Kalinowski, Georges

Repository of the Academy's Library

AZ ERKÖLCSI NORMÁK IGAZSÁGÉRTÉKEGEORGES KALINOWSKIVizsgáljuk meg újra az igaz állítás meghatározását: „A ‘p’ állítás akkor és csakakkor igaz, ha p”. Úgy tu˝nik, a priori semmi sem szab gátat annak, jegyzi megArne Naess,1 hogy e definíciót ne csak az értékelo˝ erkölcsi kijelentésekre, ha-nem a normatív erkölcsi állításokra is alkalmazzuk. Hogy a kérdést közelebbro˝lmegvizsgálhassuk, helyettesítsük be a „p” változó helyére a „minden embernektiszteletben kell tartania az emberi életet” normát, a „p” változó nevének (‘p’)helyére pedig e norma nevét (‘minden embernek tiszteletben kell tartania az em-beri életet’). Ekkor a következo˝ nyelvi kifejezést kapjuk: „A ‘minden embernektiszteletben kell tartania az emberi életet’ norma akkor és csak akkor igaz, haminden embernek tiszteletben kell tartania az emberi életet”. Úgy tu˝nik, ez a ki-fejezés szintaktikailag helyes, és szemantikai jelentéssel bír (Descartes szavaivalélve értelme tiszta és világos). De vajon igaz-e? Más szavakkal: valóban megala-pozott ilyen típusú behelyettesítéseket tennünk? Megengedettek filozófiailag azilyen behelyettesítések? Az erkölcsi normák igazságértékének egész problémájaebben rejlik.Hogy e kérdésekre választ adhassunk, sorban meg kell vizsgálnunk a (tágértelemben vett) erkölcsi normák összes kategóriáját. Nos, korábban már meg-különböztettünk ketto˝t: a tág értelemben vett jogi normákat és a lelkiismeretiszabályokat. Azonkívül, mint emlékszünk, az elo˝bbiek tovább oszthatók a ter-mészeti törvényt alkotó, szu˝k értelemben vett erkölcsi normákra,2 valamint azemberi törvény részét képezo˝, szu˝k értelemben vett jogi normákra. Az általunkfelvetett problémát ennélfogva külön-külön kell megvizsgálni a természetes er-kölcsi normák, a szu˝k értelemben vett, tételes jogi normák és a lelkiismeretiszabályok vonatkozásában.1 Lásd Arne Naess: ‘Do We Know that Basic Norms Cannot Be True or False?’, Theoria 25(1959), 37. o. skk.; ugyano˝: ‘La validité des normes fondamentales’, Logique et Analyse 1(1958), 8. o.2 A természeti törvény nem meríti ki a tulajdonképpeni értelemben vett erkölcsi normák összes-ségét, melyek másik csoportját a lelkiismereti szabályok képezik.252 Georges KALINOWSKIa) A természetes erkölcsi normák igazságértékeEl kell tekintenünk itt az in natura hominis természeti törvény tárgyalásától, mertaz nem több, mint az ante naturam hominis természeti törvény (az örök törvény)jele; ez utóbbit az ember a post naturam hominis természeti törvény (a tulaj-donképpeni értelemben vett természeti törvény) formájában fejez ki. Figyelem-mel kell lennünk ugyanakkor a természeti törvény másik két létezési módjára.A probléma ily módon a következo˝képpen fogalmazható meg: „Behelyettesíthe-to˝k-e a szu˝k értelemben vett – vagyis a lelkiismeret szabályaitól különbözo˝ –erkölcsi normák a ‘p’ változó helyére az igaz állítás fent ismertetett definíció-jában?” Mielo˝tt válaszolnánk, térjünk vissza eredeti példánkra: „Az a norma,miszerint ‘minden embernek tiszteletben kell tartania az emberi életet’ akkorés csak akkor igaz, ha minden embernek tiszteletben kell tartania az emberi éle-tet”. E kifejezés csakugyan helyes nyelvileg, jelentéssel bír és igaz? A természetitörvény imént kifejtett felfogásának kontextusában az igenlo˝ válasz teljes mér-tékben igazoltnak tu˝nik. Meggyo˝zo˝dhetünk erro˝l, ha észrevesszük, hogy az igazállítás meghatározása alapján az elvégzett behelyettesítés útján nyert kifejezésegy bikondicionális, melynek elso˝ tagját (azt a normát, hogy ‘minden embernektiszteletben kell tartania az emberi életet’) leválaszthatjuk, ha a második tagját(minden embernek tiszteletben kell tartania az emberi életet) önmagában igaznakfogadjuk el. Hiszen az ante naturam hominis természeti törvényben – tudniillikaz örök törvényben – formát ölto˝ legfo˝bb norma szerint az embernek valóbantiszteletben kell tartania az emberi életet.De minek alapján állapíthatjuk ezt meg? Annak alapján, amit az ember azörök törvényro˝l tud. Kétségtelen, hogy e törvényro˝l nem sokat tudunk. De mégiseleget ahhoz, hogy kitartsunk a post naturam hominis természeti törvényt al-kotó normák igaz voltára vonatkozó állítás racionális megalapozottsága mellett.Minthogy a filozófus – akár a kinyilatkoztatás segítsége nélkül is (amelyre az eténynél fogva joggal „kereszténynek” nevezett filozófia támaszkodik) – eljuthatIsten természetes, tisztán racionális megismeréséhez. A pogány filozófia törté-nete tanúskodik erro˝l. A filozófiai teológia úgy kristályosodott és teljesedett kikéso˝bb a kinyilatkoztatás közrehatásával, hogy mindamellett nem veszítette ela természetes és racionális megismerés autonómiáját. (Éppúgy, ahogy egy fest-mény – látható, de ténylegesen nem érzékelt, mert nehezen felismerheto˝ – rész-letét meglátjuk, miután megmutatták nekünk, és mindazonáltal nem lépünk átegy természetes látásmódból valamilyen természetfölötti megismerési módba,ugyanúgy a filozófus, aki keresztényként kapcsolatba került a kinyilatkoztatás-sal, természetes megismero˝ képessége segítségével könnyen belátja az Istenrevonatkozó, a természetes emberi ész számára hozzáférheto˝ igazságokat – ami-ket a pogány filozófusok nem ismertek, vagy csak hiányos és töredékes tudássalrendelkeztek róluk –, mégpedig anélkül, hogy letérne a módszeres filozófiai gon-dolkodás útjáról, vagy elhagyná a filozófia területét a kinyilatkoztatott teológiaAz erkölcsi normák igazságértéke 253kedvéért). Márpedig az Istennel kapcsolatos eme filozófiai tudás, bármennyirekorlátozott és közvetett legyen is, nemcsak mint a legtökéletesebb létezo˝t tárjaelénk Istent, hanem – és pontosan ezáltal – úgy is, mint az emberi cselekvéslegfo˝bb normáját.Magától érteto˝do˝, hogy a filozófus, miközben észérvekkel védelmezi, semmiszín alatt sem akarja kiüresíteni Isten misztériumát. Még a lét titkát sem oldja fel!Milyen keveset is tudunk valójában ez utóbbiról, még az anyagi, érzéki, látható,tapintható létro˝l is! . . . So˝t, önmagunkról!!! Való igaz, a világra és az emberrevonatkozó tudásunk szegényessége Istennel kapcsolatos kvázi-tudatlanságunkkalmagyarázható. Elvégre minden teremtett létezo˝ csupán részesül rejtélyes módonabban a létben, amit maga a lét teljessége juttat számukra. Mindamellett tény,hogy igen keveset tudunk a lényekro˝l, akik vagyunk és a bennünket az érzékekszámára hozzáférheto˝ univerzumban körülvevo˝ létezo˝kro˝l. Istenre vonatkozó fi-lozófiai tudásunk szegényességén tehát ne botránkozzon meg senki! Voltakép-pen mit is tudhatunk mi a majdhogynem elérhetetlen, ámbár önmagunkkal sajátmagunknál benso˝ségesebb viszonyban lévo˝ Istenro˝l, az úgyszólván érthetetlenés szavakkal kifejezhetetlen Istenro˝l, hogy beszélni merjünk róla?! ... És mégismeg kell próbáljuk, kockáztatva, hogy a misztérium homályát az abszurditás sö-tétjévé fokozzuk. Az olvasó szíveskedjék megbocsátani vakmero˝ségünket! Min-den ero˝vel azon kell lenni, ha törik, ha szakad, hogy az emberi léptéket meg nemhaladó, ennélfogva elégtelen és inadekvát fogalmakból és szavakból álló emberinyelven kifejezzük azt a kevés dolgot, amit az ember egyedül esze természetesvilága mellett megtudhat Istenro˝l. Mert ez az Arisztotelész által „teológiainak”,ma pedig „metafizikainak” nevezett tudás – jóllehet több nemtudás van benne,mint tudás, több rejtély, mint megértés, több emberi fogalom és szó, mint istenilényeg – végtelenül értékes, hiszen rendet visz egész létvilágunkba. E tudás te-hát bölcsesség, amennyiben helyes Arisztotelész és Szent Tamás elgondolása,miszerint sapientis est ordinare. Elismerhetjük tehát, és el is kell ismerjük – márha egyébként elfogadjuk Isten létezését –, hogy ami az isteni egyszeru˝ségbo˝l fa-kadóan felfoghatatlan, az mégiscsak helytálló Isten tökéletessége folytán: az tud-niillik, hogy Isten egyszerre Van [Être] és Legyen [Devoir-être]. Ha ez így van,akkor világos, hogy a természetes erkölcsi normák igazak, és az azokat kifejezo˝normatív állítások az igaz állítás klasszikus meghatározása alá esnek. Minthogyaz ezen normákat tartalmazó, s a post naturam hominis természeti törvényt al-kotó ítéleteink megfelelnek az örök törvénynek, azaz az ontikus-deontikus istenivalóságnak.b) A szu˝k értelemben vett, tételes jogi normák igazságértékeÉs a pozitív emberi, tág értelemben vett erkölcsi, s egyszersmind szu˝k értelem-ben vett jogi normák? Ahhoz, hogy e kérdést megválaszolhassuk, közelebbro˝l254 Georges KALINOWSKImeg kell határozzuk, hogy az emberi törvény két normacsoportot foglal magá-ban, amiket a mi szempontunkból fontos megkülönböztetni: azokat a normákat,amelyek csupán a természeti törvény konklúziói-alkalmazásai, illetve az emberáltal a természeti törvény által ráruházott autonóm jogalkotó hatalmánál fogvahozott normákat. Ami az elso˝ típust illeti, a valóságban elo˝fordulhat, hogy a tár-sadalmi hatalom, amely e mino˝ségében felelo˝sséggel tartozik az általa irányítottközösség közjaváért, és a természeti törvénynél fogva köteles a közjó elo˝mozdí-tásához szükséges valamennyi normát megalkotni, feltétlenül szükségesnek ítéli,hogy reprodukálja, vagy pontosabban egy a terület, származás, vagy valamelymás (tulajdonképpen bármilyen) megkülönbözteto˝ ismérv alapján meghatáro-zott embercsoport magatartására alkalmazza egyik vagy másik természeti nor-mát. Így például, amikor a francia törvényhozó az emberölés tilalmát kimondja,csak azokhoz szól, akikre a francia bünteto˝ törvénykönyv hatálya kiterjed. Eztehát inkább alkalmazása, mintsem megismétlése a természeti törvénynek. Mintláthatjuk, ezen elso˝ csoport pozitív emberi normái vegyes jellegu˝ek: félig ter-mészetiek, félig pozitívak. De a természeti oldal bizonyos értelemben dominál apozitív fölött. Mert ha a francia törvényhozó nem nyilatkozott volna meg az em-berölés kérdésében, a francia bünteto˝ törvénykönyv hatálya alá tartozó szemé-lyek akkor is kötelesek lennének tiszteletben tartani az emberi életet a természetitörvény alapján. E tételes jogi normák tehát valójában a természeti törvény köte-lezo˝ erejénél fogva köteleznek, mint annak konklúziói. Magától érteto˝do˝, hogyha a természeti törvény normái igazak, akkor az azokból dedukált pozitív em-beri normák ugyancsak azok, amennyiben levezetésük módja megfelel az errevonatkozó logikai szabályoknak. Az ilyen normák igazságértékének kérdése te-hát nem okoz nehézséget: a természeti normák igazságértékének problémájávalegyideju˝leg ez is implicite megoldódik.De hogy áll a dolog a második csoport pozitív emberi normáival? Ezek anormák nem csupán a természeti törvénybo˝l levont egyszeru˝ konklúziók, jól-lehet a maguk módján a természeti törvénybo˝l erednek, és kötelezo˝ erejüket isabból merítik. Az emberi törvényhozó, szabadon, ám racionálisan élve a Teremto˝által ráruházott jogalkotó hatalommal, a társadalmi élet szükségletei szerint egé-szíti ki e normákkal a természeti normák konklúzióit. Behelyettesíthetünk-e azigaz állításról adott definíciónk „p” változójának helyébe olyan normákat, mintmondjuk – egy immár klasszikus példát idézve – a „Franciaországban jobbrakell hajtani” norma? (Természetesen egy normáról, nem pedig egy normára vo-natkozó kijelentésro˝l van szó, ami egy norma létezéséro˝l és tartalmáról tájékoz-tat, s csak nyelvi ökonómiai okokból ölti fel egy norma alakját.) Létezik-e ilyennormák esetében olyan valóságos, objektív, a kérdéses jogi normák által elo˝írtkötelezettséget logikailag, so˝t kronológiailag megelo˝zo˝ kötelezettség, amelyneke tételes jogi kötelezettség megfelelhetne, igazzá téve ezáltal ezeket a normákat(analóg módon a természeti normák kapcsán megállapítottakkal, amelyek azértAz erkölcsi normák igazságértéke 255igazak, mert legyenjük megfelel az örök legyen valóságának)? Itt is egyedül azigenlo˝ válasz igazolt, és újfent a természeti törvény tölti be a valóságos legyenszerepét: a második csoportba tartozó igaz tételes jogi normák az e törvénnyelvaló összhang révén határozhatók meg. Ahogy a norma-konklúziók igazak, mertmegfelelnek a természeti normáknak, ugyanúgy igazak a norma-kiegészítések isa természeti törvénnyel való összhangjuk folytán. A jobb megértés kedvéért tér-jünk vissza iménti példánkhoz! A természeti törvény általános jelleggel elo˝írja,hogy meg kell tenni mindazt, ami a közjó és a társadalmi élet szempontjábólkedvezo˝, s el kell kerülni azt, ami annak árt. Ennélfogva, tekintettel arra, hogybizonyos ido˝kben és országokban a szabályozatlan közlekedési viszonyok veszé-lyeztetnék a társadalom biztonságát, implicit módon tartalmazza azt a diszjunk-tív normát, hogy „jobbra kell hajtani vagy balra kell hajtani”. Ugyanakkor nemfoglal magában semmilyen kategorikus normát e tárgyban. Ez magyarázza azt,hogy a Franciaországban és Angliában hatályban lévo˝ közúti közlekedési normaegyaránt a természeti törvényen alapul, anélkül viszont, hogy annak egyszeru˝konklúziói lennének. Történetesen a francia törvényhozó úgy találta, hogy a ter-mészeti törvény értelmében Franciaországban jobbra vagy balra kell hajtani, ésnem áll fenn kategorikus kötelezettség arra nézve, hogy balra kellene hajtani. Emegállapításból a modus tollendo ponens következtetési sémán3 nyugvó érvelésiszabály alapján azt a következtetést vonta le, hogy Franciaországban jobbra kellhajtani, míg az angol törvényhozó úgy ítélte meg, hogy a természeti törvény sze-rint Angliában balra vagy jobbra kell hajtani, és nem áll fenn kategorikus köte-lezettség arra vonatkozóan, hogy jobbra kellene hajtani. Ez a megállapítás, melyugyanolyan helytálló, mint a francia törvényhozóé, leheto˝vé tette számára, hogyugyanazon modus tollendo ponens szabály nyomán arra a következtetésre jus-son, hogy Angliában balra kell hajtani. Ha elemzésünk helyes, akkor az angol ésfrancia közlekedési szabályzatok egyaránt igazak, mert egyformán megfelelneka természeti törvénynek (elo˝bbi a természeti törvényben implicite benne foglalt,fent említett diszjunktív norma egyik, utóbbi a másik tagjának). E példa néze-tünk szerint kello˝képpen bizonyítja, hogy a második csoport pozitív emberi nor-mái az esetto˝l függo˝en vagy megfelelnek a természeti normáknak, illetve azokexplicit vagy implicit konklúzióinak, vagy nem – más szóval ugyancsak igazakvagy hamisak.A lelkiismereti szabályok igazságértékeHátra van még az autonóm normák megvizsgálása. Ezek közül egyesek álta-lánosak, mint például a következo˝ (a szabályozott cselekvés jellegénél fogva,és egyetemes alkalmazási körét tekintve) univerzális norma: „Minden nap hatórakor kell kelnem”, vagy „Soha nem szabad cigarettáznom”. Mások egyediek.3 Ha p vagy q és nem q, akkor p.256 Georges KALINOWSKIMindkét csoportba tartozó normák igazak vagy hamisak. Vagy azért, mert a hete-ronóm normák konklúziói, s így öröklik premisszáik igaz vagy hamis igazságér-tékét, vagy mert azokat a természeti törvényto˝l a kormányzathoz hasonló módonfelhatalmazást kapó alany szabadon alkotja meg. Minden embernek személyeserkölcsi normákat kell szabnia magának, méghozzá nemcsak egyedi, közvetle-nül a konkrét cselekvéseket szabályozó normákat, hanem a cselekvések adottosztályára vonatkozó általános normákat is. Az ember ezeket a morális fejlo˝dé-séhez, emberi lényegének kibontakoztatásához, erkölcsi célja megvalósításáhozszükséges normákat nem találja meg közvetlenül sem a természeti törvényben,sem pedig az emberi törvényben. Az autonóm normák esete tehát ugyanabba azirányba mutat, mint a heteronóm normáké. Akárcsak az utóbbiak, ezek is igazakvagy hamisak.Mindent egybevetve azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy minden er-kölcsi norma igaz vagy hamis, s egy normatív erkölcsi állítás igazságának ugyan-az a feltétele, mint ami az igazság klasszikus fogalmát megalapozza.

Az erkölcsi normák igazságértéke

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library