Kína újkori gazdaságtörténetében a „reform és nyitás” vagyis az 1978-tól kezdődő új politikai irányvonal meghirdetése hozta meg azt a fordulópontot, amely a nemzet újbóli felemelkedésének iránti vágyát elérhető távolságba helyezte. A Deng Xiaoping által elindított modernizáció kétségtelenül számos eredménnyel járt, Kína egyedülálló utat járt be az elmúlt évtizedek során. A látványos fejlődést sokan, sokféleképp magyarázták. Értekezésünkben mi is arra vállalkoztunk, hogy Kína gazdasági növekedését vegyük nagyító alá. Nem törekedtünk arra, hogy a növekedés minden egyes faktorát kielemezzük, ehelyett egy kiragadott változó az ország árfolyam-politika szerepét vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy tudunk-e az árfolyam-politika valamint az ország gazdasági felemelkedése közti kapcsolatról releváns, újszerű következtetéseket levonni.
Elemzésünk során áttekintettük a kínai árfolyam-politika lényeges történeti elemeit. Megvizsgáltuk, hogyan alakult a renminbi árfolyamának szintje az elmúlt évtizedekben, valamint kielemeztük, hogy annak alakításában mekkora szerepet játszott a piac illetve a hivatalos szféra. Feltettük a kérdést, hogy igaz-e az a nézet, miszerint a renminbi árfolyama jelentősen alulértékelt volt a dollárral szemben. Továbbá azt szerettük volna megtudni, hogy a megtett árfolyam-politikai intézkedések mennyiben járultak hozzá az ország gyors átalakulásához. Végezetül pedig megvizsgáltuk, hogy vajon támogatja-e az ország további gazdasági prosperálását a jelenbeli árfolyam-politika, célszerű-e az eddigi gyakorlat folytatása.
Kutatásainkkal igazoltuk, hogy a renminbi éveken keresztül alulértékelt volt a dollárral szemben. Megállapítottuk, hogy a rögzített árfolyam adekvát keretet nyújtott ahhoz, hogy Kína egyre közelebb kerüljön növekedési célkitűzéseihez az elmúlt bő harminc évben. A jelen vonatkozásában pedig azt a következtetést vontuk le, hogy az árfolyam-politika reformja elkerülhetetlen lesz ahhoz, hogy Kína tovább tudjon haladni a céljai felé vezető úton
