Szentgyörgyi, Rudolf

Repository of the Academy's Library

Könyvszemle 241A Nyelvhasználat a térképeken (Erdély, 19. és 20. század) e második fejezete még térkép- és forrástörténetnek is felfogható, kritikái erős segítséget nyújtanak a hasonló kutatásokhoz. A forrásokban szűkebb időszakokban a teljességre törekvés jellemzi az anyagot, a bőségesekben pedig a szerző a szakmai tudás teljes biztonságával választja ki a legfontosabbakat és a legjellemzőbbeket. Minden megállapítását példákkal igazolja, de nem hagyja, hogy a konkrét névanyag elhatalmasodjon az elemzésen.  4. BARTOS-ELEKES ZSOMBOR a könyvében számos olyan témát tárgyal, melyek egyenként is monográfia tárgyát képezhetnék. Fegyelmezett, lényegre törő tárgyalási módjával elénk tárja a témakör anyagának nagyságát, de a részletekben nem elveszve mutatja be az ellentmondásosan gazdag erdélyi helynévanyag kialakulását. Határozott véleménynyilvánítása sosem fordul elítélő, pláne egyoldalúan elítélő hangnembe. Világos stílusa a nem szakmabeli érdeklődők számára is élvezetes olvasmánnyá teszi a könyvet.  MIKESY GÁBOR Földmérési és Távérzékelési Intézet Térinformatikai Osztály Onomastica Uralica 8. Patrociny Settlement Names in Europe Szerkesztő: VALÉRIA TÓTH. Debreceni Egyetemi Kiadó,  Debrecen–Helsinki, 2011. 249 lap 1. TÓTH VALÉRIA történeti onomasztikai kutatásainak egyik kiemelt területe a patro-cíniumi eredetű településnevek keletkezése és változásai, illetve e helynévtípus névrendszer-története. A vizsgálatainak eredményeiről hírt adó számos publikációjának sorából, az összefoglaló munkák közül (csupán jelzésként) az alábbiakat említjük: A templomcím-ből alkotott településnevek keletkezési körülményeiről (TÓTH 2007, vö. TÓTH 2008: 219–232); Patrocíniumi településnevek Európában (TÓTH 2012). Ez utóbb említett mun-ka egyben összegzése is egy nagyszabású, európai léptékű kutatási programnak. TÓTH VALÉRIA ugyanis 2010-ben egy nagyszabású kutatási tervvel fordult számos európai névkutatóhoz (vö. TÓTH 2012: 292). A tervezett kutatás európai összefüggésben kívánt képet adni a patrocíniumi helynevek keletkezéséről, a névtípus jellemzőiről és történetéről. A kutatási terv pozitív fogadtatásra talált, melynek eredményeként Európa különböző név-tani műhelyeiben tizenegy tanulmány született. E tanulmányokat foglalja magában az alább ismertetendő tanulmánykötet. 2. A kutatási terv megfogalmazásáról, megvalósításáról és angol nyelvű tanulmány-kötetben történt publikálásáról csak elismeréssel szólhatunk. Ezúttal csupán a kutatás legjelentősebb aspektusaira emlékeztetünk.  A névtan (Európa bármely nemzetének névtana) természeténél fogva jellemzően nemzeti keretek között folyó kutatás. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy számos ku-tató kilép saját nemzeti keretéből, és egy másik nemzet történeti vagy szinkrón névkuta-tásába kapcsolódik be. A TÓTH VALÉRIA által kezdeményezett kutatás a következők miatt Könyvszemle 242kivételes: 1. Felhívja a figyelmet arra, hogy a történeti névtannak vannak a nemzeti név-történeten túlmutató, alapvető és meghatározó európai kapcsolatai (vö. még: KRISTÓ 1996: 115). 2. A nemzeti névtörténet jelenségei számos esetben azonos európai mintát követnek, vagy annak erős homogenitást mutató változatai. 3. A névtan alapvetően nem-zeti meghatározottsága kijelöli a nemzeteken átívelő kutatás módszertanát: nem valami-féle nehezen körvonalazható „összeurópai” vizsgálat, hanem az azonos szempontrendszer szerinti nemzeti kutatások összevető vizsgálata hozhat igazán gyümölcsöző eredményt.  Az azonos szempontrendszert TÓTH VALÉRIA a következő kérdések mentén jelölte ki a közös kutatásban részt vevő szakemberek számára (l. TÓTH 2012: 293): 1. Milyen ha-tása lehetett az egyházi szervezetnek a névtípus keletkezésére és elterjedésére? 2. Hogyan és mikortól váltják fel a latin nyelvű okleveles említéseket a vulgáris nyelvi adatok? 3. Milyen kronológiai jellemzői vannak a névtípusnak az egyes nyelvterületeken? 4. Bemutathatók-e nyelvföldrajzi tekintetben különbségek, felderíthető-e a névtípus terjedési folyamata és iránya? 5. Milyen nyelvi, strukturális jellemzői vannak az egyes területeken a patrocíni-umi településneveknek? 6. Milyen változási folyamatok érintették őket?  A kötet, illetve az általa képviselt kutatás tehát hiánypótló, de talán az sem túlzás, ha ezen túlmenően tudománytörténeti jelentőségűnek ítéljük.  3. A kötetben az alábbi nyelvterületekről érkezett tanulmányok kaptak helyet. Két ta-nulmány született a francia nyelvterületről, PIERRE-HENRY BILLY (7–28), illetve a GÉRARD TAVERDET és STÉPHANE GENDRON szerzőpáros tollából (29–54). Egy-egy tanulmány vizsgálja a spanyol: MOISÉS SELFA SASTRE (69–87), a katalán: JOAN TORT-DONADA (55–68), valamint az olasz helyneveket: CARLA MARCATO (89–104). Három tanulmány szól a német helynevekről: KARLHEINZ HENGST (105–116), KIRSTIN CASEMIR (117–144), illetve SABINA BUCHNER (145–173). A kutatás irányítója, TÓTH VALÉRIA a középkori Kárpát-medence területének vonatkozó helyneveit mutatja be. Egy-egy tanulmány szüle-tett még a középkori cseh és szlovák: PAVEL ŠTĚPÁN (207–225), illetőleg a lengyel patrocíniumi helynevekről: BARBARA CZOPEK-KOPCIUCH (227–245). (A kötet végén rö-vid szakmai tájékoztatást kapunk magukról a szerzőkről is: 247–249.) 4. Az igen rövid idő (bő egy év) alatt elvégzett nemzetközi kutatás erényei mellett a tanulmánykötetben annak korlátait is érzékeljük. (Megjegyezzük: amit az alábbiakban hi-ányként vagy módosítandó szemléletként észrevételezünk, nem feltétlenül kérhető számon a kutatás egészén, különösen nem a kutatás vezetőjén, inkább azt jelezzük, hogy a további vizsgálatoknak az eddigieket mivel lenne célszerű kiegészíteniük, esetleg módosítaniuk.) Azon túlmenően, hogy a szerzők részben heterogén módon fogalmazzák meg a kuta-tás irányítója által feltett kérdésre adott válaszaikat és mutatják be saját vizsgálati ered-ményeiket, az elsődlegesen említendő szempont a területi egyenetlenség. (Ez abban az esetben nem kifogásolható, ha a kötetre mint egy átfogó kutatás kezdetére tekintünk.) Ez három területen ragadható meg: 1. Nyugat-Európa – Európa más részeihez képest – túlreprezentált (hiányzik ugyanakkor pl. a mai Nagy-Britannia [vö. BILLY, 13–14; TÓTH 2012: 297], Írország vagy éppen Ausztria területe [vö. BUCHNER, 150; TÓTH 2012: 296]). 2. Az európai összképből teljesen hiányzik Észak-Európa (igaz, itt kevésbé van jelen e névtípus, de azért jelen van), ám ennél is erősebben érezhető Kelet-Európa és a Balkán hiánya. 3. Egyes területek alkalmasint vitatható átfedésben állnak egymással. (Ez utóbbi szempont nem az azonos nyelvterületről érkezett, egymást kiegészítő írásokra vonatkozik.) Könyvszemle 243Mindezek az egyenetlenségek természetesen több okra is visszavezethetők. Egyfelől nem minden (a felkérésre igent mondó) szerző tanulmánya készült el (vö. TÓTH 2012: 292, 296). Másfelől azonban maga a kutatás eredetileg sem irányult az európai „körkép” egészének felderítésére. Ezzel kapcsolatban idézzük a kutatás vezetője által (másutt) megfogalmazott szempontot: „Tekintve, hogy e névtípus Európának csak bizonyos ré-szein gyakori (elsősorban olasz, francia, spanyol, német, magyar nyelvterületen), a részt-vevőket ehhez igazodva kértem fel” (TÓTH 2012: 292). E kitételhez két megjegyzést fű-zünk. 1. Kelet-Európa, illetve a Balkán (különösen is Görögország) esetében nem állíthat-juk, hogy a hagiotoponimák a vizsgált területekhez képest kisebb jelentőséggel bírnának. Ráadásul e területek kutatása számos, a nyugat-európai névadástól és névrendszertől el-térő, a névtudomány számára nem elhanyagolható további szempontot kínálhat (l. pl. az orosz tiszteleti helynevek). 2. Igaz ugyan, hogy Észak-Európa területein e névadási típus kevéssé jellemző, de jelen van, így egy teljesebb európai összkép megrajzolásához nem hagyható figyelmen kívül. Mindezek a jelzett „hiányosságok” természetesen elsősorban a további kutatásokra hivatottak ösztönözni.  Az utóbbi megjegyzéshez engedtessék meg egy személyes gondolatot fűznöm. 2013 őszén e kiadványt magammal vittem egy észtországi, PhD-hallgatók részvételével ren-dezett finnugor nyelvészkonferenciára. Hallgatók és oktatók örömmel vették kézbe, majd csalódással tették le, mivel nem értették, miért nem tartalmaz – az Onomastica Uralica sorozat köteteként – más finnugor, mindenekelőtt észt nyelvterületről származó vizsgálatokat is. (E megjegyzés egyben a lehetséges vizsgálatok relevanciájának indiká-tora.) Ez a tapasztalat két szempontból gondolkodtatta el e sorok íróját: 1. Talán szeren-csésebb lett volna nem az Onomastica Uralica sorozat köteteként megjelentetni e fontos tanulmánykötetet. 2. Egy, az észtországi patrocíniumi eredetű helynevek iránt érdeklődő rögtönzött kérdéssor rámutatott: e területen is fontos lenne a megkezdett európai kutatá-sok folytatása. A területi átfedésekről szólva nehezen értelmezhető a spanyol és a katalán nyelvterü-letről származó tanulmányok egymáshoz való viszonya. Amennyiben indokolt (úgy véljük, indokolt) a katalán nyelvterület(ek) sajátosságainak bemutatása, akkor viszont nem prob-lémamentes SASTRE tanulmányának nyelvi anyaga, aki a vonatkozó területek névanyagát a spanyol nyelvi anyag részeként kezeli. Nehezen tudunk továbbá azonosulni a középkori Magyar Királyság mint történelmi-politikai egység (állam) következetes földrajzi meghatározásával, ’Kárpát-medence’-ként történő említésével. Úgy véljük ugyanis, hogy a középkor magyar államisága (ezzel ösz-szefüggésben például jogi írásbeliségének egy irányba mutató gyakorlata) nem kis mér-tékben gyakorolt hatást a dokumentálható helynévhasználatra. Hasonló megfontolásból véljük módszertanilag elhibázottnak a középkorra vonatko-zóan a „szlovák nyelvterület” kiszakítását a Magyar Királyságból (ráadásul annak – fi-gyelmen kívül hagyva a történelmi és történeti demográfiai tényeket – a mai Szlovákiával való azonosítását), és e területnek a cseh nyelvterülettel, illetve annak helynévtörténeté-vel való szerves összekapcsolását. A Felvidéken (annak is csupán egyes részein) ráadá-sul a szlovák helynévhasználat (ez esetben nem a szláv etimonú magyar helynevekről szólunk) csupán a középmagyar kortól dokumentált. Ennek fényében persze nem szorul magyarázatra a cseh szerző, PAVEL ŠTĚPÁN korábbi időkre vonatkozó megállapítása: „Szlovákiában a helyzet ettől (ti. a csehországitól) eltérő: a szlovák patrocíniumi helyne-vek első említésének csupán 46%-a latin, a maradék 54% magyar nyelvű” (212; saját Könyvszemle 244fordítás – Sz. R.). A kérdés csupán az (melyet nem könnyű megválaszolni: a szerző nem is teszi meg), hogy mitől ’szlovák patrocíniumi helynevek’ e vizsgált névanyag elemei. Ez utóbbi megállapítások az objektív tudományos nézőpont számára annak a jelei, hogy egyelőre a nemzetközi névtudomány sem tud (esetenként talán nem is kíván) bizo-nyos korábbi beidegződésektől függetlenedni. 5. A fentebb jelzett kérdések ellenére, főként ha a tanulmányokat nem csupán önma-gukban, hanem egymás mellé helyezve olvassuk, és egyfajta szinopszissal tekintünk rájuk, távlatos szakmai körkép tárul fel a latin kereszténység (elsősorban középkori) államainak patrocíniumi névadására és névhasználatára vonatkozóan.  Megtudhatjuk, mely területek patrocíniumi eredetű névadásában mely szentek ját-szották a legjelentősebb szerepet; mindez nyilvánvalóan párhuzamba állítható az adott szent lokális (vö. pl. délnémet Wolfgang, lengyel Roch ’Rókus’) vagy általános (l. pl. Mária, továbbá: Péter, János, György stb.) tiszteletével.  Megismerhetjük egyes nyelvterületek vonatkozásában a patrocíniumi településnevek kronológiai jellemzőit. A névtípus – Nyugat-Európában – kétségkívül az újlatin terüle-tekről indult és terjedt el. A legkorábbi patrocíniumi helynevek Franciaországban egé-szen az 5. századig nyúlnak vissza. (Itt említjük ismét a görög vizsgálatok hiányát: e névtípus ugyanis görög területről származik, a korszakra nagyon erőteljesen jellemző gö-rög egyházi kapcsolatok eredményeként jelent meg, elsőként éppen francia területen; vö. a korai görög szentnevekkel: TAVERDET–GENDRON, 32–35.) Itáliában a patrocíniumi helynevek a 6. század végén tűnnek fel (MARCATO, 89). A Magyar Királyság területén a 11. századból adatolhatók legkorábban e településnevek, a 13. században és a 14. század el-ső felében pedig e névtípus ugrásszerű gyarapodását figyelhetjük meg (vö. TÓTH, 186–188). Figyelemre méltók továbbá a lengyel adatok is: a legkorábbi ilyen típusú helynevek a 12–13. században bukkannak fel, majd igen későn, a 19–20. században növekszik meg jelentősen a számuk (CZOPEK-KOPCIUCH, 238–239).  Számos tanulsággal jár a névtípus elterjedésének névföldrajzi vizsgálata is. Megfi-gyelhető, hogy egyazon nyelvterület különböző részein különböző „sűrűségű” a patrocí-niumi helynevek előfordulása. Itáliában például részben az északi területeken (Piemont, Lombardia) gyakori e névtípus (feltehetően nem függetlenül a korai francia hatástól), míg Dél-Itália egykor görög nyelvű régióiban (különösen a bizánci uralom alatt) jellem-zően a görög szentnévformák váltak helynevekké (MARCATO, 101–102). A középkori királyi Magyarországon a Nyugat-Dunántúl és Erdély területe jellemezhető a patrocíniumi eredetű helynévi előfordulások „gócaként” (TÓTH, 188–189). Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a lengyel nyelvterületen nyugatról keletre haladva egyre ritkább e helynév-típus (CZOPEK-KOPCIUCH, 243). E névföldrajzi sajátosságok természetesen – még számos vizsgálati lehetőséget rejtő – település-, egyház- és művelődéstörténeti hatások indikátorai. A szerzők által kínált névanyag további kutatások adatbázisául is szolgálhat, melyek a patrocíniumi nevek szerkezeti típusaira, illetőleg változásaira is rávilágítanak. A kötet megjelenése óta efféle összegző vizsgálatokra is sor került (l. TÓTH 2012: 298–301). 6. A Patrociny Settlement Names in Europe című kötet az európai névtudomány vi-szonylatában is kivételes szakmai teljesítmény, az európai léptékű történeti helynévtan (azon belül a patrocíniumi eredetű helynevek) kutatástörténetének pedig igen fontos állomása. A tanulmányok önmagukban is jelentős kutatási eredmények közvetítői, a Könyvszemle 245tanulmánykötet többletét azonban az a tudományos „konstelláció” adja, amely lehetővé teszi egyfelől az általánosítható, másfelől a különbségeket is láttató megállapítások meg-fogalmazását. Igen kívánatos lenne, hogy e kutatás folytatódjék, mind horizontálisan: újabb (még hiányzó) területeknek a vizsgálatba történő bevonásával, mind vertikálisan: a már bemutatott területek további kutatásának szorgalmazásával, illetőleg újabb össze-függések feltárásával. Hivatkozott irodalom KRISTÓ GYULA 1996. Opponensi vélemény Mező András: Magyarország patrocíniumi helynevei [11–15. század] című doktori értekezéséről. Névtani Értesítő 18: 112–117. TÓTH VALÉRIA 2007. A templomcímből alkotott településnevek keletkezési körülményeiről. Magyar Nyelv 103: 408–419.  TÓTH VALÉRIA 2008. Településnevek változástipológiája. A Magyar Névarchívum Kiadványai 14. Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Debrecen.  TÓTH VALÉRIA 2012. Patrocíniumi településnevek Európában. Magyar Nyelv 108: 292–303. SZENTGYÖRGYI RUDOLF Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar The Great Toponymic Divide. Reflections on the definition and usage of endonyms and exonyms [A helyneveket érintő nagy felosztás.  Gondolatok az endonima és exonima használata  és definíciója kapcsán] Szerkesztő: PAUL WOODMAN. Główny Urząd Geodezji i Kartografii, Warszawa, 2012. 302 lap Az egyesült királysági PAUL WOODMAN által szerkesztett többszerzős tanulmánykö-tet célja a földrajzi nevek egységesítése kapcsán felmerülő egyes kérdések tisztázása, kü-lönösen az endonima és exonima terminusok definíciójának pontosítása. A kötet négy nagyobb fejezetbe szerkesztve tartalmazza a különböző országokból származó szakem-berek esettanulmányait, amelyek egyes helynevek endonimaként, illetve exonimaként való megítélésének problémás eseteire kívánnak rávilágítani (9–123), továbbá az exonimák funkcionalitásának elemzésével (125–210), a kisebbségi használatú földrajzi nevekkel (211–270), illetve az endonima-exonima felosztás történeti vetületével foglalkoznak (271–302). A kötetben található tanulmányok nagy részében a kiindulópontot az jelenti, hogy a használatban lévő különböző endonima- és exonimadefiníciók (melyek közül leggyakrabban az UNGEGN 2007-es meghatározását idézik a szerzők) egyes konkrét esetekben nem érvényesek, illetve nem egyértelműen alkalmazhatók. A bevezetőben (5–6) a szerkesztő kiemeli, hogy a földrajzi nevek nemcsak a nyelvészet vagy a földrajz tárgykörébe tartoznak, hanem fontosak a társadalom, a közösség vagy az 

Onomastica Uralica 8. Patrociny Settlement Names in Europe. Szerk. VALÉRIA TÓTH. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen–Helsinki, 2011. 249 lap

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library