Posgay, Ildikó

Repository of the Academy's Library

 Szemle  99Csíkány Andrea két könyve a palóc nyelvjárásokról1. CsíkáNy aNdrea, A palóc nyelvjárás hat kutatópontjának lexikológiai vizsgálata különös tekintettel a hangtani és alaktani jelenségekre. Pandora Könyvek 30. kötet, Líceum Kiadó, Eger, 2012. 116 lap. – 2. kováCs CsíkáNy aNdrea, Lexikológiai vizsgálatok palóc nyelvjárásokban. BELIANUM, Vydavatel’stvo Univerzity Mateja Bela v Banskej Bystrici, Fakulta humanitných vied, Bél Mátyás Egyetem, Besztercebánya, 2013. 240 lapA két könyv szerzője a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem oktatója, maga is palóc származású, amit büszkén vállal. Ez utóbbi tény, valamint az ELTE Nyelvtudományi Dok-tori Iskolájában (Magyar Nyelvtudományi Doktori Program Szociolingvisztika, Dialektoló-gia Alprogram) végzett tanulmányai motiválták abban, hogy a szlovákiai középpalóc nyelv-járásokat vizsgálja, róluk állapot- és változásleírást adjon. A két kötet ugyanazon kutatás bemutatása, a 2012-ben megjelent monográfia a vizsgált nyelvjárások hangtani és alaktani jelenségeit, míg az egy évvel később kiadott kötet a kutatópontok szókészletét mutatja be.CsíkáNy aNdrea mindkét könyvében megfogalmazza, hogy mi volt a célja a 2003-ban elkezdett munkának. Az adatgyűjtés során kettős feladat elvégzését tűzte ki maga elé: egyrészt szinkrón gyűjtést folytat a kijelölt kutatópontokon, másrészt elvégzi A magyar nyelvjárások atlasza adatainak és saját gyűjtésének kontrasztív vizsgálatát (2012: 9, 2013: 6) Az anyaggyűjtés bemutatása is érzékelteti az olvasóval, hogy CsíkáNy aNdrea az elvég-zendő feladatok közül a legfontosabbnak a gyűjtést tekintette, nem véletlen, hogy Bárczi Gézát idézi: „Gyűjteni, gyűjteni, gyűjteni! Megragadni a pusztulót, menteni a veszendőt, feltárni a jelent, melyben a múlt és jövő ölelkezik” (2012: 17). Hatalmas adathalmazt, mintegy 600 ezer adatot gyűjtött össze. Ekkora anyag elemzése hosszú időt és sok energiát kíván, ezért a szerző a járhatóbb utat választva az adatoknak csak egy részét dolgozta fel (2012: 24, 2013: 8). Kutatópontjai kiválasztásánál a nagy elődök tapasztalatait messzeme-nően figyelembe vette. A nagyatlaszbeli öt kutatóponton kívül (Bolyk, Magyarhegymeg, Zsip, Csáb, Gice, kiegészítve a magyarországi Ludányhalászival mint kontrollcsoporttal), új kutatópont lett három város: Losonc, Fülek, Rimaszombat, és a MNyA. már említett kutatópontjai mellett hét falu: Bussa, Vilke, Ragyolc, Síd, Medveshidegkút, Gesztete, Várgede. A felsorolt települések közül Bolyk, Csáb, Gice, Magyarhegymeg, Zsip és Lu-dányhalászi az Új magyar nyelvjárási atlasz kutatópontjai is. Ez utóbbi tényt azért is meg kell említenem, mert CsíkáNy aNdrea ezeken a helyeken az ÚMNyA. kérdőívének a kikérdezését is elvégezte. A terepmunka kezdetekor hamarosan kiderült, hogy az ekkora területen végzendő gyűjtéshez segítség kell. A laikus gyűjtők felkészítése sikerrel járt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a gyűjtés során mindannyian nyelvjárásban vagy nyelv-járásias beszédben kérdezték ki a kérdőívet, s ezzel el tudták nyerni a helybeliek bizalmát (2012: 20). Íme, egy szociolingvisztikai axióma igazolódása a gyakorlatban! Az adatköz-lők kiválasztása a szociolingvisztikai koordinátáknak megfelelően történt. Volt köztük olyan, még élő adatközlő, aki a nagyatlasz gyűjtésekor Kálmán Béla és Imre Samu kérdé-seire válaszolt (2012: 23). Közéjük tartozik a bolyki Demecs Erzsébet, aki 1958 szeptem-berében 19 éves fiatalasszony volt, míg CsíkáNy aNdrea gyűjtésekor már betöltötte a 65. életévét. Az anyaggyűjtés célzott mintavétellel történt, az adatközlők 1162 + 20 kérdésre válaszoltak. A plusz 20 kérdés baloGh laJos és pelle béláNé 1972-es palóc nyelvjárá-si kérdőívét jelenti (Palóc kutatás. Kérdőív a palóc nyelvjárási sajátságok felkutatásához. 100  SzemleMódszertani Közlemények 12. Eger), amellyel a szerző, dicséretes módon, kiegészítette a két nyelvatlasz kérdőívét. CsíkáNy aNdrea a gyűjtés során szerzett szubjektív élménye-iről is beszámol, egyúttal azt is jelzi, hogy milyen problémákkal szembesült a kérdőívek kikérdezésekor. „Az adatközlők gyakran kommentálták a kérdéseket: pl. a cékla esetében, hogy ők bizony disznóöléskor nem szokták ezt készíteni” (2012: 21), vagy „Több adat-közlő nézett »butá«-nak, amikor »azt sem tudtam«, hogy a 88-as kérdésre alma a válasz.” A kérdéseket kiegészítő képek sem voltak mindig egyértelműek, a megnevezendő tárgyak nagy része pedig mára már eltűnt, mint például a szalmazsák (2012: 23). (A kritikai meg-jegyzések főleg a nagyatlasz kérdéseire vonatkoznak.) Az adatok feldolgozása és digitalizálása, az anyag rendszerezése 2010 márciusára fe-jeződött be. A hatalmas anyagból végül a már többször emlegetett hét kutatópont adatai lettek feldolgozva, a keleti palóc tömbhöz tartozó Gice, a középpalóc Bolyk, Magyar-hegy meg, Zsip, Ludányhalászi és a nyugati palóc Csáb anyaga. (Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy Csáb neves szülöttje sZeder FábiáN, tanár, néprajzi író, nyelvjárás-kutató, aki először írt tanulmányt a palócokról 1819-ben A Palóczokról címmel.)  A hang-tani és alaktani állapotvizsgálatot tartalmazó könyvfejezet (2012: 30–99) azzal a vitatható megoldással kezdődik, hogy a mai nyelvjárási helyzet elemzése előtt a szerző részletesen bemutatja a MNyA. adatai alapján az 1950-es évek fonémarendszerét és alaktanát, ezt összeveti a saját anyagával, majd ezután tér rá a nyelvjárási változások leírására, holott az összevetés az utóbbi fejezetrészbe kívánkozna. Nyilvánvaló, hogy szempontkeveredés történt. A hangtani jelenségek bemutatása jól követhető, alapos munka (2012: 39–70). En-nek tanulmányozását rábízom az olvasókra, részletes ismertetése helyett néhány jelenséget emelek ki. A jellegzetes palóc magánhangzók, az illabiális ȧ és a labiális hosszú ā még megvannak a vizsgált települések magánhangzórendszerében, kivéve a magyarországi Ludányhalászit, ahol már gyakoribb a köznyelvi a és á, főleg a fiatal adatközlőknél (2012: 36). Kevesebbszer vannak jelen a diftongusok, mivel használatukat a helybeliek nyelvjá-rásinak tartják, és igyekeznek elhagyni (2012: 101). Ezzel szemben a zárt ë-t nem érzik annak, meg is van a kutatópontok nyelvhasználatában. A mássalhangzók közül leginkább a ly meglétére voltam kíváncsi. Az adatok alapján a fonéma megvan mindhárom palóc nyelvjárási tömbben, de csak a középpalóchoz tartozó településeken általános a használata. A nyugati tömbhöz tartozó Csábon a ly-ezés mellett van l­ezés is. A keleti tömbhöz tartozó Gicén pedig ritkán jelenik meg a ly fonéma, a j­zés a gyakori, és l-ezés is van (2012: 38). Ami meglepő, hogy ez utóbbi kutatóponton korábban nem volt meg a ly (2012: 102).Az alaktani jelenségek bemutatása (2012: 71–99) szintén alapos, részletes és jó fel-dolgozás. Az elemzésből az a nyelvjárási helyzet rajzolódik ki, amelyre a köznyelvi hatás ellenére a nyelvjárás alaktani jelenségeinek a megőrzése a jellemző. Természetesen eltérés van az egyes kutatópontok nyelvjárásiassága között. Érdekes, hogy a családi helyhatáro-zóragok, a  ­not, ­nol, ­ni már alig használatosak, bár direkt rákérdezés után kiderült, hogy ismerik, de nem használják (2012: 90, 101). A 2013-ban megjelent monográfiában a szerző az első 22 oldalon összefoglalja az első kötetben részletesen leírt hangtani és alaktani vizsgálatokat, szól a kutatás felada-tairól, ír a palócokról, a palóc nyelvjárások általános sajátosságairól, bemutatja a kuta-tópontokat, s csak ezután következik a nyelvjárási szókészlet változásának a vizsgálata. A szerző szándéka ezzel nyilvánvalóan az volt, hogy a két kötet, bár ugyanazon kutatás eredményeiről szól, önállóan is kerek egész legyen. Tehát vannak azonos fejezetrészek, de nem szószerinti ismétlések. (Egyébként véleményem szerint a második kötet megírása és megszerkesztése jobban sikerült az elsőnél.) Mint az várható volt, a tájszók archaikus  Szemle  101rétege vagy kihalt, vagy használata visszaszorult, mivel az a tárgy, amelyet megneveztek vele, mára eltűnt, ilyen pl. a rokka (2013: 40). Ez a nyelv természetes fejlődésének a ve-lejárója. Ami viszont a szlovákiai nyelvjárások változását, beleértve a tájszókét, nagyban befolyásolhatja, az a köznyelvi hatás mellett megjelenő szlovák államnyelv hatása, vagyis egyszerre beszélhetünk két- és kettősnyelvűségről (2013: 136). A szókészletben jelent-kező kontaktusjelenségre a szerző egyik példája a balkón, amely a magyar köznyelvben is megvan, balkon alakban, s az ÉKsz.2 szerint az erkély kissé választékos megnevezése (84). A szlovákiai magyar anyanyelvű beszélők, köztük a palóc nyelvjárásúak a kérdéses lexémát inkább érzik a szlovákból való átvételnek, mint magyar köznyelvi eredetűnek (2013: 121). S ha már szó esett a szlovák nyelvi hatásról, érdemes megemlítenünk a koráb-bi átvételek közül a pȧmpuskȧ esetét, amely általános használatú az összes kutatóponton, kivéve Ludányhalászit, ahol ma már neologizmusként a fánk szó használata lett általános. A többi kutatóponton a pȧmpuskȧ mellett megjelenő neológ lexéma is szlovák átvétel, nevezetesen a siskȧ és siski (2013: 120). Az ezzel ellentétes tendenciára jó példa a mëggy esete, amelyet korábban is ismertek a szlovák visnyë mellett, de mára az előbbi használata vált általánossá (2013: 108). A kötetben összesen 328 lexéma részletes vizsgálatát kapjuk. A szöveges elemzés mellett táblázatokban is nyomon követhetjük a tájszók kutatóponton-kénti jelenlétét vagy eltűnését, a változatokat, használatuk gyakoriságát. A gondosan össze-állított táblázatok sajnos nem pótolják az adatok térképlapokon való megjelenítését. Ebből a gazdag anyagból egy regionális nyelvatlasz elkészítése lenne kívánatos. Maga a szerző is ír erről a lehetőségről (2012: 103, 2013: 24), ezért azt kívánom Csíkány Andreának, hogy legyen ideje, kedve és ereje ehhez a munkához, hogy minél előbb kézbe vehessük a palóc nyelvjárások regionális nyelvatlaszát!posGay ildikóMTA Nyelvtudományi IntézetEgy új magyar–orosz kontrasztív nyelvtan А. П. Гуськова, Сопоставительная грамматика венгерского  и русского языков Издательство Московского университета 2012. 269 lap aNtoNyiNa GusZkova neve nem ismeretlen a magyar nyelvészek előtt. Az 1970-es évek második felében Budapesten élt és tanult mint az MTA aspiránsa. Kandidátusi disszer-tációját, mely később könyv alakban is megjelent (A társadalmi kapcsolatteremtés eszközei a mai magyar nyelvben. NytudÉrt. 106. 1981), Tompa József vezetésével írta meg. A moszk-vai Lomonoszov Egyetemen évtizedek óta oktatja és kutatja a magyar nyelvet. Pályája során számos jelentős tanulmányt közölt és sokféle oktatási segédanyaggal segítette hallgatói és kollégái munkáját. Ez a most bemutatandó kötet oktatási tapasztalatainak és kutatásainak összegzése. A könyvet olvasva könnyű elképzelni alakját, ahogyan krétával a kezében újra és újra elmagyarázza a hallgatóknak a magyar nyelvnek az orosztól eltérő sajátságait.Az orosz oktatásnak több évtizedes hagyománya van Magyarországon, és magyart is oktatnak jó néhány oroszországi egyetemen, a kontrasztív kutatásoknak ez az alapja. Magyar részről többek között dezső lászló, Jászay lászló, páll erna, peTe isT­

Csíkány Andrea két könyve a palóc nyelvjárásokról

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library