Barkai, László

Lukács, Andrea

Mayer, Krisztina

Repository of the Academy's Library

Egészségtudományi Közlemények, 1. kötet, 1. füzet (2011), 105–111.  A TELJESÍTMÉNYMOTIVÁCIÓ MEGJELENÉSE KÜLÖNBÖZŐ KOCKÁZATKERESŐ MAGATARTÁSOKBAN  MAYER KRISZTINA1, LUKÁCS ANDREA2,   DR. BARKAI LÁSZLÓ2  Összefoglalás: Kutatásunk középpontjában személyiségünk egyik lényeges része, a telje-sítménymotiváció áll. A teljesítménymotiváció sajátos humánspecifikus motiváció, a telje-sítmény folyamatos emelésére, a sikerre, mások teljesítményének meghaladására vonatkozó késztetés, mely a közelítés és a távolítás faktorából áll. Kutatásunk célja, hogy feltérképez-zük, hogyan jelenik meg a teljesítménymotiváció a különböző kockázatkereső csoportok-ban. Vizsgálatunkban 170 fő proszociális kockázatvállaló (tűzoltó), 194 fő antiszociális kockázatvállaló (erőszakos bűncselekmény elkövető) és 71 fő extrém sportoló vett részt. Eredményeink alapján elmondható, hogy a Közelítés faktorában nincs szignifikáns különb-ség a három csoport között, míg a Távolítás faktorában az antiszociális csoport szignifikán-san magasabb pontokat ért el, mint a másik két csoport.  Kulcsszavak: teljesítménymotiváció, közelítés, távolítás, kockázatkereső csoport  Felnőtté válása során az egyén hozzászokik, hogy a társadalom tagjai minden megnyilvánulását minősítik. Idővel saját magát is teljesítménye tükrében látja. Atkinson teljesítménymotivációval kapcsolatos vizsgálatai alapján megállapítható, hogy olyan feladathelyzetben, amikor a cél elérése bizonytalan két egymással el-lentétes motívum jelenik meg. Az egyik a cél elérésének a motívuma a másik pedig a kudarc elkerülésének a motívuma. További befolyásoló tényező még a cél vonze-reje, incentív értéke (Atkinson, 1977). Atkinson elmélete elsősorban olyan helyze-tekben érvényes, ahol a személy nemcsak felelősnek érzi magát a feladathelyzet kimeneteléért, hanem azt is tudja, hogy az általa elért eredményt valamilyen külső mércével is össze fogják vetni. Az ilyen helyzeteket teljesítményhelyzetnek tekint-hetjük, melyek ügyességet és hozzáértést várnak el az egyéntől. Ezekben a helyze-tekben az, hogy a fent említett két ellentétes hozzáállás közül melyik lesz a hangsú-lyos, az a személyek állandó személyes orientációjának része, a feladathelyzettől független jellemzője (Maehr és Sjorgen, 1991).  A különböző teljesítményhelyzetek közül a sikerorientált személyek akkor mu-tatják a legalacsonyabb motivációt, amikor a siker szubjektív valószínűsége 0 vagy 1, azaz vagy teljesen biztos a siker, vagy teljesen kizárt. A legnagyobb motivációt pedig olyan esetekben produkálják, ha a siker szubjektív valószínűsége 0,5 körüli, azaz a siker és kudarc valószínűsége nagyjából egyenlő, vagyis a feladat számukra közepes nehézségű. A kudarckerülő személyeknél pedig pont ebben az esetben –                                                            1 Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar, Testnevelési Tanszék 2 Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar, Elméleti Egészségtudományi Tanszék 106 Mayer – Lukács – Barkai  amikor a siker és a kudarc elérésének valószínűsége azonos – lesz a legalacsonyabb a motiváció. A kudarckerülő személyek az olyan feladatokat preferálják, amelyek vagy olyan könnyűek, hogy a siker biztosra vehető, vagy olyan nehezek, hogy a kudarc nem jár együtt szégyenérzéssel. A sikerorientált személyek szeretik próbára tenni ügyességüket és kockáztatni, a sikerorientált és kudarckerülő személyek kü-lönböző mértékű kockázatvállalása a pályaválasztásban is megmutatkozik (Atkinson, 1977).  Atkinson modellje jól használható a kitartás elemzésére is. Feather szerint a si-kerorientált személyek közelítés-orientáltabbak, vagyis kitartóbbak olyan helyzet-ben, amikor a siker és a kudarc valószínűsége közel azonos. A kudarckerülők pedig egy ilyen feladathelyzetben elhárítás-orientáltak, azaz rövidebb ideig tartanak ki (Feather, 1961). Atkinson modellét Covington és Omelich terjesztették ki az elke-rülés és a megközelítés dimenziójára. A sikerhez és a kudarchoz való beállítódás négy alapvető típusát az 1. táblázat mutatja be.  1. táblázat Viszonytípusok a sikerhez és a kudarchoz  Megközelítés alacsony Megközelítés magas Elkerülés alacsony kudarcelfogadó sikerorientált Elkerülés magas kudarckerülő túlversengő  Elméletük alapján elmondható, hogy a kudarcelfogadó személyekre a gyenge motiváció és teljesítmény a jellemző, valamint az alacsony szintű szorongás. A túl-versengő személyek ezzel szemben erős szorongást mutatnak egy-egy feladat hely-zet előtt, és ezzel párhuzamosan erős teljesítménymotiváció is jellemzi őket (id: Fodor, 2007).  David McClelland azt a törekvést érti teljesítményszükségleten, mely arra irá-nyul, hogy az egyén sikeres legyen minden olyan cselekvésben, melyre alkalmaz-ható a kiválóság valamilyen mércéje. E modell szerint a teljesítménymotiváció há-rom fontos összetevő függvénye. Egyrészt meghatározó az egyén általános motivá-ciós állapota, igényszintje, másrészt a feladat nehézsége és ezzel összefüggésben a siker és a kudarc szubjektív valószínűsége valamint harmadrészt nem hagyható fi-gyelmen kívül a céltárgy incentív értéke sem.  Hoppe megállapította, hogy az igényszint a korábbi tapasztalatok függvényében változik. Amennyiben a vizsgálati személyek teljesítménye elérte vagy meghaladta az igényszintjüket, akkor azt sikernek könyvelték el, ha elmaradt az igényszinttől az eredmény, akkor azt kudarcnak tekintették. A sorozatos sikerek emelték az igényszintet, a kudarcok pedig csökkentették. Sikerek hatására meredekebben emelkedik az igényszint, mint ahogy a kudarcok után csökken.  A teljesítménymotiváció megjelenése… 107 Az igényszint kialakításában a saját képességeink reális számbavételén és a fel-adat nehézségén túl belejátszik az ambíció és a kudarctól való félelem. A sikeres cél-elérés mellett a kudarcfélelem is befolyásolja a teljesítményhelyzetben történő visel-kedést. Így az igényszint kialakítása két ellentétes késztetés kölcsönhatásának ered-ménye, melyek egyrészt a sikerremény másrészt a kudarcfélelem. Egyfelől a feladat nehézsége, másfelől a siker vonzereje határozza meg a siker valószínűségét. A siker-re törekvés tendenciája pedig összefügg a siker valószínűségével (Fodor, 2007).  A kompetenciára való törekvés – mely az intrinzik motiváció egyik formája –, fontos kapcsolatban áll a teljesítménymotivációval. A sikeres cselekvés egyrészt hozzájárul a pozitív énkép fenntartásához, biztosítja a megfelelő önértékelést, más-részt a környezet elismerését is kiváltja. Ez a két tényező szoros kapcsolatban van egymással. A kompetenciamotívummal jobban rendelkező személyek eredmény-orientáltak, cselekedeteikért személyes felelősséget vállalnak, szívesen tűznek ki maguk elé ösztönző célokat, előszeretettel vállalnak kockázatot, aktívan keresik a bizonytalanságukat csökkentő információkat, épp ezért fontos számukra a cseleke-deteikről szóló konkrét visszajelzés, ezen kívül jellemzi őket az alkotó és újító vi-szonyulás a különböző tevékenységek során, valamint igyekeznek megtalálni a fej-lődés lehetőségeit.  A sikerorientált személyek kitartóak, biztosak képességeiben. A kudarc esetén sem veszítik el a kedvüket, mivel többnyire belső, de nem állandó tényezőket tesz-nek felelőssé a kudarcért. A kudarckerülő személyek ezzel szemben kudarc esetén hamar feladják a küzdelmet és a sikerekről sem hiszik el, hogy saját maguknak kö-szönhetik. Sikerüket hajlamosak külső, tőlük független tényezőknek tulajdonítani, mint például a szerencse, kudarcaikért pedig képességeik hiányát teszik felelőssé, melyek belső és állandó tényezők. Ez az oka annak, hogy a sikernek nem tudnak igazán örülni, a kudarcok pedig túlságosan elkeserítik őket. Mindezek hátterében a szorongás és a saját képességeikkel szembeni bizonytalanság áll (Fodor 2007).  Módszer  Vizsgálati személyek  Összesen 435 (19 és 59 év közötti) férfi vett részt a vizsgálatunkban, melyből 71 extrém sportoló, 170 proszociális kockázatvállaló (tűzoltó) és 194 antiszociális kockázatvállaló (erőszakos bűncselekmény elkövető) volt. Átlagos életkoruk 33,18 ±7,87 év volt. Az egyes csoportok között az életkor tekintetében nincs szignifikáns eltérés.  (F(2,432)=3,033;p>0,05) A vizsgált személyek életkor szerinti eloszlását a 2. táblázat mutatja. 108 Mayer – Lukács – Barkai  2. táblázat A vizsgált minta életkor szerinti eloszlása (átlag, szórás±)   elemszám életkor Extrém sportoló 71 34,72 ±8,41 Proszociális kockázatválla-ló 170 32,15 ±5,47 Antiszociális kockázatvál-laló 194 33,53 ±9,25 összesen 435 33,18 ±7,87  Az 1. csoportba tartoztak a proszociális kockázatvállalók. Összesen 170 tűzoltó vett részt a vizsgálatunkban. Mindannyian férfiak, az életkori átlag: 32,15 ±5,4; iskolázottság tekintetében az átlag: 11,93 ±0.97 iskolában töltött év volt. Az adat-felvétel több Tűzoltóparancsnokságon zajlott le (Pécs, Siklós, Miskolc, Diósgyőr). A vizsgálatban való részvétel önkéntes, a válaszadás anoním volt. Minden Tűzoltóparancsnokságot három egymást követő nap látogattunk meg, így volt lehe-tőségünk az „A”  „B” és „C” csoporttal is – azaz a teljes vonulós állománnyal – kitöltetni a teszteket. A 2. csoportban az antiszociális kockázatvállalók, azaz kockázatos, erőszakos bűncselekmény elkövetők, börtön, illetve fegyházfokozaton lévő fogvatartottak voltak. Összesen 194 fogvatartott vett részt a vizsgálatunkban. Mindannyian férfi-ak, az életkori átlag: 33,5 ±9,2; iskolázottság tekintetében az átlag: 8,89 ±1.71 isko-lában töltött év volt. Az adatfelvétel 8 börtönben zajlott le. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Miskolcon, Baranya Megyei BV. Intézet Pécsen, Tolna Megyei BV Intézet Szekszárdon, Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön, Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet, Szegedi Fegyház és Bör-tön, Budapesti Fegyház és Börtön és a Váci Fegyház és Börtön)  A vizsgálatban való részvétel önkéntes, a válaszadás anonim volt. Az adatfelvé-tel a börtönök tantermeiben, illetve foglalkoztató termeiben zajlott, kis (10-15) fős csoportokban, ahol a fogvatartottakon kívül BV. Intézet hivatásos tiszthelyettesei is jelen voltak. A fogvatartottak büntetés-végrehajtási Intézet helye és a bűncselek-mény szerinti megoszlást a 3. táblázat mutatja be.   A teljesítménymotiváció megjelenése… 109 3. táblázat  A Büntetés-végrehajtási Intézet helye és a bűncselekmény szerinti megoszlása   ember-ölés rablás be-törés lo-pás  testi sértés csa-lás egyéb Össz. Miskolc 2  4 7 11   24 Sátoraljaúj-hely 3 8  2  2  15 Tiszalök 7 3 1 3 1  2 17 Szeged 30 15  3  2 2 52 Pécs 4 9   1  1 15 Szekszárd 8 3 1  4  3 19 Vác 4 8 1 3  2 4 22 Budapest 18 9   2  1 30 Össz. 76 55 7 17 19 6 13 194  A 3. csoportot a kockázatos sporttevékenységet űzők, azaz ejtőernyősök, szik-lamászók, vadvízi evezősök és airsoft játékosok alkották. Összesen 71 fő extrém sportoló vett részt a kutatásunkban. Mindannyian férfiak, az életkori átlag: 34,7 ±8,4, iskolázottság tekintetében az átlag 13,7 ±2,28 iskolában töltött év volt. Közü-lük 17 fő ejtőernyőzik, 7 fő vadvízi evezős, 36 fő sziklát vagy műfalat mászik, 6 fő airsoftozik, és öten több extrém sporttevékenységet is űznek párhuzamosan.   Teljesítménymotivációt vizsgáló kérdőív  A teljesítménymotiváció vizsgálatára az AMS-R (Achievement Motives Scale) kérdőívet használtuk, melyet Jonas W.B Lang és Stefan Fries fejlesztett ki 2006-ban. Az AMS jól megalapozott és rendszeresen használt skála, mellyel jól megbe-csülhető a sikerorientáltság és a kudarckerülés. Az AMS eredeti, 30 kérdéses válto-zata 15-15 kérdéssel mérte a sikerorientációt és kudarckerülést. Ez azonban nem illeszkedett elfogadhatóan a kétfaktoros modellhez, ezért volt szükség a teszt revi-deálására. Ez a módosított 10 itemes verzió (AMS-R) megbízható előrejelzője a sikerorientált és kudarckerülő viselkedésnek. Az első öt kérdés a sikerorientációra, a második öt pedig a kudarc elkerülésének motívumára utal (Lang és Fries, 2006).  Statisztikai módszerek  A statisztikai elemzéseket az SPSS 17.0 programmal végeztük és egy szempon-tos független mintás variancia-analízist alkalmaztunk.  A csoportok közötti össze-hasonlítást a Bonferroni-féle post hoc teszttel végeztük.  110 Mayer – Lukács – Barkai  Hipotézis  Feltételeztük, hogy a proszociális kockázatvállalók és az extrém sportolók si-kerorientáltak, míg az antiszociális kockázatkeresők, kudarckerülő motivációval jellemezhetőek.  Eredmények  A Közelítés faktorban nem találtunk szignifikáns különbséget a három csoport között (F(2,432)=1,038, p>0,05), míg a Távolítás faktorban a csoportok között szignifikáns különbség van (F(2,432)=11,380; p<0,05). Az antiszociális kockázat-vállalók szignifikánsan magasabb pontot értek el, mint az extrém sportolók (p=0,003) és mint a proszociális kockázatvállalók (p=0,000).  Megbeszélés  A sikerorientáltság tekintetében várakozásunkkal ellentétben nem kaptunk je-lentős eltérést a három kockázatkereső csoport között. Az AMS-R Távolítás fakto-rában, ami a kudarckerülést méri, azonban hipotézisünknek megfelelően arról kap-tunk képet, hogy az antiszociális kockázatkeresőket jobban jellemzi a kudarckerü-lés, mint a másik két kockázatkereső csoportot. A sikerorientált személyek jobban teljesítenek, nagyobb valószínűséggel kitartanak egy feladatban, élvezik a teljesít-ményhelyzeteket, pozitívabban értékelik önmagukat és nagyobb valószínűséggel élnek át flow élményt a feladatvégzés alatt. A kudarckerülő személyek – mint a vizsgálatunkban szereplő fogvatartottak –, többet aggódnak a teljesítménnyel ösz-szefüggő feladathelyzetben, negatívabban értékelik magukat, kisebb az esélye, hogy teljesítményhelyzetben flow élményt éljenek át és többet szoronganak. A kapott eredményekkel összefüggésbe hozható Zamble és Porporino (1988) vizsgálatának eredménye, melyben elítéltek különböző coping technikáit térképez-ték fel egyrészt a börtönben, másrészt a szabad életben. Kint is és bent is a leg-gyakrabban alkalmazott módszer a reaktív probléma megoldás, ami a felmerülő problémára irányul mindenféle tervezés és előrelátás nélkül. Ezzel szemben az elő-zetesen probléma orientált viselkedés esetén az egyén elemzi a problémát és meg-tervezi az akcióját. Ilyen coping statégiával csupán minden hatodik elítélt él.  A fogvatartottakról vizsgálatuk alapján elmondhatjuk, hogy többnyire alacsony színvonalú coping technikákkal rendelkeznek. A menekülés technikájával a bör-tönben kétszer annyian élnek, mint a kinti világban. Ez a börtönön kívül általában tényleges fizikai helyzetváltoztatással járó menekülést jelent. Szintén gyakori meg-küzdési stratégia az elkerülés módszere, valamint a szociális támogatás lehetősége vagy az enyhítés, mint a családtagok fényképének nézegetése. Az újraértékelés és a kognitív coping magasabb szintű lehetőségek, melyeket a börtönben gyakrabban alkalmaznak, mint a szabad élet során. Vizsgálatuk során az is kiderült, hogy az  A teljesítménymotiváció megjelenése… 111 alkalmazott coping stratégiák a börtönben eredményesebbek voltak, mint a kinti világban, mivel a börtön sok problémát kreál, de egyben a börtönszabályokkal megadja a lehetséges válaszokat is, és megköveteli, hogy az elítélt ezek közül vá-lasszon. A bűnelkövetők tehát nem választhatják a szabad életben alkalmazott nem megfelelő, inadekvát, romboló hatású módszereket, például az alkoholt vagy a dro-gokat. Az eredmények tehát nem azt jelentik, hogy a bűnözők a börtönben eredmé-nyesebben oldják meg a problémáikat hanem, hogy az alkalmazott coping stratégi-ák a börtönben eredményesebbek, mint a szabad életben (Zamble és Porporino, 1988). Hughes és Zamble arra az eredményre jutottak, hogy a nem bűnözők maga-sabb színvonalú coping technikákat alkalmaznak a különböző stressz helyzetekben, mint a bűnözők, mely szintén kapcsolatba hozható jelen kutatásunk eredményeivel (Hughes és Zamble, 1993).  Köszönetnyilvánítás  Jelen munka a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként - az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében - az Európai Unió résztámogatásá-val, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.  Irodalomjegyzék  [1] Atkinson, J. W. (1977) A teljesítménymotiváció In: Szakács Ferenc (szerk.) Személyiséglélektani szöveggyűjtemény IV./1 Személyiségdimenziók mérése. 1994, 205-291. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest  [2] Maehr; Sjorgen (1991) Atkinson elmélete a teljesítménymotivációról In: Pléh Csaba; Oláh Attila (szerk.) Szöveggyűjtemény az általános és a személyiségpszichológiához. 1998, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest [3] Feather, N. T. The relationship of persistence at a task to expectation of success and achivement related motives. Journal of Abnormal and Social Psychology, 1961, 63, 552-561. [4] Fodor L. Fejezetek a motivációkutatásból. 2007, Gondolat Kiadó, Budapest  [5] Lang, J. W. B.; Fries, S. A Revised 10-Item Version of the Achievement Motives Scale. European Journal of Psychological Assessement, 2006, 22(3) 216-224. [6] Zamble, E; Porporino, F. J. Coping behaviour, and adaptation in prison inmates. Sprin-ger Verlag, New York, Berlin, Heidelberg, London, Paris, Tokyo 1988, [7] Hughes, G.; Zamble, E. A profile of Canadian correctional workers: How they experience and respond to job stress. International Journalof Offender Therapy and Comparative Criminology, 1993, 37, 

A teljesítménymotiváció megjelenése különböző kockázatkereső magatartásokban

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library