Munkánkban a Szegedi Dolomit Formáció (Szegedi-medence) és a Papuk-hegység (Szlavóniai-szigethegység) sötétszürke, anisusi dolomitjának kőzetváltozatait hasonlítjuk össze. Mindkét összletet dominánsan platformfáciesű dolomitváltozatok építik fel, azonban a Szegedi Dolomit jelentős mértékben tektonikus eredetű dolomitbreccsává és (proto-)kataklázittá alakult. Az utólagos tektonikus felülbélyegzés a korrelációt bizonytalanná teszi; a regionális kapcsolatok feltárásához a fekü és fedő képződményekre is kiterjedő összehasonlító munka szükséges

Raucsik, Béla

Varga, Andrea

Repository of the Academy's Library

  Raucsik B., Varga A. A Szegedi Dolomit Formáció kőzettípusainak összehasonlítása a Papuk-hegységi kőzépső-triász dolomittal  In: Dályay Virág, Sámson Margit (szerk.) Tisia Konferencia. Konferencia helye, ideje: Pécs, Magyarország, 2015.02.27-2015.02.28. Pécs: Molnár Nyomda és Kiadó, 2015. pp. 54-57. (ISBN:978-963-8221-56-8)          A Szegedi Dolomit Formáció kőzettípusainak összehasonlítása a Papuk-hegységi középső-triász dolomittal  A petrographic comparison of the Szeged Dolomite Formation with the Middle Triassic dolomite from Mt. Papuk RAUCSIK BÉLA, VARGA ANDREA Szegedi Tudományegyetem, Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék (raucsik@geo.u-szeged.hu, raucsikvarga@geo.u-szeged.hu) Abstract In this work, lithotypes of the Szeged Dolomite Formation (Szeged Basin, Hungary) and dark grey Anisian dolomite from Mt. Papuk (Slavonian Mountains, Croatia) are compared. Both sequences are dominated by different types of dolomites deposited on a carbonate platform, but the Szeged Dolomite were extensively altered to dolomite breccia and (proto-)cataclasite by tectonic processes. Their palaeogeographic correlation is rather confuse due to the tectonic overprint. In order to discover the regional relationships between the studied areas, further comparative work including the under- and overlying formations is needed. Összefoglaló Munkánkban a Szegedi Dolomit Formáció (Szegedi-medence) és a Papuk-hegység (Szlavóniai-szigethegység) sötétszürke, anisusi dolomitjának kőzetváltozatait hasonlítjuk össze. Mindkét összletet dominánsan platformfáciesű dolomitváltozatok építik fel, azonban a Szegedi Dolomit jelentős mértékben tektonikus eredetű dolomitbreccsává és (proto-)kataklázittá alakult. Az utólagos tektonikus felülbélyegzés a korrelációt bizonytalanná teszi; a regionális kapcsolatok feltárásához a fekü és fedő képződményekre is kiterjedő összehasonlító munka szükséges. Kulcsszavak: dolomit, Szegedi-medence, Papuk-hegység, anisusi Bevezető A Tisia preneogén aljzatának kibúvási területein (Mecsek, Villányi-hegység, Erdélyi-középhegység, Szlavóniai-szigethegység) már a XIX. század óta ismertek középső-triász karbonátos kőzetek. Ezek a karbonátos összletek a Tisia fiatal üledékekkel fedett területének felépítésében is számottevőek. A fúrásos adatok számának ugrásszerű növekedése szükségessé tette azok rendszerezését, ennek eredményeként pedig lehetővé vált a kőzetrétegtani egységek azonosítása, definiálása, illetve a klasszikus felszíni előfordulásokkal való korreláció [1][2]. A Szegedi- és a Békési-medence aljzatának meghatározó tagja a sötétszürke, fekete, breccsás dolomit, amelyet Szegedi Dolomit Formáció néven különítünk el [3]. Ez az összlet lényeges szerepet kapott a tárgyalt aljzati területek és a tágabb földtani keret korrelációjában, mivel az Erdélyi-középhegység Codru-takarórendszerének több tagjában ismert hasonló kifejlődés [3]. Az újabb szintetizáló munkák egy része [4][5] szerint a Papuk-hegység mezozoikuma (a Szegedi- és a Békési-medence aljzatához hasonlóan) a Codru-takarórendszerbe sorolható, míg mások a Kisbihari-takarórendszer [6], vagy éppen a Villány-Bihari-zóna részeként értelmezik azt [7]. Jelen munka vázlatos áttekintést nyújt a Szegedi Dolomit, valamint a Papuk-hegység jellegzetes anisusi dolomitjának petrográfiai jellemzőiről. A két képződmény részletes összehasonlítása hozzájárulhat a fenti korrelációs problémák feloldásához. Munkánk az OTKA K 108375 sz. projekt támogatásával valósult meg. 1. A Szegedi Dolomit Formáció jellemzése A Szegedi- és a Békési-medence területén általános elterjedésű, középső-triász, lagúnafáciesű, sötétszürke vagy fekete, erősen breccsás dolomitot Szegedi Dolomit Formáció néven különítjük el. Néhány fúrásból szegényes, de jellegzetes foraminifera és mészalga együttest sikerült azonosítani, aminek alapján az összlet kora anisusi–ladin [2][3]. Kőzettani és diagenezis-történeti szempontból mindössze egyetlen kéziratos munka tárgyalja a képződményt [8], ami négy dolomittípust, négy hasadékkitöltési és breccsásodási fázist, valamint több nyomásoldódási eseményt mutatott ki. 1.1. A Szegedi Dolomit Formáció kőzeteinek szöveti típusai a Szegedi-medence területén A Szegedi Dolomit a típusszelvényében (a Mórahalom Móra–1 fúrásban) világosszürke, sötérszürke színű, helyenként algalemezes szerkezetű, száradási repedéseket és fenesztrális pórusokat tartalmazó dolomitból áll (1. ábra, A). Ritkábban bioklasztos dolomitot is találunk, amelyre mikrites alapanyagban úszó bioklasztok (crinoideák, mollusca töredékek) jellemzők. Az összlet egyes szakaszai breccsásak, a klasztokat mind mikrites dolomit, mind pátos kalcit cementálhatja. A kőzet jellegzetessége, hogy a másodlagos üreges pórusokat részlegesen fehér pátos kalcit redukálja, valamint valamennyi kőzetelemet fehér kalcittal kitöltött, hajszálrepedések harántolják. A Szegedi-medence nyugati részén ugyanakkor kizárólag dolomitbreccsákat ismerünk; egyes esetekben tektonikus hatásra dolomit (proto-)kataklázit jött létre (1. ábra, B). Jellemző kőzettípus a szemcsevázú, polimikt dolomitbreccsa, de monomikt dolomitbreccsa is előfordul. A breccsák klasztjai a dolomitosodás mértékét illetően nagy változatosságot mutatnak, egyes minták esetében teljesen szövetromboló, máskor részben szövetszelektív dolomitosodás figyelhető meg, az eredeti platformkarbonát szöveti elemeivel, relikt szemcsetípusaival. Az intenzív tektonikus igénybevétel hatására képlékeny deformációt szenvedett, erősen foliált kőzetváltozat alakult ki az eredetileg laminált dolomárgából. A vizsgált területen a Szegedi Dolomitban összetett, több generációs érkitöltő fázisokat (pl. karbonátásványok, pirit, bitumen) azonosítottunk.  1. ábra: A Szegedi Dolomit Formáció jellemző kőzettípusai a Móra–1. fúrásban (A) és a Szegedi-medence nyugati részén (B)     2. A Papuk-hegység triász rétegsorának jellemzése A Papuk-hegység fő tömegét három komplexumba sorolt metamorf kőzetek alkotják. Ezekhez képest alárendelt elterjedésűek a triász kőzetek, amelyek anchimetamorf permokarbon metaüledékes összletre települnek. A rétegsor alsó-triász tarka metahomokkővel és metaaleurolittal indul, amelyet kb. 1000 m vastag középső-triász platformkarbonát követ. Ennek idősebb szakasza sötétszürke, „Gutensteini-típusú” dolomit, amit világos színű, „Steinalmi-jellegű” dolomit vált fel. Az egységes platform széttagolódása a késő-anisusiban történt; ennek eredményeként a medencékben szürke színű, márga, agyagkő betelepüléseket tartalmazó tűzköves Reiflingi Mészkő, míg a továbbra is kiemelt platformokon világosszürke diploporás dolomit keletkezett. A hegység legnyugatibb részén néhány méter vastag, karni homokkő és agyagkő, valamint rátelepülő sztromatolitos dolomit ismert. A triász legfiatalabb képviselője a fekete palából, agyagos mészkőből és márgából álló, a Kösseni Formációval azonosított képződmény [5][9]. Az alsó-triász sziliciklasztos kőzetek vizsgálata alapján az összlet anchi–epimetamorf átalakulást szenvedett a késő-kréta során [10]. 2.1. A sötétszürke anisusi dolomit szöveti típusai a Papuk-hegységben Munkánkban a Papuk triász rétegsorából a „Gutensteini-típusú” dolomitot vizsgáltuk. Az összlet legjobb feltárásai a hegység keleti részén, Kutjevo és Orahovica között, a Petrov- és a Kapavac-hegy közötti nyeregben vannak [9]. Az ÉNY-ias dőlésű rétegsor kőzetanyaga helyenként murvásodott, pados és vékonyabb réteges kifejlődésű sötétszürke dolomit. Mindkét kifejlődés algalemezes szerkezetű, de a pados változat gyakran tartalmaz összetett kitöltésű fenesztrális pórusokat (2. ábra).  A vizsgált minták jellegzetes mikroszöveti típusai a következők: peloidos dolomikrit váltakozása mikrokristályos dolomitlaminákkal; helyenként breccsásodott, bindstone szövetű mikrobialit; valamint fenesztrális szövetű dolomit. A pados, algalemezes dolomit egyes kőzettípusai szövetmegőrző dolomitosodást mutatnak; a dasycladacea típusú mészalgák belső pórusait pátos dolomitcement tölti ki, míg a mikritesedett szemcséket (bioklasztokat, peloidokat) mikrokristályos dolomit helyettesíti. Mindkét kőzettípusban megfigyelhetők nyomásoldódási szerkezetek, illetve valamennyi szöveti elemet harántoló (tektonikus eredetű) töréses pórusok, amelyeket finomkristályos dolomit cementált.  2. ábra: A Papuk-hg. sötétszürke anisusi dolomitjának algalemezes (A) és fenesztrális pórusokat tartalmazó változatának (B) makroszkópos megjelenése   Következtetések Előzetes eredményeink alapján az alföldi mezozoikumi aljzat jellegzetes középső-triász kőzetegyüttese, a Szegedi Dolomit elsődleges jellegeiben jól párhuzamosítható a Papuk-hegység sötétszürke „Gutensteini-típusú”, anisusi dolomitjával, azonban az utólagos hatások (tektonikus felülbélyegzés) eredményeként a korreláció rendkívül bizonytalan. A regionális kapcsolatok feltárásához a fekü és fedő képződményekre is kiterjedő összehasonlító munka szükséges. Irodalom [1] Haas J. (szerk.) 1993: Magyarország litosztratigráfiai alapegységei, Triász. MÁFI, Budapest, 278 p. [2] Bércziné Makk A. 1998: Az Alföld és a Tokaji-hegység triász és jura képződményeinek rétegtana. In: Bérczi I., Jámbor Á. (szerk.): Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. MOL-MÁFI, Budapest, 281–298. [3] Bércziné Makk A. 1993: Szegedi Dolomit Formáció. In: Haas J. (szerk.) 1993: Magyarország litosztratigráfiai alapegységei, Triász. MÁFI, Budapest, 265–267. [4] Vozár, J., Ebner, F., Vozárová, A., Haas, J., Kovács, S., Sudar, M., Bielik, M., Péró, Cs. 2010: Variscan and Alpine terranes of the Circum-Pannonian Region. Geological Institute, Slovak Academy of Sciences, Bratislava, 233 p. [5] Kovács, S., Sudar, M., Grădinaru, E., Gawlick, H.J., Karamata, S., Haas, J., Péró, Cs., Gaetani, M., Mello, J., Polák, M., Aljinović, D., Ogorelec, B., Kolar-Jurkovšek, T., Jurkovšek, B., Buser, S. 2011: Triassic Evolution of the Tectonostratigraphic Units of the Circum-Pannonian Region. Jahrbuch der Geologischen Bundesanstalt 151/3–4, 199–280. [6] Kemenci, R., Čanović, M. 1997: Geologic setting of the pre-Tertiary basement of Vojvodina (Yugoslavia). Part I: The Tisza Megaunit of North Vojvodina. Acta Geologica Hungarica 40/1, 1–36. [7] Schmid, S.M., Bernoulli, D., Fügenschuh, B., Matenco, L., Schefer, S., Schuster, R., Tischler, M., Ustaszewski K. 2008: The Alpine–Carpathian–Dinaridic orogenic system: Correlation and evolution of tectonic units. Swiss Journal of Geosciences 101/1, 139–183. [8] Horváth A. 1990: Szedimentáció- és diagenezis vizsgálatok D-alföldi szénhidrogénkutató fúrások Szegedi Dolomit (anizuszi) és Nagyharsányi Mészkő (barrémi-apti) képződményein. Doktori értekezés, kézirat, ELTE, Budapest, 107 p. [9] Pamić, J., Radonić, G., Pavić, G. 2003: Geološki vodič kroz Park Prirode Papuk. 66 p. [10] Biševac, V., Balogh, K., Balen, D., Tibljaš, D. 2010: Eoalpine (Cretaceous) very low- to low-grade metamorphism recorded on the illite-muscovite-rich fraction of metasediments from South Tisia (eastern Mt Papuk, Croatia). Geologica Carpathica 61/6, 469–481.    

A Szegedi Dolomit Formáció kőzettípusainak összehasonlítása a Papuk-hegységi középső-triász dolomittal

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library