Nemes, Csaba

Repository of the Academy's Library

MORZSÁKMAGYAR ORVOSI NYELV   2014, 1, 62–63Nemes CsabaA reanimáció történeti szótára és nosologiájaAz etimológia nemcsak a szó származását, más nyelvből való kölcsönzését tisztázza, hanem utal a kórkép (görögül: nosos) vagy egy gyógymód fogalmának jelentésbeli változására is. Ez ugyanígy vonatkozik az asphyxia vagy a tetszhalál1 (extinctae animae, apparenter mortuus, animatio suspensa, Scheintod, suspended animation), a tetszhalott (mortuus sive defuncto similis) mint entité morbide (Charcot) megértésére, amelynek tünettana és diagnosztikai kritériumai az évszáza-dok folyamán jelentősen változtak. Mai értelmezés1 szerint a tetszhalott „olyan öntudatát vesztett személy, akinek szívmű-ködése, légzése az észlelhetetlenségig vagy annyira csökkent, hogy már nem észlelhető, és ezért az illető halottnak látszik”.2 Modern értelmezésben tetszhalálról akkor beszélünk, ha az alapvető életjelenségek (mint a spontán légzés, keringés, izomtónus) és a reflexek is hiányozni látszanak, de a halál biz-tos jelei (légzésbénulás, szívmegállás, fénymerev, tág pupillák, hullamerevség és -foltok) még hiányoznak. (A harvardi kri-tériumok12 és a szervátültetések elterjedése óta különbséget teszünk az agy izolált és a test egészének halála, valamint a visszafordítható klinikai és a végleges biológiai halál között is; ezeknek orvostörténeti vonatkozása azonban vajmi csekély.)Az életjelenségek, a halál és az újraélesztés szókincsét szinte valamennyi európai nyelv a görögből és a latin nyelvből kölcsözte, a reanimáció ógörög szinonimáját (η εχξωπυρησιζ, ekzopüresis) azonban egyik sem vette át. A magyar nyelv régisége és rendkívüli szóbősége – egyedül a halál és hal-doklás megjelölésére 160 szavunk van!7 –, ezt csak az orvosi szaknyelvben tette szükségessé.Pápai Páriz latin–magyar szótára (1762)3 a resuscito (‘feltá-masztani’) vagy az anima (‘lélek’; de ‘lélegzet, levegő, élet és szél’ jelentésű) szakkifejezéseit a latin nyelvből vezeti le. Az éledés, élesztés; animatus; animare nála ‘elevenítés’-t és ‘megélesztés’-t egyaránt jelent, az éleszthetőség (animabilis) azonban hiányzik: animatu caret (‘nintsen semmi érzékeny-ség benne’). Rokon értelemben ismert volt a XVIII. századi deákos latinságban a vivificatio és a reviviscemia is a felélesz-tés jelölésére; ezek mai szóhasználatunkból kivesztek. Pápai Pariz3 a tetszhalál fogalmát még nem használja, a resurrectiót pedig csak a feltámadásra alkalmazza.A XVIII. század második felében használatban volt a revivificatio (reviving) megjelölés is, amellyel vagy a fémsók vegyi szétbontását vagy az újraélesztést jelölték (Blanchard 1788).13 A tetszhalál vagy annak jelenlegi változata, a sokkot vagy mérgezést kísérő mély kómás állapot tünetegyüttesét már az ókor is ismerte, de az újkorban a legfontosabb ismérvének nem a spontán légzés (görögül: το πνευμα, latinul: respiratio, spiritus; Pápai Pariznál: spiramen, spiraculum, anhelitus)3 vagy a légvétel (αναπνοη) megszűnését (görögül: απνευσι, latinul: spiritus alcis suppressus) vagy az ezzel azonos jelentésű lélek (görögül: φυχη, latinul: anima) eltávozását (animam exspirat), hanem a pulzus hiányát (görögül: η ασφυξια, a­sphyxia) tar-totta. Nulla pulsa, nulla medicina; ez az elv egészen a XVIII. századig érvényes volt. Ha az agónia (η αγωνια) elkezdődött, a légzés leállt (apnoe, animam agere), a betegből az éltető (animabilis) vér (purpurea anima) is eltávozott, és a halál (δ ϑανατοζ) beállt, gyógyításra (curatio, sanatio) már nem volt mód; ilyenkor már élesztéssel (animatio), mentési eszközök (auxilia repentina) alkalmazásával többé nem próbálkoztak. Az újraélesztéssel kapcsolatos szakkifejezéseket (Scheintod, collapsus, apnoe, Wiederbelebung) a XVIII. század eleji német szakirodalom még nem ismeri.15AZ ÚJRAÉLESZTÉST JELÖLŐ FOGALMAK SZINONIMÁI 1770 KÖRÜL:16   Resuscito = felébresztem, Wiedererwecken, Excito, Suscito. Extinctum, functum cadaver, mortuum ad vitam revoco, reduco, extraho. A styge vitales rursus revocavit ad auras. Exangues animavit umbras revocans in vitam obita iam morte sepultos. Manes sepultos revoco. Revoco ad munera vitae, ad lumina vitae destituir defunta cadavera, vitae, demortua corpora reddit ad clarum vitae lumen, tres obita iam a morte reduxit. Ad vitam resurgo, revocor, redeo. Redditur amissae lethi post funerea vitae. Mint majd látni fogjuk, a XVII. század közepétől, a felakasz-tott Anne Green sikeres reszuszcitációja (1650. december) és Albinus németalföldi plébános könyvecskéje (1676) után azonban az orvosi szemlélet megváltozott; a vízbefúltak, akasztottak és egyéb erőszakos halállal holtak felélesztése hamarosan emberbaráti cselekedetté vált. Ezt jelzik a reani-máció első klasszikus műveinek szakkifejezései is:62MORZSÁKMAGYAR ORVOSI NYELV   2014, 1, 62–631676: vita sub acqua protracta (Pechlin),1742: Wiedererweckung (Behrens),1767: vita restituenda (Eberhard),1774: Asphyxia (Gardane),1789: asphyxia neonatorum (Ehrhardt),1790: Scheintod (Previnaire),81824: suspended animation (H. H. Hickman),1897: apoplexia cordis (szívszélhűdés),de több más, időközben használatban volt divatjamúlt kifejezés is. Troxler még 1848-ban is a syncopet (συνχοποζ) a mors putativa, apnoia, asphyxia, továbbá a tetszhalál (nála: animi deliquium) szinonimájaként említi. Flór Ferenc 1835-ben a hirtelen halál eseteit szintén tetszhalállal (Scheintod) jelöli,11 tünettanában (nála: a tetszhalál észképe) azonban gondosan kerüli az idegen szakkifejezéseket; terminológiájában teljesen a nyelvújításra támszakodik (aléltság, felfüggesztett vagy elfojtott lehelés, hibázó szív és érverés, izomlankadás, kitágult szemfény, poshadás stb.). Az első mentőtársaságok megalakulása után (Amsterdam 1767) a kikötővárosokban megnyílnak az első segélyhelyek is, amelyek felirataik után (Vitae dubiae Asylum, Asylum Asphycti­co rum) als „Rettungsort der Scheintodten” a mai mentőállomá-sok (statio auxiliatoria), sürgőssségi ambulanciák és intenzív terápiás osztályok előfutárának tekinthetők. Hamarosan a te-metői ravatalozók is ilyen, a tetszhalottak központi apparatív megfigyelésére szolgáltak,10 ahol előírásszerűen az életmentés eszközeit (auxilia repentina) is tárolták. Itt jegyezném meg, hogy a therapia, a reanimatio és az exitus letalis szóhasználatot még a középkori latinság sem ismerte (Niemeyer – van de Kieft 2002),4 a hirtelen halált pedig mint mors subita seu repentina,9 és ha pedig kétség merült fel a halál beálltát illetően, akkor ezt az állapotot vita dubia névvel illette. Ezt a fogalmat a modern orvoslás is ismeri, és a halál időpontjának megállapítása előtt a kórismézésben (a szervkivétel előtt) egynapos várakozást (Schwebezustand) ír elő. Míg az angolszász nyelvben a régibb resus cita tion (lat. resuscitare) maradt fenn, addig a német iro-dalomban a XVIII. századtól inkább a Reanimation kifejezés terjedt el. Más latin nyelvben, mint az olaszban (risuscitare, rivivere), spanyolban (reavivar, resurrección) vagy a franciában mindkét kifejezéssel találkozhatunk (ressusciter un mort, ressus­ci ta tion, resuscité, ressuscitable), nem választva el élesen a feltá-madástól (ressusciter du tombeau, résurrection), amely nemcsak újjáéledést, feltámadást, hanem felgyógyulást, felépülést is je-lenthet (Sauvageot 1932).5 Ugyanakkor a réani ma tion fogalma a francia (és a román) nyelvben nem szorítkozik az újraélesztés gyakorlatára, hanem ezzel valamennyi intenzív terápiás eljá-rást is jelölik (H. Laborit 1958).17 (Az antik latin nyelvben az újraélesztésre szintén használatos rokon értelmű szavak, mint a revivisco, recreor, excito vagy suscito, a morte ad vitam revoco, mortuum in vitam restituo, reditus ad vitam már nincsenek használatban az újkori orvosi nyelvben.) A holland-németal-földi nyelv ezzel szemben a magyarhoz hasonlóan egyik antik kifejezést sem használja, és az újraélesztést körülírással jelöli: herdevendigmaaking, tot hetbewustzijn terugbrengen, tot nieuw leven brengen, de levensgeesten weer op te wekken. Újraélesztéssel (re­animatio, re­suscitatio) korábban is több-nyire a hirtelen vagy az erőszakos halál esetén próbálkoztak, amíg a tetszhalott (mortuo vagy defuncto similis) valamilyen külső vagy belső ingerre életjelenséget nem mutatott. Az in-gerelhetőség (irritabilitas) jelenléte ugyanis hozzátartozott a tetszhalál korábbi tünettanához.JEGYZETEK1 Magyar Nyelv értelmező szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, 6. kötet, 664.2 Hogy a tetszhalott olykor-olykor magától is feltámadott, arra nemcsak Plinius,6 hanem Mikszáth Kálmán is utal: „Arra is volt eset, hogy tetsz-halottat tettek a koporsóba”; „A halott felocsúdván a tetszhalálból, mély lélegzetet véve, megmozdult”.3 Pápai Pariz Ferenc 1762. Dictionarium Latino­Hungaricum et Hungarico­Latinum. Tyrnaviae, Typis Collegii Accademici Societatis Jesu, 912.4 J. F. Niemeyer – C van de Kieft 2002. Mediae Latinitatis Lexicon Minus. Mittellateinisches Wörterbuch. Wissenschaftl Buchgesellschaft, Leiden, M. Buchberger Hrsg: Lexikon für Theologie und Kirche, Herder Verlag, Freiburg i. Br.5 Sauvegeot A. – Balassa J. – Benedek M. 1932. Francia–magyar nagy kéziszótár. Dante Kiadó, Budapest.6 Tetszhalottak élve eltemetése az ókorban is előfordult. Valerius Maxi mus után Caius Plinius Secundus beszámolt két, a halotti máglyán magukhoz tért tetszhalott római esetéről (Plinius: Naturalis historia, XXXIII; Kap. VII: 173). A latin szerzők közül Heraclides Ponticus, Perga moni Galénosz és Diogenes Laertius is összegyűjtött hasonló tetszhalotteseteket. (Ezek leírása megtalálható Christoph Wilhelm Hufeland monográfiájában: Der Scheintod, oder Sammlung der wichtigsten Thatsachen und Bemerkungen darüber in alphabetischer Ordnung. Berlin, Buchhandlung des Commer-ziens-Rats Matzdorff, 1808).7 Póra Ferenc 1991. A magyar rokon értelmű szók és szólások kézikönyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 345–346.8 J. Chr. Friedrich Scherffnél 1787-ben még nem Scheintod, hanem csak Todtscheinende. Ugyanezt a teminus technicust használja Albert Vinzenz Zarda is 1796-ban Prágában megjelent könyvecskéjében (Alphabetisches Taschenbuch der hauptsächlichsten Rettungsmittel für todtscheinende und in plötzliche Lebensgefahr gerathene Menschen).9 Először C. G. Carisiusnál: De subitaneis moribus. Róma, 1735.10 Drezdában már 1799-ben, a XIX. században pedig minden nagyobb város központi temetőjében (pl. Lipcsében, Pesten) berendeztek ilyen mechanikus eszközökkel felszerelt központi „betegmegfigyelô” egységet. Mark Twain 1882-ben meglátogatta Münchenben a 36 tetszhalott szá-mára berendezett ravatalozót (Mark Twain: Life on the Mississippi. Bern-hard Tauchnitz Verlag, Leipzig, 1883, chapter XXXI, 279–293).11 Flór Ferenc 1835: A tetszholtak felélesztésökről. Pest, 2–20.12 Harvard Medical School 1968: The definition of irreversible coma. JAMA 205: 337–340.13 Stephan Blanchard 1788: Arzneiwissenschaftliches Wörterbuch nebst alphabetischer Ordnung. G Philipp Wucherer, Wien, 684.14 A Pallas nagy lexikona. Az összes ismeretek einciklopédiája 1893–1904. Pallas Irodalmi és Nyomda Rt. kiadása, Budapest, 15. kötet, 756–757.15 Johann Hübner 1727: Curieuses und Reales Natur = Kunst = Berg = Gewerck und Handlungs = Lexicon. J F Gladisschens, Hamburg.16 Gradus Parnassum sive Novus Synonymorum Epithetorum et Phrasium Poeticarum Thesaurus. Tyrnaviae (Nagyszombat), Typus Coll. Acad. Societatis Jesu, 1771, 1001.17 Henri Laborit 1958. Bases psycho­biologiqies et principes généraux de réanimation. Masson, Paris63

A reanimáció történeti szótára és nosologiája

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library