Nyomárkay, István

István Nyomárkay

Crossref

Studia Slavica Savariensia

Egy nyelvteremtő praktika: a tükörszóalkotás

Repository of the Academy's Library

Nyomárkay István (Budapest, Magyarország) EGY NYELVTEREMTŐ PRAKTIKA: A TÜKÖRSZÓALKOTÁS A nyelvek közötti kapcsolatok vizsgálatában a kutatók figyelme a 19. sz. végétől kezdett a szókincsgyarapításnak erre a módjára, ti. egy nyelv szavainak és kifejezéseinek másik nyelvre történő elemről-elemre pontos fordítására, azaz a tükörszóalkotásra irányulni. Nagyobb figyelmet – a tanulságokat konkrét nyelvi anyag alapján levonva – Hugo Schuchardt szentelt neki, aki Fran Miklošičnak (Franz von Miklosich), „a szlavisztika atyjának” jubileumára írt munkájában (Schuchardt, H. 1884) az idegen minták fordításait először „másolás” (Kopieren), majd „utánzás” (Nachahmung) névvel illette. A tükörszavak- és kifejezések rendszerezésével – több előzetes tanulmányra is támaszkodva, s eredményeiket mintegy összefoglalva – legbehatóbban Kurt Schumann foglalkozott (Schumann 1965: 61-91.) Az általa felállított csoportosítás tíz típust nevez meg. Közülük ezúttal a két leggyakoribbal, a szó szoros értelmében vett tükörfordításokkal (elemről-elemre megfelelő utánzásokkal), valamint a tükörjelentésekkel horvát és szerb nyelvi anyag alapján foglalkozunk. Schumann definíciója szerint a tükörfordítás „egy idegen nyelvi mintának új képzéssel történő pontos, elemről-elemre megfelelő fordítása”, tükörjelentésnek pedig az a szó vagy kifejezés tekinthető, amely „idegen nyelvi minta alapján kiegészítő jelentést kap”. A tükörfordítások és tükörjelentések mintáinak pontos meghatározására, valamint utánzó nyelvbeli életképességére vonatkozóan több tanulság is levonható. Közülük kívánok néhánnyal foglalkozni. 1.A megbízható eredmények eléréséhez a kutatónak alaposan kell ismernienem csupán az utánzó- és a feltételezett mintanyelvet, hanem az adott areában a kölcsönhatás tekintetében szóba jöhető más nyelv(ek)et is; 2.a kutatáshoz nem elegendő csupán szótári adatokra támaszkodni, hiszenszámos esetben a folyamat irányát, azaz a valódi mintát szövegek döntik el; 3. egy tükörszónak- vagy kifejezésnek (nem gyakran ugyan, de) lehet kétnyelvből vett mintája is, tehát nem csak mintanyelvről, de adott esetben mintanyelvekről is beszélhetünk; 4. kérdés az is, hogy az utánzó nyelv „rendszerének kényszere”(Systemzwang) meddig tűri az utánzó nyelvben erős mintanyelvi hatásra alakult, idegenszerű és saját világképébe és grammatikai rendszerébe nem illeszkedő megoldásokat. Ad 1. Matthias Rammelmeyer a szerbhorvát nyelv német tükörszavairól írt munkájában (Rammelmeyer 1975) például – szótári adatok alapján – azt állítja, hogy a szh. igrokaz ’színjáték’ mintája a ném. Schauspiel. Első előfordulását 1835-ből regisztrálja egy „Sbirka někojih rěčih, koje su ili u gornjoj ili u 382Studia Slavica Savariensia 2013. 1-2. 382-387DOI: 10.17668/SSS.2013.1-2.382dolnjoj Ilirii pomanje poznate” (’A Felső- és Alsó Illíriában kevéssé ismert szavak gyűjteménye’) című szószedetből, amely véleménye szerint feltehetően a neves szótáríró, Antun Mažuranić munkája. Egyértelműen német mintára alkotott tükörszónak minősíti, és a „Substantivum + Kompositionsmorphem + Verbalstamm + Ø Suffix” képzési csoportba sorolja, ám néhány oldallal tovább már az „ungenaue Reproduktion des Wortvorbilds” (’a mintaszó pontatlan utánzása’) minősítést is hozzáfűzi (Rammelmeyer 1975:53, 61). A szó azonban jóval korábbról is kimutatható, mégpedig egy 1792-es „Pravdenić i Poštenić iliti Ovak bila negda na ladanju” (’Igazságos és Tisztességes /ti. metaforikus személynevek, Ny.I./, avagy így volt országunkban hajdanán” című iskoladrámából (Šojat 1982:16). Később 1802-ből is van rá adat: „IGROKAZ Izpelyan vu Zagrebu dana 1voga Martiu∫∫a, 1802” … (’Játékszín, bemutattatott Zágrábban 1802 március 1-jén’) (Cindrić 1960: 64-65). A horvát előfordulások mind jóval későbbiek, mint a magy. játékszín-éi, amely „Scena: Játék-∫zín, hely, ház: Schau-Bühne” jelentésben 1750-ből, a vele rokon játékház pedig 1778-ból  adatolható (TESz). A horvát szó – mint láttuk – nem alapulhat német mintán (Schauspiel), melynek sem jelentését nem adja vissza, sem szerkezetét nem követi. A német kifejezés utánzására (Theatrum címszó alatt) már1730-ban érdekes példát találunk Belostenec szótárában, aki német mintára alkotja meg a gledo-igra ’tkp.  néző játék’ szót, amely szerkezetileg is (igető+kötőhang+főnév) a Schauspiel pontos mása. Érdekesek egyébként Belostenecnél a színház egyéb bonyolult, körülírásos értelmezései is, pl.: pokazalische igrih ’játékok bemutatásának helye’, gledalische od kudsze igre glede ’nézőtér, ahonnét a játékot nézik’ stb. Az igrokaz mintája tehát nem lehet a ném. Schauspiel, hanem tartalmi és formai tekintetben is a magy. játékszín. Az összetétel első tagja világos, némi magyarázatra csupán a második szorul. Ismert, hogy „szín szavunk az ’egy fajta épület’ jelentésű szín főnévtől különült el”, s régi szótárinkban a lat. scena ’színpad’, tehát ’bemutatásra, előadásra szolgáló hely’ jelentésű (TESz). A horvát összetétel második tagja a kazati ige töve: kaz + Ø morféma. Az ige eredeti jelentése ’monstrare’ (Skok, P.), tehát az igrokaz tulajdonképpen ’játékbemutatás’. Jól illusztrálja az elmondottakat az igrokaz – játékszín és a kazalište – színház párhuzam is. Ad 2. A szövegek döntő szerepét – több más mellett – a horv. povjerenstvo ’bizottság’ és povjerenik ’megbízott’ és časnik ’katonatiszt’ szavak példáján mutatjuk be. Mindkét kifejezés a horvát nyelvújítás eredményeként létrejött hivatali és jogi szókincs máig kizárólagos használatnak örvendő eleme. Az 1865/67 és 1868 évi törvénygyűjtemény német nyelvű szövegeiben használatos Commission, illetve Commissär horvát nyelvi megfelelői povjerenstvo és povjerenik. Ilyen és hasonló esetekben feltételezhetjük a magyar minta utánzását, hiszen a horvát szavak jelentés és szerkezet tekintetében is pontos megfelelői a magyar bizottság és megbízott kifejezéseknek, ám ha eredeti lelemények is, amelyek végső soron a latin mintán alapulnak, az idegen szó használatának törvényszövegben való kerülése biztosan magyar hatást tükröz. 383A 19. századi katonai szolgálati és gyakorlati szabályzatok német nyelvű szövegeiben  (Kav, Pješ stb) ’tiszt’ jelentésben Offizier olvasható, míg a horvát szövegekben – minden bizonnyal magyar mintától ösztönözve – rendre častnik (mai helyesírással: časnik) szerepel. Ez a horvát szó egyúttal a visszakölcsönzés (Rückentlehnung) példája is. A szláv eredetű čьstь ’tisztesség, becsület; tisztség’ (szerbh. čast, or. чecть ’tisztesség, becsület’) a magyarban tiszt alakban és ’elismerés, tisztelet’ jelentésben a 14. sz. elejétől adatolható; ’kötelesség, hivatal’ jelentésben 1342/1448-ból, ’tisztviselő, Beamter’, majd ’katonatiszt’ jelentésre 1608-ból, illetve 1664-ből valók az első adatok (TESz). A horv. častnik  képzett alakjaival és a vele alkotott összetételekkel együtt a különböző szabályzatokból bőségesen adatolható (Konj, Služb2 stb), pl. podčastnik ’altiszt’, častnički sluga ’tisztiszolga’, pričuvni častnik ’tartalékos tiszt; Reserveoffizier’, častnik- živežar ’élelmezőtiszt’ stb. Tulajdonképpen európai tükörszónak is tekinthetjük, amelynek eredeti (latin, ill. latinosított) alakját lefordítva  igazítottak hozzá az átvevő nyelvek alaktani rendszeréhez, amint ezt a szláv-magyar-szláv út mutatja. A szövegek alapján valószínű, hogy a ’katonatiszt’ jelentés a horvátban magyar hatásra jött létre, hiszen a ném. szövegben mindenütt Offizier olvasható, a magyar nyelvű szabályzatban pedig csak az anyanyelvi kifejezés szerepel. A magyar szó legalábbis ösztönzést adhatott a horvát fordítónak az anyanyelvi kifejezés használatára. Ad 3. Egy tükörszónak, ritka esetben ugyan, de két mintája is lehet. A horvát nyelvújítás sikeres produktuma volt a ma is kizárólagos használatú, ’Telegramm, Telegraph’ jelentésű brzojav ’tkp. sürgős, gyors hír; sürgős, gyors jelentés’.  Rammelmeyer óvatosan jegyzi meg, hogy létrejöttét az említett két német szó ösztönözhette. Ha magát az összetett szót nézzük, két alapmotívumot találunk benne: egyrészt magát a közlést, másrészt pedig a gyorsaságot, a sürgősséget. A ném. Depesche a fr. dépêche átvétele, amely a dépêcher ’siettet, sürget; beschleunigen’ igéből van képezve, amelynek jelentése ’a lábból eredő akadályokat eltávolít; Hindernisse aus den Füßen räumen’, azaz ellentéte az empêcher ’akadályoz; tkp. Fußschlingen legen’ ige jelentésének. Ez a kései latin impedicare-re ’hurokra kerít, megfog’ (Finály 1884) igére megy vissza, amely a pedica ’Fußschlinge; láb megkötözése, lábbilincs’ igéből van képezve, végső forrása a lat. pēs ’láb’.(DudEt). A horvát szót tehát részben a német (tkp. francia, illetve latin) ige utánzatának is tekinthetnénk (esetleg a magy. sürgöny-t is figyelembe véve), azonban a második tag közvetlen mintáját (-jav) sem a német sem a magyar minta nem tartalmazza. A magy. sürgöny ’dépêche’ jelentésben 1834 óta, ’Eilbote, Stafette; futár’ és ’Telegramm’ jelentésben pedig 1848-tól adatolható (TESz).  Etimológiai szótárunk még megjegyzi, hogy „…a nyelvújítás korában divatossá vált –ny deverbális nomenkpzővel alkották.” Hol keressük azonban a második tag mintáját? A német purista szótárakban (pl. Heyse1910; első kiadás 1853) a Telegramm, Telegraph körülíró értelmezéseként Drahtbrief és Drahtantwort mellett Drahtmeldung található. Ennek az összetételnek az első tagja az információ továbbításának 384technikai eszközét nevezi meg, a tényleges funkciót, ti. magát a közlést, mondást, jelentést a második tag, -meldung fejezi ki, esetleg ebben találhatjuk meg a horv. –jav mintáját. A horvát intelligencia jelentős része csaknem egyforma szinten tudott anyanyelvén kívül németül és magyarul is, így könnyen elképzelhető, hogy a brzojav szó megalkotója – nem érezve eléggé informatívnak ezen új kommunikációs eszköz németből, illetve franciából adaptált kifejezését – talán a magy. sürgöny által is inspirálva, a német kompozítum második tagját is lefordította. A szó – mint említettük – életképesnek bizonyult, s a szlovénba is átkerült (Pleteršnik). Létrejöhetnek, illetve létrehozhatók – ezek szerint – olyan tükörszavak is, amelyeknek két mintanyelvük van. Ad 4. Vannak olyan, vélhetően tükörfordítás eredményeként létrejött szerkezetek, amelyek csak bizonyos ideig voltak produktívak, a nyelvérzék és annak nyomán a beszélt és az írott nyelv fokozatosa iktatta ki őket a használatból. Ezzel kapcsolatban vetődik fel a kérdés, meddig és milyen mértékben viseli el a nyelv az olyan utánzásokat, amelyek grammatikai szerkezete szokatlan, sőt időről-időre egyre szokatlanabbá válik. Ahhoz, hogy a feltett kérdésre – legalábbis bizonyos mértékig – megfelelő választ tudjunk adni,  példaként egy, szláv nyelvek számára szokatlan képzési mód történetét is szükséges röviden áttekinteni. Hadrovics László teszi fel a kérdést: „Ist es möglich, daß ein Suffix lediglich durch eine semantische Kraft, durch seinen Verwendungsbereich das Umsichgreifen eines fremden Suffixes fördern kann?” (’Lehetséges-e, hogy egy képző csupán szemantikai ereje, használati területe által egy idegen képző elterjedését előmozdítsa?’; UngEl 70). Véleménye szerint részletes kutatást érdemel a participium szerű –(a)ći melléknévképző, amely – véleménye szerint – a  horvátban sokkal produktívabb volt, mint a többi szláv nyelvben UngEl 70). 1596-ban bukkan fel az oraća zemlja ’szántó-föld’ (MonCivZagr 16:133, 134 és más helyeken), valamint a néhány évvel későbbről adatolható šivaća svila ’varró selyem’. Ezek a szlávban szokatlan képzésű szóalakok (az infinitivus tőhöz járuló participium képző) későbbi produktivitásukat Hadrovics László véleménye szerint „az igei előtagú német összetételeknek köszönhetik. Mindkét nyelv (ti. a magyar és a horvát) számtalanszor ütközött a Schlafzimmer, Schreibtisch típusú összetételek visszaadásának problémájába. A magyarban ilyen esetekben szabályos –ó, -ő képzős participiumot, a horvátban pedig –(a)ći képzős participiumszerű melléknevet találunk.” (UngEl 71). A következő példák – több hasonló mellett – ezt a megállapítást szemléltetik: Badeanzug – fürdő-ruha – kupaći kostim (cs. koupací plášť, szlk. kúpaci plăšť) Nähmaschine – varró-gép – šivaći stroj (cs. šicí stroj) Schreibmaschine – író-gép – pisaći stroj (cs. psací stroj, szlk. pisací stroj) stb. Hasonló szerkezetek azonban nem csak a szerbhorvátban, de a szlovákban és a csehben is gyakoriak (Gregor 1984), sőt a csehben nemhogy nem ritkák, de 385az ócseh korszak óta folyamatosan használatosak. Egyes kutatók szerint a szlovákban cseh hatásra terjedtek el a hrací ’játék.-’, kúpací ’fürdő-’, orací ’szántó-’, písací ’író-’ stb. szerkezetek. A horvátban a 19. sz. elejétől, a horvát nyelvújítás korától kezdtek a participium szerű melléknevek terjedni, amely folyamatban – mint említettük is – szerepet játszottak az igei előtagú német összetételek, amelyeket a magyarban –ó, -ő képzős participiummal fejeztek ki, pl. Badearzt – fürdő-orvos – kupaći liječnik, Sprungbrett – ugró-deszka – skakaća daska, Schalafwagen – háló-kocsi – spavaća kola, Nähseide – varró-selyem – šivaća svila, Spielkarte – játszó-kártya (később: játékkártya) stb. Közülük számosat a  horvát (de a cseh és a szlovák is) a maga szerkezetének jobban megfelelő körülírással vagy jelzős szerkezettel helyettesített, pl. Bade-arzt - kupaći liječnik ’fürdőorvos’ → kupališni liječnik ’fürdőhelyi (fürdőhelyen dolgozó) orvos’ (cs. lázeňský lekar); Sprungbrett – skakaća daska ’ugródeszka’ → odskočna daska ’tkp. elugrásra szolgáló deszka’ (szlk. skokanské/odrazové prkno). A ’hálókocsi’ jelentésű spavaća kola (vö. Schlaf-wagen, háló-kocsi) helyett egyre inkább kola za spavanje ’alvásra szolgáló kocsi’ (cseh lůžkový/spací vůz, szlk. spcí/lôžkový vozeň stb. A nyelv tehát keresi azokat a módokat, amelyek az utánzott (minta-) nyelv eszközeinek legjobban megfelelnek, majd fokozatosan visszatér saját eszközeihez. A fentiekből nyilvánvaló, hogy ezek a participium szerű melléknevek német minták utánzására szolgáltak. A német hatást – elsősorban a horvátban, kisebb mértékben a szerbben – magyar minták is erősíthették. A szlovénben ez a képzési mód nem terjedt el, vö. spavaća kola – spalni vagon; pisaći stroj – pisalni stroj, šivaći stroj – šivalni stroj stb. Úgy tűnik, hogy az idegen mintát utánzó szerkezetek mélyen gyökeret verhetnek az utánzó nyelvben, s csak bizonyos idő elteltével kerül sor a nyelv szemléletéhez jobban illő struktúrákhoz való visszatérésre.   Irodalom  Cindrić, P. (1960) Hrvatski i srpski teatar. Lykos. Zagreb DudEt – Der Große Duden. Etymologie. Herkunftswörterbuch der deutsche Sprache. Bearbeitet von Günther Drosdowski, Pau Grebe und weiteren Mitarbeitern der Dudenredaktion. Bibliographisches Institut Mannheim 1963. Finály, H. (1884) A latin nyelv szótára a kútfőkből a legjobb és legújabb szótárirodalomra támaszkodva összeállította Dr. Finály Henrik…Franklin Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. Gregor, F. (1984) Vergangenheit und Gegenwart des slowakischen deberbalen Adjektivsuffixes –(a)cí. StSlH 30. 77-93. MonCivZagr – Monumenta historica liberae ragiae civitatis Zagrabiae. Izdao: I. Tkalčić,…E.Laszowski. 1-19. Zagreb 1889-1953. Hadrovics L. UngEl (1985) Ungarische Elemente im Serbokroatischen. Akadémiai Kiadó Budapest. 386Heyse, J.Chr. (1910) – Dr. Joh. Christ. Aug. Heyses Fremdwörterbuch…Neu bearbeitet und vermehrt von Professor D. Otto Lyon. Neunzehnte Original-Ausgabe. Hannover und Leipzig. 1910. /1804. Oldenburg/ Konj – Službovnik za kraljevsko ugarsko domobranstvo. Dio treći. Konjaničtvo. Zagreb 1877. Pješ – Službovnik za kraljevsko ugarsko domobranstvo. Dio treći. Pješačtvo. Drugo izdanje Službovnika od g. 1876. Budapešta 1890. Rammelmeyer, M. (1975) Deutsche Lehnübersetzungen im Serbokroatischen. Wiesbaden. Schuchardt, H. (1884) Slawo-deutsches und Slawo-italienisches. Graz. Grat. Schumann, K. (1965) – Svhumann, Kurt: Zur Typologie und Gliederung der Lenprägungen. ZfSlPh 32 /1965/, 61-91.  Skok, P. (1971-1974) Etimologijski rječnik hrvatskoga ili srpskoga jezika. 1-4. Zagreb. Sužb 2 – Službovnik za kr. ug. Domobranstvo. Dio drugi Drugo izdanje Službovnika od godine 1875. Budimpešta 1888. Šojat, O. (1982) Pregled starije hrvatskokajkavske književnosti. Od polovine 16. do polovine 19. stoljeća. Kaj 5-57.387

Egy nyelvteremtő praktika : a tükörszóalkotás

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/69730/1/SSS_2013.043_Nyomarkay_u.pdf

Egy nyelvteremtő praktika : a tükörszóalkotás

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Crossref

Repository of the Academy's Library

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)