Niederhauser, Emil

Repository of the Academy's Library

5 7 6 SZEMI.E B. n. myiiiAPMH KPECTbHHCKOE BOCCTAHHE B TPAHCHJlbBAHHH (1437-1438 rr.) M3d. AmdeMUu Hayn CCCP, Mocicea 1963. 226 l. (Az 1437—1438. évi erdélyi parasztfelkelés) A Buda i Nagy Antal vezet te erdélyi parasztfelkeléssel már a polgári tör ténet -t u d o m á n y is foglalkozott , s különösen a felszabadulás óta eltelt időszak marxis ta kut a tása i nagy mér tékben i rányí to t ták rá az érdeklődést erre a kérdéskörre, kiderí te t ték a moz-galom huszi ta kapcsolatai t , s tb . Mind a magyar , mind a r o m á n marxis ta tö r t éne t tudo-m á n y nem egy alkotása elemezte magát a mozga lmat és a n n a k szűkebb, erdélyi előz-ményeit . Különösen örvendetesnek kell t a r t a n u n k , hogy a szovjet történészek körében is olyan élénk érdeklődést vál to t t k i a felkelés, h o g y egy f iatal szovjet tudós külön könyve t írt róla. S nem is csak egyszerűen a mozgalomról, hanem a n n a k szélesebb, összmagyar-országi há t t e ré rő l is. V. P. Susarin, a Szovje tunió Tudományos Akadémiája Történet-tudomány i In téze tének tudományos munka tá r sa , aki már hosszabb ideje foglalkozik a magyar feudal izmus kérdéseivel, ebben a könyvében a XIV. századnak és a XV. század első felének egész magyarországi agrá r tö r téne té t k ívánta feldolgozni, hogy a szélesebb magyarországi há t té rbő l magyarázza meg a mozga lmat . Könyve nagyobb részében éppen ezeket az előzményeket t á rgya l ja . Imponálóan széleskörű forrásanyagra t ámaszkodva , a magyarországi k iadot t okleveles anyag egészében elmélyülve vázolja fel az agrárfej lődés fő vonásait . Különösen nagy figyelmet szentel a paraszti szolgáltatások kérdésének, s az egész másfé l évszázados korszakon keresztül a szolgáltatások állandó növekedését m u t a t j a ki, u t a l arra, hogy nemcsak a földesúri terhek nő t t ek állandóan, miközben az Uralkodó t e rmény já radék mellet t egyrészt megjelenik a pénzjáradék, s t ek in t e t t e l az árugazdálkodás viszonylag fej let len voltára, je lent i a paraszt i gazdálkodás súlyos meg-terhelését, másrészt a munka j á r adék is újból jelentkezik, h a n e m ezzel párhuzamosan még az állami és egyházi szolgáltatások is súlyos t ehe rkén t nehezednek a jobbágygazdaságra. A szolgáltatások állandó növekedésével, amelyet másfél évszázados fo lyamatnak tek in t , magyarázza meg a nagy parasz t i megmozdulás t . Könyvének kisebb részében foglalkozik magának a felkelésnek a tör ténetével , röviden u t a lva a vizsgált korszak egyéb pa ra sz t i megmozdulásaira. Ebben a részben is mindenüt t az eredet i forrásokig nyú l t vissza a szerző, s néhány helyen más interpretációt javasol, min t az eddigi irodalom. í g y például úgy véli, hogy Kolozsvár elfoglalása még a mozgalom második, felemelkedő szakaszában, a legnagyobb paraszt i erőkifej tés idején ment végbe, t e h á t valamikor 1437 nyarán, t a l á n még az első kolozsmonostori egyezmény előtt , nem pedig az óv végén, amikor a felkelés m á r hanya t lóban és védekezőben volt . A mozgalom részvevőinek ideológiáját nem a k é t egyezség a lap ján rekonstruál ja , hiszen ezek a tá rgya lások során megszületet t kompromisszumnak az uralkodó osztály képviselői ál tal való feljegyzését je lentet ték, hanem a Marchiai J a k a b á l ta l a p á p á n a k je lentet t huszi ta tézisek a lapján; s ezért ju t arra a következtetésre , hogy a felkelő magyar és román jobbágyok teljes mér t ékben a radikál is huszita ideológiát val lot ták, a huszi ta mozgalom első, 1421 előtti korszakának a té te le i t . Befejezésül hangsúlyozza a felkelés nagy tö r téne lmi jelentőségét a magyar és a román nép közös antifeudális harca inak sorában. Mind az agrárfejlődésről szóló ál talános részhez, mind a felkelést tárgyaló második részhez a szerző külön historiográfiai fejezeteket csatolt , amelyekben ugyancsak tanú je lé t a d j a annak, hogy nemcsak a kérdés for rásanyagá t , hanem eddigi i rodalmát (magyar és román nyelvű irodalmát egyaránt ) ki tűnően ismeri. Kár , hogy ebben az á t tek in tésben túlságosan csak a kérdés feldolgozására koncen t rá l t a f igyelmét, így helyenként eltéveszti az a rányokat , jelentéktelen m u n k á k n a k is olya . jelentőséget tu la jdoní t , min t vezető polgári tör ténészek alapos feldolgozásainak, s így nem t u d j a kellőképpen beilleszteni a kérdés his tor iográf iá já t a polgári magyar tö r t éne t í r ás fejlődésének egészébe, néhol egyes képviselőinek az értékelésében bizonyos tévedések ós arányta lanságok m u t a t k o z n a k . Ez újból fe lh ív ja a figyelmet a r r a az amúgy is sokat hangoz ta to t t fe ladatra (amelynek a megvalósításából azonban eddig csak nagyon kevés, bár igen t iszteletreméltó a lkotás született) , hogy többet kell foglalkozni a m a g y a r tör ténet í rás történetével , egyes irány-zatainak elemzésével; hiszen ezt a feladatot egyes kérdések his tor iográf iá jának az. ü rügyén még a legszorgosabb ku t a tómunkáva l sem lehet megoldani. S Z E M L E 5 7 7 Végeredményben tehá t V. P. Susarin m u n k á j á t min t a magyar tör ténet í rás i ránt i külföldi érdeklődés egyik alapos, szép példáját nagy örömmel kell üdvözölnünk, egyes tévedései elsősorban sa já t munkánk hiányosságaiból f akadnak . N I E D E R H A U S E R E M L L И. Г . К О Л О М И Е Ц СОЦИАЛЬНО-ЭКОНОМИЧЕСКИЕ ОТНОШЕНИЯ И ОБЩЕСТВЕННОЕ ДВИЖЕНИЕ В ЗАКАРПАТЬЕ ВО ВТОРОЙ ПОЛОВИНЕ XIX СТОЛЕТИЯ I. Сельское хозяйство и аграрные отношения. Изд. Томского университета, Томск 1961. 404 I. (A gazdasági és tá rsada lmi viszonyok és a t á r sada lmi mozgalom K á r p á t a l j á n а X I X . század második felében. I . A mezőgazdaság és az agrárviszonyok) A ká rpá tuk ránok és K á r p á t a l j a tör ténetére vonatkozólag nem sok munka lá tot t eddig napvilágot, sem nálunk (még а régebbi polgári tör ténet í rás t is beleszámítva), sem a Szovjetunióban. Az i t t i smerte te t t könyv szerzője, I. G. Kolomiec tomszki egyetemi t a n á r bevezetőjében is erre panaszkodik, s a magyar irodalomból egyedül Percnyi József-nek. 1957-ben orosz nyelven megjelent m u n k á j á t említi , s ezt а m u n k á t azu tán sokszor idézi is. Annál örvendetesebb, hogy egy szovjet k u t a t ó vállal ta a fe ladatot , hogy alaposan f e l t á r j a a klasszikus kapi ta l izmus korának egész gazdasági és tá rsada lmi problemat iká já t az egykori Magyarországnak ezen a területén. (A tö r t éne t i feldolgozások csekély száma szinte szimbolikusan u t a l arra, hogy Kárpá ta l j a mennyi re elhanyagolt terül e volt ennek a Magyarországnak.) A szerző igen széleskörű anyag alapján dolgozott . A ká rpá ta l j a i terület i levéltár anyagának gondos felhasználása mellet t a korabeli magya r stat isztikai k iadványokat is sűrűn forgat ta , s amennyi re lehet (a felvételek természeténél fogva), fel is használ ta . A hegyvidéki akció idejéből viszonylag bőségesen felhasznál ta a korabeli magyar sa j tó-anyagot , sőt a budapest i orosz főkonzulok jelentéseit is gyakran idézi az egykori orosz külügyminisztériumi levéltárból, valamint korabeli orosz sa j tóanyagot is; tehá t jónéhány olyan forrást szólaltat meg, amelyhez magyar k u t a t ó eddig nem fér t hozzá. Ez t a nagya rányú anyagot a szerző két kö te tben k íván ja feldolgozni. Az első az agrárkérdést t á r g y a l j a részletesen, a második köte t pedig az ipar és a kereskedelem fej-lődését, valamint a k á r p á t u k r á n lakosságnak a t á r sada lmi és nemzeti elnyomás ellen ví-vot t harcát m u t a t j a be. Ugyancsak ebben а kötetben k í v á n j a m a j d közreadni az elemző historiográfiai á t t ek in tés t . Az első kö te t anyagá t a szerző há rom fejezetben csoportosí tot ta . Az első a mező-gazdaság porosz-utas fejlődósét vizsgálja, a második а mezőgazdaság tőkés fejlődésének főtendenciái t , a ha rmad ik pedig a ká rpá ta l j a i parasztság e lnyomorodásának fo lyamatá t . Bár a szerző időnként ki tekint a szomszédos megyékben élő k á r p á t u k r á n lakos-ságra is, amikor forrásai egyes problémáknál ennek számbavételét lehetővé teszik, az esetek többségében mégis a négy ká rpá t a l j a i megye, Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa adata iva l operál, ezek fejlődését vizsgálja. Rövid természetföldrajzi á t t ek in tés u t á n az első fejezeten belül sok részletadattal vi lágít ja meg a parasztság földfosztásának meneté t az abszolutizmus korában, a nem úrbéres jellegű földek visszavételét s tb . , olyan jelen-ségeket, amelyek az egész ország viszonylatában ná lunk már eléggé ismertek. U t á n a a magya r s tat iszt ikai anyag a lapján а nagybir tok i t t en i f ennmaradásá t vizsgálja meg. Az egész ag rá r s t ruk tú ra vizsgálata során pontos számadatokat hoz a földtulajdo-nosok kategóriáiról: az agrárprole tar iá tus (ide számí t ja azokat az 5 holdon aluli paraszti gazdaságokat, amelyek földtula jdona nem biztosí tot ta a család megélhetését) az összes tu la jdonosok 51%-át t e t t e ki, s a földterület 6,37%-a volt az övék. Kisparasz t inak tekint i a zömében 5—10 holdas paraszt i gazdaságokat (a gazdaságok 21, 73, ill. a föld 10,45%-a), a közópparaszti kategória felső h a t á r á t 15—20 (a hegyes vidékeken 30) holdban von ja meg (16,51, ill. 15,34%), a nagyparaszt i gazdaságoknál pedig 100, ill. 150 holdban (9,93, ill. 22,94%). A nagybir tokon belül is há rom kategóriát különböztet meg, a középbirtokot (100—200 hold közöt t , 0,39, ill. 3,66%), a nagybir tokot (200—1000 hold között , 0,32 1 8 A g r á r t ö r t . Szemle 

Az 1437-1438. évi erdélyi parasztfelkelés

http://real.mtak.hu/176280/1/cut_AGRARTORTSZLE_06_1964_pp576_-_577.pdf

Az 1437-1438. évi erdélyi parasztfelkelés

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library