Szentgyörgyi, Rudolf

Repository of the Academy's Library

NÉVTANI ÉRTESÍT 34. 2012: 195–210. A DOKTORI ISKOLÁKBAN MEGVÉDETT NÉVTANI TÉMÁJÚ  DISSZERTÁCIÓK 2011-BEN  SZENTGYÖRGYI RUDOLF: A TIHANYI APÁTSÁG ALAPÍTÓLEVELE MINT A MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI KUTATÁSOK FORRÁSA Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyar nyelvtudományBudapest, 2010. 200 lap Témavezet: Zsilinszky Éva Opponensek: Hoffmann István, Korompay Klára Védés: 2011. május 24. 1. A dolgozat témája és célkitzése. – A dolgozat témája a tihanyi apátság alapító-levelének több szempontú nyelvtörténeti vizsgálata. Legfbb célkitzése nyelvemlékünk nyelvi anyagának elkészítése (illetleg az elkészítés megkezdése) egy, a korai Árpád-kor magyar nyelvének majdani, a nyelvemlékek adta lehetségek keretei között megva-lósítandó történeti szinkrón leírása számára. Ennek érdekében elsként a nyelvemlék szövegét kellett – a megfelel átírási mód kiválasztásával és alkalmazásával, továbbá a munkát segít magyar fordítás elkészítésével – a nyelvtörténeti kutatások számára hozzá-férhetvé tenni.  A következkben a történeti szociolingvisztikai megközelítés egyes módszereit is segítségül hívva az alapítólevél nyelvét, nyelvi hátterét („hivatali” nyelv, kétnyelvség, beszélt és írott nyelv viszonya), stílusát vizsgálom, majd szerzségének kérdésével kapcso-latban teszek néhány megállapítást. Ez utóbbira azért is van szükség, mert szükségszeren más megítélés alá esik az anyanyelvi, illetve a nem anyanyelvi beszél által lejegyzett nyelvi adat. Úgy vélem, hogy az ún. „nyelvi környezet” feltárása nagyban hozzájárul a magyar nyelvi anyag pontosabb megismeréséhez. A dolgozat legterjedelmesebb fejezetében az oklevél által kínált anyanyelvi anyag-ból kiválasztott helynévi szórványok, illetleg a hozzájuk kapcsolódó oklevélbeli szöveg-részletek elemzését végzem el. Középpontba állítom az etimológiát és az azonosítás le-hetségét. A vizsgálatok eszköztárát néhány általánosabb módszertani megfontolással egészítem ki. Csupán azon szórványok, kapcsolódó szövegrészletek elemzését közlöm, amelyekre vonatkozóan úgy véltem: érdemben tudok hozzátenni valamit az eddigi kuta-tásokhoz.  A választás azért esett a helynevekre, mert az alapítólevél szövegén belül többféle, változatosabb és teljesebb nyelvészeti megközelítést tesznek lehetvé (l. pl. a mondat szintagmatikus szerkezetébe történ beillesztés), ugyanakkor azt vallom, hogy e nyelv-emlék méltatlanul elhanyagolt személynévi állományának hasonlóan tüzetes vizsgálata – immár e dolgozat keretein kívül – szintén elodázhatatlan feladat (vö. NÉ. 33. 2011: 9–10).  A dolgozat utolsó fejezetében néhány, a korai Árpád-kor nyelvi rendszerének leírása felé mutató, általánosabb kérdés megfogalmazására kerül sor: valóban megkezddött-e a MHELY 196magánhangzók nyíltabbá válása az alapítólevél nyelvi anyagának tanúsága szerint; az anyanyelvi elemek beillesztésének módjai a latin mondat szintaktikai szerkezetébe; a magyar nyelvi elemek részvétele a szövegkohézió megteremtésében stb. 2. A kutatásban alkalmazott módszerek. – A kiválasztott anyag nyelvi elemzésé-ben a hagyományos módszerek (így a nyelvi rendszer, a nyelvi változások, a szinkrónia és diakrónia törvényszerségeinek figyelembevétele, az összehasonlító nyelvtudomány módszerei stb.) alkalmazása természetesen elsdleges. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a bemutatandó nyelvi adatok az oklevélszövegben jellemzen nevek-ként jelennek meg, ennek következtében egyes esetekben nem zárhattam ki a történeti névtudomány megközelítésmódjait. Mégis – mivel elemzésem nyelvtörténeti célzatú – néhány indokolt esettl eltekintve nem tértem ki a névadás, névhasználat kérdéseire, névrendszertani és névszociológiai szempontokra, illetve a történeti névtan egyéb aspek-tusaira. Mindezeket a vizsgálatokat kiválóan összefoglalja HOFFMANN ISTVÁN 2010-ben megjelent monográfiája (A Tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. Debrecen), mely az alapítólevélre elssorban mint helynévtörténeti forrásra tekint. Vizsgálódásaimat minden esetben az adott kérdésre (nyelvi elemre) vonatkozó ko-rábbi szakirodalom áttekintésével és mérlegelésével kezdtem. S bár a dolgozat egyes fe-jezetei eltér metodikai megközelítéseket kívántak meg, a továbbgondoláshoz három ál-talánosan alkalmazott módszertani szempontot érvényesítettem. 2.1. Az újabb adatbázisok használata. – A vizsgálatokba bevonható forrásanyag az utóbbi idben – a történeti és szinkrón névgyjtemények, a bségesen rendelkezésre álló digitális okmánytárak révén – nagyságrendekkel megntt. Az ekként felhalmozott adatbázisok részint közvetve, részint közvetlenül is szolgálják a Tihanyi alapítólevél magyar nyelvi elemeire vonatkozó kutatásokat. Közvetve elssorban analógiákat kínál-nak, közvetlenül pedig egyfell – kiváltképp a szinkrón helynévtárak – a helynevek (nem ritkán akár mikrotoponimák) azonosíthatóságát tehetik lehetvé, másrészt – els-sorban a történeti források – a nevek életére, alaktani (és rendszerszer) változásaira vi-lágíthatnak rá. Az egyes elemzések számos példával igazolják ezen adatbázisok felhasz-nálásának a kutatás szempontjából hatékony és eredményes voltát.  2.2. A szövegkörnyezet. – A magyar nyelv szórványokat a nyelvtörténeti kutatás – szemben a történettudományi és diplomatikai vizsgálatokkal – kezdettl fogva jellemzen az idegen nyelv szövegkörnyezetbl kiemelve vizsgálta. Vizsgálataim során kiderült, hogy a szkebb és tágabb szövegkörnyezet több szempontú tanulmányozása az alapítólevél anyanyelvi anyagára vonatkozóan is számos újabb meglátáshoz, eredményhez vezethet. 2.3. Az interdiszciplináris megközelítésmód. – A dolgozat nagy hangsúlyt helyez a korábbi vizsgálatokhoz képest jóval szélesebbre tárt interdiszciplináris megközelítés-módra. Korábban jórészt a társtudományok (különösen a történelemtudomány, a történeti földrajz, a történeti hidrológia) hasznosították a nyelvtörténeti vizsgálatok eredményeit. Ma kétirányú lett a kapcsolat, kiváltképp az etimológiai, a szó- és jelentéstörténeti (és ter-mészetesen a névtani) kutatások támaszkodnak különösen is más tudományágak eredmé-nyeire. Vizsgálódásaimban gyümölcsözen alkalmazhattam – a nyelvészeti társtudomá-nyokon túl – a paleográfia, a diplomatika, a régészet, a történelemtudomány, a történeti A doktori iskolákban megvédett névtani témájú disszertációk 2011-ben  197földrajz, gazdaságtörténet, a mveldéstörténet, a néprajz, az egyháztörténet, valamint a történeti hidrológia eredményeit, melyeket részben a mérvadó szakmai publikációkból, részben az adott tudományágak jeles képviselivel folytatott konzultációkból merítettem. 3. A kutatások eredményei 3.1. A szövegközlés. – Az alapítólevél szövegére vonatkozóan elsként MELICH JÁNOS (1914) mutatott rá arra a tényre, hogy a történeti tudományok keretében kidolgo-zott és alkalmazott forrásközlés nem alkalmas teljes kör nyelvészeti vizsgálatok végzé-sére. A Tihanyi alapítólevélnek, e kiemelten fontos nyelvemlékünknek ennek ellenére nem készült olyan átírása, amelyre valamennyi nyelvi szint nyelvtörténeti vizsgálata so-rán hagyatkozhatnánk.  Dolgozatom két átírást is tartalmaz. A fejezetek közé illesztve az alapítólevél betszerinti átírását közlöm, a dolgozat végéhez pedig beth átírását csatolom. Ez utóbbi át-írás tartalmazza a teljes – az alapítólevél szövegközlésének történetében eddigi legrészle-tesebb – filológiai apparátust. Az átírás során több kisebb pontosításra is alkalmam nyílt. Így például az ugrin mel-letti birtok leírásának elejérl töröltem a hagyományosan ide helyezett rekonstruált tagoló jelet, ezzel természetesen a szövegtagolás megváltozott. Módom nyílt továbbá elolvasni az alapítólevél hátoldalán korábban értelmezhetetlen „XInpula-” átírás alatti eredeti Vna urna szókapcsolatot, és ennek nyomán fény derült az átíró szándékára és a felülírás ér-telmezésére. 3.2. A fordítás. – Az alapítólevél fordítása során arra törekedtem, hogy az eredeti írásmódban meghagyott szórványok lehetleg gördülékenyen simuljanak bele a fordítás mai szövegébe. Ez az eljárás számos esetben késztetett állásfoglalásra, például a gyakran alig eldönthet köznévi-tulajdonnévi státusz határozza meg a névelzés mikéntjét. Ha-sonló dilemma elé állított a nyelvileg eltéren megítélt helynevek beillesztése.  Egyes kifejezések fordítását hosszas mérlegelés elzte meg. Így például a fuk vízfolyás leírásában szerepl namque, melynek elsdleges (és a klasszikus latinban kizárólagos) magyarázói kötszóként való alkalmazására építette a korábbi szakirodalom a balatoni rév (portus) és a folyócskán lév átkel (transitus) azonosságát. A problémát a namqueközéplatinban felvett újabb funkciója oldja fel: ’pedig’. 3.3. Az etimológiai vizsgálatok eredményei. – Az etimológiai vizsgálatok során – a nyelvi adatok nyelvtörténeti használhatósága és megbízhatósága érdekében – érzékenyen meg kívántam különböztetni az etimológiák ersségi fokát. Az „etimológiák ersségi skáláján” legalsó fokozatként az etimológiai ötletet jelöltem meg, amely a kutató intuí-cióján alapszik, azonban – jellemzen megersít, párhuzamos adatok hiányában – nem igazolható. A következ fokozat a lehetséges etimológia. A lehetséges etimológia – akár önmagában áll, akár etimológiai alternatíva – további adatokkal támogatható, azonban akár a párhuzamos adatok természete alapján, esetleg más „esélyes” alternatíva jelenléte miatt csupán feltételezés marad. Harmadik fokozatként a valószín etimológiát vettem fel. A valószín etimológia mellett ers érvek szólnak, melyeket a nyelvészeti igazolás lehetsége mellett gyakran a társtudományok érvei is ersítenek. Mindazonáltal ez eset-ben vagy nem sikerül meggyzen minden kételyt eloszlatni, vagy nyitva maradhat a MHELY 198képviselt etimológiához képest jóval gyengébb alternatíva. Végezetül az etimológiai skála legersebb foka a biztosnak tekinthet etimológia. (A kategória elnevezése KOROMPAY KLÁRA opponensi véleménye nyomán módosult.) E skála felvételét és alkalmazását elssorban abból a szempontból látom hasznos-nak, hogy jelezze az egyes nyelvi adatokra épül – elssorban nyelvtörténeti – következ-tetések megbízhatóságának fokát, illetve hogy egy bizonytalan etimológia ne válhassék tankönyvi tétellé, és ezáltal ráépül, biztosnak gondolt következtetések alapjává, amint történt ez például az asauuagi szórvány esetében. Saját etimológiai vizsgálataim során egy paleográfiai alapú ötletet kínálok az ecliszórvány esetében, melyre nézve fölvetem, hogy esetleg az equi rövidítésébl származó szóalak. Ennek nyomán a portus ecli esetleg portus equi, azaz: ’lórév’. Az azonosítással összefüggésben lehetséges etimológiát látok a kangrez szórvány vonatkozásában. Való-szín etimológiaként tartom számon p&ra görög köznévi eredetét (’sziklába vájt szerze-tesi lakóhely’), míg vele párhuzamosan biztosnak tekinthet a szintén görög, személynévi (szentnévi) eredet Tihany helynevünk etimológiája. 3.4. A helynév-azonosításra vonatkozó vizsgálatok eredményei. – A helynevek azonosítása (a denotatív jelentés megadása) terén szintén több eredményrl adhatok számot. Vizsgálataim során megersítést nyert a petrá-nak a Tihanyi-félszigeten található, ún. Barlanglakásokkal történ azonosítása. Pontosítottam, további érvekkel is megtámo-gatva a Kesztölcrl Fehérvárra men hadút vonalát, melynek segítségével kissé ponto-sabban lokalizálhatjuk a mortis nev birtok egykori elhelyezkedését. Újabban felmerült források alapján lupa azonosítása is megtörtént, mellyel igazolást nyert HOFFMANN ISTVÁNgondosan kidolgozott hipotézise (2010: 93–4). A bagat mezee szomszédságában elterülkét érintkez birtoktestet néhány határpont és a lopdi nev tó mai megfeleltethetsége, valamint egy közvetett birtoktörténeti érv alapján Somogyban, Segesd határában sejtem. 4. Adalékok a korai Árpád-kor magyar nyelvének történeti szinkrón leírásához. –A dolgozat – további elkészít munkák híján – még nem vállalkozhatott a 11. századi magyar nyelv teljesebb történeti szinkrón leírására, azonban néhány részletet (mintegy mutatványként) igyekszik feltárni. Ezek: 1. Amellett érvelek, hogy az [u] > [o] és az [o]> [a] nyíltabbá válás (egyebekben késbbre datált) 11. századi jelentkezése nem igazol-ható, az erre felhozott két alapítólevélbeli szórvány helyesírási változatai más okokra ve-zethetk vissza. 2. Az ómagyar hangváltozások közé felveend a következ: a vegyes hangrend, utolsó szótagjában – bármilyen eredet – palatális i-t tartalmazó szavak utolsó szótagi i-je tendenciaszeren illeszkedik (ezzel együtt labializálódik), majd bekapcsoló-dik az [u > o] nyíltabbá válás folyamatába. Véleményem szerint ide sorolódik (és nem latinizáció eredménye) az alapítólevél balatin ~ bolatin (> Balaton) és sumig (> Somogy)szórványa is. 3. A szórványok szövegbe illesztése kizárólag morfológiai, illetve morfo-lógiai természet eszközökkel történhet. Ezek lehetséges „szabályos” és „szabálytalan” formáit tekintem át rendszerszeren. 4. Bemutatom az oklevélszövegekben igen gyakori (olykor az értelmezést is befolyásoló) appozíciós szerkezetet. 5. Szokatlannak tnik latin nyelv oklevélszövegben a szöveggrammatikai vizsgálódás. A szövegkohézió megte-remtését azonban magyar nyelvi elemek is biztosítják, így a dolgozat utolsó fejezete efféle vizsgálatra tesz kísérletet. A doktori iskolákban megvédett névtani témájú disszertációk 2011-ben  1995. Kitekintés. – A kutatások természetesen továbbra sem tekinthetk lezártnak. A jö-vbeni feladatok között – a nyelvi szintek mentén haladó rendszeres feldolgozás folyta-tásán túl – megemlítend a korai ómagyar kor kétnyelvségének, az ebbl fakadó nyelvi kölcsönhatások és interferenciajelenségek, továbbá az írásbeliség-szóbeliség kapcsolatá-nak még kiterjedtebb vizsgálata. A kutatásokba bevonható újabb megközelítésmódok között pedig legújabbként a történeti pszicholingvisztika említend, mely – az eddigi ku-tatások tükrében – hozzájárulhat a nyelvi kapcsolatok árnyaltabb feltárásához, illetve to-vábbi történeti szociolingvisztikai következtetések megfogalmazását teheti lehetvé. BÉNYEI ÁGNES:  HELYNÉVKÉPZÉS A MAGYARBAN Debreceni Egyetem, Magyar nyelvtudományDebrecen, 2011. 133 lap Témavezet: Hoffmann István Opponensek: Hegeds Attila, Tóth Valéria Védés: 2011. május 27. 1. A magyar névtudományban a helynevek vizsgálata során többféle közelítésmód érvényesül. Leggyakrabban egy-egy terület névállománya alkotja az elemzés tárgyát, de nagy hagyománya van egy adott névadási típus vizsgálatának is. Disszertációmban én ez utóbbi megközelítést választottam: egy névtípusnak, a helynévképzéssel alakult helyne-veknek a vizsgálatát végeztem el. Ezt a témaválasztást elssorban az indokolja, hogy – noha a helynevek körében a képzéssel keletkezett nevek aránylag nagy hányadot tesznek ki – átfogó vizsgálatuk ez ideig nem valósult meg. A nyelvtörténeti korszakokat tekintve a korai ómagyar kor különösen fontos idszak volt ennek a névtípusnak a szempontjából: becslések szerint több mint 12% a képzéssel alakult helynevek aránya ebben az idszakban. A korábbi névtani szakirodalomban a következ képzket tartották a helynevek kép-zése szempontjából jelents szerepnek: -d(i), -t(i), -gy, -i, -s. A késbbi szakirodalom (TNyt.) a -d ~ -gy-t, az -s-t, az -i-t és a -ka/-ke képzt említi mint helynévképz funkció-val bíró formánst. Ezt a felsorolást BENK LORÁND késbb néhány további képz felvé-telével egészíti ki: -s, -gy, -d, -i, -j (-aj/-ej), -n (-m), -sd, -nd, -ka/-ke ( tehát képzbok-rokat is idesorol). A dolgozatban ezeken kívül vizsgáltam még az -ó/-, a -ság/-ség, az -ás/-és, valamint a -cs képz helynévalkotó szerepét is. Helynévképzs nevek már a legels nyelvemlékeinktl kezdve megtalálhatók okle-veleinkben, ezért a névtípus kialakulásának idejét nem tudjuk pontosan meghatározni. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a helynévképzés mint helynév-alakulási mód a nyelvemlékes koron belül a korai ómagyar korban volt a legelterjedtebb. Bár késbbi idszakokból is vannak idevonható példáink, a kései ómagyar kortól egyértelmen az összetett nevek arányának növekedése figyelhet meg. Természetesen a legtöbb esetben a képzk produktivitása továbbra is megmarad, és az egyes névadási formák egymás mellett élnek tovább.  Fontos megemlíteni, hogy a névadásban mindig is jelentékeny szerepük volt a név-modelleknek, más szóval egy-egy új helynév létrehozására mindig ersen hat a meglév

A tihanyi alapítólevél mint a magyar nyelvtörténeti kutatások forrása. PhD-összefoglaló

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library