A nyugdíjrendszerrel szemben megfogalmazható társadalmi elvárásokat a felosztókirovó rendszerek csak zavartalan demográfiai és gazdasági növekedés mellett képesek
kielégíteni. Jelenleg ezek a rendszerek válsággal küzdenek, és 2010 után összeomlásuk várható, a nyugdíjba kerülő korosztályok rendkívül nagy létszáma miatt.
Ezeket a ma 40–45 éves (és náluk fiatalabb) korosztályokat haladéktalanul át kellene vinni egy tőkésített nyugdíjrendszerbe. Ennek lehetőségét és feltételeit radikálisan új szempontból kell megközelíteni, összefüggésben az emberi gesztáció finanszírozásával,
amelynek még nem alakult ki korszerű intézményrendszere. A nyugdíjvagyon befektetése a gesztáció, elsősorban az oktatás költségeinek megelőlegezésébe éppúgy előnyös lenne a nyugdíjbiztosítás és a gazdaság, mint a gesztációs terheket jelenleg viselő intézmények, a család és az állami költségvetés számára. Erre alapozva közgazdaságilag lehetségesnek mutatkozik a tőkésített rendszer bevezetése.
Az alapvonásaiban felvázolt áttérési folyamat mintegy 15–20 évet venne igénybe
