Simon, Zsolt

Repository of the Academy's Library

Megjegyzések Imbros pregörög istenségeinek eredetéhez*Simon ZsoltImbros szigetének pregörög istenségei közé hagyományosan három istenséget, ill. istencsoportot sorolunk: Orthanést, Hermés Imbramost és az ún. Nagy Iste-neket vagy Kabeirosokat. Jelen dolgozat arra tesz kísérletet, hogy összefoglalja, mi mondható el ezen istenek eredetéről a rendelkezésünkre álló forrásaink alapján. Az ithyphallikus Orthanést Imbrosról mindössze egy feliratból ismerjük (Inscriptiones Graecae XII.8, 52) és mindmáig tisztázatlan, hogy ezt az Attikában szintén jól ismert istenséget a bevándorló görögök hozták magukkal vagy fordítva, Imbrosról került Attikába.1 Ezért a továbbiakban csak Hermés Imbramos-szal és az ún. Nagy Istenekkel, közülük is elsősorban Kasmilos-szal fogok foglalkozni.1. HERMÉS IMBRAMOSAz Imbramos nevű istenséget elsősorban Bizánci Stephanos megjegyzéséből ismerjük: „Ἴμβρος, νῆσός ἐστι Θρᾴκης, ἱερὰ Καβείρων καὶ Ἑρμοῦ, ὃν Ἴμβραμον λέγουσιν οἱ Κᾶρες” (vö. Eustathius, Commentarii in Dionysium Periegetam, 524; neve azonban Imbrasos alakban is megjelenik: Scholia vetera in Th eogoniam v. 338 és Eustathius, Commentarii ad Homeri Iliadem, 14. 281). Ezen bejegyzés alapján beszél a kutatás egy „Hermés Imbramos” nevű helyi istenről.2 A szöveghely azon-ban távolról sem ilyen egyértelmű: egyrészt jelentheti azt, hogy a károk Hermést *  Hálás köszönetem fejezem ki Bärbel Ruhlnak egy korábbi változathoz fűzött megjegyzéseiért és a szigeten tett tanulmányutunk alkalmával nyújtott elsőrangú szakmai vezetéséért. Az itt megfogalmazottakért azonban kizárólag én vagyok a felelős. Jelen írás az isztambuli Koç Egyetemen jött létre, a TÜBİTAK-ösztöndíjas időszakom alatt, melyért mindkét intézménynek roppant hálás vagyok.1 Ld. legutóbb Parker 1994, 345-346 és Ruhl 2013, 321-322. Az istenség neve mindenesetre szabályos görög képzés – az épp az imbrosi feliraton, de máshol is adatolt Orthannés mel-lékalak nem segít a kérdés eldöntésében, mert ezen képzés esetén alkalmilag adatoltak eff éle mellékalakok (Bechtel 1917, 39-41, vö. még Herter 1926, 22-23).2 Pl. Fredrich 1908, 99-100, 110; 1914, col. 1106; Hemberg 1950, 39; Fauth 1979, col. 37; Graf 1999, col. 126; Özbek 2004, 2006-2007, 2008; vö. még Laumonier 1958, 711; Ficuciello 2010, 48.60 Vallástudományi szemle 2014/1–2Imbramosnak nevezték; másrészt azt, hogy a károk az imbrosi Hermést nevezték Imbramosnak. E második magyarázat azonban nem kifogástalan:Először is, miért rendelkeznének a károk egy, a területüktől igencsak távol fekvő sziget istenségét illetően saját elnevezéssel? Fel lehetne tételezni, hogy Imbroson károk is tevékenykedtek, s ezért lenne rá saját nevük, de erre semmilyen bizonyíték nincs.3 Bár tudunk a károk észak-égeikumi tevékenységéről (Th essaloniki környé-kén találtak kár feliratokat4), az igencsak kérdéses, hogy ez elegendő lenne-e egy eff éle feltevéshez.Másodszor, Hermés helyi megfelelőjét Kasmilosnak hívják (Boiótiai Dionysodóros, FGrH 68 Frag. 1), akit Imbrosról ismerünk is (ld. lentebb). Ez már önmagában mutatja, hogy a kutatásban használt „Hermés Imbramos” megneve-zés nem szerencsés. Ez azt jelentené, hogy Imbramos csak a kár „látogatók” által használt név lenne, amelyhez ld. az előző bekezdést. Harmadszor, Hermést sosem említik Imbramosként az imbrosi epigráfi ai anyag-ban és Imbramos maga elő sem fordul.5 Habár itt csak argumentum e silentioról van szó, ez a körülmény Hermés számtalan imbrosi felirata és érme fényében legalábbis zavaró.Ezért véleményem szerint ezt a bejegyzést úgy kell értelmeznünk, hogy a károk Hermést, mint olyat, nevezik Imbramosnak. Az, hogy Bizánci Stephanos az „Imbros” bejegyzés alatt említi, csak annyit jelent, hogy a nevek között ténylegesen létező etimológiai kapcsolatot (ld. lentebb) véletlenül kitalálta (D. Schürr szerint úgy tűnik, a nevet „imbrosi”-nak értette6). Más szavakkal, egy kár istenségről van szó és nem egy görögről.7Imbramos kár istenként való azonosítása egy felettébb érdekes eshetőséghez vezet el. Az istenség mindkét névváltozata nyelvileg teljesen kár, s a luvi immara/ī- ’mező’ szóval függ össze.8 A szakirodalom a név képzésmódját nem tárgyalta, noha egyáltalán nem érdektelen. Két lehetőség van: ha a név valójában Imbrasosnak hangzott, akkor egy ún. birtokos melléknévről van szó (immarašša/ī-).9 Ez egy a 3 Az erre egyedül felhozott érv, hogy sziget neve kár lenne (Fredrich 1909, 2; 1914, col. 1105 [Hemberg 1950, 40 is így; az ötlet Th essalonikéi Eustathiostól ered, ad Dionys. Per. 524]), nem tartható: bár valóban a luvi immara/i- ’mező, föld’ szóból származik a sziget neve, történeti, dialektológiai és nyelvföldrajzi okok miatt nem lehet kár, részletesen ld. Simon s. a.4 Adiego et al. 2012.5 Ruhl 2013, 310.6 Schürr 1991-1993, 164.7 A kár vallást áttekintő munkák (Popko 1995, 177-80; Rutherford 2006) Imbras/most fi gyelmen kívül hagyják, Laumonier 1958 véleményéhez ld. fentebb.8 Adiego 2007, 335.9 Schürr 1991-1993, 165 szerint Bizánci Stephanos megelőző „Samosi Imbrasos” bejegyzése ihlette Eustathios ezen alakját, vagyis íráshibáról lenne szó. Ellene szól azonban az istennév előfordulása a Scholia vetera in Th eogoniamban.simon zsolt 61hettita korszakból igen jól ismert jelző és vallástörténeti szempontból különösen érdekes: Kária területén a hettita korban egy Arzawa nevű állam létezett s való-színűleg itt beszélték a kár előfutárát is. Arzawában felettébb népszerű volt egy Kuruntiya nevű védőistenség, melynek épp ez a melléknév volt a jelzője.10 Ha ez az elemzés helytálló, akkor ez egy arzawai istenség Káriában való továbbélést mutatná (Kuruntiya egy másik alakja Apollón Didymaiosban él tovább11).Ha azonban a név eredetileg Imbramosnak hangzott, akkor a nyelvi elemzés nem olyan világos. A -mosra és -misre végződő anatóliai és kár nevek, melyekhez Imbramos is szépen illeszkedik, igen gyakoriak. Ezeket a neveket általában a luvi -mma/ī- particípiummal próbálják magyarázni, de az előtagban ritkán áll ige.12 *Imra- hangalakú ige sem ismeretes. Pusztán elméletben a -mos-nevek tükrözhetnék azokat az igen gyakori összetett neveket, ahol a muwa- ’erő’ szó a második tag (O. Carruba így is értelmezte ezt az esetet: *Immara-muwa- ’forza, seme della steppa o sim.’13). Ezzel azonban hangtani problémák akadnak, mivel ezek a nevek -moas, -myas, -myés, -mys, és -mós formában jelennek meg az első évezredben, sosem -mosként.14Összefoglalóan elmondható, hogy noha a képzés pontos mikéntje tisztázatlan, az istenség kár mivolta és nevének az im(ma)ra/i- ’mező’ szóval való összefüggése minden kétségen felül áll.2. KASMILOS ÉS A KABEIROSOKA Kabeirosok nevének eredete mindmáig ismeretlen,15 az viszont bizonyos, hogy eredetük pregörög (ld. már Hérodotos, A görög-perzsa háború 2.51, aki szerint pelasg eredetűek, vö. még Methymnai Myrsilos, FGrH 477 Frag. 8) és aligha vá-laszthatóak el az Észak-Égeikum vidékétől (Lémnos, Imbros, a Troas; Samothrakén és Boiótiában csak másodlagosan és később jelennek meg,16 vö. már Strabón 10.3.21). Ez az elterjedés és Hérodotos megjegyzése együttesen azt valószínűsítik, hogy eredetileg tyrrhén istenségekről van szó.17 A tyrrhének az Égeikum északi részének pregörög lakosai voltak, akiknek a nyelvemlékei Lémnoson maradtak fenn (melyekből kiderül, hogy egy, az etruszkhoz közel álló nyelvet beszéltek). 10 Vö. Hawkins 2004.11 Herda 2009, 96-97.12 Adiego 2007, 343.13 Carruba 1980, 281.14 Houwink ten Cate 1961, 161-169, kül. 167; Starke 1997, 458.15 Vö. Hemberg 1950, 318-325; Fauth 1979, col. 35-36; Graf 1999, col. 124; Beekes 2004, 468-476, mind további irodalommal.16 Bowden 2010, 62-63.17 Ld. már Oberhummer 1898, 293; Kretschmer 1927, 83-84.62 Vallástudományi szemle 2014/1–2Azt is tudjuk, hogy Imbros tyrrhén sziget volt (Plutarchos, De mulierum virtutibus 8, Quaestiones Graecae 21; Philochoros FGrH 328 Frag. 100; Porphyrios, Vita Pythagorae 10; Polyainos, Stratégémata 7.49)18 és a „pelasg” megjelölés – ameny-nyiben konkrét tartalommal bír – „tyrrhén”-t jelent (pl. Lesbosi Hellanikos FGrH 4 Frag. 4; Philochoros FGrH 328 Frag. 99; Plutarchos i. h.),19 maga Imbros esetén is, amelyet Hérodotos (5.26) és Strabón (Geógraphika 5.2.4) pelasg szigetnek tart. Jól illeszkedik ehhez Kasmilos esete is:A kifejezetten a Kabeirosok / Nagy Istenek közé sorolt istenségek neve vagy görög vagy etimológiailag ismeretlen.20 Egyikőjük, Kasmilos, azonban Imbrosról is ismert: Egy, paleográfi ai alapon a Kr. u. II/III. századból származó fogadalmi sztélé felirata szerint egy bizonyos Kasmeilos nevű istenség kapcsolatban áll a Nagy Istenekkel (Inscriptiones Graecae XII.8, 74 = Supplementum Epigraphicum Graecum XV 550 = Ruhl 2013, F71). Ez az istenség Samothrakéról is ismert, mégpedig mint a Kabeirosok egyike (Kasmilos, Patarai Mnaseas, Scholia in Apollonium Rhodium 1.917) és valószínűleg azonos a lémnosi Kadmilos nevű istenséggel. Kadmilos/Kasmilos tyrrhén mivoltát nem csak földrajzi elterjedése bizonyítja, hanem a kö-vetkező szempontok is: egyfelől Hérodotos fentebb idézett megjegyzése, miszerint a Kabeirosok kultuszát a samothrakéiak a pelasgoktól vették át (2.51). Másfelől az etruszkok, a tyrrhének közeli nyelvrokonai Mercuriust Camillusnak nevezték (Macrobius, Saturnalia 3.8.6).21A korábbi kutatás thrák, ill. anatóliai eredeztetése ezen adatok fényében tehát megalapozatlan.22 Az anatóliai tézist legújabban Beekes élesztette fel, aki Kad/18 Imbros pregörög népességének kritikai elemzéséhez ld. Simon s. a.19 Ld. még Hérodotos azon szöveghelyét (1.57), ahol a plakiébeli és a skylakéi pelasgok „Kréstón” nyelvén beszélnének: mivel ez alatt a város alatt valószínűleg Krotón / Cortona értendő, az etruszkról, ill. a vele közeli rokon lémnosiról, vagyis a tyrrhénről van szó (a szöveghely legutóbbi értelmezéseihez ld. Beekes 2002, col. 227-228 és Bravo 2009, 40-48). Egy további lehetséges esethez ld. Beekes 2002, col. 236.20 Ld. a Samothrakén felsorolt Nagy Isteneket: Axieros, Axiokersa, Axiokersos, Kasmilos (a szöveghelyekhez ld. Hemberg 1950, 306-311), javaslatokhoz ld. Fauth 1979, col. 36-37, Ehrhardt 1985, 104-105.21 Ld. még a κάδμιλοι ’tyrrhén kultuszszolga a Nagy Istenek kultuszában’ szót (Halikarnassosi Dionysios, ant. 2. 22. 2-3), amely etruszk közvetítéssel a latinba is bekerült (camillus, vö. Macrobius i. h., Varro, l.l. 7, 34 és legújabban Beekes 2002, col. 223; irodalomhoz ld. Fauth 1979, col. 37). Kad/smilos tyrrhén eredete szolgáltathatna magyarázatot a mássalhangzó ingadozására: az etruszkban (és amennyire tudjuk, a lémnosiban) a zöngétlen zárhangok mellett még egy zárhangsor létezett (melyet hehezetes görög mássalhangzókkal írunk át), melyek pontos hangértéke azonban heves viták tárgya: vagy hehezetes zárhangokkal vagy frikatívákkal és/vagy palatalizált zárhangokkal számol a kutatás (vö. Rix 2004, 145; Wallace 2008, 30-31, mindkettő további irodalommal). A d/s-váltakozás mögött tehát egy tyrrhén <θ> ([θ] vagy [tj] vagy [th]) fonéma állhat.22 A thrákhoz ld. Detschew 1957, 234-235.simon zsolt 63smilost a hatti Hašammili istenséggel kötötte össze.23 Hašammilu egy kovács-istenség volt, aki a sereget láthatatlanná tudta tenni az ellen előtt és ezen felül a gyerekeket is védte.24 Ez a levezetés azonban nem magyarázza meg a funkcionális különbséget, a d/s-ingadozást és legfőképp a földrajzi-kronológiai távolságot. Beekes véleményével25 szemben Kasmilos nevének vélelmezett (és ismeretlen jelentésű) -il-szuffi  xuma nem bizonyítja az anatóliai eredetet, mert azonos hangzású szuffi  xum ismeretes a thrákból és a tyrrhénből is. Analógiája, mely alapján ezt a szuffi  xumot kielemezte (Kadmos : Kasmilos = Hašammiu : Hašammilu), nem is létezik, mivel Hašammiu a Hašammilu fonológiailag szabályos mellékalakja.26 3. ÖSSZEFOGLALÁSImbros pregörög istenségei eredetéről tehát az alábbiak mondhatóak el: míg Orthanés eredete tisztázásra vár, Hermés Imbramosról kiderült, hogy nem is létezik, hanem egy káriai istenségről van szó, aki talán a késő bronzkorból szár-mazhat. A Nagy Istenek / Kabeirosok s köztük Kad/smilos viszont tyrrhén, amely jól illeszkedik Imbros történeti hátteréhez, vagyis a sziget görögök előtti tyrrhén lakosságához.HivatkozásokAdiego, I. J. (2007), Th e Carian Language (Handbuch der Orientalistik 86), Leiden–BostonAdiego, I. J. et al. (2012), „Two Carian Inscriptions from Karabournaki/Th essaloniki, Greece.” In: Konuk, K. (szerk.), Stephanèphoros. De l’économie antique à l’Asie Mineure. Hommages à Raymond Descat, Bordeaux, 195-202.Bechtel, F. (1917), Namenstudien, Halle a. d. S.Beekes, R. S. P. (2002), „Th e Prehistory of the Lydians, the Origin of the Etruscans, Troy and Aeneas”. In: Bibliotheca Orientalis 59, col. 205-241 & 441-442 (= (2003), Th e Origin of the Etruscans, Amsterdam)Beekes, R. S. P. (2004), „Th e Origin of the Kabeiroi.” In: Mnemosyne 57, 465-477.Bowden, H. (2010), Mystery Cults in the Ancient World, LondonBravo, B. (2009), „Racconti di Erodoto sui Pelasgi, i Dori, la scoperta dei nomi degli dèi e altre antichità. Per l’interpretazione e la critica del testo.” In: Palamedes 4, 27-78.23 Beekes 2004, 465-486; ld. már Sayce 1924a, 2551, 1924b, 6474, 1925, 163 (itt óvatosan); követi Ehrhardt 1985, 106; óvatosan Goetze 1953, 270. A másik anatóliai elmélet (*Hatti-uman-ili ’a hettita’, Riemschneider 1956, 2114) hangtanilag többszörösen ad hoc, ld. még az általános ellenvetéseket a másik elméletnél.24 Haas 1994, 259, 363-364; Klinger 1996, 676187. Ehrhardt 1985, 106 nézetével ellentétben Hašammilu nem volt hettita király.25 Beekes 2004, 466, 467.26 Ld. már Girbal 2001, 292-294, részletesen ld. Simon 2012, 106-107.64 Vallástudományi szemle 2014/1–2Carruba, O. (1980), „Contributi al licio, II.” In: Studi micenei ed egeo-anatolici 22, 275-295.Detschew, D. (1957), Die thrakischen Sprachreste, WienEhrhardt, H. (1985), Samothrake. Heiligtümer in ihrer Landschaft  und Geschichte als Zeugen antiken Geisteslebens, StuttgartFauth, W. (1979), „Kabeiroi.” In: Kleine Pauly 3, col. 34-38.Ficuciello, L. (2010), „Lemno in età arcaica.” In: Annuario della Scuola archaeologica di Atene e delle missioni italiene in Oriente 88, 39-84.Fredrich, C. (1908), „Imbros.” In: Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts. Athenische Abteilung 33, 81-112.Fredrich, C. (1909), „De Lemno et Imbro.” In: Inscriptiones Graecae XII.8, 2-35.Fredrich, C. (1914), „Imbros.” In: Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft  17, col. 1105-1107.Girbal, Ch. (2001), „Hattisch tahanti‚ groß, angesehen‘.” In: Altorientalische Forschungen 28, 289-297.Goetze, A. (1953), „Th e Th eophorus Elements of the Anatolian Proper Names from Cappadocia.” In: Language 29, 263-277.Graf, F. (1999), „Kabeiroi.” In: Der Neue Pauly 6, col. 123-127.Haas, V. (1994), Geschichte der hethitischen Religion (Handbuch der Orientalistik I/15), Leiden – New York – KölnHawkins, J. D. (2004), „Th e Stag-God of the Countryside and Related Problems.” In: Penney, J. H. W. (szerk.), Indo-European Perspectives. Studies in Honour of Anna Morpurgo-Davies, Oxford, 355-369.Hemberg, B. (1950), Die Kabiren, UppsalaHerda, A. (2009), „Karkiša-Karien und die sogenannte Ionische Migration.” In: Rumscheid, F. (szerk.), Die Karer und die Anderen. Internationales Kolloquium an der Freien Universität Berlin, 13. bis 15. Oktober 2005. Bonn, 27-108.Herter, H. (1926), De dis atticis Priapi similibus, BonnHouwink ten Cate, Ph. H. J. (1961), Th e Luwian Population Groups of Lycia and Cilicia Aspera During the Hellenistic Period, LeidenKlinger, J. (1996), Untersuchungen zur Rekonstruktion der hattischen Kultschicht, WiesbadenKretschmer, P. (1927), „Weiteres zur Urgeschichte der Inder.” In: Zeitschrift  für vergleichende Sprachforschung 55, 75-103.Laumonier, A. (1958), Les cultes indigènes en Carie, ParisOberhummer, E. (1898), „Imbros.” In: N. N. (szerk.), Beiträge zur alten Geschichte und Geographie. Festschrift  für Heinrich Kiepert, Berlin, 276-304.Özbek, Ç. (2004), „İmbros Adası’ndaki Kabeiroi Kutsal Alanı ve Hermes Tapınımı.” In: Çizmeli-Öğün, Z. – Sipahi, T. – Keskin, L. (szerk.), I. ve II. Ulusal Arkeolojik Araştırmalar Sempozyumu, Ankara, 167-182.Özbek, Ç. (2006-2007), „Cults on Imbros (Gökçeada) in the Classical Antiquity.” In: Anodos 6-7, 325-329.Özbek, Ç. (2008), „Antik Çağda Gökçeada.” In: Akdemir, A. et al. (szerk.), Gökçeada Değerleri Sempozyumu, 26-27 Ağustos 2008, Gökçeada, 59-67.Parker, R. (1994), „Athenian Religion Abroad.” In: Osborne, R. – Hornblower, S. (szerk.), Ritual, Finance, Politics. Athenian Democratic Accounts Presented to David Lewis, Oxford, 339-346.Popko, M. (1995), Religions of Asia Minor, WarsawRiemschneider, M. (1956), „Die Herkunft  der Philister.” In: Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 4, 17-29.simon zsolt 65Rix, H. (2004), „Etruscan.” In: Woodard, R. D. (szerk.), Th e Cambridge Encyclopaedia of the World’s Ancient Languages, Cambridge, 943-966.Ruhl, B. (2013), Imbros unter athenischer Herrschaft . Archäologische Spuren von Interkulturalität auf einer nordägäischen Insel. Doktori értekezés, Marburgi Egyetem, MarburgRutherford, I. (2006), „Religion at the Greco-Anatolian Interface. Th e Case of Karia.” In: Hutter, M. – Hutter-Braunsar, S. (szerk.), Pluralismus und Wandel in den Religionen im vorhellenistischen Anatolien. Akten des religionsgeschichtlichen Symposiums in Bonn (19.-20. Mai 2005), Münster, 137-144.Sayce, A. H. (1924a), „Proto-Hittite.” In: Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland 2, 245-255.Sayce, A. H. (1924b), „Th e „Yuzghat” Inscription Revised.” In: Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland 4, 645-654.Sayce, A. H. (1925), „Perseus and the Achaeans in the Hittite Tablets.” In: Th e Journal of Hellenic Studies 45, 161-163.Schürr, D. (1991-1993), „Imbr- in lykischer und karischer Schrift .” In: Die Sprache 35, 163-173.Simon Zs. (2012), Untersuchungen zur hattischen Grammatik. Phonologie, Morphologie und Syntax. Doktori értekezés, ELTE BTK, BudapestSimon Zs. (s. a.), „Zur vorgriechischen Geschichte von Imbros aus philologischer Sicht.” In: Ancient West & East.Starke, F. (1997), „Troia im Kontext des historisch-politischen und sprachlichen Umfeldes Kleinasiens im 2. Jahrtausend.” In: Studia Troica 7, 447-487.Wallace, R. E. (2008), Zikh Rasnal. A Manual of the Etruscan Language and Inscriptions, Ann Arbor – New York

Megjegyzések Imbros pregörög istenségeinek eredetéhez

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library