Halász, Iván

Repository of the Academy's Library

Á l l a m -  é s  J o g t u d o m á n y  •  L V .  é V f o L y a m  •  2 0 1 4  •  3 .  s z á m  •  8 6 – 9 8RECEnzIÓVáCLaV PaVLíčEk (szERk.): ÚstaVní PRáVo a státoVěda. II. díL. ÚstaVní PRáVo čEské REPubLIky (PRaha: LEgEs 2011) 1120.a Cseh köztársaságban jelenleg négy állami egyetemen képeznek jogászokat – a prágai, brnói, alamouci (azaz olmützi) és pilseni egyetemen. Ebből a legrégebbi hagyományokkal Prága rendelkezik, mert a morva brnóban csak a két világhá-ború közötti időszakban indult el a cseh nyelvű jogászképzés. érdekes módon, az államszocializmus időszakában több mint húsz éven át szünetelt a brnói jogászkép-zés; az akkori kommunista rezsim ugyanis elegendőnek tartotta csupán két jogi kar fenntartását – Prágában és Pozsonyban. brnóban ezért csak 1968-ban indult újjá a jogászok képzése. az alamouci és pilseni egyetem pedig csak a rendszerváltás után döntött úgy, hogy szüksége van jogi karra is. az egyházi fenntartású és magánjellegű oktatási intézmények a cseheknél kevés-sé foglalkoznak a felsőfokú oktatás e szeletével. Ezért a jogászokat foglalkoztató intézmények e négy állami egyetem kínálatából kénytelenek válogatni munkatársa-kat. tény, hogy most néhány külföldi, különösen szlovákiai székhelyű, magánjelle-gű főiskola próbálkozik a cseh- és morvaországi terjeszkedéssel, de az állami intéz-ményekben végzett jogászok dominanciáját egyelőre nem lehet megkérdőjelezni. Ezekkel a limitált lehetőségekkel a cseh felsőfokú jogászképzés tekinthető a leg-kevésbé túldimenzionáltnak egész közép-Európában. a cseh jogi karok behatá-rolt száma különösen feltűnő a magyar és szlovák egyetemekkel való összehason-lításban, hiszen az azonos lakosságszámú magyarországon jelenleg nyolc helyen folyik graduális jogászképzés, az ötmilliós lélekszámú szlovákiában pedig a rekord-számú hat helyen. tény, ebből csak négy jogi kar számít állami fenntartásúnak, kettő pedig magánegyetem keretein belül zajlik. az utóbbiak presztízse azonban szlovákiában nagyobb, mint a Cseh köztársaságban, különösen, ami a pozsonyi székhelyű Páneurópai Egyetemet illeti. Lengyelországgal kár összehasonlítani a cseh-és morvaországi helyzetet, mert majdnem négyszer nagyobb államról van itt szó, ahol közel harminc helyen lehet jogot tanulni – állami, egyházi és magánfenntartású intézményekben egyaránt. a Cseh köztársaságot a jogi felsőoktatás szempontjából ezek függvényében tehát leginkább ausztriával lehet összehasonlítani, ahol öt helyen működik állami fenn-tartású jogi kar.Erre a hosszú bevezetésre azért volt szükség, hogy érthetőbb legyen a recen-zált alkotmányjogi tankönyv súlya. a négy jogi kar révén, amelyek közül csak ket-tő rendelkezik habilitációs jogokkal, viszonylag korlátozott számú használható tan-könyv áll rendelkezésre. hagyományosan leginkább az egymással mindig rivalizáló prágai és brnói kollégák törekednek saját meghatározó tankönyvek elkészítésére. többnyire az alamouci jogi kar egyes tanszékei is igyekeznek lépést tartani a tan-könyvírás területén. a pilseni jogi kar az utóbbi években nagyon súlyos problémák-kal küszködött, ami némileg lelassította a tudományos produkcióját.RECEnzIÓ 87Á l l a m -  é s  J o g t u d o m á n y  •  L V .  é V f o L y a m  •  2 0 1 4  •  3 .  s z á m  •  8 6 – 9 8bár a Václav Pavlíček korábbi tanszékvezető professzor szerkesztése alatt szü-letett kötet ugyan alapvetően tankönyvnek számít, de itt jóval többről van szó. Ezt már a mű terjedelme is jelzi, hiszen tekintélyes ezeregyszázhúsz oldalt foglal magá-ban. Ezenkívül a tankönyvek rendszerint didaktikusak, lényegre törőek, rövidebbek és általában a hatályos joganyagra koncentrálnak. a 2011-ben kiadott cseh alkot-mányjogi könyv ezzel szemben nemcsak az általános alkotmányjogi fogalmak és koncepciók aktuális csehországi érvényesülését igyekszik bemutatni, hanem egy nagyon hosszú cseh alkotmánytörténeti bevezetést is tartalmaz. a történet kezdő időpontja pedig jellemző módon az 1918-as esztendő, amikor az osztrák-magyar monarchia romjain megalakult az önálló Csehszlovákia. Ezzel az államalakulattal pedig a jelenlegi cseh közjog nagyfokú azonosságot vállalt, amit legjobban az fejezi ki, hogy az önálló Cseh köztársaság zászlaja azonos a koráb-bi csehszlovák állami zászlóval. Itt nem egyfajta erőltetett szimbolikáról van szó, hanem teljesen spontán és ösztönös azonosulásról. a cseh köztudatban ugyanis a mai napig az igazi függetlenségi nap nem az 1993. január 1-je, amikor megalakult a jelenlegi Cseh köztársaság, hanem az 1918. október 28-a, amikor Prágában kiki-áltották az önálló Csehszlovákiát.a két világháború közötti közjogi állapotok részletes ismertetése egyáltalán nem tekinthető öncélúnak, mert az 1920-as alkotmány rendelkezései az 1992-es alkot-mányozás során is éreztették hatásukat. nemcsak rejtetten, hanem deklaráltan is – ez derül ugyanis ki a most hatályos cseh alkotmány tervezetéhez fűzött indoko-lásból is. ugyanígy nem öncélú a második világháború alatti német megszállás köz-jogi állapotainak, illetve az emigráns csehszlovák kormányzat elképzeléseinek az ismertetése, hiszen az utóbbiból formálódott ki az az ideiglenes állami berendezke-dés, amely a második világháború alatt és után a csehszlovák államiság újjászüle-téséhez vezetett el.Itt természetesen hangsúlyos szerep jut az elnöki dekrétumok kérdésének, ame-lyek az 1937 és 1948 közötti államfő nevéhez, Edvard benešhez kötődnek. ahogyan az elmúlt évek politikai vitái is jelzik, ez a kérdés még nem tekinthető teljesen lezártnak – sem a Cseh köztársaságban, sem szlovákiában. az ismertetett tan-könyv is abból indul ki, hogy e jogi normák fontos szerepet játszottak a megszál-lás alatti és utáni csehszlovák államiság újjáépítésében. Emiatt a szerzői kollektí-va jogi szempontból nagyon alaposan és körültekintően igyekszik körüljárni ezt a problémakört, de az is igaz, hogy e dokumentumok etnicista jellegének egyértelmű kritikája, illetve elutasítása hiányzik a leírásból. a könyv ugyanakkor általában arra törekszik, hogy a történeti és nemzetközi kontextusban elhelyezze ezt a kérdést. nehezen fogadható el azonban azon állítása, miszerint a dekrétumok a német és a magyar nemzetiségű személyek esetében sem álltak az etnikai alapú kollek-tív bűnösség alapján. az itt prezentált logika alapján ugyanis az elnöki dekrétu-mok nem érvényesítették a kollektív bűnösség elvét, csupán arról volt szó, hogy a németek és a magyarok esetében megfordították a bizonyítási terhet – azaz nem az eljáró csehszlovák állami szerveknek kellett bizonyítaniuk a kisebbségi személyek bűnösségét, hanem azoknak kellett bizonyítaniuk azt, hogy aktívan kiálltak a cseh-szlovák államiság és az antifasizmus mellett! RECEnzIÓ88Á l l a m -  é s  J o g t u d o m á n y  •  L V .  é V f o L y a m  •  2 0 1 4  •  3 .  s z á m  •  8 6 – 9 8Ettől a nehezen elfogadható állítástól függetlenül azonban azt lehet mondani, hogy a tankönyvben összefoglalt alapos jogi áttekintés, az érvelés és logika bemu-tatása nélkülözhetetlen azok számára, akik ezzel a témával akarnak foglalkozni. az itt bemutatott felfogás jelenti ugyanis azt az állampárti és konzervatív véleményt erről az érzékeny kérdésről, amelynek nagyon erős gyökerei vannak a cseh társa-dalomban. Ez utoljára a 2013. évi közvetlen államfőválasztás során nyilvánult meg, amikor egymással szembekerült a tankönyvhöz közeli álláspontot képviselő miloš zeman és a dekrétumokat elutasító karel schwarzenberg. a vitából majdnem húsz százalékos előnnyel zeman került ki.a szerzők nagyon komoly figyelmet szenteltek az 1948 és 1989 közötti fejlő-désnek is. tény, hogy az államszocialista időszakról volt szó, de az sem múlt el nyomtalanul a cseh közjogból. Ez számos ponton kimutatható, még akkor is, ha a rendszerváltás utáni elitek nagyon komolyan igyekeztek elhatárolódni ettől a peri-ódustól. Ezt jelzik azok a jogalkotási próbálkozások, amelyek pontosan igyekeztek körülhatárolni a „szabadság hiányának” (azaz az antidemokratikus rezsimnek) a kezdeti és végső határidejét. különböző szimbolikus, kárpótlási és egyéb jogszabá-lyok ezt ugyanis más-más módon teszik meg. Ez is jelzi, hogy a jog csak korlátozott formában képes kezelni a történettudomány kompetenciájába tartozó kérdéseket.fontos megjegyezni, hogy az állami-jogi kontinuitás és diszkontinuitás kér-dése kiemelt szerepet játszik a monográfiában, hasonlóan a modern cseh álla-miság tartalmi meghatározásának problematikájához. az utóbbi tulajdonkép-pen az alkotmányos identitáshoz vezeti át az olvasót. Ebből a szempontból különösen fontosak azok a „hatályos” részek, amelyek az ismertetett kötet követ-kező három negyedét teszik ki. konkrétan a X. és XXVI. fejezetek közötti részről van szó. a könyvnek ez a része a most is hatályos, egyébként ezzel az elnevezéssel első-nek is tekinthető cseh alkotmány elfogadási körülményeinek a bemutatásával kez-dődik, és azután fontos terminológiai és jogforrási problémákkal foglalkozik. a cseh közjog ismeri ugyanis a cseh alkotmányos rend fogalmát – a most hatályos char-tális alkotmány annak azonban csupán egy (igaz legfontosabb) alkotóelemét képe-zi. másik fontos dokumentuma az 1991-ben még a csehszlovák szinten elfogadott alapjogi charta, amelyet 1992-ben egészében inkorporáltak a cseh jogrendbe. Végül ide tartoznak a minősített többséggel elfogadott alkotmányerejű törvények is. a cseh közjogi szerkezet egyes intézményeinek részletes bemutatását megelőzi még az állam területének, lakosságának, céljainak és szimbólumainak prezentálá-sa, illetve a közvetett és közvetlen demokrácia intézményeinek az ismertetése. Ez a fejezet tulajdonképpen a választási rendszer különböző szintjeit és megoldásait foglalja magában. a könyv itt az általánostól a speciális felé halad, illetve felülről lefelé. a végén a közvetlen demokrácia intézményeinek is figyelmet szentel, de itt azért tudni kell, hogy a népszavazás lehetősége Csehországban csak a helyi szin-ten létezik.Ezt a részt követi a jogokkal, szabadságjogokkal és a kötelességekkel foglalkozó rész. az egész problémakörnek csupán egy fejezetet szentel a könyv, de az is igaz,  RECEnzIÓ 89Á l l a m -  é s  J o g t u d o m á n y  •  L V .  é V f o L y a m  •  2 0 1 4  •  3 .  s z á m  •  8 6 – 9 8hogy ez a legnagyobb terjedelmű fejezet, hiszen majdnem kétszázötven oldalt fog-lal magában. az összes ezt követő fejezet már rövidebb.az államszervezeti rész a kétkamarás cseh parlament bemutatásával kezdő-dik, amely fejezet szorosan összefügg az arra szorosan épülő jogalkotási fejezettel. Ezt követi a cseh köztársasági elnöki intézmény ismertetése, majd a kormány és a végrehajtó hatalom más szerveinek bemutatása. Ez nagyon izgalmas rész, amely plasztikusan ábrázolja azt, hogyan ellensúlyozzák egymást az egyes hatalmi ágak, illetve mi történik akkor, amikor az egyik hatalmi ág vagy szerv elveszíti hatékony-ságát – az ilyen szerv által kiürített térben értelemszerűen egy másik szerv igyek-szik túlterjeszkedni. a gyenge parlamenti támogatással rendelkező és egymást gyakran váltogató cseh kormányok esetében ez az államfő és az alkotmánybíróság folyamatos erősödését jelentette.a bírósági szervezetekkel és külön az alkotmánybíráskodással a könyv következő fejezetei foglalkoznak. az alkotmánybíróság a cseheknél nem előzmények nélküli intézmény, hiszen már a két világháború között is létezett Csehszlovákiában ilyen szerv. Igaz, a mai bíróságnál jóval passzívabb volt. a kötet egyébként többször kri-tikusan viszonyul a bírói hatalom túlzott megerősödéséhez – akár az alkotmánybí-róságról, akár a rendes bíróságokról van szó. Ezeken a helyeken a szerzők többször kifejezetten polemizálnak az egyes fontos alkotmánybírósági határozatokkal.az állami szervezet és a hatalommegosztás legfontosabb szerveit követően a szerzői gárda a helyi, illetve területi önkormányzatisággal, majd az ellenőrzési (azaz számvevőszéki) mechanizmusokkal, az egyéb jogérvényesítési intézmények-kel és végül a jegybank felépítésével foglalkozik. az utolsó előtti fejezet témája a Cseh köztársaság biztonsága – ezzel összefüggésben a speciális jogi helyzetek és állapotok –, az utolsóé pedig a cseh állami és uniós szervek kapcsolata.bár az egész köteten erősen érződik a vezető szerkesztő, Václav Pavlíček szellemi hatása, ez az imponáló munka természetesen nemcsak egyetlen szakember műve. a megírásában ugyanis a prágai székhelyű károly Egyetem Jogi karának több bel-ső és külső munkatársa vett részt (Ján gronský, Jiří hřebejk, Věra Jirásková, Jan kněžínek, Vladimír mikule, Petr mlsna, Pavel Peška, Vladimír sládeček, Radovan suchánek, Jindřiška syllová és Pavel zářecký). többségük az alkotmányjogi tan-székhez kötődik, de vannak köztük közigazgatási jogászok is. többen nemcsak oktatnak, hanem aktívan közreműködnek az alkotmánybíróság, a parlament vagy a minisztériumok munkájában. az egész munkán, talán emiatt is, erőteljesen érződik az elmélet és a gyakor-lat egyensúlya, illetve az egyes problémás pontok mély ismerete. a tankönyv szer-zői sokszor állást is foglalnak a vitás kérdésekben, tehát nem törekednek túlzott semlegességre. néhány rész emiatt kifejezetten polemikus jellegű, különösen azok, melyek kritikával illetik a „bírói állam” kialakulását és az alkotmánybírósági akti-vizmust. de hasonlóan kritikusak a cseh alkotmány néhány végig nem gondolt részével, amelyek lehetővé teszik az államfő számára bizonyos hatalma túlterjesz-kedését. nagyon fontos azonban, hogy az alkotmánybírósági határozatok mélyen beépültek a munka egészébe, tehát a gyakori kritikák ellenére nem kerül sor az  RECEnzIÓ90Á l l a m -  é s  J o g t u d o m á n y  •  L V .  é V f o L y a m  •  2 0 1 4  •  3 .  s z á m  •  8 6 – 9 8ignorálásukra. fontos megjegyezni, hogy az ismertetett műnek van egy előzmény-kötete is, amely kifejezetten az államtudományi kérdésekkel foglalkozik. Ez a rész azonban valamivel kevésbé koncentrál a cseh közjogi kontextusra, azért itt nem került részletesen bemutatásra.halász Iván*fodoR LászLÓ: köRnyEzEtJog (dEbRECEn: dEbRECEnI EgyEtEmI kIadÓ 2014) 317.a hazai jogi oktatásban a környezetjog (környezetvédelmi jog) területén a tanköny-vi igénnyel megírt munkák1 száma – más jogágakkal való összevetésben – meg-lehetősen kevés, ezért is örömteli, amikor egy újabb áttekintő jellegű, alapvetően egyetemi oktatás céljából készült kötet jelenik meg. a környezetjog hazai oktatása kapcsán meg kell azt is jegyezni, hogy – amint azt a recenzált munka bevezetőjé-ben említi – más stúdiumok keretében is előtérbe kerülnek a környezet védelmével, a környezetkárosítás megelőzésével, szektorális szabályozással kapcsolatos jogal-kotási és jogalkalmazási kérdések. Ezért ma már nem kérdés, hogy a környezetjog egyes területét – a polgári jogi, büntetőjogi alapvető vetületeken túl – elsősorban a közigazgatási jog különös részének keretében (is) oktatják, mivel a környezetvédel-mi igazgatás és az ennek körébe sorolható főbb procedurális (főként az engedélye-zés, használatbavétel, felülvizsgálat fókuszában) jogintézmények terén az ágazati szabályozás markáns specializálódásának lehetünk szemtanúi. az uniós környezet-jog2 és a nemzetközi környezetjogi rezsim hazai jogra gyakorolt hatása, legalább-is a három jogi terrénum egymásra gyakorolt kölcsönhatásának vizsgálata nélkül nem lehet teljes ma már a „belső környezetjog” tudományos elemzése, főként pedig didaktikai célú, a jövőbeli jogász-generációk világlátásának, általános jogi művelt-ségének és praktikus szakjogi tudásának megalapozását célzó oktatása.a szerző a könyv bevezetőjében szabadkozik ugyan amiatt (7. o.), hogy egyes területekre talán kevesebb figyelmet fordít (éppen az egyéb stúdiumok keretei között zajló oktatás miatt), ugyanakkor az előszó zárómondata is teljesen indokolt, miszerint a hatályos jog bemutatása során a könyv főként a magyar joggal foglal-kozik, de viszonylag széles körben említ európai jogi, illetve szűkebb körben nem-zetközi jogi összefüggéseket is (8. o.). a szektorális, környezetjogi különös rész-ről szóló fejezetekben még talán a korábbi „szerzői szemérmesség” is szükségtelen, *  Phd, tudományos főmunkatárs, mta társadalomtudományi kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 1014 budapest, országház u. 30. E-mail: halasz.ivan@tk.mta.hu.1 Lásd pl. bándi gyula: Környezetjog (budapest: szent István társulat 2011); bobvos Pál – hegyes Péter: Agrárjog (szeged: JatEPress 2011); Csák Csilla: Környezetjog I. (miskolc: novotni 2008); szilágyi János Ede (szerk.): Környezetjog II. (miskolc: novotni 2010); egyes részleteiben aktuali-zálva: Vass János: Agrárjog – tansegédlet (budapest: Rejtjel 2002).2 Ennek legitimációs alapjaként lásd az Európai unióról szóló szerződés és az Európai közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni szerződés XX. címét (környezet).

Václav Pavlíček (szerk.): Ústavní právo a státověda. II. díl. Ústavní právo České republiky (Praha: Leges 2011) 1120.

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library