Majtényi, Balázs

Majtényi, György

Repository of the Academy's Library

levelezésMi a cigány, mi a magyar, és van-e történelmü(n)k? Reflexió lajtai Mátyás RecenziójáRaLényegi kérdés, hogy a társadalom valóban meghatározza-e róla alkotott tudásunkat, illetve a hatalomnak a társadalomról alkotott képe mennyi-ben erősíti vagy gyengíti meg bizonyos álláspontok elfogadásának a lehető-ségét. Könyvünk természetesen nem ad kizárólagos választ e felvetésre, viszont reflektál a megismerés és az ábrázolás lehetőségeivel kapcsolatos módszertani problémákra. Amit Laj-tai Mátyás kritikájában „provokatív kijelentésnek” vél, az elsősorban egy normatív szempontot figyelembe vevő módszertani reflexió, és ezen keresztül valóban határozott állásfoglalás.A kötetben arra törekedtünk, hogy a magyarországi cigányság tör-ténelmét az alkotmányosság elvei-nek perspektívájából tárgyaljuk. Az állami cigánypolitika elbeszélésével nem tagadni, hanem inkább erősíte-ni kívántuk a roma történelem meg-alkotásának lehetőségét, és valóban szándékosan nemcsak az elnyomás és kirekesztés képeivel, hanem oly-kor heroikus pózban, a történelem aktív szereplőjeként ábrázoltuk ezt a kisebbséget. A – jórészt a korabeli hivatalokban keletkezett – történelmi források azonban szinte elfedik, látha-tatlanná teszik történelmüket, emiatt úgy láttuk, hogy ma leginkább csak a róluk szóló diskurzusok, a volta-képpeni cigánykérdés elemzésére van lehetőség.Egyetértünk Lajtai Mátyás értő kritikájának legfőbb állításaival, és lényegében kritikusunk minden ehhez kapcsolódó észrevételével: számos érv, empirikus megfigyelés szól az ellen, hogy a romákról általánosság-ban írjunk. Más érvek, módszertani megfontolások viszont éppen a roma kisebbség egységes ábrázolásának lét-jogosultságát igazolják, a történelem elbeszélése ugyanis része az identitás-politikai küzdelmeknek is. A romák összetartozásával és azonosságtuda-tával ellentétben nem szokás meg-kérdőjelezni például a magyarsághoz mint képzelt közösséghez kapcsolódó identitás létét, és a magyar nemzet egységes ábrázolásának a lehetőségét, noha létezik olyan kontextus, amely-ben ez a kérdés is feltehető. A magyar nemzethez tartozást a kutatók ugyanis szinte magától értendő módon tekin-tik olyan identitásnak, amely lehe-tővé teszi, hogy egységesen írjunk a nemzeti történelemről. Valószerű-e bármilyen történelmi műben is egy-ségesen kezelni a magyar nemzet fogalmát? Azt gondoljuk, hogy nem. Ám a gyakorlatban nem éppen így tesz-e a történetírás? Vagy képzeljünk el egy (illetve vegyünk elő bármely) szociológiai vagy néprajzi vizsgálatot, amely a magyar lakosság jellemzőit térképezi fel. E vizsgálatban a sok-féleség bizonyosan nem a nemzet létének cáfolata lesz, hanem a meg-ismerés eszköze. A sokféleség tehát a már létező – jelenbeli – tudásunkhoz járul. Ennek egyik oka, hogy létezik egy olyan közösen megalkotott tudás, amely lehetővé teszi, hogy egységesen írjunk a magyar nemzetről, pontosab-ban, hogy magunkról írjunk. Miért tagadnánk ennek lehetőségét más cso-portok, közösségek esetében?Amit ma a magyar történelemről tudunk, jórészt jelenbeli tudásunkból, mai tapasztalatainkból következik. Az egységes magyar nemzeti történelem nyilvánvalóan konstrukció, olyan utólagos alkotás, amely fontos része a magyar nemzeti identitásnak. A középkorban a történelmi Magyar-ország területén élő emberek több-sége magyarul beszélhetett, ami nem jelenti azt, hogy az akkori fogalmak szerint magyarok voltak. Magyar-nak lenni sokáig elsősorban társa-dalmi pozíció volt, az Árpád-korban magyarok voltak a király alattvalói, társadalmi különbségek választhat-ták el például a magyarokat a szin-tén magyar anyanyelvű székelyektől. A későbbi forrásokban egyre többet olvashatunk a magyarokról, ami ekkor elsősorban szintén társadalmi pozíciót jelenthetett, a kiváltságos rendekhez, a nemesi nemzethez való tartozást. Ez a „magyar nemzet” fogalom nyilván nem volt azonos a modern „nemzet” fogalmával. A nacionalizmus megje-lenése után elviekben mindenki a tár-sadalmi hovatartozásától függetlenül tartozhatott ugyan a nemzethez, s az ország lakosai – függetlenül attól, hogy ők erről mit gondoltak – egy közjogi konstrukció révén a politikai nemzet tagjai lettek. Mindez kétségkívül hoz-zájárult a társadalom egalitáriusabbá tételéhez. A magyarság mint szociális kategória értelmezése ezt követően sem tűnt el, hiszen mindvégig alap-ja volt és alapja ma is a különböző kisebbségekkel (például zsidókkal, cigányokkal) kapcsolatos előítéletek-nek és kirekesztésnek. Történelem-könyveinkben a magyar megnevezés sokszor leegyszerűsítő, általánosító értelmű használata azonban nemcsak abból következik, hogy így egyszerűbb a múltról írni, hanem abból is, hogy ma általánosan elfogadjuk a magyar nemzeti identitás létezését.Párhuzamnak nemcsak a magyar nemzet megalkotásának történe-te kínálkozik, hanem a történelmi Magyarország nemzetiségeinek koráb-bi helyzete is. Fontos kérdés például, hogy a nemzeti-nemzetiségi közösség-tudat miként tudott kitörni e nemze-tiségek, például a szlovákok esetében a szűk értelmiségi elit köreiből. Akár ezt a párhuzamot figyelembe véve, elvitathatjuk-e ma a roma értelmiség hasonló nemzetépítő, identitásterem-tő törekvéseit?A kötetben azt hangsúlyozzuk, hogy a többség fogalma is olyan konstruk-ció, amelynek értelme időhöz, térhez, hatalmi berendezkedéshez, társadal-makhoz kötött. Az egységesnek vélt többség létezése, pontosabban annak a hatalom által konstruált képe az állami működést legitimálja, arra az államnak gyakran a hatalmát erősítő identitás megteremtéséhez van szük-sége. A többségről alkotott hatalmi képzetek sok mindent elárulnak arról a társadalomról, amelyben élünk, így a kisebbségi csoportok helyzetéről is. Ha az Alaptörvényből például olyan kép bontakozna ki a magyar (etnikai) nem-zetről, hogy annak előnyben részesített tagja a házasságban élő, gyermekeit nevelő heteroszexuális állampolgár, aki valamelyik tradicionális keresz-tény közösséghez tartozik, emellett nem vallja magát kommunistának, és nem is hajléktalan, akkor az ilyen BUKsz 2013200premodern nemzetfogalom intézmé-nyesítése a többségről és a külön-böző kisebbségi (nemzeti, szexuális, vallási, politikai) csoportok határai-ról alkotott képet, valamint az egyén identitásválasztását is befolyásolhatja. Egy ilyen korszak történetét majdan feldolgozó, a hatalom természetére is reflektáló történészi munka okkal vizsgálhatja felül a többségről alkotott képet (valamint az ebből következő nemzetfelfogást), és ábrázolhatja vagy teremtheti meg ezt elutasítva a társa-dalomból kizárt kisebbségek saját, e szemlélet intézményesítése miatt sem látható történelmét. Könyvünkben szándékosan töre-kedtünk a romákról a magyar törté-netírásban kialakított kép revíziójára. Nem gondoljuk azonban azt, hogy a múlt a jelentől függetlenül vizsgálha-tó, értéksemleges módon elbeszélhető volna. A múltról csak a jelenből vissza-tekintve lehet nyilatkozni, és minden ilyen megnyilatkozás a jelen értékeiről is szól. A történelem nemcsak része, de eszköze is az identitáspolitikai küz-delmeknek, és a történetírás mindig is formálója volt a politikai identitás-teremtő diskurzusnak, és ma is az. A történettudományi munkákban, a népszerű történelmi összefoglalókban, akár a történelemkönyvekben foglal-taknak is fontos hatása van arra, hogy a társadalom mennyire képes elfogad-ni az alkotmányosság eszméjét. Soka-kat befolyásol és hatással van például az egyenlőséget biztosítani hivatott normák elfogadására is, hogy a tör-ténelemkönyvekben hogyan jelennek meg, illetve megjelennek-e egyálta-lán a különböző kisebbségek, például zsidók, romák, nők, szexuális orien-tációk. Fontos kérdés, hogy történet-írásunk szembenéz és szembesít-e a különböző kisebbségek történelmi hátrányaival, az ellenük a többség nevében elkövetett vétkekkel? Összefoglalva, meg lehet írni a romák történelmét akkor is, úgy is, ha egyúttal kiállunk alapvető jogaik mellett. A módszertanilag reflektált, saját jelenbeli szerepét felismerő törté-netírás empirikus érvekkel nem cáfol-hatja az egységes roma identitás létét, és nem zárhatja ki a roma történelem egységes ábrázolásának lehetőségét. Az alkotmányosság elveit megvalósí-tó jogi szabályozás nélkül nem lehet toleráns társadalmat felépíteni, és az alkotmányosság szempontjainak figyelembevétele nélkül nem lehet a történetírást sem reflektáltabbá ten-ni. Megfordítva, a történelemnek a kisebbségek szempontjait is figyelem-be vevő ábrázolása számos módon erősítheti a demokratikus gondolko-dást. Ha a múltat nem lehet és nem is kell utólag elfogadhatóbbá tenni, a múltszemléletet, a múlt ábrázolá-sát mindenképpen. Mert kell is, meg lehet is.nnnnnnnnnn  Majtényi Balázs nnnnnnnnnn  Majtényi GyörGy

Mi a cigány, mi a magyar, és van-e történelmü(n)k? Reflexió Lajtai Mátyás recenziójára

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library