Gazda, István

Repository of the Academy's Library

intézetben a végzett munka arányos hányadából már esetleg hozzákezdhetne kandida-tú r á j a megírásához. A csoporton belüli ellentétek olyankor kerülnek (legalábbis a kontempláció szintjén) előtérbe, amikor a közös tel jesítményt egy-egy résztvevő számára létfontosságú célért fel kell parcellázni. A publikációs lista összeállítása nem különösebb gond, ha van elég eredmény. Mégis válhat olykor ellentétek forrásává, mert hisz' tudományos felismerés és felismerés között óriási különbségek lehetnek. A vi ta leginkább akörül bontakozhat ki, hogy az „osz tha ta t lan" csoportteljesítmény mégis hogyan osztható (?), ki legyen „nagy-doktor" , ki legyen kandidátus, s mikor (?). Néhány év eredményes m u n k á j a u tán a helyzet mindenképpen bonyolulttá válik. Az „osz thata t lan" csoportteljesítmény sok esetben elegendő lenne olyan tudományos csoportminősítés megszerzésére, amelyből ki-ki tudományos előélete és érdeme szerint részesedhetne. Ezzel szemben a jelenlegi gyakorlat az, hogy a fokozatra beért ku t a tó t csoportjából kiragadva minősítik. í g y sok-szor részletproblémák válnak bekötöt t tézisekké, müvekké, ma jd az egyes művek egy-más t á tfedő és ismételgető részhalmazaivá az egésznek, holott harmad- vagy negyed-annyi terjedelemben sokszorta többet vissza lehetne adni egy-egy tudományos alkotó-műhely igazi teljesítményéből. Az inkább szokatlan, mint elképzelhetetlen ú j f a j t a minő-sítési eljárás bevezetésének legfőbb akadálya persze az, hogy nincsenek kidolgozva a tudo-mányos csoportmunka értékelésének gyakorlatban alkalmazható irányelvei. Úgy gondolom, hogy a tipikusan jó kollektívák érdekében ezeket az irányelveket kellene tételesen kidolgozni. Lehetne ez a jelenleg érvényben levő minősítési rendszer melléklete anélkül, hogy mindent meg kellene változtatni a korábbi elképzeléseken. Persze ami nemcsak régi, hanem elavult is, azt túl sok meditáció nélkül, lényegretörő vi tában kellene elvetni. Véleményem szerint nem érdemes arra várni, hogy a legálisan működő tipikusan rossz — a tudományos munka egyéniesítése — és a legálisan nem mű-ködő t ipikusan jó — a csoportmunka minősítése — harcában „ki ki t győz le". At tól tar-tok ugyanis, hogy gyakran megtörténne, ami a népmesékben fordítva szokott történni. Kárteszi Mihály MIKOR JELENT MEG AZ ELSŐ RATIO EDUCATIONS? Természetesen kétszáz éve — válaszolja az olvasó — ugyanakkor jogos az a kérdés is hogy az 1777-es év melyik hónapjában? H a ugyanis meg akarunk emlékezni a Mária Terézia által kibocsátott híres közoktatási rendeletről, megjelenésének 200. évfordulóján szükségünk van konkrétabb dá tumra is. A hazai szakirodalomban igen eltérő adatok találhatók e ténnyel kapcsolatosan, amely oktatástör ténet i kutatásaink elmaradottságá-nak egyik következménye is. Ladányi Andor a Magyar Tudomány 1967. évi 4. számában á t tekinte t te a hazai felső-oktatás- tör ténet i kuta tásokat , s megállapította, hogy „a magyar felsőoktatás-történet alapvető kérdései még nagyrészt k imunkála t lanok" . „Azon túlmenően, hogy a megjelent munkák nem jelentéktelen hányada nélkülözi a mélyebb történeti, tudománytör ténet i elemzést, a kuta tásokat sokszor az empirikus anyag- és adatgyűj tés jellemezte. . . " Ez valóban így volt, a fő probléma azonban az, hogy a korábbi alapvető adatgyűj tések időközben feledésbe merültek, és számos ú j ku ta tá s sem vált hozzáférhetővé, így lexiko-naink, folyóirataink nemegyszer a klasszikusnak mondott , de alapjában véve rossz ada-tokra építenek. E tekintetben döntő változást vár tunk az ú j Pedagógiai Lexikontól, amely azonban reményeinket sajnos nem igen vál tot ta be. Adatanyaga, bibliográfiai részei egyáltalán nem tükrözik pedagógiai i rodalmunkat és néhol elsőrendű pedagógia-történeti kuta tása inkat . 369 Az MTI Évfordulónaptárának 1977. évi I . számában a következőket o lvashat juk: „1777. jan. 1.: a d t á k ki a Ratio Educationist , amely augusztus 22-én lépett életbe." E z t az állítást egyetlen hazai szakirodalmi adat sem igazolja.1 Ugyanezt az adatot vet te á t az Évfordulók, '77 c. kiadvány (Kossuth Könyvkiadó Bp . 1976.), amely bibliográfiát is ad adatainak alátámasztására , de ezek sem igazolják az ál taluk közölt dá tum hitelességét. (Ez utóbbi k iadvány egyébként nem a január 1-i dá tumo t jelöli meg, hanem esak álta-lánosságban a j a n u á r hónapot.) 1946 óta a Rat ioró l csak egyetlen nagyobb tanulmány jelent meg a hazai szakirodalom-ban, mégpedig az Akadémiai Kiadó ál tal kibocsátott „Tanulmányok a neveléstudomány köréből" című sorozat 1958-as kötetében. A szerző, Ravasz János a következőt í r ja : ,,. . . az Ürményi-féle szervezési rendelet — egyúttal a Ra t io Educationis I . része — kere-tei t hozzáértő, u d v a r h ű lit terátorok tantervi és rendtar tás i programmal (II —III. rész) tölthették ki, s az egész mű 1777 szeptemberében megjelenhetet t . . ." A fenti állítások közöt t tehát ellentmondás van, s ennek feloldására további forrásokat kell keresnünk. 1938-ban jelent meg egy összefoglaló m u n k a közgazdasági gondolkodásunk történetéről. Ebben egy fejezet a Ra t io Educationisról szól, s a hozzákapcsolódó jegyzet-ben a szerző így vélekedik: „. . . A Rat io Educationist a magyar neveléstudományi iro-dalom minden elképzelhető vonatkozásban feldolgozta, mondhatni ízeire szedte. . ."2 Úgy tűnik, ez kissé elhamarkodott állítás, hiszen még megjelenésének időpontja is eléggé v i ta to t t adat . Négy évvel korábbi a ki tűnő Magyar Pedagógiai Lexikon, melynek idevágó címszavában ezt t a lá lha t juk . ,,. . . Az első Rat io Educat ionis t Mária Terézia bocsátotta ki 1777. évi augusztus 22." Ez igen hasonlatos az MTI ál tal közölttel, de i t t semmiféle januári időpontról nem olvashatunk. Az előbb emlí te t t ké t mű között jelent meg (1936) a jeles művelődéstörténész, Csóka J . Lajos tanulmánya „ M á r i a Terézia iskolareformja és Kollár Ádám" címmel. Csóka a ku-t a t á s valamennyi eszközét felhasználta, hogy pontosan tisztázza Kollár szerepét a Rat io megalkotásában — erre még alább visszatérünk —, ugyanakkor nem volt feladata a megjelenés időpont jának tisztázása, sőt ő i t t nem is foglalkozott ezzel. Egyetlen ada-tával utal arra, hogy Mária Terézia a magyar királyság és kapcsolt részei számára 1777 augusztusában t e t t e kötelezővé rendeletét. Fináczi Ernő az Akadémiai Értesí tő 1901-es évfolyamában foglalkozik a rendelettel, de a bennünket érdeklő évszámokat — egyébként igen gondos tanulmányában — ő sem közli. Pedig éppen ő az, aki 1896-ban — hosszas ku ta tások u tán — tisztázni t ud ta a Rat io Educationis megjelenésének idejét és ezt Csóka J . Lajos, illetve az ú jabb kuta tók is elfogadták. El fogadták , csupán nem ír ták le ú j ra , sőt Fináczi az 1899-ben megjelent híres művében sem tárgyal ta olyan részletességgel ezeket a számadatokat , mint a három évvel korábbi m u n k á j á b a n . És ez utóbbi munká t — úgy tűnik — a hazai neveléstörténet kutatói kissé elfeledték.3 Ennek alapján a következő rövid összefoglalót a d h a t j u k az I . Rat io Educationis megjelenéséről. 1 Az MTI Évfordulónaptár szerkesztősége szíves közlése alapján tud juk , hogy ada tuka t a „Budapest tö r téne te a török kiűzésétől a márciusi forradalomig" (Bp. 1975. Akadémiai Kiadó) c. munkából merítet ték. Ebben viszont a következő áll: „Az első budai tankerü-leti főigazgatót, f a r ád i Vörös Lászlót 1776. augusztus 5-én nevezte ki a királynő, másnap pedig jóváhagyta „ A nevelésnek és az egész tanügynek rendje Magyarországban és kap-csolt t a r tománya iban" című szabálykönyvet, a „Ra t io Educationis"-t , s azt 1777. augusztus 22-én életbe léptet te ." Sajnos i t t az első számadatban egy évet tévednek, de a január 1-i d á t u m i t t sem szerepel. 2 B O R O T V Á S - N A G Y S Á N D O R : Közgazdasági művelődésünk kezdetei. Bp. 1938. 437. о. 3 F I N Á C Z Y E R N Ő : A magyarországi közoktatás tör ténete Mária Terézia korában. Bp. 1899, 1902. (2 kötet) . Uő.: A magyarországi középiskolák múl t j a és jelene. Bp. 1896. 370 A Monarchia középiskoláinak főigazgatója, Kollár Ádám már a 70-es évek elején terve-zett egy középiskolai reformot a bécsi iskolákban, hogy azután a tapaszta la tokat a magyarországi viszonyokra is alkalmazza. Jó l ismert művelődéstörténeti tény, hogy 1775 szeptemberében e főigazgatói t isztet kénytelen volt á tadni Marx Graciánnak. Ekkor az uralkodó — Mária Terézia — elhatározta, hogy az osztrák tanügyet függetleníti a magyar-tól, de a magyar részt mégis Kollár tervei szerint szervezi újjá. Ugyanakkor nem lett volna politikus eljárás Kollár újbóli szerepeltetése — pl. a ma-gyar tanügy főigazgatójaként —, így ő csak a hát térből i rányí tot ta a munkála toka t . Az uralkodó Ürményit, az akkori magyar kancellária tanügyi előadóját bízta meg t ehá t a rendelkezések elkészítésével, pontosabban szólva megbízta, hogy Kollár utasításai szerint készítsen egy önálló tanulmányi rendszert a magyar iskolákra. Túlságosan nyí l t lett volna a kapcsolat Ürményi és Kollár között , s éppen ezért egy harmadik személyt, nevezetesen Tersztyánszky Dánielt használta Kollár közvetítőnek, s a pedagógia későbbi kutatói a Tersztyánszky által beadott részeket sa j á t j ának ítélték. A mü felelős szerkesztője tehát Ürményi, s mondhatni főszerkesztője-. Tersztyánszky let t . A rendelet megírása 1775 őszén kezdődött el, s az I . részt — melyet Ürményi í r t — 1776. június 5-ón be is muta t t ák a királynőnek. A I I . részt Kollár dolgozta ki, s ezt azért is t ud ta gyorsan elvégezni, mert már korábban is foglalkozott ezekkel a témakörökkel — grammatikai iskolák, középiskolák —, s az összefoglaló 1776 tavaszán készült el. Ekkor á tkerül t a kancelláriára, majd megkezdődött annak javítása. (A javításokat főként Tersztyánszky végezte, de sajnos az eredeti fogalmazványok nem maradtak fenn, sem Ürményié, sem Kolláré.) Kollár eközben folyta t ta az akkor megalakult Akadémiák tanterveinek és a rendtar tás-nak (a Ra t io I I I . része) a kidolgozását. Az uralkodó az I . részt 1776 nyarán elfogadta, és az egész rendszer külső keretét az 1776. augusztus 5-én kelt rendeletével ad ta meg. Ebben á l lapí t ja meg a magyar tanulmányi bizottság hatáskörét , oszt ja nyolc tankerületre az országot, nevezi ki az ú j tanulmányi főigazgatókat s tb. A Rat io további részei a követ-kező évben, 1777. június 14-én kerültek a királynő elé, aki a müvet augusztus 6-án végle-gesen jóváhagyta. Mária Terézia az 1777. augusztus 22-ón kelt udvari rendeletével bocsátotta ki könyv alakban a Rat io Educationist, amely végül is csak a tervezett Ra t io első nagyobb egy-ségét (I —III . rész) foglalta magában. A rendelet tömör vál tozatá t először az osztrák Ephemerides Vindobonenses c. hetenként többször is megjelenő osztrák lap közölte 1777 őszétől, s i t t az utolsó három rész az 1778-as óv elején jelent meg. E cikksorozatról nagy oktatás tör ténet i monográfiáink eddig nem szóltak.4 Hogy végül is ennyit tudunk Mária Terézia e nagyfontosságú rendeletéről, az két kutatónak köszönhető: az egyik Fináczi Ernő, a másik pedig Csóka J . Lajos. Erre mondot ták a középkorban: nem mindig az ú j kódex mond többet a réginél. if j . Gazda István 4 Ephemerides Vindobonenses 1777. 368. o. skk.; 1778. 4. o. skk. 371 

Mikor jelent meg az első Ratio Educationis?

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library