Gidó, Attila

Repository of the Academy's Library

2015. 02. 24. Transindex - tematikus szócikkekhttp://lexikon.adatbank.ro/tarsadalomismeret/print.php?id=30 1/4ZSIDÓK ERDÉLYBENSzerző: Gidó AttilaA tematikus szócikk leírása  Az erdélyi zsidóság, mint állandó közösség kialakulása csak a 17. századtól datálható. A 20. századi erdélyi zsidó közösség pedig a 18­19. századibetelepedések nyomán alakult ki. A holokausztot követően egy újabb, ezúttal belső migrációs hullámnak köszönhetően, ismét átalakult a régió zsidólakosságának az összetétele. Mindezek következtében nem beszélhetünk folytonos erdélyi zsidó történelemről.A szórványos jelenlétet követően, az első szabályozott letelepedés egy 1623­as Bethlen Gábor adta kiváltságlevélnek köszönhető. Többségük ún.spanyol zsidó (szefárd) volt, később viszont, a török háborúk után nagyrészt askenáziak érkeztek a régióba. Bethlen Gábor halálát követően szűkültek azsidóság jogai.Erdély státuszának átalakulása (1690­től a Habsburg Birodalom része) a területén élő zsidó lakosság további jövőjére is kihatással bírt. A 18. századbanfelgyorsult a zsidóság demográfiai és belső intézményi fejlődése. E század közepéig az Erdélyi Nagyfejedelemség izraelitáinak létszámnövekedésenagyrészt egyenlő arányban volt köszönhető a déli és a nyugati migrációnak. A változás többek között a Habsburg Birodalom területi gyarapodásával észsidókkal szemben érvényesített politikájával, az osztrák fennhatóság alá került lengyel területekről (Galícia, majd Bukovina) érkező zsidókbevándorlásával, valamint a kisebb mértékű betelepítésekkel hozható összefüggésbe.Néhány száz főről a 18. század végére kétezer körülire nőtt a Nagyfejedelemség zsidó lakosainak a száma, majd a következő század első évtizedeibenmeghaladta a háromezret. A Bánságban és a Partiumban jóval jelentősebb zsidó közösség jött létre, amely 1787­ben közel hétezer, 1836­ban pedig25 ezer fős volt. A 19. század elejéig jórészt falvakhoz kötött zsidó lakosság többsége kereskedelemmel, pálinkafőzéssel és árusítással, bérléssel(malmok, szeszfőzdék, földek), valamint különböző mesterségekkel (szabó, tímár, mészáros stb.) foglalkozott. A létszámgyarapodással és ajogkorlátozások enyhülésével párhuzamosan viszont egyre szerteágazóbbá vált a foglalkozásszerkezetük. Máramarosban a 19. században jelentős zsidóföldművesközösség is kialakult. A II. józsefi reformok, illetve az azt követő próbálkozások és a zsidó körökben megmutatkozó modernizáció irányába történő nyitás révén beindult azárt zsidó közösségekben a fellazulási folyamat. A keresztény felekezetek által fenntartott iskolákat látogató zsidó ifjak új szemléletmóddal és világitudással tértek haza, amelyek mind a magyar társadalomba történő integrációt segítették elő. A 19. század közepére a korábbi német nyelvi, kulturálisorientáció érezhetően magyar irányba mozdult el. Mindezzel párhuzamosan a magyar liberális elit a zsidóság emancipálását támogatta.Az erdélyi zsidóság részvétele az 1848­as forradalomban és az 1849­ben kimondott, de a forradalom bukása miatt érvénybe nem lépő egyenjogúsításközös zsidó­magyar történelmi tapasztalatot teremtett. A polgári egyenjogúsítást végül az erdélyi zsidóság számára az osztrák­magyar dualizmus elsőéve hozta meg az 1867. évi XVII. tc. révén.A polgári egyenjogúsítás megvalósulásával nem zárult le a magyarországi/erdélyi zsidóság emancipációs korszaka. Hátravolt ugyanis a még megtűrtstátusban létező izraelita vallás befogadása, és ezáltal a vegyes házasságok, illetve a betérések elismerése. A recepcióra végül 1895­ben került sor az1895. XLII. tc. szentesítésével.2015. 02. 24. Transindex - tematikus szócikkekhttp://lexikon.adatbank.ro/tarsadalomismeret/print.php?id=30 2/4A 19. század második fele az egyenjogúsítás mellett a magyarosodást hozta a legtöbb erdélyi zsidó számára. Az integrációnak, illetve amagyarosodásnak a mértéke régiónként változott, és összefüggésben volt a zsidó társadalmon és valláson belül végbemenő modernizációsfolyamatokkal. A haszid és ortodox közösségekben alacsonyabb volt a magyarosodás mértéke, míg a neológia élen járt az integrációban. Mindez aztjelentette, hogy a zsidóság egy jelentős része nem csak elsajátította és magáévá tette a magyar kultúrát, de bekapcsolódott a magyar nyelvűkultúratermelésbe, illetve közreműködött a magyar kulturális, szociális és gazdasági intézményháló működtetésében.Ez a fajta magyar asszimilációs modell többé­kevésbé a nyugat­európai mintákat követte. Így a magyar liberális politikai elit a zsidóság emancipálásáértcserében teljes integrációt és beolvadást várt el. Ez azonban úgy a zsidó társadalmon, mint a keresztény társadalmakon belül olyan megosztottságokhozvezetett, amely egyrészről a cionizmus (modern zsidó nemzeti mozgalom), másik részről pedig a politikai antiszemitizmus kibontakozását készítette elő.Mindkét ideológia az asszimiláció sikerességét kérdőjelezte meg.A 19. században ugrásszerűen megnőtt Magyarország, és benne Erdély izraelita lakossága. 1869­ben a mai Erdély területén 105 ezer izraelita élt, egészMagyarországon pedig 542 ezer, az össznépességen belüli arányszámuk pedig 4 százalék volt. A századfordulóra közel 180 ezerre nőtt számukErdélyben. A létszámnövekedéssel együtt, a korábban túlnyomóan rurális környezetben élő zsidóság egyre nagyobb arányban vándorolt be az addigtiltott területnek számító városokba. 1910­re Erdélyben a zsidóság 44 százaléka már városi lakos volt, és ez az arány 1930­ra már 58 százalékranövekedett. Az első világháború előestéjére az erdélyi zsidóság 70­73 százaléka magyar anyanyelvűvé vált, és az addig beszélt jiddis nyelv egyre inkábbvisszaszorult. Emellett sokan éltek a névmagyarosítás és a kikeresztelkedés lehetőségével.Erdély Romániához való csatolása a zsidó társadalmon belül mélyreható változásokat eredményezett. Az 1918­1940 közötti Románia zsidó lakossága750 ezer fő körül mozgott (4,2 százalék), ebből 190 ezren éltek Erdély területén. Besszarábiában 200 ezer, Bukovinában 90 ezer, az Ókirályságban pedig260 ezer zsidó volt. Az 1918 után beinduló zsidó önszerveződési és intézményteremtési folyamat az illető országrészekben önállóan, egymástólfüggetlenül zajlott. Ami közös volt bennük, hogy ­ az antiszemitizmus elleni küzdelem mellett ­ legfontosabb feladatuknak mindannyian az asszimilációmegfékezését és a zsidók nemzetként való elismertetését tűzték ki célul. A csatolt részek zsidóságának ilyen irányú törekvései találkoztak a román államhomogenizációs politikájának támogatásával. Míg azonban erdélyi vagy besszarábiai vonatkozásban a román kormány önálló nemzetiségként ismerte ela zsidókat, így próbálva őket leválasztani a magyar, illetve az orosz kisebbségről, regáti társaik nemzeti mozgalmának kibontakozását igyekezett gátolni.Az 1918 előtti állapotokhoz képest lényeges változás következett be a zsidó közösségi intézmények területén. Míg az első világháború előtt az erdélyizsidóság, hasonlóan magyarországi hittestvéreihez, főként vallási alapon szerveződött, és a hitközségek számítottak a közösségszervezés alappilléreinek,addig az impériumváltás után megnőtt a világi és cionista intézmények száma és befolyása.A két világháború között az erdélyi zsidóság egy jelentős részének a magyarságtól való fokozatos disszimilációja következett be, amely több okravezethető vissza. Az egyik legfontosabb az antiszemitizmus, de a magyarságtól való fokozatos eltávolodást a magyarországi események is gerjesztették,beleértve a fehérterrort, a numerus clausust, a budapesti politikai vezetés fokozatos jobbratolódását, majd a zsidótörvényeket. A román állami nyomássem kedvezett a magyar identitástudat továbbélésének.Az egyre növekvő cionista tábor mellett továbbra is jelentős maradt azoknak a száma, akik a magyarsággal vállaltak sorsközösséget, és az asszimilációspályát tartották elfogadhatónak. Számos zsidó származású nagyvállalkozó, gazdasági szereplő, aktív szerepet vállalt a kisebbségi magyar kulturális éstársadalmi szervezetek anyagi fenntartásában.A huszonkét évnyi román hatalmat felváltó magyar adminisztráció Észak­Erdély zsidósága számára 1940. augusztus­szeptemberében nem csupán azóhajtott magyar állami keretekbe való visszatérést jelentette, hanem egyben a fokozatos jogfosztáshoz (zsidótörvények), majd megsemmisítéshez vezetőutat is. Ennek első mozzanatát a több ezer észak­erdélyi zsidót is érintő Kamenyec­podolszkiji vérengzések képezték.A megszorító intézkedések következményeit súlyosbította az a tény, hogy a munkaszolgálat (1942 után mintegy 15 000 észak­erdélyi zsidó férfit hívtakbe a nem fegyveres alakulatokhoz), a Budapestre való költözés és a baloldali múltú értelmiségiek ellen folytatott perek miatt 1942­43­tól jelentős2015. 02. 24. Transindex - tematikus szócikkekhttp://lexikon.adatbank.ro/tarsadalomismeret/print.php?id=30 3/4veszteség érte a zsidó értelmiségi elitet. A munkaszolgálatosok többségét a szovjet front első vonalában vetették be hiányos felszereléssel ésvédelemmel. Ilyen körülmények között igen magas volt körükben a halálozási arány.1944 márciusában a német csapatok megszállták Magyarországot. Az erdélyi zsidóság túlnyomó többségében tudatosult egyfajta veszélyérzet, mégsemgondoltak menekülésre. Az erdélyi zsidóság a legutolsó pillanatig bízott a magyar állam védelmében. Azon kevesek, akik reálisan mérték fel a politikaihelyzetet, tiltott határátlépéshez folyamodtak (Románia irányába), vagy bujkáltak.A II. magyarországi gettósítási zónához tartozó IX. és X. csendőrkerületek területén felállított észak­erdélyi gettókba 1944. május 3­tól kezdődőengyűjtötték össze az országrész zsidó lakosságát. Rövidesen, a magyar hatóságok 1944. május­június folyamán 45 vonatszerelvényt indítottak el Észak­Erdélyből Auschwitz irányába, a „végső megoldás" részeként. A keresztény lakosság többsége közönyösen vagy ellenségesen szemlélte a gettók szörnyűkörülményei között sorsukat váró zsidók szenvedését és elhurcolását. A közös történelmi emlékezet a segítő kevesek között tartja számon Márton Árongyulafehérvári katolikus püspököt, aki 1944. május 18­án a kolozsvári Szent Mihály templomban emelte fel szavát a zsidók üldözése ellen.Itt szükséges megemlíteni, hogy a második világháború alatt a zsidótörvények és a gettósítás a székelyekből lett zsidók életére is kihatással bírt. Alegtöbb székely szombatos mentesült ugyan a zsidóellenes törvénykezés alól (ún. szombatos tanúsítványt kaptak), számos esetben a hatóságok mégsemvették figyelembe a mentesítő iratokat és internálták vagy gettóba küldték tulajdonosaikat.A 165 ezer észak­erdélyi zsidóból csupán 35­40 ezer élte túl a soát. Közülük nagyjából 20 000  személy tért vissza a náci táborokból Észak­Erdélybe(őket név szerint is ismerjük), 8­10 000 deportálásokat túlélő zsidó pedig a felszabadulást követően nem tért haza, hanem Nyugatra távozott. A többitúlélő a felszabadult munkaszolgálatosok köréből került ki. A román fennhatóság alatt maradt Dél­Erdélyben minimális volt a 40 000 fős zsidóságembervesztesége. A háború után tehát, az észak­ és dél­erdélyi zsidóság összlétszáma a korábbi 190 000­200 000­ről 80 000­re csökkent.A holokauszt után a túlélők számára a haláltáborok borzalma jelentette az origót. A sorsközösség egy közös zsidó identitás új alapjait fektette le,függetlenül a világnézeti különbségektől és kulturális kötődésektől. A két világháború között beindult disszimilációs folyamatokat a holokauszt traumájatovább fokozta. A magyar zsidóságnak az elszenvedett megaláztatások és veszteségek puszta ténye mellett azt is fel kellett dolgoznia, hogy a magyarállam és a magyar lakosság ­ kevés kivétellel ­ cserbenhagyta őket, vagy egyenesen részt vállalt a megsemmisítésükben. Mindehhez olyan a hazatéréstkövető kiábrándító élmények is társultak, mint az újjáéledő antiszemitizmus és az elkobzott javak akadozó vagy elmaradó visszaszolgáltatása.Az erdélyi zsidóság jelentős része számára az önazonossági dilemmákból kivezető utat a magyar­zsidó identitás feladása jelentette. Többen anemzetfeletti ideológiákhoz csatlakoztak (beléptek a kommunista pártba), mások román integrációs pályát választottak, a többség pedig a kivándorlásmellett döntött (Palesztina/Izrael, Nyugat­Európa, Amerika). Mindazok, akik elvetették a teljes elfordulás alternatíváját, a különböző mélységű magyarintegrációban keresték a megoldást, amely többségüknél egy kettős, magyar­zsidó identitás tartós fennállását eredményezte.Az új, szovjet világrendből való kiábrándulás és az 1948­as zsidó államalapítás (Izrael létrejötte) a romániai zsidóság többségét az ország elhagyásárakésztette: 1948­1995 között mintegy 272 ezer romániai zsidó vándorolt ki Izraelbe. A holokauszt utáni 80 ezres erdélyi zsidóság fele 1952­ig távozott azországból. Számuk a következő évtizedekben is drasztikusan csökkent. Az Izraelbe és az Egyesült Államokba kivándorolt erdélyi zsidók jelentős részemegőrizte magyar anyanyelvét és magyar kulturális érdeklődését.A 2011­es népszámlálások szerint Romániában 3271 személy vallotta magát zsidó nemzetiségűnek, közülük 1103 élt Erdély területén. Szakirodalom Bárdi Nándor ­ Fedinec Csilla ­ Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat Kiadó ­ MTA KisebbségkutatóIntézet, Budapest, 2008.Braham, Randolph L. (szerk.): Az észak­erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Park Könyvkiadó ­ Koinónia, Budapest­Kolozsvár, 2008.2015. 02. 24. Transindex - tematikus szócikkekhttp://lexikon.adatbank.ro/tarsadalomismeret/print.php?id=30 4/4Carmilly­Weinberger, Moshe (szerk.): A zsidóság története Erdélyben (1623­1944). MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1995.Gidó Attila: Az erdélyi zsidókról. Egy közös történet vázlata. Litera­Veres, Székelyudvarhely, 2008.Gidó Attila ­ Sólyom Zsuzsa: Kolozsvár, Nagykároly és Nagyvárad zsidó túlélői. A Zsidó Világkongresszus 1946­os észak­erdélyi felmérése. NemzetiKisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2010. /Műhelytanulmányok, 35./Gyémánt, Ladislau: The Jews of Transylvania. A Historical Destiny. Institutul Cultural Român ­ Centrul de Studii Transilvane, Cluj­Napoca, 2004.Tibori Szabó Zoltán: Élet és halál mezsgyéjén. Zsidók mentése és menekülése a magyar­román határon 1940­1944 között. Minerva, Kolozsvár, 2001.Tibori Szabó Zoltán: Árnyékos oldal. Zsidó identitástudat Erdélyben a holokauszt után. Koinónia, Kolozsvár, 2007.Válogatott irodalom

Zsidók Erdélyben. Szócikk

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library