Augustinus Moravus Olomucensis (1467–1513) a morvaországi és közép-európai (egyúttal
magyarországi) humanizmus fontos alakja. Krakkói és padovai tanulmányok után 1496-tól II.
Ulászló magyar és cseh király budai udvarában tevékenykedett a cseh kancellária szolgálatában.
Komoly egyházi javadalmakat élvezett; a Sodalitas Litteraria Danubiana (Dunai Tudós Társaság)
meghatározó szereplője volt. Az 500 éve elhunyt Augustinus Moravus irodalmi tevékenységét
illetően számos további vizsgálatot érdemlő kérdés létezik. Közéjük tartozik az általa írt, De modo
epistolandi cum nonnullis epistolis quam pulcherrimis (a továbbiakban De modo epistolandi) című,
levélírást oktató stilisztikai „tankönyv” (1495) beható vizsgálata, elemzése. A De modo epistolandi
rövid, egyszerű, átlátható felépítésű latin nyelvű kézikönyv, amely az általános ismeretek rövid
leírása után a Rhetorica ad Herennium (Kr. e. 1. sz.) negyedik könyvének gondolatmenetét követve
a stilisztikai alakzatokat ismerteti, végül pedig követésre való példaként 13 latin nyelvű levelet
közöl. A kellemes hangulatú mintalevelek szerzője Augustinus Moravus, a címzettek pedig valós
személyek. Célom, hogy részletesen feltárjam, bemutassam és elemezzem Augustinusnak az ókori
görög és római irodalom iránti érdeklődését, az általa olvasott, idézett, utánzott és mások számára
követésre ajánlott klasszikus auktorok szövegeihez, szellemiségéhez, módszertani elképzeléseihez,
gondolatvilágához fűződő viszonyát. A De modo epistolandi elsősorban Cornificius, Cicero,
Quintilianus retorikai műveinek hatását tükrözi, számos Vergilius-, Ovidius-, és Persius-idézettel
