, 4 kép).Már az elsőként előkerült „Régensburgi János” sír­kövével kapcsolatban felmerült a lehetősége annak, hogy a 13. sz. második felében készült5. Legkésőbb a 14. sz. első harmadáig lehetett az időpontot kitolni, minthogy Buda kereskedelmi kapcsolatait eddig lehet Régensburg- gal megállapítani.6A budai domonkos kolostor síremlékegyüttese tulaj­donképpen a legnagyobb magyarországi együttes. Sok a megfejthetetlen, feloldhatatlan töredék is, de elég sok egész darab került elő 1902-ben, a domonkos templom szentélyének első feltárásakor7. Éppen ezeknek a sír­köveknek megőrzése miatt építettek akkor a Halászbás­tya északi szárnyába egy múzeumi kőtárat8. Ezek a sír­kövek a 14. sz. második feléből és a 15. sz.-ból származ­nak.9 Az a körülmény, hogy ép, vagy megközelítően ép sírkövek 1370-es évektől kezdődően maradtak fenn — az építészeti stílus és más megfigyelések felhasználása mel­lett — arra mutat, hogy a szentélyt 1360—70 közötti időben építették újjá. Akkor elpusztították a korábbi sírokat, s ettől kezdve új temetkezések kezdődtek, ame­lyek a török hódoltság ideje alatt is megmaradtak és — feltehetően — csak 1711-ben, a templom lebontása idején kerültek föld alá. Ekkor hurcolták el a sírhelyek­ről. Megtalálásuk idején, 1902-ben, — jóllehet padló­szint magasságban feküdtek -  de alattuk sír nem volt.247A kolostor feltárása közben úgy látszott, hogy a 14. sz. előtt nem is volt (világi) temetkezés a kolostor terü­letén. Úgy véltük, hogy a szerzetesek a város lakosságá­nak temetkezési igényeit csak a 14. sz. második felétől kezdve elégítették ki. A 4 sírkőtöredék birtokában azon­ban ezt határozottan már nem állíthatjuk. A nagyszabású építkezés miatt felbontott korábbi eredetű sírköveket építőanyagként másodlagosan felhasználták. Egy sír­követ fűtőnyílásos padlólapnak faragtak át, — mint ahogy ezt publikációmban leközöltem.10 Ezzel a kővel 5-re emelkedik azoknak a sírköveknek a száma, amelyek­nek az anyaga (édesvízi mészkő) különbözik a 14. sz. második felétől kezdve használt anyagoktól. A sírkövek szélesség- és hosszméretének aránya is jelentősen kü­lönbözik azoktól. Az ábrázolásuk típusa is eltér. A ké­sőbbieken már nem fordul elő a talapzaton álló pózna, vagy a kereszt, a ráfüggesztett pajzs. A címerpajzs si­sakkal és hatalmas sisakforgóval az egész tükröt önál­lóan uralja, vagy pedig keretben foglal helyet. Az előbbi típusnak utolsó példányai a kassai síremlékek, melyek­nek évszámai megfelelnek a domonkosok budai templo­mában az újjáépítés után kezdődő új stílusirányzat kez­detének.1 1Korai sírköveink közvetlen analógiáit elsősorban Ausztria területén találjuk meg, de általában német te­rületen: Szászország és a Raj na-vidéken. Az ausztriai sírköveket 1892-ben összegyűjtötte és egy kötetben mutatta be K. Lind12. Ebből a kötetből az ábrázolás előzményeire nézve is útmutatást kapunk. Bemutat ugyanis 12. századból származó sírköveket is, amelyeken még csak a talapzaton álló kereszt látható. Ilyen 1143- ból III. Gertrudis von Braunschweig hercegnő síremléke Heiligenkreuz-ban13 és ugyanitt Ausztriai Frigyesé 1198-ból14. Medling urainak 12. század végéről szár­mazó síremléke Klostemeuburgból15. Itt még nem sze­repel címer, hiszen a címerhasználat csak a 12. sz. végén kezdődött, de sírkövön legfeljebb a 13. sz. elejétől kezdve jelenik meg. Nálunk ilyen korai keresztes típusú a Zircen előkerült sírkő, melyet azonban a 13. sz. elejére határoztak meg16. 12. sz.-i sírkő, amely Szászországból ismeretes}7 a hasonló keresztábrázoláson kívül sok or­namentikával készült és ezért erősen helyi, népies jelleg­gel bír. A 13. sz. elejétől nemcsak a címerpajzs, hanem fegyver ábrázolása is megjelenik. Bizonyára a keresztes­háborúk hatása ez. Lind Münchengrátz-ből közölt egy cseh sírkövet a 13. sz. elejéről,18, amelynek ábrázolása azért figyelemre méltó, mivel a kard, amit egy kéz tart, egyenes keresztmarkolatú és címerpajzs van ráfüggeszt­ve. Az eltemetett lovagi fegyvereinek ábrázolása össze-cseng a hagyományos sírkereszt ábrájával. Számunkra ezen kívül még fontos az ausztriai sírkövek tekintetében, hogy a 13. század második felében megkülönböztetnek polgári sírkövet lovagi sírkőtől. Két bécsi polgárnak sír­köve maradt fenn 1277-ből és 1289-ből19. Ezeken ke­reszt van, de nincs címerpajzs.Korai, vagyis 13. sz.-i sírkőnek tekinthető a sáros­megyei Zsegnye községből fennmaradt darab.20 Ezen a talapzaton álló kereszten fordított helyzetben látható a címerpajzs. A család kihalt. A sírkövön sem felirat, sem évszám nincs. A község templomát a 13. sz. második -felében építették. A sírkő elhelyezése a templommal összefüggésbe hozható.Ugyancsak a 13. sz. második felében készült a budai Szent Péter külváros névadójának plébániatemplománál feltárt sírkő is21. Ezen csak ábrázolástöredék maradt meg. Egy függőleges pózna mellett kereszttel összekap­csolt pajzs látható. A póznával kapcsolatban felvetem annak a lehetőségét, hogy tornalándzsát ábrázolna, me­lyet hegyével a földbe, azaz a talapzatba szúrtak?A Szent Péter plébániatemplomot 1270 körül építették.Keresztre felfüggesztett címerpajzs régensburgi sír­köveken is gyakori. Régensburgi János sírköve miatt néztünk utána. 1296-ban fektették le a domonkosok templomában Kunigund von Sünchring sírkövét22.A dómban és a dominikánák kolostorában is található , néhány évvel későbbről ilyen típus. Sírköveinkkel (el­sősorban Régensburgi János kövével) kevés egyezést mutatnak. Amazok erősebben gotizálók. A talapzatok csúcsívesek. Ezért úgy tűnik, hogy a budai sírkövek az ausztriai darabokhoz állanak közel. Lehetséges, hogy az elhunytnak családja készíttette el a sírkövet, esetleg Ausztria területéről elszármazott kőfaragó faragta ki.A domonkosok 5 korai — 13. sz.-i — sírköve töredé­kesen is forrásértékű. Ismeretes, hogy a koldulóren­deknél a temetkezés bizonyos adomány fejében szokott történni. A budai domonkosoknál eltemetett személyek­ben is donátorokat lehet sejteni, akik a kolostor építé­séhez is hozzájárultak adományukkal. Elsősorban te­hát tehetős személyek temetkeztek náluk, pl. a Budán letelepedett kereskedők. Történeti forrásaink révén is­merjük Buda kapcsolatait a 13. században Regensburg- gal és Ausztriával. Városunk középkori falai között foly­ta to tt ásatások számos lelete tükrözi ezt a kapcsolatot, pl. az ausztriai grafitos cserépedények, vagy a korai má­zas, állatfejes-kiöntőcsövű korsók, stb. Ezúttal a sírkö­vek is ezzel egybehangzóan betekintést engednek a vá­ros társadalmának összetételébe.RövidítésekArcÉrtBpRGyürky 1981Archaeologiai Értesítő, Buda- KunstdenkmBayempestBudapest RégiségeiK. Gyürky Das mittelalterliche Lind 1892Dominikanerkloster in Buda.Fontes Archaeologici Hungáriáé.Budapest 1981Die Kunstdenkmäler von Bayern, Oberpfalz. XXII. Stadt Regens­burg II. München 1933.K. Lind: Sammlung von Abbil­dungen mittelalterlicher Grab­denkmale. Kunsthistorischer At­las. Wien 1892.248iMagyMűv Magyar Művészet u/irb i o i?  w . , „ . „  .......................MoMűeml Magyarország Műemlékei (Szerk: Kassau Í9333SSa ^  ^Förster Gy.) I—IV. Budapest 1902.Jegyzet1. Gyürky 19812. Wick 19333. Az 1., 3., 4. sorszámú sírkövek kiegészítve a domon­kos szentély padozatába lefektetve a szabad ég alatt vannak és így nem részesülnek értéküket megillető védelemben. A helyreállítás idején valamennyi sír­követ, amely a domonkos kolostorból került elő a helyszínen kívántak elhelyezni, ám a Budapesti Történeti Múzeum ez ellen tiltakozott. A régebbi kövek ekkor már a múzeum épületében és kiállí­tásán voltak elhelyezve és így módunkban állott ezeknek kihelyezését megakadályozni. Az új ásatás kövei azonban a helyszínen voltak. Tiltakozásunk ellenére kihelyezték a szentély szabad ég alatt lévő padlózatába. Az 1. számú kő felirata akkor még nem volt megfejtve. Azóta tudjuk, hogy korai év­számos kő és ez növeli az értékét.4. A követ először a népszerű kiadványban közöltem: Gyürky K.: Az egykori budai domonkos kolostor. Budapest 1976. 26.20. kép. — Másodszor a tudomá­nyos feldolgozásban: Gyürky 1981 76.Abb.93.5. Kutatásokat végeztem a regensburgi családi címe­rek körében, de eredmény nélkül. Két 13. századi lakóháznak, a „Zanthaus”-nak és a „Goldene Kro­ne -nak földszinti boltozati zárókövein unikornist találtam, ennek azonban fejtartása nem egyezik. KunstdenkmBayern. III. München 1933.164.6. A. Kubinyi: Die Anfänge Ofens. Giessener Abhand­lungen zur Agrar- und Wirtschaftsforschung des europäischen Ostens. Bd.60.Berlin 1972.90.7. Förster Gy.: A budavári Halászbástya és a domon­kos szerzetesek templomának romjai. MoMűeml I 148-156.8. A Halászbástya északi szárnyának kapuja felett ma is olvasható „MVSEVM ” felirat is bizonyítja, hogy múzeumi kőtár számára építették. A 60-as években azonban vendéglátóipari célokra vették igénybe.9. A sírkőleleteket az alábbi publikációkban közölték: MoMűeml I. (Forster Gy.) 148-156. -  Horváth H .: A Fővárosi Múzeum kőemléktárának leíró lajstro­ma. Budapest 1932. — Horváth H.: A Székesfővárosi Múzeum középkori lapidáriuma a Halászbástyán. MagyMűv (1932) 89., 149. -  D. Radocsay: Les princi- paux monuments funéraires mediévaux conservés á Budapest. Mélanges offerts á Szabolcs de Vajay. Braga 1971.10. Gyürky 1981. Abb.171.10.11. Wick 1933; -  Myskovsky V.: Két régi síremlék a kassai dómban. ArchÉrt 8 (1888) 125-130.12. Lind  189213. Lind  1892 Taf.1.4.14. Lind  1892 Taf. 1.5.15. Die Kuenringer und Niederösterreich. Katalog Zwettl 1981.153—154.Abb.161.16. Vernei-Kronberger E.: Magyar középkori síremlé­kek. Budapest 1939.2.Tábla.17. C. Gurlitt: Bau- und Kunstdenkmáler des König- reichs Sachsen. 2 4 -26 . Dresda 1904. 221.Fig.232.18. Lind  1892 Taf.III.Fig.2.19. Lind  1892 Taf.II.Fig.2. és Taf.II.Fig.4.20. ArchÉrt (1894)408.21. Gyürky K.: Adatok a budai Szent Péter külváros topográfiájához. BpR 22 (1979) 223.18Jcép.22. KunstdenkmBayern XXII 1933. 85.Abb.62. továb­bá 174.Abb.100. és 108.Abb.80.KATALIN H. GYÜRKYEIN GRABSTEIN MIT INSCHRIFT UND DER JAHRESZAHL 1289 AUS DEM DOMINIKANERKLOSTER ZU BUDAIm Hof des Dominikanerklosters zu Buda (Hotel Hil- ton) befindet sich ein gelegentlich der Grabungen frei­gelegter Brunnen, dessen Seiten in der zweiten Hälfte des 15. Jh. gemeisselt wurden. Gleichzeitig errichtete man anschliessend auch eine Treppe, von der ein Stück an der ursprünglichen Stelle, ans Tageslicht kam. Später stellte sich heraus, dass die Treppe aus einem alten Grab­stein umgearbeitet wurden war, und so, der Grabstein mit der beschrifteten Hälfte nach unten erneute Verwen­dung fand. Auf der beschrifteten Seite ist in einem um­rahmten Spiegel eine Stange zu sehen, die auf einem halbkreisförmigen Sockel steht und an der ein Schild hängt. Auf dem anlässlich der Umarbeitung verschont gebliebenen Rahmenteil ist ein Inschriftfragment mit Majuskeln zu sehen. Im stark abgewetzten Text ist die Jahreszahl 1289 noch lesbar. Der 180 cm lange und 72 cm breite Grabstein wurde aus Kalkstein gefertigt. Er ist geeignet das Alter zwei weiterer, in kleineren Bruch­stücken erhaltenen Grabsteine ähnlichen Typs sowie jenen des [Jojhannes de Ratispona, das heisst des Johannes249von Regensburg, annähernd zu bestimmen, den ich in der Publikation über die Freilegung des Klosters bereits eingehend beschrieben habe.1 Die nähstgelegenen Analo­gien des Darstellungstyps finden wir aus dem 13. Jh. in Österreich. Die Dominikanerkirche wurde Anfang des14. Jh. bis in die sechziger, siebziger Jahre des Jahrhun­derts umgebaut. Von den aus der ersten Kirche stammen­den Grabsteinen blieben nur fünf Bruchstücke erhalten, welche die engen Handelsbeziehungen der Stadt mit Regensburg und Wien genauso widerspiegeln wie die übrigen archäologischen Funde.AbbildungenAbb. 1. Grabstein mit der Jahreszahl 1289 aus dem Do­minikanerkloster zu Buda.Abb. 2. Grabstein des [JO]HANNES DE RATISPONA aus dem Dominikanerkloster zu Buda, 13. Jh.Abb. 3. Ein aus zwei Bruchstücken rekonstruierter goti­scher Grabstein aus dem Dominikanerkloster zu Buda, 14. Jh.Abb. 4. Rekonstruierter Grabstein, darauf Wappenschild mit Querbalken, aus dem Dominikanerkloster zu Buda, 14. Jh.Abb. 5. Skizze des auf Foto 1 dargestellten Grabsteins mit Jahreszahl.Képjegyzék1.kép Sírkő 1289-es évszámmal a budai domonkos kolostorból.2. kép [IOJHANNES DE RATISPONA sírköve. Budaidomonkosok, 13. sz.3. kép Két töredékből rekonstruált gótikus sírkő.Budai domonkos kolostor. 14. sz.■14. kép Rekonstruált sírkő harántpólyás címerpaizzsal •a budai domonkos kolostorból. 14. sz.5. kép Az 1. számú fényképen bemutatott évszámossírkő rajza. r250251

Feliratos sírkő 1289-es évszámmal a budai domonkos kolostorból

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library