Karátson, Dávid

Repository of the Academy's Library

Magyar Tudomány • 2013/121514Vélemény, vitaÚJ KUTATÁSI IRÁNYZATOK A VULKANOLÓGIÁBANHozzászólás Harangi Szabolcs Merre tovább, vulkanológia? A XXI. század kihívásai című tanulmányáhozKarátson Dávidaz MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár,ELTE Természetföldrajzi Tanszékdkarat@ludens.elte.huÉrdeklődéssel vettem kezembe professzortár­sam, Harangi Szabolcs geokémikus írását (Magyar Tudomány, 2013/8). A sokatmondó címtől és a bevezetésben olvasható ígérettől („összefoglaljuk, merre halad a tudományte­rület”) azt vártam, hogy a mai vulkanológia állását és perspektíváit a teljesség igényével mutatja be a szerző. Ez a reményem azonban – bár terjedelmes cikkről van szó – csak részben, őszintén megvallva, kis részben teljesült. Épp ezért, s mert több mint 20 éve kutatok a vul­kanológia területén, és csaknem ugyanennyi ideje oktatom is számos aspektusát, úgy vé­lem, érdemes kiegészítéssel élnem. Egyszer­smind néhány hibára vagy a szerzőétől eltérő értelmezésre is rá kívánok mutatni, valamint jelzek néhány alapvető hozzájárulást magyar szerzőktől, amelyek – a szerző önhivatkozásai mellett – nem kaptak helyet a cikkben.A legfontosabb kritikai megjegyzésem, hogy bár Harangi a bevezetésben felsorol né­hányat a vulkanológia napjainkban művelt területei közül, ezek a cikkben erősen hiányo­sak maradnak; valójában alig néhányat tekint át (kiemelten azokat, amelyekkel maga is foglalkozik, ilyen a vulkánok népszerűsítése, a vulkánparkok, illetve a magmafejlődés kő­zettani­geokémiai háttere). Nem vitatva a be mutatott területek fontosságát, hozzászólá­som ban az EGU (European Geosciences Union) legutóbbi néhány esztendejének vulkanológiai szekciói és a IAVCEI (Interna-tional Association of Volcanology and Chemistry of the Earth’s Interior) 2013­as kongresszusának szekciókínálata tükrében igyekszem vázolni a legfontosabb kimaradt témaköröket.A vulkánkitörések tanulmányozásának és előrejelzésének napjainkban egyik legerősebb 1515Karátson Dávid • Hozzászólás…területe a robbanásos kitörések, különösen a halálos vulkánveszély, az ún. piroklaszt-ár (népszerű, de a tudományban is használt ne­vén izzófelhő) terjedésének, mozgásának szi­mulálása. A szerző ezt az első oldalon maga is említi, egyrészt mint fizikai (tegyük hozzá: és erősen matematikai) alapokon nyugvó modellezést, másrészt mint kísérleti ered­ményt. Itt nem elsősorban valódi kísérletek­ről van szó, bár ilyenek is vannak, hanem számítógépes szimulációkról. Ezek ma már igen nagy pontossággal rekonstruálják a vul­kánkitörések felhőinek mozgását, üledék­anyagának lerakódását, a modelleredménye­ket a megfigyelt, térképezett rétegekkel egy­bevetve. Mi több, előre jelezhetik a várható kitörések lefolyását különböző bemeneti pa­raméterek esetén (ilyenek a kéregben/kürtő­ben uralkodó szerkezeti viszonyok, a magma feláramlása a kürtőben, a magma gáztartalma, kitörési sebessége stb.). Jelen sorok írójának egyik fő koncepciója volt a Harangi cikkében is említett, celldömölki Kemenes Vulkánpark látogatóközpontjának kialakításakor, hogy ez a valóban XXI. századi, igen perspektivikus szakterület látványos formában helyet kapjon, amit sikerült is megvalósítani, mégpedig a témát nemzetközi szinten a legkiemelkedőb­bek között művelő olasz kutatótársak jóvoltá­ból (INGV Pisa, Olaszország: vö. de’Michi­eli Vitturi, M. et al., 2011). Mindezen kérdé­sek a IAVCEI említett 2013. évi kongresszu­sán (pl. Dynamics of volcanic processes; Volcanic plume dynamics; Volcanic tremor, seismic events and volcanic conduit dynamics; Observation, theory and experiments on volcanogenic parti-culate mass flows and their deposits), vagy az EGU elmúlt évekbeli szekcióülésein (pl. Physics and dynamics of magma ascent, em-placement, eruption and deposition in volcanic systems; From conduit magma ascent to ash generation and dispersal) több szekcióban is helyet kaptak.Harangi tanulmányában az aktív és szuny­nyadó vulkánok megfigyelése (vulkánmoni­toring) csak az InSAR­rendszer bemutatásá­ra terjed ki, pedig ennél lényegesen többről van szó. Ilyen a magma mozgása vagy a lezú­duló izzófelhők által keltett szeizmikus jelek ma már rutinszerű elemzése; a hőkamerás vizsgálatok, amelyek a távoli­infravörös tar­tományban (8­15 mikrométer) a vulkán egy részének vagy a gázoknak a hőmérsékletét követik nyomon; a vulkán által kibocsátott kén­dioxid mennyiségének mérése (pl. kon­centrációeloszlás meghatározása uv­kamerá­val); a vulkán területén fakadó forrásvizek kémiai elemzése; végül a felszín, azaz a vulká­ni felépítmény mozgásainak nyomon köve­tése GPS­sel vagy lézerradarral (LiDAR).Az utóbbi technológia, amely a levegőből (repülőgép, helikopter) vagy akár felszínközel­ből is működtethető, és távolságmérésen alapszik (azaz egy megismételt mérés a felszín elmozdulását jelezheti), már átvezet a vulká­ni domborzat, a vulkánok mint felszínformák tanulmányozásához. A vulkanológia ugyan­is nemcsak a vulkáni működés kutatása, mint azt Harangi írja, hanem a vulkáni formáké és üledékeké is, és mindkét utóbbi szakterü­let igen jelentős fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben. A LiDAR­ral például – amely a távérzékelés (remote sensing) egyik legújabb vívmánya, s szeizmológiai vagy épp régészeti alkalmazásai is egyre terjednek – a vulkáni felszín változásainak menetét, sebességét lehet nagy pontossággal vizsgálni: lásd pl. az Etna 2000­es évekbeli működésének tanulmányo­zását a csúcsrégióban (Fornaciai et al., 2010). Az EGU 2011­es és 2012­es  kongresszusán – részben e sorok szerzőjének kezdemé nyezésé­re és olasz, angol kutatókkal karöltve – külön Magyar Tudomány • 2013/121516vulkángeomorfológiai szekciót szerveztünk a vulkánok rövid­ és hosszabb távú felszínfej­lődésének bemutatására (New methods and concepts in volcanic geomorphology, ill. Spatio-temporal perspectives on volcanological pro-cesses and volcanic landforms). Hasonló témá­jú szekciók taglalták a témát a IAVCEI 2013­as kongresszusán is (Remote sensing and terrain modelling; Evolution of eruptive craters, vents and conduits from feeding dikes, sills, and mag-ma chambers). Például a szabályos alakú vul­káni kisformák: ún. salakkúpok, lávadómok vizsgálata, épülésének és pusztulásának, azaz időbeli fejlődésének tisztázása egyike a legelő­remutatóbb irányvonalnak. Ehhez jómagam külföldön, pl. az Etna tanulmányozásával igyekszem hozzájárulni (Favalli et al., 2009 stb.); a kárpáti vulkáni koszorúban (vö. Kará­tson, 2009) pedig egyetemi kutatócsopor­tunkkal a Harangi cikkében is bemutatott Csomádot vizsgáljuk (Karátson et al. 2013). Feltétlenül megemlítendők ehelyütt Németh Károly, Új­Zélandon dolgozó magyar vulka­nológus és társai bazaltvulkáni területeken, így a mi Balaton­felvidékünkön is végzett vulkángeomorfológiai kutatásai (pl. Keresz­turi – Németh, 2012). Mindezen vulkángeo­morfológiai kérdéseknek a Geomorphology c. nemzetközi folyóirat 2012­ben tematikus kü­lönszámot szentelt (szerk. Thouret, J. C. – Németh K.).A korszerű vulkanológia, ahogy fentebb jeleztem, a kitörések során lerakódott üledé­keket is vizsgálja, mégpedig a korábbi szem­lélethez képest teljesen más, dinamikus fel­fogásban. Az újabb, kifejezetten szedimento­lógiai (üledékföldtani) felfogású irány talán legfontosabb mérföldköve az a J. McPhie és társai által publikált szakkönyv (Volcanic tex-tures, 1993), amely elsősorban a robbanásos ki törések során szárazulaton vagy vízben le­rakódó üledékek megértéséhez alapmű. En­nek nyomán számos kulcsfontosságú tanul­mány – mindenekelőtt a két vezető vulkano­lógiai folyóirat, a Bulletin of Volcanology és a Journal of Volcanology and Geothermal Rese-arch több különszáma – az elmúlt 20 évben olyan új szakterületet körvonalazott (a IAVCEI egy szakmai bizottságát is éltetve: Commission on Volcanogenic Sediments), amely ma már nélkülözhetetlen ismeretanyaggal és eszköztárral szolgál a vulkáni kitöréstermékek vizsgálatához.A tűzhányók fejlődésének és a vulkáni üledékek szukcessziójának új, részletes kuta­tási eredményei nem születhettek volna meg a radiometrikus kormeghatározás elmúlt évtizedekben történt fejlődése nélkül, aminek bemutatása szintén igen hiányos Harangi tanulmányában. A hagyományos, kisebb felbontású K/Ar­kormeghatározás fiatal vulkánok esetében megerősödött a Gillot–Cassignol­féle K/Ar­ és az Ar/Ar­datálással, valamint az apatit és cirkon nevű ásványok hasadványnyom (fission track) termokrono­lógiájával (lásd pl. New advances in non-tra-ditional isotope chemistry, thermochronometry and 40Ar/39Ar dating, EGU 2012 szekció). Ezek fiatal korok esetén hasznosan kiegészülnek a – bekerült szervesanyagra vagy közbetelepült, nemvulkáni rétegekre irányuló – radiokarbon­ (14C) és termolumineszcens módszerrel. A radiokarbon­datálás jelentőségére jó példa egy, a Science-ben megjelent cikk, amely San­torinin a minószi kitörés idejét pontosította egy szerencsésen megtalált olajfatörzs aprólé­kos vizsgálatával (Friedrich et al. 2006): a kitörés kétséget kizáróan Kr. e. 1600 és 1630 között ment végbe, jóval a krétai civilizáció hanyatlása előtt. A vulkáni kormeghatározá­son belül talán a legérdekesebb, az előrejel­zésben is igen hasznos feladat egy­egy tűzhá­1517nyó hosszabb időtávú kitöréseinek, működé­si szakaszainak rekonstruálása, főként az ún. kitörési ráták megadásával (pl. az Andokbeli Parinacota vulkánra, Hora et al. 2007).Hozzászólásomban végül Harangi két olyan gondolatmenetét említem, amelyekkel nem tudok egyetérteni. Az az okfejtése, amely a vulkánkitörések képviselte veszélyt a föld­rengésekéhez méri, véleményem szerint fél­reértelmezhető. Azt írja: noha a japán Toho­ku­rengéshez (2011) képest az elmúlt 30 év vul kánkitörései okozta anyagi károk (14 mil­liárd USD) csak 5%­nyit értek el, ez „sántít”, mert előbbi rendkívüli esemény volt. Nos, korántsem sántít ez az arány, mert pl. csak a 2010­es esztendőben négy olyan földrengés volt (Chile, Haiti, Új­Zéland, Kína), amely egyenként >5 milliárd dollárt meghaladó kárt okozott (Daniell, 2011), a teljes globális kár­tétel pedig 50 milliárd dollárra rúgott. Egye­dül a 6,3­as magnitúdójú, tehát egy 9­es re­kordrengéshez képest szerény új­zélandi földrengés 6,5 milliárd dollár kárt okozott! Aligha vitatható tehát, hogy a földrengések a mai társadalomra összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyt jelentenek (emberéletben mérve is), mint a vulkánkitörések. S hogy a Tohoku „anomálisan erős” lett volna, mint írja, az sem igaz: a 2000­es évtizedben akadt két további 9­es magnitúdójú rengés is (In­diai­óceán, 2004; Chile, 2010).A másik, amit vitathatónak ítélek a tanul­mányból, az Eyjafjallajöküll 2010­es kitörésé­nek értékelése. A szerző egy helyütt „az eu ró­pai légteret vulkáni hamuval elárasztó” kitö­résről ír, ami feltehetően elírás, hiszen Európa nagy részén – mint Magyarországon is jól emlékszünk rá – legfeljebb picit színesebb naplementék voltak, de a vulkáni szemcsék koncentrációja igen kicsiny maradt (a hamu még a valóban érintett Brit­szigeteken és Skandináviában sem zavarta meg az időjárást). A gondot nem más, mint az érvényben lévő szabvány okozta az európai légi közlekedés­ben, amit nyugodtan nevezhetünk „zéró hamutoleranciának”. Erre nem általában a társadalom (Harangi kifejezésével) „sebezhe­tősége”, hanem konkrétan a sugárhajtású gépek megszaporodása adott okot: ugyanis ha e gépek sűrű hamufelhőbe jutnak (mint arra az 1980­as években két szerencsés kime­netelű, de majdnem tragédiával végződött példa akadt), a forró turbinák újraolvasztják a hamut, bekenik és leállíthatják a hajtómű­veket – a légcsavaros gépekkel ellentétben, amelyek nyugodtan repülhetnek. Mivel a kihígult hamu gyakorlatilag semmilyen ve­szélyt nem jelentett, a kritikus hamukoncent­ráció mértékét már a kitörés vége felé meg­változtatták Európa országaiban. Elmondha­tó, hogy (bár valóban jobb félni, mint meg­ijedni) ha ezt a nem túl bonyolult feladványt, tehát a megengedhető hamuszint technoló­giai kérdéseit idejében tisztázzák, nem került volna sor a pánikra, az 5 milliárd dollárnyira taksált veszteségre, a több mint 10 millió utast érintő légtérzárra. Emellett az sem feledendő a társadalmi és gazdasági értékelés kapcsán, hogy a vulkánkitörés tulajdonképpen környe­zetvédő „intézkedésnek” bizonyult. Mert bár a vulkán hamufelhője a légkörbe napi mint­egy 150 ezer tonna szén­dioxidot juttatott, az európai légi közlekedés kerozinégetéséből adódó, átlagosan napi 344 ezer tonna CO2­kibocsátás most, a repülőforgalom kétharma­dának törlése miatt 138 ezer tonnára mérsék­lődött (lásd http://www.informationis­beautiful.net/2010/planes­or­volcano/). En­nek jótékony hatása – ami egy általán nem szerepel a tanulmányban –, bár nehezen számszerűsíthető, és csak néhány hétig tartott, bőven ott van a mérleg másik serpenyőjében!Karátson Dávid • Hozzászólás…Magyar Tudomány • 2013/121518Zárszóként a tanulmányban nagy terje­delemben bemutatott vulkánpark, vulkántu­rizmus témához tennék – személyes érintett­ség okán – rövid helyreigazítást. Harangi szerint a celldömölki Kemenes Vulkánpark látogatóközpontja kivitelezésének „befejező szakaszában” a helyi önkormányzat „hirtelen koncepcióváltással” eltért az eredeti tervektől. Ha ez igaz, ennek okáról őket is ildomos len­ne megkérdezni, mert szigorú EU­s pályázat lévén nyilván volt rá okuk (amit az NFÜ ezek szerint elfogadott). Mindenesetre tény: a „be­fejező” szakasz a teljes kiállítás forgatókönyvé­nek, majd megalkotásának folyamatát, tehát az egész vulkánház (látogatóközpont) szak­mai arculatának megteremtését jelentette. Erre az önkormányzat e sorok íróját; a meg­valósításra a Narmer Építész Stúdiót kérte fel. A csaknem félmilliárd forint TÁMOP forrás­ból megvalósult vulkánház, benne a 8 inter­aktív kiállítási tematika (a Harangi által említett planetáris vulkánosság csak az egyik) reményeim szerint, és az eddigi ismertség, a magas látogatószám alapján tartósan szolgál­ja majd a vulkanológia hazai népszerűsítését.Kulcsszavak: vulkanológia, robbanásos kitöré-sek, geofizika, geomorfológia, Kárpát-medenceIRODALOMDaniell, J. (2011): CATDAT Damaging Earthquakes Database 2010 – The Year in Review. Karlsruhe Insti­tute of Technology, pp. 30.de’Michieli Vitturi, M. – Todesco, M. – Neri, A. – Esposti Ongaro, T. – Tola, E. –  Rocco, G. (2011): Introducing „É VIVO! Virtual Eruptions on a Supercomputer”. A DVD aimed at sharing results from numerical simulations of explosive eruptions. American Geophysical Union, Fall Meeting 2011, Abstract #ED13A­0805.Favalli, M. – Karátson, D. – Mazzarini, F. – Pareschi, M. T. – Boschi, E. (2009):  Morphometry of scoria cones located on a volcano flank: a case study from Mt. Etna volcano (Italy), based on high­resolution LiDAR data. Journal of Volcanology and Geothermal Research, 186, 320–330.Fornaciai, A. – Behncke, B. – Favalli, M. – Neri, M. – Tarquini, S. – Boschi, E. (2010): Detecting short­term evolution of Etnean scoria cones: a LIDAR­based approach. Bulletin of Volcanology, 72, 1209­1222.Friedrich, W. L. – Kromer, B. – Friedrich, M. – Heinemeier, J. – Pfeiffer, T. – Talamo, S. (2006): Santorini Eruption Radiocarbon Dated to 1627­1600 B.C. Science, 28 April 2006, Vol. 312 no. 5773, pp. 548Hora, J. – Singer, B. – Wörner, G. (2007): Volcano evolution and eruptive flux on the thick crust of the  Andean Central Volcanic Zone: 40Ar/39Ar constraints from Volcán Parinacota, Chile. Geological Society of America Bulletin, 119, 3/4, 343­362.Karátson D. (2009): A Börzsönytől a Hargitáig. Vulkanológia, felszínfejlődés, ősföldrajz. 2. kiadás, Typotex Kiadó, 463 pp.Karátson, D. – Telbisz, T. – Harangi, Sz. – Magyari, E. – Dunkl, I. – Kiss, B. – Jánosi, Cs. – Veres, D. – Bra­un, M. – Fodor, E. – Biró, T. – Kósik, Sz. – von Eynatten, H. – Lin, D. (2013): Morphometrical and geochronological constraints on the youngest erup­tive activity in East­Central Europe at the Ciomadul (Csomád) lava dome complex, East Carpathians. Journal of Volcanology and Geothermal Research, 157­158, 56­72.Kereszturi, G. – Németh, K. (2012): Structural and morphometric irregularities of eroded Pliocene scoria cones at the Bakony–Balaton Highland Volcanic Field, Hungary. Geomorphology, 136 (1), 45–58.McPhie, J. – Doyle, M. – Allen, R. (1993): Volcanic Textures: A Guide to the Interpretation of Textures in Volcanic Rocks. Centre for Ore Deposit and Explo­ration Studies, University of Tasmania. Thouret, J.­C. – Németh, K. (eds.) (2012): Volcanic Geomorphology: landforms, processes and hazards. Special issue, Geomorphology, 136.

Új kutatási irányzatok a vulkanológiában. Hozzászólás Harangi Szabolcs Merre tovább, vulkanológia? A XXI. század kihívásai című tanulmányához

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library