Antal, László

Nyeste, Krisztián József

Papp, Gábor

Tamás, Viktor

Repository of the Academy's Library

Pisces	Hungarici	9	(2015)	39–44	                39	Újabb	adatok	a	sügér	(Perca	fluviatilis	Linnaeus,	1758)	növekedéséhez	New	data	to	growth	of	the	Perch	(Perca	fluviatilis	Linnaeus,	1758)	Tamás	V.1,	Nyeste	K.1,	Papp	G.2,	Antal	L.1	1Debreceni	Egyetem	TTK,	Hidrobiológiai	Tanszék,	Debrecen	2Tisza‐tavi	Sporthorgász	Közhasznú	Nonprofit	Kft.,	Tiszafüred		Kulcsszavak:	testhossz,	testtömeg,	méretgyakoriság,	Bhattacharya‐módszer	Keywords:	body	length,	body	weight,	length‐frequency,	Bhattacharya’s	method		Abstract	During	our	study,	the	growth	features	of	European	perch	(Perca	fluviatilis)	from	two	habitats	were	compared	in	the	area	of	Middle‐Tisza.	226	perches	were	collected	from	Tiszavalki‐medence	of	Lake	Tisza	(111	pcs)	in	27	 October	 2014	 and	 Rakamazi‐Nagy‐morotva	 (115	 pcs)	 in	 3	 November	 2014.	 The	 relationship	 between	standard	 length	 (SL)	 and	 total	 length	 (TL)	 was	 described	 by	 linear	 regression.	 The	 relationship	 in	 the	Tiszavalki‐medence	was	TL	=	1.1589	SL	+	1.2049	(r2	=	0.99)	and	 in	 the	Rakamazi‐Nagy‐Morotva	was	TL	=	1.1351	SL	+	3.6436	(r2	=	0.998).	The	relationship	between	standard	length	(SL)	and	body	weight	(W)	was	W	=	1×10‐5	SL3.2166	(r2	=	0.979)	in	the	Tiszavalki‐medence	and	was	W	=	3×10‐5	SL2.9277	(r2	=	0.968)	in	the	Rakamazi‐Nagy‐Morotva.	Based	on	the	body	length	distribution	three	different	size	groups	(age	groups)	were	identified	in	both	places.	The	avarage	SL	of	 these	groups	were	66;	85.9	and	112.3	mm	in	the	Tiszavalki‐medence	and	52.9;	77.5	and	105.1	mm	in	the	Nagy‐morotva.	The	observed	growth	in	the	Tiszavalki‐medence	was	similar	to	that	discrebed	in	other	Hungarian	waters,	but	in	the	first	two	years	the	growth	of	perches	in	the	Rakamazi‐Nagy‐morotva	was	slower	then	in	the	Tiszavalki‐medence	and	in	the	other	Hungarian	places.	The	results	of	this	fact	maybe	the	different	water	and	nutrient	supply	and	also	the	oxygen	levels.		Kivonat	Vizsgálatunk	 során	 két	 eltérő	 habitusú	 víztér	 sügér	 (Perca	 fluviatilis)	 állományának	 növekedését	hasonlítottuk	össze	 a	Közép‐Tisza	 vidékén.	 Vizsgálati	 anyagunkat	 226	 egyed	 adta,	melyeket	 2014.	 október	27‐én	 a	 Tisza‐tó	 Tiszavalki‐medencéjében	 (111	 db),	 illetve	 november	 3‐án	 a	 Rakamazi‐Nagy‐morotván	(115	db)	 gyűjtöttük	 be.	 A	 standard	 (SL)	 és	 a	 teljes	 testhossz	 (TL)	 viszonyát	 a	 Tiszavalki‐medencén	 TL	 =	1,1589	 SL	 +	 1,2049	 (r2	=	0,99),	 míg	 a	 Rakamazi‐Nagy‐morotván	 a	 TL	 =	 1,1351	 SL	 +	 3,6436	 (r2	 =	 0,998)	lineáris	 egyenletek	 fejezik	 ki.	 A	 standard	 testhossz	 (SL)	 és	 a	 testtömeg	 (W)	 összefüggései:	 a	 Tiszavalki‐medence	 esetén	W	=	1×10‐5	 SL3,2166	 (r2	=	0,979),	 a	Rakamazi‐Nagy‐morotva	 esetén	W	=	3×10‐5	 SL2,9277	 (r2	 =	0,968).	 A	 testhosszgyakoriság	 alapján	 mindkét	 víztesten	 három	 méretcsoportot	 (korcsoportot)	azonosítottunk,	melyek	átlagos	standard	testhosszai	a	Tiszavalki‐medencén	66;	85,9	és	112,3	mm,	illetőleg	a	Rakamazi‐Nagy‐morotván	 52,9;	 77,5	 és	 105,1	mm	 voltak.	 Eredményeink	 alapján	 megállapítható,	 hogy	 a	Tiszavalki‐medencében	 élő	 állomány	 növekedése	 összhangban	 áll	 a	 szakirodalomban	 fellelhető	 hazai	adatokkal,	 viszont	 a	 Rakamazi‐Nagy‐morotva	 sügéreinek	 növekedése	 az	 első	 két	 évben	 a	 tiszavalki	állományhoz	és	a	hazai	állomány	átlagos	növekedéséhez	képest	is	alulmarad,	melynek	oka	feltételezhetően	a	két	víztér	eltérő	víz‐	és	tápanyag‐utánpótlása,	valamint	oxigénviszonya	lehet.			Bevezetés	A	 sügér	 (Perca	 fluviatilis	Linnaeus,	 1758)	 Európa	 szerte	 széles	 körben	 elterjedt	 halfaj	(Kottelat	&	Freyhof	2007),	Magyarországon	kisebb‐nagyobb	állóvizekben	és	vízfolyásokban	egyaránt	megtalálható	(Harka	&	Sallai	2004).	Számos	külföldi	állomány	növekedése	ismert	(pl.	 Berg	1965,	Balon	1966,	1967,	 Szmirnov	1971,	Gyurkó	1972),	ugyanakkor	 a	hazaiakét	részletesebben	 mindössze	 a	 Duna	 egyik	 szigetközi	 ágrendszerében	 (Guti	 1992),	 a	Bodrogzugban	 (Hoitsy	 1994),	 illetve	 a	 Tisza‐tó	 tiszafüredi	 szakaszán	 (Harka	 et	 al.	 2012)	vizsgálták.	Munkánk	 során	 a	 Közép‐Tisza‐vidék	 két	 eltérő	 habitusú	 vízterében,	 a	 Tisza‐tó	Tiszavalki‐medencéjében,	 illetve	 a	 Rakamazi‐Nagy‐morotvában	 élő	 sügérek	 növekedését	Tamás	et	al.	/	Pisces	Hungarici	9	(2015)	39–44	 40	vizsgáltuk.	 Jelen	 dolgozatunkban	 ennek	 eredményeit	 mutatjuk	 be,	 melyeket	 egymással,	illetve	a	szakirodalomban	talált	adatokkal	is	összevetettük.			Anyag	és	módszer	A	 vizsgálati	 anyagunkat	 a	 2014.	 október	 27‐én	 a	 Tisza‐tó	 Tiszavalki‐medencéjében	kifogott	 111	 egyed,	 illetve	 a	 2014.	 november	 3‐án	 a	 Rakamazi‐Nagy‐morotván	(továbbiakban	 Nagy‐morotva)	 gyűjtött	 115	 példány	 adta.	 A	 mintavételek	 során	 a	 Nagy‐morotván	 egy	 akkumulátoros	 Hans‐Grassl	 IG200/2B,	míg	 a	 Tisza‐tavon	 egy	 aggregátoros	Hans‐Grassl	 EL	 64	 II	 GI	 típusú	 pulzáló	 egyenárammal	 működő	 kutatói	 halászgépet	használtunk.	A	 standard	 és	 a	 teljes	 testhossz	 meghatározása	 századmilliméteres	 kijelzésű	 digitális	tolómérőt,	 míg	 a	 testtömeg	 meghatározására	 századgrammos	 kijelzésű	 digitális	 mérleget	használtunk.	 A	 standard	 (SL)	 és	 a	 teljes	 testhossz	 (TL)	 viszonyát	 lineáris	 regressziós	analízissel,	míg	a	standard	testhossz	(SL)	és	a	testtömeg	(W)	viszonyát	a	Tesch	(1968)	által	javasolt	hatványfüggvény	segítségével	határoztuk	meg.		A	 halak	 életkorát	 Petersen	 módszerével,	 testhosszgyakoriság	 alapján	 becsültük	(Bagenal	&	Tesch	1978).	A	testhosszgyakoriság	eloszlásában	az	egyeses	méretcsoportokra,	(a	feltételezhető	korcsoportokra)	jellemző	átlagos	standard	testhossz,	annak	szórását	és	az	adott	 méretcsoportba/korcsoportba	 tartozó	 példányok	 arányát	 Bhattacharya‐féle	 eljárás	során	becsültük	(Bhattacharya	1967).	A	Bhattacharya‐féle	analízist	a	FiSAT	II	(Gayanilo	et	al.	2005),	egyéb	adatelemzéseinket	a	Microsoft	Office	Excel	2003	és	az	R	statisztikai	programokkal	(R	Development	Core	Team	2010)	végeztük.		Eredmények	és	értékelés	Vizsgálati	 anyagunkban	 a	 tiszavalki	 példányok	 esetében	a	 standard	hossz	 (SL)	 52,7	 és	200	mm,	teljes	hossz	(TL)	63,4	és	230	mm,	a	testtömeg	pedig	2,77	és	202	g	között	változott,	míg	a	nagy‐morotvai	115	példány	standard	hossza	(SL)	35,2	és	184,6	mm,	teljes	hossza	(TL)	46,8	és	211,2	mm	között,	a	testtömege	1,34	és	144,9	g	között	változott.			1.	ábra.	A	testhossz	és	a	testtömeg	viszonya	a	Tiszavalki‐medence	és	a	Nagy‐morotva	sügérei	esetében	Fig.	1.	The	relationship	between	body	length	(SL)	and	body	mass	(W)	regarding	the	perches	of	Tiszavalki‐medence	and	Nagy‐morotva		Tamás	et	al.	/	Pisces	Hungarici	9	(2015)	39–44	 41	A	Tiszavalki‐medence	esetében	a	standard	testhossz	(SL)	és	a	testtömeg	(W)	kapcsolatát	kifejező	összefüggés:	W	=	1×10‐5	SL3,2166	(r2	=	0,979).	A	standard	testhosszból	a	teljes	hossz	(TL)	a	következő	egyenlet	alapján	számítható	ki:	TL	=	1,1589	SL	+	1,2049	(r2	=		0,99).	A	Nagy‐morotva	kapcsán	a	standard	testhossz	(SL)	és	a	testtömeg	(W)	viszonyát	kifejező	összefüggés:	 W	=	3×10‐5	 SL2,9277	 (r2	=	0,968).	 A	 standard	 testhosszból	 az	 alábbi	 egyenlet	alapján	számíthatjuk	ki	a	teljes	hosszt	(TL):	TL	=	1,1351	SL	+	3,6436	(r2	=	0,998).	Az	SL–W	kapcsolatot	 leíró	exponenciális	 függvények	(1.	ábra)	alapján	a	kisebb	méretű,	fiatalabb	 példányok	 esetén	 nem	 tapasztalható	 eltérés	 a	 két	 víztesten	 élő	 állomány	növekedése	 között.	 A	 két	 görbe	 lefutása	 a	 nagyobb	 mérettartományok	 felé	 kezd	 eltérni,	azonban	 ez	 a	 látszólagos	 különbség	 mindössze	 az	 idősebb	 korcsoportba	 tartozó	 néhány	egyednek	köszönhető,	 így	ezek	alapján	messzemenő	következtetések	nem	tudunk	 levonni.	Habár	mindkét	populáció	növekedése	allometrikus	(b	≠	3,00),	az	emlı́tett	probléma	miatt	a	két	víztest	között	ezek	alapján	sem	tudunk	különbségeket	megállapítani.	A	 testhosszgyakoriság	 alapján	 (2.	 ábra)	 három	 méret‐,	 illetve	 feltételezhetően	korcsoportot	azonosítottunk,	azonban	ezek	leíró	statisztikáinak	Bhattacharya‐féle	becslését	csak	 az	 első	 kettőre	 tudtuk	 elvégezni,	 ugyanis	 a	 harmadik	 csoportba	 tartozó	 egyedekből	mindössze	 néhányat	 fogtunk.	 A	 Tiszavalki‐medence	 esetén	 az	 egynyaras	 (0+)	 korosztály	átlagos	 standard	 testhossza	 a	 66	 mm	 [szórás:	 4,6;	 konfidencia	 intervallum	 (95%):	65,1‐66,9],	 a	 kétnyarasoké	 (1+)	 85,9	 mm	 [szórás:	 5,7;	 konfidencia	 intervallum	 (95%):	82,2‐89,7],	míg	a	háromnyarasoké	(2+)	112,3	mm	volt	[szórás:	7,3;	konfidencia	intervallum	(95%):	104,6–120,0].	Ezeken	kívül	egy	130,5	mm,	egy	137,4	mm	és	egy	200	mm	standard	testhosszú	 egyedeket	 is	 gyűjtöttünk,	 amelyek	 adatai	 csupán	 tájékoztató	 jelleggel	szerepelnek	a	dolgozatban.			2.	ábra.	A	testhosszgyakoriság	(osztályszélesség	2	mm)	és	a	becsült	normáleloszlás	(szaggatott	vonal)	Fig.	2.	:	The	length	frequency	distribution	(class	width	2	mm)	and	the	estimated	age	groups	of	European	perch	(dashed	line)	in	the	Tiszavalki‐medence	(A)	and	Nagy‐morotva	(B)		A	 Nagy‐morotván	 a	 Tiszavalki‐medencéhez	 hasonlóan	 három	 méret‐/korcsoportot	sikerült	azonosítani:	az	egynyaras	(0+)	sügérek	esetében	az	egyedek	átlagos	standard	hossz	Tamás	et	al.	/	Pisces	Hungarici	9	(2015)	39–44	 42	52,9	mm	 [a	 szórás	 4,1;	 konfidencia	 intervallum	 (95%):	 52,0–53,8],	 a	 kétnyarasoknál	 (1+)	77,5	 mm	 [a	 szórás	 7,8;	 konfidencia	 intervallum	 (95%):	 74,1–80,9],	 illetve	 a	háromnyarasoknál	(2+)	105,1	mm	volt	[szórás:	4,9;	konfidencia	intervallum	(95%):	100,0–110,3].	 A	 vizsgálat	 során	 egy	 129,9	mm,	 egy	 147,4	mm,	 egy	 159,3	mm	 és	 egy	 184,6	mm	standard	 testhosszú	 példányokat	 is	 gyűjtöttünk,	 de	 ezek	 adatait	 szintén	 csak	 tájékoztató	célból	tüntettük	föl	Az	 eredmények	 alapján	 megállapítható,	 hogy	 a	 Nagy‐morotva	 egy‐	 (0+)	 és	 kétnyaras	(1+)	 sügéreinek	 növekedése	 elmarad	 a	 Tisza‐tó	 Tiszavalki‐medencéjében	 fogott	egyedekétől,	 melynek	 oka	 feltételezhetően	 a	 két	 víztér	 eltérő	 víz‐,	 illetve	 tápanyag‐utánpótlása	 lehet.	 A	 Tiszavalki‐medence	 vízutánpótlását	 a	 IX.‐es	 öblítőcsatorna	 és	 az	Aponyháti	 töltő‐ürítő	csatorna,	valamint	az	Eger‐patak	biztosítja,	utóbbi	vize	nagymértékű	tápanyagterhelést	 okoz	 a	 medencének,	 aminek	 köszönhetően	 dús	 a	 makrofita‐állomány	(URL1).	 A	 Nagy‐morotva	 vízutánpótlása	 ezzel	 szemben	 időszakos,	 az	 alkalmilag	 történő	vízcsere	 következtében	 a	morotva	 szukcessziója,	 „elöregedése”	 folyamatban	 van,	mely	 az	ottani	 élővilágra	 is	 jelentős	 hatással	 van	 (Tóth	 et	 al.	 2006,	 Antal	 et	 al.	 2011).	 A	Nagy‐morotva	 sügéreinek	 lassabb	 növekedésének	 a	 hátterében	 valószínűsíthetően	 az	időszakos	 víz‐,	 illetve	 ennek	 következtében	 a	 kedvezőtlenebb	 tápanyag‐utánpótlás	 és	oxigénviszonyok	állhatnak,	melyet	a	2009‐es	mérési	eredmények	is	megerősítenek	(Lövei	&	Antal	2010).		Szakirodalmi	 adatok	 alapján,	Magyarországon	 a	Duna	 szigetközi	 ágrendszerében	 (Guti	1992)	 és	 Bodrogzugban	 (Hoitsy	 1994)	 vizsgált	 sügér	 populációk	 növekedése	 nem	különbözik	 a	 Tiszavalki‐medence	 sügéreinek	 a	 növekedésétől,	 azonban	 a	 Nagy‐morotva	sügérállományának	növekedése	kis	mértékben	elmarad	azoktól	(3.	ábra,	1.	táblázat).	Végezetül	 eredményeinket	 összevetettük	 néhány	 külföldi	 vizsgálat	 adataival,	 melynek	alapján	a	Tiszavalki	egy‐	(0+)	és	kétnyaras	(1+)	sügérek	növekedése	összhangban	áll,	míg	a	Nagy‐morotvai	példányok	növekedése	valamivel	lassabb	mértékű	ezekhez	viszonyítva.				3.	ábra.	A	Tiszavalki‐medence	és	a	Nagy‐morotva	sügéreinek	növekedése,	összehasonlítva	az	1.	táblázatban	szereplő	hazai	és	külföldi	állományok	növekedésével.	A	függőleges	vonalak	az	egyes	korosztályok	esetén	tapasztalt	minimum	és	maximum	standard	testhosszt	jelölik	Fig.	3.	The	growth	of	perches	in	the	Tiszavalki‐medence	and	in	the	Nagy‐morotva	compared	to	litterature	data.	The	vertical	lines	indicate	minimum	and	maximum	SL	at	age.		Tamás	et	al.	/	Pisces	Hungarici	9	(2015)	39–44	 43	1.	táblázat.	A	sügér	első	három	évében	elért	standard	testhossza	(mm)	Table	1.	Standard	length	of	the	perch	in	first	three	year	(mm)	Korcsoport	Age		groups	Berg	(1965)	Vityebszki‐tó	(BY)	Balon	(1966)	(SK)	Balon	(1967)	Orava‐tározó	(SK)	Szmirnov	(1971)	Duna	(UA)	Gyurkó	(1972)			(RO)	Guti	(1992)	Duna	Szigetköz		(HU)	Hoitsy	(1994)	Bodrogzug	(HU)	Jelen	vizsgálat	Present	inv.	Tiszavalki‐	medence	Jelen	vizsgálat	Present	inv.	Nagy‐morotva	0+	 69	 75	 50	 68	 58	 62	 67	 66	 52	1+	 114	 135	 80	 106	 97	 88	 82	 86	 76	2+	 ‐	 175	 ‐	 ‐	 ‐	 113	 93	 112	 105		A	 sügér	 őshonos	 halunk,	 kisebb‐nagyobb	 állóvizekben	 és	 vízfolyásokban	 egyaránt	előfordul,	 növekedéséről	 mégis	 keveset	 tudunk.	 A	 jövőben	 érdemes	 lenne	 nagyobb	figyelmet	 fordítani	 e	 halfaj	 alaposabb	 megismerésére,	 mivel	 horgászhalként	 is	 egyre	kedveltebbé	válik.		Köszönetnyilvánítás	Ezúton	 szeretnénk	 köszönetet	 mondani	 minden	 terepi	 és	 laboratóriumi	 munkánkban	 közreműködő	személynek,	továbbá	a	Tiszanagyfalui	Horgászegyesületnek.		Irodalom	Antal	 L.,	 Mozsár	 A.,	 Czeglédi	 I.	 (2011):	 Különböző	 hasznosítású	 Tisza‐menti	 holtmedrek	 halfaunája.	Hidrológiai	Közlöny	91/6:	11–14.	Bagenal,	T.	B.,	Tesch,	F.	W.	(1978):	Age	and	growth.	p.	101–136.	In:	Bagenal,	T.	(ed.):	Methods	for	assessment	of	fish	 production	 in	 fresh	 waters.	 3rd	 ed.	 IBP	 Handbook	 No.	 3,	 Blackwell	 Science	 Publications,	 Oxford,	pp.	365.	Balon,	E.	K.	(1966):	Ryby	Slovenska.	Obzor,	Bratislava,	pp.	231.	Balon,	 E.	 K.	 (1967):	 Vplyu	 zivotneho	prostredia	 na	 rast	 ryb	 v	Oravskom	priehradnom	 jazere.	Biolog.	prace	13/1.	Vydavatelstvo	SAV,	Bratislava,	p.	123–176.	Berg,	L.	S.	 (1965):	Freshwater	 fishes	of	the	S.S.S.R.	and	adjacent	countries.	Vol.	3.	pp.	510.	 Israel	program	for	scientific	translations.	Jerusalem.	Bhattacharya,	 C.	 G.	 (1967):	 A	 simple	 method	 of	 resolution	 of	 a	 distribution	 into	 Gaussian	 components.	Biometrics	23/1:	115–135.	Gayanilo,	 F.	 C.	 Jr.,	 Sparre,	 P.,	 Pauly,	 D.	 (2005):	 FAO‐ICLARM	 Stock	 Assessment	 Tools	 II	 (FiSAT	 II).	 Revised	version.	User's	guide.	FAO	Computerized	Information	Series	(Fisheries).	No.	8,	FAO,	Rome,	pp.	168.	Guti	 G.	 (1992):	 A	 sügér	 (Perca	 fluviatilis	 L.)	 mortalitása	 és	 növekedése	 a	 Duna	 egyik	 szigetközi	mellékágrendszerében.	Halászat	85/1:	43–47.	Gyurkó	I.	(1972):	Édesvízi	halaink.	Ceres	Könyvkiadó,	Bukarest,	pp.	187.	Harka	Á.,	Sallai	Z.	(2004):	Magyarország	halfaunája.	Nimfea	T	ermészetvédelmi	Egyesület,	Szarvas,	pp.	269.	Harka	 Á.,	 Papp	 G.,	 Sály	 P.	 (2012):	 Adatok	 a	 sügér	 (Perca	 fluviatilis)	 egynyaras	 (0+)	 ivadékainak	 Tisza‐tavi	növekedéséhez.	Pisces	Hungarici	6:	75–78.	Hoitsy	Gy.	 (1994):	Adatok	a	Bodrog	és	a	Bodrogzug	hal‐ökofaunisztikai	 felméréséből.	Halászatfejlesztés	17:	164–172.	Kottelat,	M.,	 Freyhof,	 J.	 (2007):	Handbook	 of	European	 freshwater	 fishes.	 Kottelat,	 Cornol,	 Switzerland	 and	Freyhof,	Berlin,	Germany,	pp.	646.	Lövei	G.	Zs.,	Antal	L.	(2010):	Tisza‐menti	holtmedrek	ökológiai	állapotának	elemzése	helyszíni	vízvizsgálatok	alapján.	Hidrológiai	Közlöny	90/6:	96–99.	R	Development	Core	Team	(2010):	R	A	language	and	environment	for	statistical	computing.	R	Foundation	for	Statistical	Computing,	Vienna,	Austria.	http://www.R‐project.org.	Szmirnov,	 A.	 I.	 (1971):	 Populjacijnij	 analiz	 zvicsajnogo	 okunja	 –	Perca	 fluviatilis	 (Pisces,	 Percidae)	 z	 riznih	ricskovih	baszejnih	Ukrajini.	Zb.	prac	Zool.	Muzeju,	70‐76.	(Cit.:	Scserbuha,	A.	JA.	1982.	Fauna	Ukrajini	8,	Ribi	4,	p.	83.)	Tamás	et	al.	/	Pisces	Hungarici	9	(2015)	39–44	 44	Tesch,	 F.	 W.	 (1968):	 Age	 and	 Growth.	 p.	 93–123.	 In:	 Ricker,	 W.	 E.	 (ed.):	Methods	 for	 Assessment	 of	 Fish	Production	in	Freshwaters.	Blackwell	Scientific	Publications,	Oxford,	UK.	Tóth	 A.,	 Lukács	 B.,	 Zsuga	 K.	 (2006):	 Felső‐Tisza	 vidéki	 holtmedrek	 zooplanktonjának	 összehasonlító	vizsgálata.	Hidrológiai	Közlöny	86/6:	120–122.		URL1:	http://kotivizig.vizugy.hu/doksik/tarozo_jelentes_2013.pdf	[Letöltve:	2015.03.27.]		Authors:	Viktor	 TAMÁS	 (tamas.viktor15@gmail.com),	 Krisztián	 NYESTE,	 Gábor	 PAPP	 (papp.gabor@sporthorgasz.eu),	László	ANTAL	(antal.laszlo@science.unideb.hu).	 

Újabb adatok a sügér (Perca fluviatilis Linnaeus, 1758) növekedéséhez

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library