A kései ómagyar korban természetes módon keletkezett magyar családnevek számos társadalmi, gazdasági és művelődéstörténeti emléket őriztek meg az utókor számára kialakulásuk időszakából. Tanulmányomban a Mohács előtti személynévanyag alapján kísérlek meg tágabb összefüggéseket feltárni a török hódoltság korában létrejött, Erdély peremén található Partium Váradtól északra eső területének, főként Bihar, Szatmár és Ugocsa vármegyék múltjából kitekintéssel az első országos összeírás (1715) tanulságaira
is. A középkori sajátosságok bemutatásához forrásként a „Felső-Tiszavidék személyneveinek szótárá”-t (FTSznSz.) használom fel, amely 1401 és 1526 közötti időszakban 10 ezer fölötti névadat alapján ismerteti a vizsgált terület
személynévrendszerét. Az újkori jelenségek feltárása pedig a „Történeti magyar családnévatlasz” adatbázisára támaszkodva történik
