Décsy, Gyula

Repository of the Academy's Library

V I T A 3 8 9 -SIPOS ISTVÁN : „A B Ü K K I HUTÁK ÉS HÁMOROK T E L E P Ü L É S - ÉS N Y E L V -J Á R Á S T Ö R T É N E T E " CÍMŰ KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA Sipos István „A bükki huták és hámorok település- és nyelvjárás-története" című kandidátusi értekezésének nyilvános vi tá ja 1955. október 24-én zajlott le. A bírálóbizottság tagjai voltak : Pais Dezső akadémikus mint elnök, Décsy Gyula a nyelvészeti tudományok kandidátusa mint t i tkár , Hajdú Péter, Moór Elemér és Sulán Béla a nyelvészeti tudományok kandi-dátusai mint tagok. Opponensek : Hadrovics László levelező tag és Király Péter kandidátus. A jelölt értekezését mint aspiráns készítette Kniezsa István akadémikus, aspiránsvezető irányításával az 1952 — 1955. években. Az elnök megnyitója után a t i tkár felolvasta a jelölt életrajzát, és eddigi munkássága jegyzékét, majd Sipos István ismertette röviden értekezését. A munka öt bükki község (Ujhuta, Répáshuta, Óhuta, Hámor, Ómassa) szlovák nyelvjárását dolgozza fel. A községek nyelvjárásának leírását rész-letes településtörténeti vizsgálódás előzi meg. Sipos Is tván az Országos Levél-tárban és az öt község parókiájainak levéltáraiban végzett kutatásai alapján megállapítja, hogy az öt község lakossága a XVIII. század harmincas éveitől települt. A telepesek zöme a különböző felső-magyarországi megyékből jött (Túróc és Pozsony megye kivételével mindegyik megye tekintetbe jön) ; de érkeztek bevándorlók Morvaországból, Csehországból és Galíciából is. Az új lakosok az iparosodó vidék bánya- és kohóüzemeiben, ill. az erdőgazda-ságokban találtak megélhetést. A különböző nyugati szláv tájszólásokat (szlovák, morva, lengyel, ukrán) beszélő több hullámban összesereglett tele-pesek nyelvének keveredéséből, egymásra ülepedéséből egy sajátos új szláv tájszólás jött létre. E tájszólásnak adja részletes leírását a nyelvi feldolgozás. A településtörténeti eredmények felhasználásával k imuta t ja a tájszólás különböző nyelvi és nyelvjárási összetevőit. Az öt bükki község nyelve ere-detileg nyugatszlovák jellegű vol t ; ma Répáshuta és Ujhu ta nyugatszlovák, Hámor és Ómassa keletszlovák jellegű s Óhuta átmenetet képvisel a ket tő között. „Az egymástól elütő nyelvjáráscsoportok a hu ták és hámorok tár-sadalmi-gazdasági közösségben az egységesedés irányában fejlődtek. Ez főként a szóképzésben és alaktanban nyilvánult meg, de gyakori kettősségeket, változatokat őriztek még meg a hangtanban és meglehetős tarkaságot a szókészletben." H A D R O V I C S L Á S Z L Ó opponensi véleményében elismeréssel szólott az értekezés módszeréről. Az igen alapos településtörténeti rósz Sípos dolgozatá-ban „olyan többlet, amely messze fölébe emeli más hasonló feldolgozásoknak". Kifogásolja azonban, hogy az értekezés stílusa itt terjengős és helyenként 390 VITA ,,a kötetlen elbeszélés benyomását teszi"; több szokatlan megfogalmazásra hoz fel példát. Szembeötlő, hogy a szerző több helyen vitázik Stole szlovák nyelvjáráskutatóval, ahol a vitának nem igen van értelme. Hadrovics nem t a r t j a helyesnek, hogy a szerző a történeti dokumentumokat a törzsszövegben közli ; javasolja, hogy azokat az értekezés végén függelékként külön okmány-tá rban gyűjtse össze. A nyelvészeti feldolgozásból a hangtan emelkedik ki részletességével. A szerző itt ascendens eljárásmódot alkalmaz ; Hadrovics László szerint helyesebb lett volna a descendens eljárásmód. Az idegen eredetű szavak hangalakjainak magyarázata ellen több kifogást emelt ; javasolta, hogy értekezésében ezt a részt a szerző „mégegyszer vizsgálja át és fordítson nagyobb figyelmet az átadó nyelv lehetőségeire". A névszóképzésben kívá-natos volna a képzők produktív és improduktív voltának feltüntetése. K I R Á L Y P É T E R opponens beillesztette az értekezést a magyarországi szláv nyelvjáráskutatás történetébe. Javasolta, hogy az értekezés címében csak a „nyelvjárástörténet" kifejezés szerepeljen, mert a korszerű nyelvjá-rás-leírásoknál az előzetes településtörténeti kutatás magától értetődő. Több észrevételt tet t az értekezés módszeréről magyar, cseh és szlovák nyelvjárás-tani , ill. nyelvjárástörténeti munkák alapján. „A munkának szép részlete az, amelyikben a szerző kifejti a foglalkozás unifikáló, illetve megőrző szerepét." A családnevekből levont következtetéseinél felhasználhatta volna a megfelelő szláv szakirodalom főbb munkáit. A nyelvi feldolgozásban „végig a descen-dens történeti módszert kellett volna alkalmaznia". A kettős eljárásmód (descedens és ascendens) alkalmazásának következménye, hogy „két-három különböző helyen is szinte ugyanazokat a példákat ismétli". Az egyes nyelvi jelenségek és a települési hullámok kiindulásának kérdésében mód lett volna vizsgálni azt a kérdést, hogyan és miért haladnak vagy nem haladnak „az egységesülés felé az eredetileg igen heterogén nyelvi és nyelvjárási elemek". E kérdés „elvi fontosságú és erre gondolva szinte sajnáljuk, hogy a szerző nem szentelt önálló fejezetet dolgozatában az elért módszertani és elvi tanul-ságoknak". A szünet után a hozzászólások következtek. Elsőnek MOÓR E L E M É R szólalt fel. Megjegyezte, hogy a Sipos által alkalmazott módszer nem ú j ; e módszer megtalálható a magyarországi német nyelvjárásokra vonatkozó leírásokban. „Nagyon figyelemre méltónak találtam Sipos tanulmányában a nagyipari és kisipari üzemekben kialakuló nyelvjárások különbözőségének megállapítását és a különbözőség indokolását." „Nagyon érdekesek voltak számomra a kételvűség következményeire felhozott példák, de nem találom szerencsésnek Sipos kifejezését, a bilingvis-bilingvizmus kifejezést". Meg-jegyezte még, hogy a német nyelvjárás-leírásokban descendens módszert szokás alkalmazni. P A I S D E Z S Ő hozzászólásában felveti a kérdést, „hogy az ősszlávból kiindulni vajon célszerű és szükségképpeni-e. . . Nem mindig van miből descendálni és olyankor az ascendens eljárási módszerhez kell folyamodni". — K N I E Z S A I S T V Á N hozzászólásában előadta, hogy a családnevekre vonat-kozó szláv szakirodalom olyan jellegű, hogy annak felhasználása Sipos kuta-tásaiban nem mutatkozott szükségesnek. Szláv nyelvtörténeti kutatásokban a descendens tárgyalási mód a helyesebb ; a descendálás számára reális alap az ősszláv amely az óegyházi szláv alapján jóformán az utolsó hang- vagy alaktani jelenségig rekonstruálható. A képzők osztályozásában felfogása szerint helyesebb a funkcióból kiindulni és nem a formából. VITA 391-Az opponenseknek válaszolva S I P O S I S T V Á N előadta, hogy amit H A D -BOVICS LÁSZLÓ terjengősségnek és kötetlen előadásmódnak ta r t stílusában, az elevenség és közvetlenség ; ez pedig „az anyag életközelségéből fakad". A dokumentumok függelékben való közzétételét azért nem ta r t j a helyesnek, mert mindössze négy dokumentumot közöl, azok pedig a törzsszövegben nem zavarják az olvashatóságot. A Stole megállapításaival való vitázást tudománytörténeti szempontból fontosnak érezte. Az idegen eredetű szavak hangalakjainak magyarázatában az átadó nyelv hangfejlődési törvényszerű-ségeinek mérlegelése helyett inkább azt tar tot ta fontosnak kiemelni, milyen az átvett szavak egyes alakváltozatainak elterjedése a bükki községekkel összefüggő szlovák nyelvjárásokban. A névképzőket azért csoportosította fogalmi körök szerint, mert a cseh és szlovák szakirodalomban így szokás. K I R Á L Y PÉTERnek válaszolva Sípos István egyetértett a cím megváltoz-tatását érintő javaslattal. A családnevek és a módszertani kérdések részle-tesebb tárgyalása szétfeszítette volna az értekezés kereteit ; e kérdések tárgyalása külön értekezést kíván. A nyelvi jelenségek tárgyalásmódjának kérdésében a maga részéről az ascendens és descendens módszer kombinált alkalmazását ta r t ja helyeznek ; ez a módszer van meg a brünni nyelvjárás-kutató iskolához tartozó tudósok (Trávniéeh, Kellner követői) és a fiatalabb szlovák kutatók munkáiban is. „Én Kellner módszerénél tovább mentem dolgozatomban. A descendens módszernél végképp elhagytam a mással-hangzókat és a magánhangzók közül mindazokat, amelyek mai eredménye egységes a különböző nyelvjárásokban. Ez a magánhangzók zöme. Így a descendens eljárásban csak azt a néhány ősszláv magánhangzót és hang-jelenséget tárgyalom, amelyek mai megfigyeléseink alapján különböznek egymástól a mai szláv nyelvek és ezeken belül az egyes nyelvjárások". M O Ó R E L E M É R hozzászólására válaszolva Sípos István megjegyezte, hogy az általa alkalmazott módszert csak cseh és szlovák viszonylatban ta r t ja újnak. A bilingvis-féle kifejezés a cseh és szlovák nyelvű szakirodalom hatása ; magyar nyelvű értekezésekben valóban megfelelőbb a „kétnyelvű" elnevezés. Az elnök kérdésére, hogy az opponensek és a jelenlevők kielégítőnek tart ják-e a jelölt válaszát, Hadrovics László opponens fenntartást jelentett be. A történeti forrásoknak a törzsszövegben való közlését a jelölt válasza után sem tar t ja helyesnek. A dolgozat stílusát továbbra is terjengősnek, némely helyen felhígítottnak tar t ja . Fenntar t ja véleményét a hangtan tár-gyalásának módszerét és a jövevényszavak hangalakjának magyarázatát illetően is. Fenntartásai azonban a dolgozat lényegét és értékét nem érintik, ezért a jelölt válaszát kielégítőnek tar t ja . Király Péter opponens megjegyzi, hogy ő nem kívánta Sípos Istvántól a családnevek feldolgozását ; csak azt szerette volna, ha a jelölt a családnevek etimológiáinál felhasználta volna „a rendelkezésre álló irodalmat, amely véleményem szerint igenis viszonylag jó és használható". Egyébként a jelölt válaszát jóváhagyja. Ezután az elnök felfüggesztette az ülés t ; a bizottság határozathozatalra vonult vissza. Szünet után a bizottság t i tkára felolvasta a bizottság határo-zatát, amely szerint „Sipos István dolgozata hazai szlavisztikánknak egy évtizedek óta elhanyagolt területét fogja újra sikeres művelés alá. A nyel-vészeti feldolgozást részletes településtörténeti eredményeire alapozza. Dol-gozata azért is jelentős, mivel az általa tanulmányozott telepek nyelve elvi és módszertani szempont felvetésére és tisztázására nyújt lehetőséget. A dol-gozatról megállapítható, hogy mind településtörténeti, mind nyelvészeti 3 9 2 VITA részében nagy anyaggyűjtésre épült, általában alaposan kidolgozott munka. Amennyiben vitatható részei vannak, ezek a mű egészének komoly értékét egyáltalán nem teszik kétségessé". A vitát összefoglalta Décsy Gyula a bizottság t i tkára. 

Sipos István: „A bükki Huták és Hámorok település- és nyelvjárás-története" című kandidátusi disszertációjának vitája

http://real.mtak.hu/179878/1/159_real_NYIROSZTKOZL_10_03-04.pdf

Sipos István: „A bükki Huták és Hámorok település- és nyelvjárás-története" című kandidátusi disszertációjának vitája

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library