Ebben az írásban arra keresek választ, hogy az erdélyi magyar nyelvű egyházak miként járulhatnak hozzá a társadalmi szolidaritás és a lokális kapcsolatok fejlődéséhez azokban a közösségekben, ahol a gyülekezeteik és segélyszervezeteik révén jelen vannak. A lokális csoportok vallási és nyelvi közössége miként válhat a társadalmi integráció és a békés együttélés alapjává olyan közösségekben, ahol etnikai és kulturális határok húzódnak, illetve olyan helyzetekben, ahol a vallási és nyelvi különbségek is fennállnak? Vizsgálatom fókuszában az erdélyi magyarok és romák kapcsolata áll, az erdélyi történelmi egyházak által működtetett intézményi keretekben
