Az elvégzett ellenőrzések eredményeképpen a legfőbb ellenőrző intézmények ajánlásokat – köztük de lege ferenda javaslatokat – fogalmaznak meg. E hatáskör meghatározása a lengyel törvényekben egyértelműen, míg más országokban csak közvetetten történik. Egyes, legfőbb ellenőrző intézmények nem kívánnak részt venni a jogalkotási folyamatokban, így nem lesznek érintettek a későbbiekben ellenőrzés tárgyát képező tevékenységekben. A cikkben bemutatjuk, hogyan születnek a Lengyel Állami Számvevőszék (NIK) de lege ferenda javaslatai, összevetve egyéb – különös tekintettel az Ausztriában, Csehországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában működő – legfőbb ellenőrző intézmények gyakorlatával. Ismertetjük a javaslatok minőségének biztosítását és hatékonyságának javítását szolgáló lépéseket, úgymint: a tevékenységek megfelelő meghatározása; a tevékenységek nyilvántartása és feltüntetése a legfőbb ellenőrző intézmény éves tevékenységi jelentésében; a tevékenységek alkalmazásának vizsgálata a parlamenttel és a kormánnyal történő kapcsolattartás során. A tanulmány végén a NIK javaslatainak a jogalkotási folyamatban betöltött szerepét vizsgáljuk
