Varga, Szabolcs

Repository of the Academy's Library

TÖRTÉNET-VILÁGA MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONTTÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET FOLYÓIRATA5751. (3.) évfolyam  201..TERJESZTI A MAGYAR POSTAEl fizethet személyesen a postahelyeken és a kézbesít nél,  vagy a Központi Hírlap Iroda zöldszámán: 06-80/444-444,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: 1-303-3440,vagy levélben a Magyar Posta  Zrt. Központi Hírlap Iroda,Budapest 1008 címen.Számonként megvásárolható az MTA BölcsészettudományiKutatóközpont Történettudományi Intézetében(1014 Budapest, Úri utca 53.,telefon: 224-6700/624, 626 mellék).Ára: 600 FtEl fizet knek: 500 Ft A Világtörténet 201 - s évfolyamának megjelentetését5 öa Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap támogatjaBARABÁS GÁBORVIOLA OPOLEI HERCEGN ÉS KÁLMÁN SZLAVÓN HERCEGGYÖRKÖS ATTILAMAGYARFRANCIA DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOKA KÉS KÖZÉPKORBAN (14571490)CSÁKÓ JUDITMAGYARORSZÁGI MESTER A FRANCIA ERETNEKEK ÉLÉN?PÉTERFI BENCEA MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A BAJOR HERCEGSÉGDIPLOMÁCIAI-POLITIKAI KAPCSOLATAI A 1516. SZÁZADBANSZEMLEVARGA SZABOLCS, KELENHEGYI ANDOR ÍRÁSAI5. (37.) évfolyam 2015. 1.VILÁGTÖRTÉNETA Magyar Tudományos AkadémiaBölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének folyóirataSzerkesztőkBottoni Stefano (felelős szerkesztő)Bíró László (szerkesztő), Farkas Ildikó, Martí Tibor,Skorka Renáta (rovatvezetők)Katona Csaba (olvasószerkesztő)SzerkesztőbizottságGlatz Ferenc (elnök), Anderle Ádám, Borhi László, Erdődy Gábor, Fischer Ferenc, Fodor Pál, Klaniczay Gábor,Majoros István, Papp Imre, Pók Attila, Poór JánosTARTALOMA középkori diplomácia és a Szentszék (Skorka Renáta)     1TanulmányokBarabás Gábor: Viola opolei hercegnő és Kálmán szlavón herceg. Egy historiográfi ai vita margójára     5Maléth Ágnes: Gui de Boulogne magyarországi itineráriuma   29Uhrin Dorottya: Kutyafejűek és marhalábúak. 13. századi mongol kifejezések a Historia Tartarorumban   43Györkös Attila: „Hosszú és érett mérlegelés után beleegyezett a szövetségbe.” Magyar–francia diplomáciai kapcsolatok a késő középkorban (1457–1490)   61Csákó Judit: Magyarországi mester a francia eretnekek élén? Néhány megjegyzésaz 1251. évi pásztorkeresztes mozgalom történetének elbeszélő forrásaihoz   79MűhelyPéterfi  Bence: A Magyar Királyság és a Bajor Hercegség diplomáciai-politikaikapcsolatai a 15–16. században. Hungarikakutatások a müncheni levél- és kézirattárakban 113VisszhangLővei Pál: Zsigmond király Konstanzban, 2014 145SzemleRégi egregiusok (Varga Szabolcs) 153Megtérés a kontextushoz (Kelenhegyi Andor) 157Rendiség és honvédelem Horvátországban és Szlavóniában a 16. században (Varga Szabolcs) 160 Jelen számunkat Skorka Renáta szerkesztette.SZERZŐINK Barabás Gábor, PhD, tudományos munkatárs, Pécsi Tudományegyetem BTK • Csákó Judit, tudományos segédmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet • Györkös Attila, PhD, egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem BTK • Kelenhegyi Andor, doktorandusz, Közép-európai Egyetem (CEU) • Lővei Pál, az MTA doktora, tudományos tanácsadó, MTA BTK Művészettörténeti Intézet • Maléth Ágnes, doktorandusz, Szegedi Tudományegyetem BTK • Péterfi  Bence, fi atal kutató, MTA BTK Történettudományi Intézet • Skorka Renáta, PhD, tudományos munkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet • Uhrin Dorottya, doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK • Varga Szabolcs, PhD, főiskolai docens, Pécsi Püspöki Hittudományi FőiskolaCONTENTS Medieval Diplomacy and the Holy See (Renáta Skorka)     1StudiesGábor Barabás: Duchess Viola of Opole and Coloman, Duke of Slavonia. Contribution to a Historiographical Dispute     5Ágnes Maléth: Some Remarks on the Itinerary of Cardinal Gui de Boulogne in Hungary   29Dorottya Uhrin: The Dog-headed, Cow-footed Men. Mongolian Words in the Historia Tartarorum   43Attila Györkös: “After long and mature deliberation, he accepted the alliance.” Franco–Hungarian Diplomatic Relations in the Late Middle Ages (1457–1490)   61Judit Csákó: A Hungarian Master at the Head of the French Heretics? Some Remarks on the Narrative Sources of the Movement of the Pastoureaux in 1251   79WorkshopBence Péterfi : Diplomatic and Political Relations between the Kingdom of Hungary and the Duchy Bavaria in the 15th and 16th Centuries 113EchoPál Lővei: King Sigismund in Konstanz, 2014 145Book ReviewsOld “Egregii” (Szabolcs Varga) 153Converting to the Context (Andor Kelenhegyi) 157Estates and Defence in Croatia and Slavonia in the 16th Century (Szabolcs Varga) 160SZEMLE160 VILÁGTÖRTÉNET ● 2015. 1.Rendiség és honvédelem Horvátországban és Szlavóniában a 16. században1A 19. század utolsó pár évtizedében a horvát–magyar politikai viszonyoknak köszönhe-tően olyan kitűnő horvát történészek foglalkoztak Szlavónia közjogi helyzetével, mint Franjo Rački, Ferdo Šišić és Vjekoslav Klaić. 1920 után azonban kutatásaik homlokterébe alapve-tően Dalmácia, valamint a ma Boszniában található középkori horvát területek, illetve a szerb–horvát kapcsolatrendszer neuralgikus pontjai kerültek. Ezért nevezhető különösen értékesnek az az 1990 után felnőtt új generáció, melynek tagjai – szakítva az illír nemzet-szemlélettel – ismét a Habsburg Monarchia, illetve ezen belül a Magyar Királyság keretei között kívánják értelmezni a kora újkori horvát állam- és társadalomfejlődés főbb állomásait. Az új generáció tagja Nataša Štefanec is, a Zágrábi Tudományegyetem fi atal, ám már most is jelentős eredményeket felmutató oktatója, aki különböző munkáiban bécsi, grazi, zágrábi és budapesti stb. levéltárak forrásait is hasznosítva foglalkozik a 16. századi horvát-szlavón rendiség sajátosságaival. Több jelentős tanulmánya jelent meg angol nyelven,2 IV. és V. Zrínyi Györgyről készült írása pedig magyarul is olvasható.3Jelen monográfi ájának alapjait a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) meg-védett disszertációja képezi, amely arra kereste a választ, hogy a katonai védelmi rendszer átszervezése során a horvát-szlavón rendek miképpen vettek részt a regionális határvéde-lemben és politikában. A szerzőt alapvetően három tényező motiválta: először is, hogy a nemzetközi szakirodalomban alig esik szó a horvát kora újkorról, másodsorban még az erről szóló munkákban is sokkal több fi gyelem összpontosul az állam abszolutista berendezke-désére, mint a rendekkel való közös kormányzásra, harmadszor pedig a szerző a Fedor Moačanin és Karl Kaser által megkezdett munka nyomvonalán haladva az ekkor kiépülő katonai határőrvidék jellegét kívánta a kora újkori hadügyi forradalom kontextusában bemu-tatni. A vizsgált térség ugyan a középkori Szlavónia, valamint a középkori Horvát Királyság maradéka, ám Štefanec sok esetben kitekint a végvárrendszert fi nanszírozó Belső-Ausztria tartományaira (Krajnára, Karintiára, Stájerországra), illetve a Dráva és a Balaton közötti ke-resztény kézen maradt területekre. Időben elsősorban a 16. század középső harmada kap kiemelt szerepet, az ezt megelőző évtizedekre inkább előzményként tekint a szerző, a szá-1  Štefanec, Nataša: Država ili ne. Ustroj vojne krajine 1578. godine i hrvatsko-slavonski staleži u regionalnoj obrani i politici. Zagreb, Srednja Europa, 2011. 563 p.2  Štefanec, Nataša: Demographic Changes on the Habsburg–Ottoman Border in Slavonia (c. 1570–1640). In: Das Osmanische Reich und die Habsburgermonarchie. Hg.: Kurz, Marlene–Scheutz, Martin–Vocelka, Karl–Winkelbauer, Thomas. Wien–München, 2005. 551–578. 3 Nataša Štefanec: IV. és V. Zrínyi György. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk.: Bene Sándor–Hausner Gábor. Bp., 2007. 87–112.161VILÁGTÖRTÉNET ● 2015. 1.SZEMLE zad végi konszolidációs folyamatokra pedig többnyire a konklúzióban utal, ám sok esetben azért elidőzik a 16–17. század fordulójánál, ami jóval több egyszerű kitekintésnél. Mindezek a módszertani elképzelések, tér- és időbeli „lehatárolások” alapvetően hordozzák a kötet újszerűségét és egyben a kutatási szempontok korlátait is.A munka első fejezetében (11–55.) a kutatás fentebb már leírt céljairól olvashatunk. A forrásokat és a szakirodalmat bemutató alfejezetből kitűnik, hogy a szerző mindenek-előtt a bécsi Kriegsarchiv és a grazi Steiermärkisches Landesarchiv anyagára támaszkodott, illetve a szintén Grazban található Univesitätsbibliothek kézirattárában őrzött, az 1578. évi tanácskozásokra vonatkozó iratokból dolgozott. Más állagokból rendkívül szisztematikusan válogatott, ami természetesen érthető, ám – ahogy arra később kitérek – egyéb tekintetben mégis elgondolkodtató. Ugyancsak itt kell megemlíteni, hogy a bevezető fejezetben a Habsburg Monarchiá-ba illeszkedő Magyar Királyság, valamint Horvátország sorsát a – magyar szakirodalomban általában mostohán kezelt – Cseh Királyság helyzetével veti össze, és megállapítja, hogy előbbieket számos egyéb tényező mellett az oszmán katonai fenyegetettség kényszerítette alapvetően más szituációba. A hasonlóságok kapcsán a szerző kiemeli, hogy a cseh tarto-mány élén álló Oberstburggraf vagy Prorex a király helyettese és egyszersmind a rendek legfőbb képviselője volt, akárcsak a horvát-szlavón területek élén álló bán, akinek a helyzete lassan szilárdult meg a kora újkorban. Ezt a későbbiekben érdemes árnyalni, ugyanis a cseh helytartóval ebben az időszakban csak a magyar nádor, illetve a helytartó pozíciója vethető össze, a Habsburg uralkodó igazgatási és hatalomgyakorlási szempontból a Drávától délre fekvő területekre a magyar kormányszerveken keresztül gyakorolt hatást. Ezalól egyedül a katonai igazgatás jelentett kivételt, így nem véletlen, hogy a katonai határőrvidékkel fog-lalkozó korábbi kutatások szinte teljesen negligálni tudták a parallel magyar berendez-kedéssel való összevetést, és mindenképp a kötet javára írandó, hogy ez a szempont is szere pel benne.A mű legnagyobb érdeklődésre számot tartó fejezete a tartomány nemesi társadal-mát vizsgálja (55–139.). Ebben először a Magyar Királyságra vonatkozó adatok kerülnek bemutatásra, majd a helyi arányokról tájékozódhatunk. Kiderül, hogy a horvát-szlavón te-rületeken, valamint a Muraközben a tartományi nemesség alig három százaléka tartozott a bárók közé, miközben az adózó porták háromnegyede az ő kezükben volt. Az egregiusok tíz százalékot tettek ki, és számarányukhoz mérten részesültek a birtokokból, ahogy a köz-nemesség alsó rétege is majdnem akkora arányban (7,9 százalék) képviseltette magát. Ezzel szemben a nemesi kiváltsággal rendelkezők háromnegyedét alkotó kisnemesség csupán az adózó porták 7,3 százalékát tartotta a kezében. Mindez a nagybirtok jelentős túlsúlyát mu-tatja, igaz, ez nem volt másképp a Drávától északra fekvő területeken sem. A szerző Pálff y Géza „nemzetek feletti” fogalmát kölcsönözve a bárói rétegről megállapítja, hogy etnikailag homogén volt, az Erdődyekről, Nádasdyakról, illetve Bánff yakról ebben a korban nem lehet nemzetkarakterológiai jegyek alapján beszélni. Ezt a megállapítást persze lehetne némileg fi nomítani, hiszen a nemesség de jure „natio hungarica” tagsága éppen ezeknél a családok-nál döntően egybeesett a nyelvi és történeti identitással is, ám az itt nem említett Zrínyi, Draskovich, Ráttkay stb. famíliák esetében helytálló a megállapítás.A fejezet valójában a német és a magyar szakirodalom, illetve a Werbőczy-féle jogi defi níciók alapján helytálló összegzése a nemesi társadalom kora újkori rétegződésének és jellegzetességeinek. Ez elmondható a nemesi mobilitásról szóló részekről is, ahol egy-egy család felemelkedésének alapját a katonai szerepvállalás, a hivatalviselés és a körülte-kintő házasodási, illetve birtokpolitika egyvelege alkotta. Ennek illusztrálására a Krisanichok 162 SZEMLEVILÁGTÖRTÉNET ● 2015. 1.(Križanić) példáját olvashatjuk, akik a 16. század elején Karlovac környékéről menekültek el biztonságosabb vidékre, majd az egyik családtag, Gáspár az 1570-es években Bihácson szolgált, ezzel kiérdemelte Turanj kapitányi tisztét, élete végére pedig össze tudott szedni annyi pénzt, hogy Krajna tartomány határán megvehetett egy kisebb birtokot. Gábor fi a szintén a végeken szolgált, neki köszönhetően került a család birtokába a krajnai Trebnje uradalma. Az ő lánya élete folyamán háromszor özvegyült meg, első férjét a harcok során vesztette el, a másodikat a biológiai törékenység vette el, harmadszorra azonban sikerült bekerülni a bárói ranggal bíró Katzianerek közé, és ezzel végleg a krajnai rendek kötelékébe léptek. Még számos példát lehetne hozni – a szerző a Zrínyiek kapcsán ezt meg is teszi –, ám mindez csak árnyalatokban tér el a Magyarországon tapasztalt nemesi sorsoktól. Azt mindenesetre érdemes lenne komolyabban megvizsgálni, vajon van-e eltérés az osztrák tar-tományokba való áttelepülés, az ottani indigenátus megszerzésének volumenében a Drává-tól délre, illetve északra vitézkedő nemesi családok körében. A sokkal jelentősebb krajnai, karintiai, stájer katonai jelenlét miatt nem lenne meglepő, ha a horvát-szlavón nemesség nagyobb arányban integrálódott volna ausztriai társai közé, és ez újabb szemponttal gazda-gítaná a tartomány eltérő fejlődési pályájának kutatását.A társadalmi mobilitás vizsgálatánál érdemes lett volna fi gyelmesebben szemügyre venni a bárói címek adományozásának ütemét. A szerző ugyan egy rövid bekezdés erejéig kitért erre a kérdésre, ám az általa felvázolt lista rendkívül foghíjas, így különösebb következte-tések levonására értelemszerűen nem alkalmas. A Draskovichok, Kasztellánff yak, Keglevichek és Ráttkayak mellett ugyanis a Kerecsényiek, Horváth-Stanchich Márk, a Gregorján ciak és a Konszkyak is eljutottak ebbe a pozícióba, sőt e bárói kinevezések zöme 1559–1603 közé, azaz bőven a vizsgált korszak határain belül esett. Az indoklásban szinte kivétel nélkül a katonai, illetve kisebbrészt az udvari szolgálat szerepelt, azaz a helyi elit valóban a kardjával küzdötte fel magát a társadalmi ranglétra legfelső fokaira.4 E folyamatnak az országos ten-denciákkal való összevetése a közeljövő egyik fontos feladata. Szintén itt kaphatott volna helyet a királyi adományok bemutatása és elemzése, szükséges lett volna a helyi családok udvari kormányszervekben dolgozó tagjairól is szólni, valamint felhasználni a családi rezi-denciákat (várak, kastélyok, udvarházak) a nemesi társadalom egyes tagjainak jobb megis-meréséhez, sőt megértéséhez. Ezek azonban nem szerepelnek a szövegben, holott a szerző tökéletesen meg tudta volna oldani a feladatot. Nataša Štefanec könyvének legnagyobb érdeme, hogy minden esetben igyekezett a helyi történéseket és intézményeket a magyarországi eseményekbe integráltan szemlélni. Külföldi szerzőtől szokatlanul bőségesen használja az újabb magyar szakirodalmat, látható-lag igyekezett minden részkérdésben tájékozódni. A vállalt téma gazdagsága miatt azonban ez nem mindig sikerül, ami egyébként nem feltétlenül a szerző hibája, hiszen sok esetben még a magyar történetírás sem tud határozottan állást foglalni abban a kérdésben, vajon mi-kor is vált kétkamarássá a magyar országgyűlés. Štefanec számára a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy kutatásait a teljes magyar intézmény- és társadalomtörténet keretei között kellett volna elhelyeznie, erre pedig természetszerűleg nem volt maradéktalanul képes. Ettől függetlenül akár a báni tisztségről, akár a rendi gyűlésekről, akár a királyi udvarral való kap-csolattartásról szóló részeket nézzük, mindenhol tárgyszerű leírással találkozhatunk.4 Varga Szabolcs: Erdődyek, Kerecsényiek, Ráttkayak. A szlavóniai arisztokrácia felemelkedése és bukása a 16. században (Vázlat). In: Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában. Szerk.: Bárány Attila–Orosz István–Papp Klára–Vinkler Bálint. Debrecen, 2014. 237–253.163VILÁGTÖRTÉNET ● 2015. 1.SZEMLE A kötet legnagyobb része (139–323.) az 1578. évi Bruck an der Murban lejátszó-dott tárgyalássorozattal és az ehhez köthető forrásokkal foglalkozik. Ezzel kapcsolatban nem lép túl a magyar történettudomány által már feltárt ismeretek horizontján, ám megálla-pításai horvát nyelven mindenképp újdonságként hatnak. A kötet szerkezetével csupán akkor lehet vitába szállni, ha fő kérdésnek nem a ka-tonai végvidék megszervezését, hanem a horvát-szlavón nemesi társadalom és tartományi közigazgatás működését tekintjük. A nemességnek ugyanis nem csupán a katonáskodás, hanem az adózás és az igazságszolgáltatás működtetése, azaz a polgári funkciók ellátása is a feladatai közé tartozott. Előbbiről a következő fejezetben viszonylag sok szó esik, ám ezen állítások mindegyike a Josip Adamček és Ivan Kampuš által kiadott állami adóösszeírásokon és az azokból készült feldolgozásokon alapul, az egyes birtokok valódi adózó állapotáról hiteles(ebb)en tájékoztató uradalmi anyagok sajnos hiányoznak. A nemesség civil közigazgatásban betöltött szerepének bemutatására a hiteleshelyi levéltárak mellett mindenképp fi gyelembe kellett volna venni a családi és vármegyei levél-tárakat is. Ezek nagy része Zágrábban, vagyis elérhető közelségben található. Úgy érzem, hogy a hadtörténetírás évszázados beidegződése ma is hat, ezért mindenáron a 18. századi katonai határőrvidék előzményeiből kívánják bemutatni a horvát-szlavón államfejlődést, pe-dig a határőrvidék megszületésének hátterét éppen fordítva, a tartományi közigazgatás és társadalomtörténet felől lehet megérteni. A kötet végén függelékként mintegy ötvenoldalnyi forrásközlést találunk, ahol táblá-zatba rendezve láthatjuk a belső-ausztriai rendek által készített tervezeteket a horvát-szlavón végvidéken álló várak katonaságáról. A grazi levéltárból származó források eddig, ebben a formában ismeretlenek voltak Magyarországon, közreadásuk mindenképp dicséretes. A mun-kát bőséges nemzetközi szakirodalom zárja, amelyből az egyes részproblémákat illetően széles körben tájékozódhat az olvasó. A szerző kitűnő könyve a téma megkerülhetetlen monográfi ája lesz a következő években.        Varga Szabolcs 

Rendiség és honvédelem Horvátországban és Szlavóniában a 16. században

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library